Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-05-03 / 18. szám

Gyermekcipőben a vállalkozás

Általános válemány és tapasztalat: gyerekűipáben jár még vidékeinken B magánvállalkozás, vagy ahogy Kellér Dezső kiötlötte, a maszek. Sok még a tisztázatlan dolog körülötte, a majd negyven esztendeig tartó ellentétes előjelű propaganda sem a vállalkozó szellem életben tartását szorgalmazta. ideológiai szempontból is tűrhetetlennek minősült a maszekság. Jégtörő februárunk óta bizony sok jég zajlott le a Duoán, mfg elérkeztünk odáig, hogy a szolgáltatások fejlesztése, minőségi javítása végett megszületett a 2/1988-as kormány- rendelet, s tavaly február elsejével hatályba is lépett. E rendelet lehetővé teszi magánszemélyeknek a teljes értékű vállalkozást „áru eladására és egyéb szolgáltatások nyújtására“, ehhez pedig az engedélyt a nemzeti bizottságok adják meg. Sok vád érte már ezt a rendeletet, többek között hogy nem fogalmaz világosan, nem mondja ki, hol a határ a szolgáltatás és nem szolgáltatás között, nem tisztáz egy sereg elemi, az egyéni vállalkozás mikéntjével szorosan összefüggő dolgot. Ez Is az egyik oka, hogy bár a nemzeti bizottságok a felsőbb utasítás szellemében támogatják a jelenleg még bátortalan maszek lépéseket, sok esetben sajátosan értelmezik a benyújtott kérelmeket, s a már működő vállalkozások során felmerült gondokat. Ma még ott tartunk, hogy a vállalkozók nagy része tanácstalan, nem látja, de nem Is láthatja át tisztán a helyzetet, mint ahogy az előfrások és utasítások is bizonytalanok még e téren. Azt viszont a honatyák is tudatosították, hogy szolgáltatásainkat a jelenlegi kicsit sem rózsás gazdasági helyzetben csak ezen a módon lehet a kornak megfelelő szintre emelni. S nem utolsósorban jól jön egy kis konkurencia, ami a szocialista szektor szolgáltatóüzemeit is minőségi munkára ösztönzi.

Két dél-szlovákiai járásban szerzett tapasztalataim megerősítették abbéli sejtésemet, hogy nem az újat akaró, kereső, az életbe éppen csak kilépő fiatalok járnak élen a vállalkozásban, hanem a biztos szociális háttérrel (család, anyagiak) rendelkező középnemzedék. Persze, ez érthető, hiszen vállalkozni anyagi befektetés nélkül a szocializmusban is lehetetlen.

Üjvári tapasztalatok

Az Érsekújvárl (Nové Zámky) Városi Nemzeti Bizottság március végéig 148 engedélyt adott ki, s mindössze 25 azoknak a száma, akik fő- foglalkozásként nyújtanak a lakosságnak valamilyen szolgáltatást. Akadnak közöttük asztalosok, ácsok, kőfaragók, sz.ibók, de van fóliaragasztó meg kozmetikus Is ...

Ľudmila Svarcová mérnök a vnb gazdasági, kereskedelmi és közlekedési osztályának vezetője szerint a városban nagy az érdeklődés az egyéni szolgáltatások iránt, szinte naponta adnak ki új engedélyt. Többségük azonban csak mellékjovede- lem forraskénl él a törvény adta le- hetóBégekkel Mindenesetre gazdagítják a szolgáltatások palettáiét Gondoljunk csak arra, melyik szolgáltatóüzemünk vállalna magánszemélynek számítógép progr.amkészítést, illetve vállalna kútfúrást.

Csanda Lászlónál, a pénzügyi oszA szerző felvételei

támogatja az egyéni kezdeményezéseket, hiszen a kormányrendelet rájuk is vonatkozik, de különösebben nem örülnek neki. A gazdasági osztályon megtudom, hogy a 2-es számú kormányrendelet értelmében idáig 18 engedélyt adtak ki. Gútán ma már van maszek autószerelő, sznbó, asztalos, kőfaragó, fagylalttölcsérsütő és virágárus is.

A Madarl házaspár virágüzletének híre túljutott már a város határain. Dicsérik a gazdag választékukat, a kedves kiszolgálást és a gyönyörűen kötött virágcsokrokat, amelyeket rendelésre készítenek. Tavaly augusztusban nyílt meg az üzlet, az államival átellenben, amelynek forgalma azóta jelentősen csökkent. Választékban nem veheti fel a versenyt Madarlék üzletével.

— A maszek nem sajnálja a pénzt benzinre, hogy jó minőségű árut szerezzen be vevőinek — jegyzi meg Madari Mária. — A férjem Brnóból szerzi be a cserepes és vágott virágokat, közelebb nem találtunk megfelelő partnert. Rosszak a tapasztalataink a szlovákiai nagyüzemi termelőkkel, de mi magunk Is termesztünk szegfűt, rózsát, alstroemérlát meg kálát. Tavaly augusztusban nyitottuk meg a boltot. Kezdetben nagyon nehéz volt, mivel csak én váltottam ki az engedélyt, s egyedül nem győztem. A férjem összes szabadságát felemésztette az árubeszerzés. Aztán ö Is kiváltotta az engedélyt mint virágkötő. így már sokkal könnyebb, de még most is nehezen győzzük. Rengeteg munkát ad a virágok termesztése, szinte nincs egy perc szabadidőnk.

— Visszatérve a kezdetekhez, simán zajlott az engedély megszerzésével járó ügyintézés?

— A vnb semmiben sem akadályozott, de ez a maszekség ott tart még nálunk, hogy elöl a szekér, hátul a ló. Senki semmiben sem volt biztos, fühöz-fához futottunk, hogy tanácsokat kérjünk. Végül is megnyitottuk a boltot, s meglepő módon nyomban kedvező visszhangra találtunk a város lakói körében. Ma már TrenCín- böl. Považská Bystrlcából is kapunk megrendelést menyasszonyi csokorra. Kínálatunkat igyekszünk állandóan újítani, tarkítani, mert az üzletet csak egyszer lehet elszúrni, s akkor oda a vevők bizalma.

Gyerekcipőben, egy megjelölt, de még kitaposatlan úton tette meg első tétova lépéseit a magánvállalkozás. A kezdeti sikerek azokat igazolják, akik ezt az utat meghatározták. Arról azonban megfeledkeztek, hogy megfelelő útjelző táblák nélkül nehéz eligazodni.

D. KOVÄCS JÖZSEF

tály vezetőjénél afelől érdeklődőm, hogy a vállalkozók adóbevallása. — fizetése az előírásoknak megfelelően történik-e.

— Többnyire problémamentes az ügyintézés. Az adóbevallás Idejében töiTténik, s a befizetése is. Volt eset, amikor gondokba ütközött az adóalap megállapítása, mert a polgár és a vnb másként látta a helyzetet. Ez abból származik, hogy az ügyfeleknek nincs teljes áttekintésük, tévesen magyarázzák a kormány idevonatkozó rendeletét. Igaz, a törvényhozó szerveknek sem sikerült átfogó rendeletet kidolgozniuk. A vállalkozás szabályai még nem kristályosodtak ki teljes egészében. Nem csoda hát, ha tanácstalanok az emberek. Az viszont már nem a tanácstalanság számlájára írandó, ha valaki nem veszi figyelembe a vnb felhívását, s bizonyos Jövedelmek eltitkolására törekszik. Találkoztunk ilyesmivel is, s ez egy kis rosszakarattal már adócsalásnak minősíthető.

Kozmetikus a fogorvosi rendelőben

ffjvár első maszek kozmetikusát Benko Szilviának hívják. Házuk falán október óta díszeleg a cégtábla: Sylvia Kozmetika. Édesapja egykori fogorvosi rendelőjét alakították át kozmetikai szalonná. A hölgyek körében egykettőre kedveltté vált, vendégekben nincs hiány.

— Honnan volt az ötlet, hogy szalont nyisson?

— Az egyik barátnőm, aki fodrász, önállósult. Gondoltam, megpróbálom én is, nem kell majd munkába loholnom, odahaza saját szalonom lesz. Megkérdeztem a városházán, nem len- ne-e szükség egy maszek kozmetikára, s egy hónapon belül meg Is kaptam az engedélyt. A kezdés sok pénzt emésztett fel. Rendbe kellett szedni az egykori rendelőt, felszerelést, anyagot beszerezni, de nem bántam meg. A magam ura vagyok, én szaA Sylvia Kozmetikában

bőm meg a nyitvatartási időit, a szombatom szabad. Utáltam a szombati műszakokat.

— Ml okozhat felfájást egy kozmetikai szalon üzemeltetése során?

— A kozmetikai cikkek beszerzése. Rengeteget kell futkosni, mfg felhajtjuk. Előfordul, hogy kénytelenek vagyunk a férjemmel Magyarországról beszerezni a szükséges anyagokat. Azért túlnyomórészt hazai kozmetikai szerekkel dolgozom, a minőségükkel nincs különösebb baj, csak hát nem folyamatos az ellátás. Ha a gyártó céghez megrendelést küldök, nem nagyon veszik figyelembe, idegennek tűnik még nekik, nincsenek hozzászokva. Nehézkesen működik Jelenleg ez az eKész rendszer, sok a kezdetlegesség, az akadály.

— És az adó?

— A bevételemből levonják a kiadásokat, a fennmaradt összegből fizetek adó fejében harminc százalékot. Reális, elfogadható összegnek tartom.

— További tervei?

• — Szeretném tovább fejleszteni a kozmetikai szalont. Jó lenne ha a városban bérbe kapnánk pár helyiséget, ahol a szalonhoz fodrászat is tartozna, és lenne üdítőárusítás is. Hajlandó lennék invesztálni, s biztos vagyok benne, nem fizetnék rá. Az igényeket figyelembe véve, a város is jól járna.

Pincében a bádogos

Ján Chobor nyugdíjas. Egy több- emeletes bérház pincéjében kialakított picinykő műhelyben olyan bádogtermékeket készít, amelyek mindegyike hiánycikk a hazai piacon. Találékonyságát, munkaszeretetét sok fiatalabb szakember megirigyelhetné. Harmincnégyféle terméket kínál az érdeklődőiknek. Kis méretű kannát palántaöntözésre, különféle tortaformákat, pogácsaszaggatót, grillsütőt, lúdtömöt és még sorolhatnám.

Chpbor bácsi második maszeksáA virág is lehet

Ján Chobor, a bádogos ezermester

gát élte meg. A háború után már dolgozott önálló kisiparosként, míg be nem vonták az engedélyét. Aztán évtizedekig az Elektrosvit alkalmazottja volt, számtalan újítási javaslat értelmi szerzője, állami és más egyéb kitüntetések viselője. Ma már inkább csak kedvtelésből foglalatoskodik, szükségét érzi a munkának, hogy ne teljenek el üresen a napjai. Termékei iránt nagy a kereslet, Senicából, Trnavából is eljárnak hozzá, hisz megrendelésre is dolgozik. — Ha nem kapnék nyugdíjat, akkor is meg lehetne tisztességesen élni ebből a szakmából — mondja a hatvanöt éves Ján Chobor —, csak akkor több árut kellene készítenem. A kereslet Is egyébként ezt diktálja.

A maszekok sem hoztak változást

A Gűtai (kolárovo) Városi Nem.ze- tl Bizottságon az elnök, Tóth Imre tart egy kis bevezetőt a helyi egyéni vállalkozásokhoz. Elmondja, hogy a maszek szolgáltatások nem hoztak lényegesebb változásokat a város életébe. Véleménye szerint nem ez a módja a szolgáltatások bővítésének, minőségi javításának. Szerinte ez megoldható lenne a szocialista szektoron belül is. Mindenesetre a vnb

üzlet — Madari Mária

Hitvallás a hivatásról és egyebekről

Amikor benyitottam a Kiss családhoz, zongora hangja hallatszott az egyik, szobából. — Az orvo.s fiam játszik — adta tudtomra sietve a háziasszony. Dr. Kiss Gyuláról van szó, aki pár hónapja hagyta el a szlovák főváros orvosi karát, s mint sebészorvos a zselízl (Želiezovce) kórházban kezdte meg szakmai pályafutását. Kissé meg is lepett, hogy orvos létére nem anatómiai vagy egyéb szakkönyvet lapozgatott, hanem zongorázott. Annyira szépen, meghatóan játszott, hogy akár zenetanár is lehetne belőle.

— Nem tévesztett pályát? — kérdeztem.

— Azt éppenséggel nem, bár alig kezdtem el hivatásomat, gyakorolni, igazából csak most ismerketítem a kórtermekkel, a betegekkel. De nem mondhatom, hogy megbántam volna választásomat,

— Nem is úgy gondoltam. Inkább az lepett meg, hogy manapság ritka az olyan eset, amikor egy ifjú ember ilyen kétirányú érdeklődést tanúsít.

— Így már másként hangzik a kérdés. Ami a zenét illeti, már kicsi gyerek koromban mélyebb kapcsolatba kerültem vele, úgy is mondhatnám, eljegyeztem magamat vele Ezt elsősorban Is a szüleimnek, főleg az édesanyámnak köszönhetem. Itthon sokat énekeltünk, főleg népdalokat, de sokat hallgattunk lemezeket, meg a rádió zenei műsorait. Szinte a vérembe ivódott a dal, a zene szeretete. Elvégeztem a zeneiskolát is. Később az egyetemre is magammal vittem a zene iránti szeretetet, tanulás közben a zenehallgatás vagy zenélés számomra felfrissülés, szellemi kikapcsolódás volt. Azóta is mindig Játszom, ha csak tehetem, sőt mint orvos, a napi megterhelés lelki és testi fáradalmai után úgy érzem, hogy a zene csak jót tesz. Azzal, hogy zongorázom, kikapcsolódom, ez pedig a sebészetben igen fontos.

Gyula, mint említettem, pályakezdő egy vidéki kórházban.

— Nem nézik-e le ezért azok az évfolyamtársai, akik mindent elkövettek, illetve elkövetnek, hogy a fővárosban helyezkedhessenek el?

— Én büszke vagyok arra, hogy visszakerültem a szülő'földemre, oda, ahonnan elindultam. Én azzal a vággyal kívántam orvos lenni, hogy a szülőföld, Garam mente betegeit gyógyíthassam, köztük a rokonaimat, Ismerőseimet Is. Mert ha az ember visszakerülhet oda, ahonnan származik, nincs magára hagyatva, a család ős a szülőföld gyökerei erőt, biztonságérzetet kölcsönöznek.

— És hogyan fogadták orvoskollégái és a betegek?

— Talán hihetetlen, de jöl. Ha minden pályakezdő fiatal olyan tagadtatásban részesülne új munkahelyén, mint amilyet én kaptam, kevesebbet zsörtölődnének, elégedetlenkednének. Bizonyára ezt annak is köszönhetem, hogy sokan ismernek. Mindenesetre ez a fogadtatás számomra a szülőföld nagy ajándéka. Örülök, hogy visszatértem.

Aztán azt is elmondta, hogy sző nélkül, szívesen vállalja az éjszakai szolgálatokat, hogy Így több időt tölthessen betegei között. Sokat gondolkodik azon, hogyan lehetne eredményesebbé tenni a gyógyítást. Az a véleménye, hogy többet kellene foglalkozni a betegek lelki világával. Pl. a sebészeten, a műtét után nem elég csak a sebbel törődni, hanem a beteg közérzetével, lelki világával Is kell. Ezt az orvosok többsége Is Jól tudja, mégsem alkalmazzák a módszert. Ennek egyik oka az, hogy nem szokás, nincs előírva a mai egészségügyben, mint ahogy az Is Igaz, hogy az Ilyen terápia alkalmazásához több Időre, több orvosra és ápolóra lenne szükség a kórházakban.

— Ogy értsem ezt, hogy a sebész ne csak operáljon, hanem lélekgyógyász is legyen? — próbáltam leegyszerűsíteni a témát.

— Mondjuk rá: úgy valahogy.

— Optimista a munkájában, a betegek gyógyításában?

— Optimizmus nélkül nem lehet gyógyítani!

Már vége felé tartottunk a beszélgetésnek, közben még csak véletlenül sem célzott arra, hogy, kicsi a fizetése, pedig, a pályakezdőiknél ez országos gond. Rákérdeztem hát.

— Számomra nem az a fő gond, hogy mit kapok, mert szüleimnél lakom, akik anyagilag is segítenek. Ráadásul még nő't- len vagyok, így elég, amit kapok. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy lebecsülöm azt az újkeletű mondást, hogy a pénz az úr a háznál. Mégis az a véleményem, hogy először nekem kell úrrá lennem a munkám felett, tökéletesen végezni azt, eredményt elérni. Egyébként ha egy kezdő orvos körülnéz a betegei között, könnyen rájön, hogy sok embernek még annyi sem jut, mint az 6 kezdő fizetése, még kevesebből is meg kell élnie. Engemet inkább az foglalkoztat, hogy az adott keretek között hogyan tehetnék szert nagyobb szakismeretre, hogyan tudnám a kollégáktól elsajátítani mindazt a tudást, jó módszert, amely birtokában gyorsabban tudnék enyhíteni a betegek fájdalmán, és minél hamarabb meggyógyítani őket.

Major Agogton