Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 2. szám
Mészáros Károly: AZ ELŐADÓ SZÍNRE LÉP Kovácsi Oszkárt előadóként alkal-* mazta az egyik újonnan létesült gyár, ahol heti négy és fél órában politikai előadást tartott a dolgozóknak. Politikai oktatásnak Is nevezték. Mindenki örömmel járt az előadásra, mert olyan marhaságokat nem mindenütt és nem mindennap lehetett hallani. Egyszer Jómagam is beültem az előadóterembe, és mondhatom, alaposan el- ámultam az ott tapasztaltakon. Oszkár valamiféle szószéken állt tvagy Inkább csak könyökölt, támaszkodott), testes alakja betöltötte annak minden kis részét és monoton hangon olvasta előadása szövegét. Néha feltolta a szemüvegét a homlokára, s bágyadtan körülnézett a teremben, vagy kitekintett az ablakon, ahol madarak cslvlteltek. Ilyenkor egy pillanatra elmólázott, mennyivel Jobb volna kint sétálgatni a szabadban, hallgatni a madarak vidám énekét s nem itt olvasni ezt a szinte olvashatatlan szöveget (A figyelmesebb hallgatók úgy vélték, az előadó a gondolatait rendezgeti, s a nagyobb hatás kedvéért tart hosszabb szünetet.) Oszkár pedig beszélt beszólt csakhogy nem érthetted, miről beszél. Külön-külön minden szót értettél, de így együtt, semmit A hallgatók azonban Jól szórakoztak. Eleinte élénken figyeltek, hátha felfoghatnak mégis valamit az előadásból, aztán zavartan legyintettek, lemondtak róla: nem foghattak fel semmit. Ennek ellenére Jólesett ez a sok semmitmondás az egésznapos Irodai robot után, és Oszkárnak kellemes, lágy hangja volt, szinte duruzsolt Mint egy Igazi előadó. A szónoki fordulatokat azonban nem Ismerte, nem emelte fel soha a hangját, és nem ütött az asztalra, szinte alig mozdult, nehogy a szószék esetleges recsegésével zavarja a csendet és a hallgatókat. Olyan megszokottakká váltak ezek az ebéd utáni előadások, hogy az adminisztrátorok már hiányolták, ha véletlenül elmaradt. Az üzemi konyha zsíros ebédje után egyenesen az előadóterem felé vették az útjukat, s né- hányan már az ajtóban elaludtak. Tény, hogy az első bekezdést kevesen hallgatták végig. Sokan már úgy oda szoktak, hogy akkor is ott aludtak, amikor nem volt előadás. Ilyenkor a portás hajtotta ki őket a teremből. Hiába tüntette azonban ki magát Oszkár az előadásaival, a gyárban nem .volt becsülete. — Mit akar? — morogtak az emberek. — Könnyű neki, az osztályvezető rokona... Megkapta a Jó állást meg a fizetést, és teszi a nagyot. Mintha ő volna a klslsten. (Mindenkinek vannak irigyel.) Közben azt sem tudja, hogyan kell köménymagos levest főzni. ♦ Ebben tévedtek. Oszkár tudott főzni. Jó szakács volt. Ha valaki betekinthetett volna a könyvtárszobájába, alaposan meglepődött volna: egy polcon csak szakácskönyvek sorakoztak. (A másikon csak detektív-regények. A többi könyvespolcot kristálypoharak és -vázák foglalták el.) Oszkár legjobban Fanni néni szakácskönyvét kedvelte, a legtöbb Idézetet Is ebből „merítette“, úgymond, különös fűszerei miatt. A fizetésében is tévedtek. Az igaz, hogy rokona volt az osztályvezetőnek, de a fizetése nem volt túl magas. Ebben a munkakörben a maximum sem sok, hát még a kezdő fizetés? Oszkár újoncnak számított ebben a beosztásban. Gondolkodott is később, aligha érte meg otthagyni a növendékmarhákat. Panaszkodott Is a sógorának: — Kedves sógorom, húgom férjeura, mondd csak meg nekem, ml az oka annak, hogy itt annyi ember nem csinál semmit, mégis mind több fizetést kap, mint én? Az osztályvezető előbb felhördült, mint ahogy szokott, ha beosztottjai panasztételre jöttek hozzá, felfújta nyápic testét, akár a léggömböt (félő volt, hogy egy fuvallat elsodorja), hogy aztán egyszerre fújja ki magából a mérgét, miközben hangja sipítva rezgeti meg a levegőt és a panasztevö recehártyáját, és csak amikor tudatosult benne, hogy egyik rokona áll előtte, aki testben legalább kétszer akkora, mint ő, engedte ki magából a levegőt, és csillapodott le, majd zavartan hadarta: — Mit akarsz? örülj, hogy Itt lehetsz. Ezek itt mind régi alkalmazottak, alapítók, és iskoláik, papírjaik vannak. Érted? És mid van neked? Egy Jó rokonod, ez minden papírod ... — Jó, Jó... de mégis... Én legalább heti négy és fél órában előadok, ezek meg heti egyet sem dolgoznak, a fizetésük meg ... Szomorúan legyintett. — Ha nem tetszik, menj vissza az istállóba. Ott dolgozhatsz és kereshetsz, amennyit akarsz. — Mennék én, mennék — dohogott Oszkár —, ha a kedves nővéred, feleségem önagysága nem kívánná, hogy olyan nagy ember legyek, mint te. S szemrehányóan nézett sógorára, akit nem szeretett, mert simulékony volt, mint egy görény. S neki egy Ilyen alakot kell utánoznia. A sógora azonban már nem válaszolhatott, mert elsodorta két kövér hölgy valamiféle akták aláírása végett. Oszkár életének legnehezebb pontja a felesége volt. Eszter mindenáron úriembert szeretett volna belőle faragni (nem volt könnyű dolga), s napról napra ilyen klfakadásokkal árasztotta el Oszkárt: — Miért kell neked mindig ebben a büdös munkaruhában járnod, és korán kelned, vakarni a marhák hátulját meg ganéznl?... Nézd meg a bátyámat, a Józsit, vasalt nadrágban jár, autója van, kertjes háza a városban. Mi van neked? Oszkár, kérlek, légy úriemberi És lett. Először ugyan vonakodott, ö már csak Ilyennek született, és egészen jól megvan a kövér növendékmarhákkal, az apja Is etető volt meg a nagyapja Is, mindenki... és Itt egészen Jól keres. Az igaz, autójuk sincs, nem is vesz, minek az a masina, úgy sincs idő utazgatni. A házuk Is elég takaros, nem új, de takaros, nemrég alakították át, hát akkor ml a baj... Itt disznót is nevelnek, állatokat tartanak .., Még folytathatta volna tovább elégedett életének hétköznaplas érvelt, de csakhamar letett erről, mert a felesége egészen elsápadt és gyűjtötte az övénél sokkalta súlyosabb érveket. Inkább kedvesen megpaskolta arcát. — Jól van, kedvesem. Jól van, csak ne Izgasd fel magad, tudod, hogy árt az epédnek ... Minden meglesz, majd utánanézek, csak ne Idegesítsd fel magad! Abban bízott, hogy semmi sem fog történni. Ám egy végzetes családi ösz- szejövetelen, amikor is „csak úgy véletlenül“ Észter szóba hozta az állást, Józsi a következő kijelentést tette: — Mit? Állásról beszéltek? Szerzek én olyan állást neki, hogy megnyalja utána a száját! Igaz ugyan, hogy ő nyalta meg, miután valaki gyomorszájon vágta, és estében magára rántotta a televíziót. Másnap le Is tagadott mindent, de nem sokáig bírta, mert két asszony dögö- nyözte: a felesége és a nővére. Különösen az utóbbi zúdított rá különféle megjegyzéseket,- s mindezt könnyekkel árasztotta el, aztán meg olyasmiket mondott, hogy a család hagyományai... Igen, ezt nem lehet annyiban hagyni. Az ő családjuk mindig példás hlvatal- nokcsalád volt, előkelő a faluban, nem Is érti, miért kellett Eszternek, ilyen lehetetlen alakhoz férjhez menni... Etető ... Fuj!... Még most is a szobában terjeng a tegnapi látogatásuk szaga... Nem is csoda, hogy nem bírja tovább a nővére .., Ilyen falusias életmód nem illik a családjukba ... (Azzal Is gyorsan számot vetett, hogy ha Oszkár otthagyja az istállót, ők is elesnek az évi kétszeri disznótortól, a zsírt és a szalonnát ezentúl a piacon kell megvásárolniuk... Mindegy ... Megveszik ott...) Feltett mindent egy lapra, és bevallotta, hogy tud állást szerezni Oszkárnak. Néhány hétig nem kereste a találkozást kedves sógorával, sürgősen Prágába utazott. A többit már tudjuí. így lett Kovácsi Oszkárbóí előadó',- úriember. Egy csomó kiadásuk származott ebből: új öltönyökre (Oszkár, nem járhatsz munkarufTában az Irodába!) és nyakkendőkre, cipőkre, sőt még könyvekre Is többet költöttek (még volt miből). Oszkár azt hitte, ezzel most már minden megoldódott. Nem érezte kellemesen magát új szerepkörében, s naponta utaznia kellett (a koránkelések így megmaradtak, bár egy órával eltolódtak) meg könyveket bújnia. Jegyzetelnie. Kövér, tömpe ujjal csak nehezen szoktak rá a ceruza vagy a' toll tartására, s gépelni mindmáig nem tanult meg. A heti óráit azonban becsületesen megtartotta, soha le nem késett az előadásról, mindig alaposan felkészült ró. Néhány hónapig csend volt körülötte (csak a hallgatók horkolásiá zavarta ezt az állóvizet), míg egy keserves nyári délutánon, a termálfürdő boksz- Jában, a felesége a következő monológot nem zúdította rá: — Oszkár, Oszkár, te nem Igyekszel. Már több hónapja dolgozol a gyárban, és a flzetfeedet még nem emelték. Még mindig csak a kezdő fizetésed kapod. Hogy éljek én ebből? Bíztam a szorgalmadban, az igyekezetedben (te szorgalmas vagy, ’s tudsz Igyekezni is, ha akarsz), téged észre lehet venni, csak mozognod kell... (Hm! Mozogni, mintha ez olyan könnyű volna... Mozogni! Hej!...) Adjál be kérvényt, biztosan felemelik. Hiszen másoknak is emelik,.nem olyan nagy dolog ez egy gyárban, ahol annyi ember dolgozik. Biztosan elfeledkeztek rólad, sok a munkájuk, a gondjuk. Ebben a gazdasági helyzetben nem figyelhetnek minden személyre, külön.., Fel kell hívni magadra a figyelmüket, Oszkár, érted? Írd meg, hogy mennyit dolgozol, mennyit töröd magad. Igazán megérdemelnéd. Hiszen még itthon is dolgozol, folyton a könyveket bújod. És mennyit írsz, akár egy író. Egy művészt igazán megbecsülhetnének ... A Kender Titusz annyit sem dolgozik, mint te — mindig odahaza látom —, a felesége mégis a fővárosba jár bevásárolni, én meg Ide a szomszéd csarnokba is csak hetente egyszer mehetek... Aztán még Itt ez a lakás is, Oszkár! Mennyibe kerül.., Kérjél üzemi lakást, mindenkinek adnak, biztosan adnak neked Is. Mondd el, hogy milyen nehéz reggel korán kelni, fáradt vagy, hogy lehet fáradtan dolgozni... előadni? Ezt a házat persze eladjuk, lesz pénzünk, mindent megvehetünk, még autónk Is lehet! Ígérd meg, hogy teszel lépéseket, Oszkár! Oszkár mindebből csak azt értette meg, hogy megint lépnie kell, s ebben a hőségben, így pucéran Is verejtékezett, védekező állásba helyezkedett. — Teszek én, Eszter, teszek hát... lépéseket... De be kell látnod, hogy ebben a hőségben... akarom mondani .. . gazdasági helyzetben ez nem olyan könnyű. Oj a gyár, én Is új vagyok ... Meg kell várni, amíg rendeződik a helyzet. Nem lehet Ilyen csip- csup dolgokkal terhelni a vezfetőséget. A személyi ügyeinket háttérbe kell szorítani... Az Igazgatóság most méri fel a gyár gazdasági... akarom mondani ... termelési tényálladékát és termelékenységét. (A fenébe: hogy Is volt ez a mondat abban a szövegben? Ilyen hőségben gondolkodni sem tud az ember...) Bízni kell a vezetőségben, Eszter! Azért vettek oda magukhoz, hogy bízzunk bennük. Jő gyár ez. Vannak még gondjai, de Jó gyár ez. Tud fizetni. Ha Jobban megy majd a munka. Jobban oda tudnak figyelni az emberekre Is. Nem szabad sürgetni őket, még rossz szemmel fognak nézni rám... A Józsi Is azt mondta, hogy egyelőre csendben kell lennünk, ez a legjobb fizetés ... Mindezt úgy mondta el, mint a szószéken állna, mindenfajta gesztlkulálás nélkül, mintegy maga elé mormolva, mlközten gyöngyöző homlokát töröl- gette egy ázott zsebkendővel, s maga elé nagy korsó habzó sört képzelt A sör helyett azonban megnyalta csere-* pes ajkát, és nyelt egy nagyot. Gáspár Mária: Esténként, ha megérkezel... Most nincs időd kibogozni az Idő fonalát fiók mélyén őrzött kusza kaláris palackba zárt jóságos dzslnn gyöngyeiben a nyár nyirkos sikátor mindegyik csomó — sohasem lesz elég Időd ködöt gomolyít a tél válladra vetett kölcsön-köpenyében át- meg átballagsz az ódon tűzfalak között eltévedt vándor- a kihalt tájon kőből vannak a fák kőlevelek halmai ülnek a síkos macskaköveken sárgult függönyök mögül kőszemek tompa mosolya kísér Itt felejtett maszkoll kavalkádja tűrd fel a gallért tiszta nappalokon jő lenne látni a töprengésedet cserjék-bozótok között kóborolsz meggörbedt fák alatt keresed a kiszáradt csermely csobogását vajszínű kavicsok halk moccanását s megint szólítod a rejtőzködőket: szép tflztollű sólymaidat [vannak hajnalok melyek áldást adnak reád — kérve küldenek — mert titkok küszöbén ébredsz fel fénylő riadt szemmel) repül] hát fel a tűzmadarakkal szállj fel a kényes égi madarakkal tanuld el büszke táncukat Járd vélük ragyogó táncukat (kövén a kígyó lesi áldozatát — úgy kísértenek) szelíd hajnalokon Jó lenne látni a kétségeidet: ki tagadna meg ha visszatérnél s ki nem tagadna meg és ki ha sohasem érteni kéne a folyók énekét (a vissza nem fordulók szavát) tűvé tenni a világot egy szemernyi hitért mert esténként ha megérkezel fáradt-nyugtalan önmagad Itélöszéke elé nincsen amire esküdnél hogy az igazat csakis az igazat vallód Hodossy Gyula: Menekülés, azaz így is (?) lehet élni Negyvennyolc órája utazom, a Föld gömbölyűségét tudom. Ha Istenem látna, nem bánnám, kutyául félek, félek magam. Reggel gondolom, elgázolnak, hát szaladok a parkolónak. Délben azt hiszem, megmérgeznek, hát nem eszem, inni se bírok. Negyvennyolc órája utazom. Ha valaki Jön, agyonrágom, de nem Jön..., és ha láthatatlan? Segítség, hátha láthatatlan! SzkukáleK Lajos tusrajza
