Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 2. szám

„SosHii vagvok megbélijilve semmivď Beszélgetés Mácsai Pállal — Miért lett színész? — Nem tudok erre a kérdésre vá­laszolni. — Oe hát valahogy ez mégiscsak kialakult önben, nem? — Igen, csak nagyon összetett a kérdés, és sokféle lehetséges válasz van rá. Ez körülbelül olyan, mintha azt kérdeznék tőlem, miért lettem férfi, és akkor vissza kellene menni genetikában Adám és Éva teremté­séig. De azért megpróbálom lega­lább megközelíteni ezt az alapkér­dést. Én azt hiszem, hogy a játék iránti kedv és a szerepjátszás iránti von­zalom nem hunyt ki bennem, ahogy a személyiségfejlődés során, úgy a tízéves kor körül kialszik, az a szí­nészeknél nem. A színészek tovább­ra is szeretnek úgy csinálni mint­ha... Kielégíthetetlen éhségérzetük van, amihez hozzátartozik az Is, hogy a társadalom egy időn túl nem tolerálja, ha az ember szerepet ját­szik, mert azt szereti, ha öiimaga. A társadalom egyetlenegy helyen né­zi és fogadja el: a színházban. Ez az egyik oka, hogy valaki miért lesz színész. A másik alapvető ok a hiú­ság és feltűnni vágyás kényszere és a siker kívánása. A harmadik ok a kötetlen és szabad személyiség, ami ehhez társul. Tehát szüksége van arra a kötetlenségre, hogy sokféle, úgy is mondhatnám, tarka életet él­hessen. Bár a ml életünk rendkívül monoton Is. Nincs benne pompa. A- lapjában véve szerep játszási vágyból, hiúságból, kitűnni vágyásból lettem színész. Önmagam előtti bizonyítási vágyból. — Azt akarta önmagának bebizo­nyítani, hogy képes más ember bő­rébe is belebújni? — Nem akartam bizonyítani sem­mit. Olyan helyre akartam kerülni, ahol jól érzem magam. Tizennyolc éves koromra egész biztos volt, hogy ez az, ami megfelel nekem. Nem bántam meg, hogy színész lettem. Még akkor sem, hogy négy évtől nem Játszom a Nemzeti Színházban új szerepet, olyan szerepet, amelyet a pályám szempontjából fontos len­ne. Gyakorlatilag a Rómeó volt az a szerep, amelyet pályám szempont­jából fontosnak tartottam. És aztán fontos volt még a Tartuffe-ban Valér szerepe. Több lehetőséget nem is kap­tam a Nemzetitől. Népszerűségem és Ismertségem és a rólam kialakult kép a televíziónak köszönhető, ahol viszont sok szerepet kaptam, és i- gyekeztem is őket tehetségemhez mérten eljátszani. Ha a Nemzeti Színház továbbra Is csak ennyire tart rám igényt, meg­válók tőle. Mert én természetesen színész vagyok, és szerénytelen meg­győződésem szerint jobb színész va­gyok annál, hogy ne játsszak. A szerződésem tavasszal lejár. Ha nem kapok szerepeket elmegyek a Nem­zetiből. — A főiskola befejezése után rög­tön a Nemzetibe szerződött? — Igen, és a velem odaszerző- datt kollégák azóta a huszadik fő­szerepüket játsszák. Az én lehetősé­gem sokkal kevesebb volt. — Mit gondol, miért? — Az az érzésem, hogy azok az emberek, akik csinálják a színházat, nem veszik a fáradságot, hogy meg­ismerjenek. De nem akarom bántani őket. — Véleménye szerint ott tart, ahol a tehetsége tart? — Azt gondolom, hogy diploma után négy évvel tarthatnék előbbre Is, ha lenne szerepem, ha játszhat­nék. Ha a rendező és köztem kiala­kult volna valamiféle szoros, egymás egyéniségét közelebbről Ismerő kap­csolat. Az én szubjektív szempon­tomból sehol nem tartok. Objektív szempontból jó helyzetben vagyok. A kívülálló szempontjából ítélve pedig kitűnő helyzetben vagyok. Mert úgy Is meg lehet közelíteni a dolgot, hogy négy évvel a fő­iskola befejezése után országosan Is­mert fiatal színész vagyok. Minden­hol ismernek. A levelek tömegét ka­pom, Igaz, kizárólagosan a televízió miatt. Szakmailag elismert vagyok, mert azt mondják: Igen, ez egy te­hetséges fiatalember. Ez nagyjából elég Is. Mert ugye azt nem szokták mondani, hogy ez, kérem, egy zseni. Azt százévenlsént egyszer mondják, és egy kicsit később, huszonnyolc éves kor után, én huszonhét éves vagyok. Voltak nagy sikereim, kitű­nő kritikáim. Igazából a rendezők­kel nem volt szerencsém, akikkel dolgoztam. Azonban reálisan nézve és a magyar valóságot figyelembe véve, nincs panaszkodnlvalóm. — Az eddig elmondottakből nem úgy tűnik ki. — Amit én mondok, az belső elé­gedetlenségből fakad, mert sosem vagyok megbékélve semmivel, ami van. Mindig el tudom képzelni, hogy legyen jobb. Objektiven nézve azon­ban tényleg nincs okom panaszra. Mert ha arra gondolok, hogy osztály­társaim, akikkel együtt végeztem an­nak Idején, hol tartanak, nem va­gyok velük szemben hátrányban. Azt, hogy maga a határon túlról meg­keresett, az Is bizonyítja, hogy ott Is Ismernek, hogy valami miatt fon­tos vagyok. Ennek árnyékában el­törpül az, hogy én hány szerep ál­tal váltam fontossá vagy nem vál­tam fontossá. Nézze, én hosszú távú játékosnak tartom magam, ezért hosszú távon Igyekszem felkészülni a pályára. Amit eddig csináltam, a pályám elejének tekintem. Megpróbálok mindent el­követni, hogy felkészüljek a pályára. Szeretnék jó és fontos színházi szak­ember lenni. A fontos nem pozíciót Jelent. Ezért mentem el a főisko­la rendezői szakára tanulni, ahová végzett színészek jelentkezhettek. — Ennyire szereti a színházat? — Hol szeretem, hol utálom. Van, amikor rettentően haragszom rá, máskor meg azt mondom, az Igaz­ság Istene, apostola, és Ilyenkor Iga­zolva látom pályaválasztásomat. — Szerepjátszáson kiviii ml tölti ki napjait? — Nagyon szeretek zenélni és so­kat gitározom otthon. Ez engem ki­kapcsol. Ezenkívül írogatok. — Mit? — Mindegy. írogatok, mindenfélét. Valami megfogalmazódik bennem, és leírom. Amit megírtam, beteszem a fiókba, és elzárom egy évre. Melyik profi írónak van erre ideje? Ha va­lamit kínkeservesen megír, azonnal viszi a nyomdába, hogy legyen be­tevő falatja, mert meg kell belőle élnie. Ezzel szemben én jó helyzet­ben vagyok. Ha egy év múlva elő­veszem írásomat a fiókból, és ha még mindig tetszik, akkor valószí­nű, hogy JÓ. De olyan még nem for­dult elő, hogy ne kellett volna ja­vítani az írásaimon. Kijavítok raj­tuk ezt-azt, és aztán mennek vissza a fiókba. Az, hogy írogatok, még nem jelenti, hogy az átlagos írás­készségnél több lenne bennem. — Tehát marad a színház. Ha len­ne olyan lehetősége, hogy saját Ízlé­se szerint „csináljon“ színházat, mi­lyen lenne az? — Most hiába mondanám, hogy a jó előadások teszik a színházat színházzá, azok, amelyek felrázzák a nézőt... Ezeket a rémes közhe­lyeket tovább lehetne sorolni, de én nem hiszem, hogy bárki meg akar­ná fogalmazni a programját egy jő színháznak. Az fogalmazódjék meg magától. Jöjjön létre egy csomó jó előadás, és derüljön ki belőle a program. Ilyen egyszerű ez. A beszélgetést kösrönli Balázs Zsuzsa Júlia és a Napoleon Boulevard A Napoleon Boulevard az utőbM Idöfi legtg^ retesebb popzenekara. Teltházas turnék, sikeres koncertfellépések, aranylemezek növelik hírne­vüket. Vezetőjüktől, Erdész Róberttól kapom rendszeresen a legfrissebb Boulevard-lnformácló- kat. Legutóbbi találkozásunkkor épp további nagylemeztlk befejező munkálatait végezték. ^ Készüli az új albumotok, ezek szerint a> előzőket kedvezően fogadta a közönség... — Azt hiszem, mindkét nagylemezűnknelt ]6 visszhangja volt, mindkettőből több mint azÁz- ezer elfogyott. — Egy nemrég üzletekbe került kislemez bi­zonyítja, hogy együttműködtök az Első Emelet­tel. Milyen megfontolásból? — Ehhez nem kellett különösebb megfontolás. Idén a ml Vincze Lillánk és az Emelet Kiklje nyerte az év énekese címet, s ez adta az apro­pót, hogy írunk nekik egy-egy dalt, az egyiket az Első Emelet, a másikat meg ml, i mindkét számot együtt éneklik. A gyökerek azonban jó­val mélyebbre nyúlnak, hiszen az egykori Sola- rlsban ml már játszottunk néhány Emelet-beill emberrel. Innét van a régi ismeretség. — Júlia nem akar a földön járni, ei a dm« a közösen énekelt slágernek, mely a nyári hó­napokban a lemezgyár eladási listáján Is előkelő helyet foglalt el. KI Is ez a Júlia, és miért nem akar a földön járni? — Hát, én most nem szeretném a azöveget elemezgetni, a lényeg az, hogy ez a dal lett a nemrég megjelent harmadik nagylemezünk cím- adó szerzeménye Is. — Miben hasonló és miben különböző ez a korong az előzőektől? ^ Hát abban bizitos különbözik, hogy más dalok kerültek rá, megszólalásban hasonló hang­zásra törekedtünk, mint eddig. A hanganyagból digitális felvétel Is készült, ami azért előnyös, mert Magyarországon év végétől megindul a lé­zerlemezek gyártása, s az első öt produkcióban ml Is benne leszünk. Oj nagylemezünkön két olyan nóta Is lesz, amelyek előzőleg már kislemeze­ken forgalomba kerültek, az egyik a már emlí­tett cimadó szerzemény, a másik pedig a Mi­lord, s ezen kívül még tíz új dalt Is bemuta­tunk. Koller Sándor Fotó: a szerző archívuma HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Richard Ball: Magická flétna 2. Modus: Ked sa ráz oől dohodnú 3. Michal David: Chcem žít bez obáv 4. Petra Janú: S láskou 5. Iveta Bartoűová: Tichá piseň 6. Výbér: Výbér 7. Cézár: Vizitka 8. Hana Hegerová: Potméšilý' host 9. Zenit: Ked ťa nechá dievča 10. Alice Hálóvá: Bratŕíčku múj 1. Edda: Mindig veletek 2. East: A szél, az álom és a tündér 3. Anita: Maradj meg nekem 4. Klan: Szép új világ 5. Ossián: Nyughatatlan B. Kabalababa: Te vagy a mennyor­szág nekem ' 7. Krokodyl: Számolj el tlzljf 8. Pap Rita: Hét forró éjszakán 9. Lord: Szemedben a csillagok 10. Step: Igen VILÁGLISTA 1. Pét Shop Boys: Nem vagyok meg­sérülve 2. Willie Nelson: Hold folyó 3. Blue System: A bőröm alatít 4. Bad Boys Blue: A világ nélküled 5. George Michael: Csókolj meg egy bolondot B. Bobby Mo Ferrln: Ne aggódj, légy boldog 7. Sara Brown: Stop 8. Kim Wilde: Sose bízz meg egy Ide­genben 9. Black: Az egyetlen vagy 10. Bros; Nem tartozom semmlveJ ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert Tóth Tamás óbástl (Stará Bašta], Bettes Beáta rl- mlszécsl (Rimavská Seč) és Perduk Gabriella nagytárkányl (Veiké Traka- ny) olvasónk. POPCSEREBERE Fejes Mónika (980 21 Bátka, Rokyt- nlk 72): Adok Ofra Haza, Napóleon BLD^ R-Go, Madonna, Bon Jovl, Tho­mas Anders, Boy George, Chris Nor­man, Névtelen Nulla, Rod Stewart, U2, Modern Hungária, Robert Smith, Klm Wllde-képeket. Kérek Bros, Pét Shop Boys, Samantha Fox, Sandra-képeket, -posztereket. Balogh Melinda (079 01 KrlS. Lies­ková 115, okr. Treblšov): Adok Bronskl Beat, Den Harrow, Hobo Blues Band, YPS, Szűcs Judit, OK Band, Shakln’ Stevens, Stevie Wonder, Tina Turner, Beatles, Turbo, Heidi, Kim Wilde, Pe­ter Nagy, Koncz Zsuzsa, Dolly Roll, Zalatnay Sarolta, R-Go, Banket, Saga, George Michael, Wham, Opus, Kajas, Midi, Michael Jackson, Alphavllle, Sab­rina, Sade, Paul Young, Jlml Hendrix, Nena, Rod Stewart, Spyder Symson, Tublatanka, Mandy, Ozzy Osbourne, Pia Zadora, Rlcchi e Poverl-képeket és 250 címet. Továbbá felkínálom a következő énekeseket, együtteseket áb­rázoló posztereket: Status Quo, Sting, Elán, Gemini, Piramis, HBB, Falco, Ja­net Jackson, Spandau Ballet, Ringó Starr, Bananarama, C. C. Catch, Rob­bie Nevil, Beata Dubasová, Cyndl Lau- per, Peter Nagy, Nlk Kershaw, Mel és Kim. Kérek A-Ha, Duran Duran, Ll- mabl, Glenn Madelros, London Boys, Samantha Fox, és Zoltán Erika-képe­ket -posztereket -Jelvényeket, 111. ró­luk szóló újságcikkeket. Pogány Magda (935 84 Dolné Seme- roycej: Szeretném eladni a következő hanglemezeket: Dolly Roll: Link a lány, Oh-la-la; Modern Hungária: Csők X csók; Komár Lászilő: Tf vagy a já­tékom; az Edda együttes 7. nagyleme­zét és az Első Emelet hanglemezeit. Adok továbbá Pét Shop Boys, V’Moto- Rook, Z’Zl Labor, Modern Talking, A-Ha-képeket és -jelvényeket AZ OLVASÖ KÉRDEZ „The Wilburys" jeligére: A rádióál­lomások zenei szerkesztői szinte egy­szerre kapták fel a fejüket Amerlka- szerte. A tesztlemez, amelyet egy bi­zonyos „The Wilburys“ nevű együttes juttatott el hozzájuk, a világszínvona­lat képviselte, ami egy első LP-töl nem csekélység. A szakmának már az elnevezésnél gyanakodnia kellett volna: „Wilbury“ az újvilági zenészzsargonban azt je­lenti: melléfogás a gitáron. Nem tet­ték, a zenekrltlkusok pedig felsőfokon dicsérték az öt testvért, Otlst, Luckyt, Charlie T.-t, Nelsont és Leftyt. Alig néhány nap alatt kiderült, hogy együtt és egyenként mindenki lóvá tétetett: a Wilbury család nem egyéb, mint egy alkalmilag összeállt csapat. Azt, hogy szedett-vedett csapat, nemigen lehetne mondani, ugyanis a következők ját­szanak benne: George Harrison, Jeff Lynne (ELŐ), Bob Dylan, valamint az apróbb szentek, Tom Petty és Roy Or- bison, ~~PP

Next

/
Oldalképek
Tartalom