Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-04 / 1. szám

I ft raapat húsztagú keretének két stabil tagjával ta­lálkoztam. A 32 éves Lavrlk János a csa­pat Idősebb, de az egyik legtapasztaitaDO és legeredményesebb játékosai közé tarto­zik. A gölgyáros csapatkapitánynak hat goira luiüttd az erejéből a magasabb osz­tályban. — Ebben az osztályban jóval nagyobb a hajtás, több a kemény, sőt durva bele- nienés. Nem vagyok sérúlékeny, de ezt már én sem bírtam elviseüiL Kezdek bele- taradni a pálya könyörtelenségébe, és la­tolgatom a visszavonulás gondolatát, de a gólkirályi cím itt Is csábit, ás nekem mint csapatkapitánynak az sem mindegy, hogyan végez a csapat, mert jő kollektíva, harcedzett a miénk, úgyhogy van remény.“ Knoska József tősgyökeres losonci, 6 már saját nevelés. Huszonhárom évével a bZ,lSZ-korosztályt képviseli a csapatban. Ezt szó szerint kell érteni, mert egy há­romtagú SZJöZ-csoport vezetője. És hogy mindez mire Jó? — Mi képviseljük a csapat fiataljainak érdekeit, másképp fogalmazva összekötök vagyunk a játékosok és az edző között. Mi beszélünk azokkal a játékosokkal, akik­nek valamilyen problémájuk van, erkölcsi vagy egyéb kihágásokat követtek el, ön­hibájukból sárga lapot kaptak és Így to­vább. Tekintélyünk van az edző és a .szak­vezetés előtt, és több esetben sikerült már békésen és emberien rendezni a felmerült problémákat. Polgári László (A szerző és Garaj felvételei) Amikor a Losonci (Luőenec) Egyesült Üzemek sportegyesUletének labdarúgó csa­pata 18 pontos előnnyel megnyerte a kö­zép-szlovákiai kerületi bajnokság 1. A osz­tályának 1987—88-as küzdelmeit, mindenki biztosra vette, hogy sikeresen szerepel a felsőbb osztályban Is. Az SZNL ll-ben azonban erősebb ellenfelekkel találta ma­gát szemben, s elmaradtak a gólzáporos, elsöprő győzelmek. A csapat gólzsákja, egyben kapitánya, Laurfk János, aki a ke rületl bajnokságban 22 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját, csupán hat gólt rú­gott, és valahogy a csapatra ült a dön­tetlenek lldérce. összesen hét döntetlent játszottak, hármat az ellenfél pályáján. Az őszi csatározások szép emlékeként maradt meg az utolsó fordulóban elért 3:0-ás győ­zelem BytCa csapata ellen, viszont nem szívesen gondolnak a kassai (KošiceJ Lo- komotívától elszenvedett csúfos vereségre, és a kétes kimenetelű fülekl (Eilakovo) derbire. A csapat tizenöt ponttal a nyol­cadik helyen vonult téli pihenőre. Az edző Vas Ferenc már megvonta a mérleget, hivatalosan is értékelte a csapat eddigi teljesítményét. Ebből idézünk most rész­leteket. „Lényegében azzal a csapattal áll­tunk csatasorba, amely a vezetésem alatt szinte utcahosszal nyerte a kerületi baj­nokságot, Illetve mégsem, mert négy já­tékost is szerződtetett közben a szakve­zetés: Závrackýt Dunaszerdahelyrő! [Du­najská Streda), Targošt a Dukla Banská Bystrlcából, Kovanlőot a ZVL Žilinából és Gallót Fülekről. Ez egy picit, különösen kezdetben megzavarta az elképzeléseimet, mert nekik helyet kellett találnom egy eredményes és összeforrott csapatban. Utó­lag mindent meg lehet magyarázni, az e- redményeket Is, de egy biztos, az egész szezonban elpártolt tőlünk a szerencse. A Vranov nad Toplou például egyszer sem veszélyeztette a kapunkat, még csak lövést sem küldtek, csak hát egy pld gólt sem tudtunk rúgni. Kysucké Nové Mesto ellen szinte felbillent a pálya, de a gól nélküli foci előbb-utóbb a nézőket is kihozza a béketűrésből. Újoncként nem Játszottunk alárendelt szerepet, a kilencedik forduló­tól már veretlen volt a csapat. Az őszhöz még csak annyit: elégedett vagyok, 14 pont volt a tervünk, és ezt eggyel túl­szárnyaltuk, az „Igazságtáblázaton“ pedig az 5—8. helyen állunk. Ragyogó volt, fő­leg kezdetben a játékosok, az edző és a szakvezetők közti együttműködés. A ter­vek: Losonc nem okozott csalódást, és ta­vasszal sem fog okozni. Javítani kell a Vas Ferenc edző gólerősségünkön. Most már ismerjük az ellenfeleket, tudjuk, kikkel állunk szem­ben, nyolc mérkőzést játszunk majd ide­haza, ráadásul mindkét délvidéki derbi hazai pályán zajlik majd.“ A szakvezetés A kulcsember Seres Gyula, aki az 1261 tagot számláló testnevelési egyesületnek és a labdarúgó-szakosztálynak Is a titkára. Ö a csapat teljesítményét röviden, de ve­lősen értékelte. „A helyezéssel meg va­gyunk elégedve, de ebben a csapatban több van.“ Aztán a losonci foci múltjáról és Jelenéről adott rövid összefoglalót: „1911-től íródik Itt a labdarúgás törté­nete. A focinak a múltban Is, a jelenben is az atlétika a riválisa, hiszen országos válogatottak nőttek fel (többek között a magasugró Rufíni). Persze országos hírű labdarúgók Is származnak innen, említeni lehetne akár Vlšňát, a Dubnica játékosát, vagy a DAC-hoz igazolt Simont, esetleg a Spoje Bratislava erősségét, Lőrinczet. Flzel Róbert jelenleg is ifiválogatott a Duk­la Banská Bystrica színeiben. Öt minden­képpen visszavárjuk. 1976-tól van a foci az Egyesült Üzemek sportegyesOletének égisze alatt, és jelenleg hét csapatuk van. A Vajanský utcai alapiskolában működik egy iskolai labdarúgó-sportközpont Kovács Bélának, az A csapat volt pályaedzőjének irányításával. Már Itt felkarolják a tehet­ségeket, és törődnek fejlődésükkel. Vas Ferenc edző jelenleg két tehetséget Is Seres Gyula, a mindenes titkár felfedezett a serdülők csapatában, akik már tavasszal több mint valószínű, hogy játéklehetőséget kapnak a nagy csapatban is. Bernáth Lászlóról és. Gál Románról van szó. Azt hiszem, a losonci labdarúgás fény­kora csak ezután kezdődik. A serdülőktől az SZNL Il-be való feljebbjutást, az A csapattól pedig az első nyolc közé való bekerülést várjuk.“ A kerületi bajnokság győztes csapata T^lidőbeii — félidőbeii EBBEN A CSAPATBAN TÖBB VAN... A rekordok könyvébe valók Amikor első világbajnoki címüket szerezték, olimpiai ezüst érmes gerelyvetőnk, )ao Železný még a világon sem volt. Igazi sporttSrténeti szenzáció, hogy a Pospfšil fivérek, JindHch és Jan tavaly huszadik világbajnoki elmüket szerezték meg kerékpárlabdában. Pontosan ne­gyedszázaddal ezelőtt jelentek meg először a világporon- don, és ellenfeleiknek azóta csak morzsák jutottak. Ahol megjelentek — jöttek, láttak, győztek. Kétségtelen, hogy bejegyzésre alkalmasak a Guinnes-féle rekordok könyvébe, és talán siker koronázza Petr Kocek prágai újságíró törekvését, aki ezt a bejegyzést szorgalmazza. Mindenesetre Csehszlovákia legjobb sportolói eredmény- hirdetésének eddigi húsz évfolyamában mindössze egyet­lenegyszer hiányoztak a legjobb tíz közül. Egyszer vol­tak elsők, egyszer másodikok, négyszer harmadikok, ezúttal a hatodik helyre rangsorolták őket az újságírók. Természetesen magasan vezetnek a legjobb sportolók ankétjának örökranglistáján, és ezért a csehszlovák sportújságírók szövetsége örökre odaítélte nekik a min­denkori győztesnek kijáró vándordíját, a húszkilós szob­rocskát abból az alkalomból, hogy befejezték sikerek­ben páratlanul gazdag pályafutásokat. Hányszor szóba került már ez a távozás, hogy a végén mégsem legyen belőle semmi. Ezért a toliforgatók a sinsovicei ered­ményhirdetésen sem akarták elhinni, s általában ezt a kérdést firtatták a legjobban. # Valóban végérvényes a döntés, hogy visszavonul­nak? JINURiCH: „Valóban. Tudom, már többször úgy volt, hogy abbahagyjuk, de a végén mégis folytattuk, ezért sokan most is úgy vélik, hogy nem kell ezt úgy venni. Ezúttal azonban halálosan komoly az elhatározás. El­szálltak felettünk az évek. én negyvenhat éves vagyok, az öcsém negyvenhárom. Egy nagy verseny, mondjuk a világbajnokság előtt nekünk háromszor annyit kellett edzenünk. mint jóval fiatalabb ellenfeleinknek hogy egyáltalán lépést tudjunk velük tartani. Elfáradtunk, öcsém, akinek makacs könyöksérülése van, már két év­vel ezelőtt könyörgött, hogy hagyjuk abba, de akkor azzal bírtam rá a folytatásra, hogy „képzeld el, milyen szép kollekció a húsz világbajnoki arany.“ Engedett a rábeszélésnek, de most már én is beláttam, hogy abba kell hagynunk. Épp eleget hallgattuk már a csípős meg­jegyzéseket, hogy mit akarnak még a nagyapák. A leg- elszomorítóbb, hogy e tizennyolcadik világbajnokság előtt még a szövetségben is azt a „Jóhiszemű“ tanácsot adták, jobb lenne, ha átengednénk helyünket a fiataipk- nak. Véleményem szerint amíg győzni tudtunk, teljesen jogosan maradtunk a pályán. Más tészta, hogy közben minden és mindenki összeesküdött ellenünk. Például a mi. ‘ ■■ --- ---------- I ■' »' ' I» bírók. A legutóbbi világbajnokságon az osztrákok elleni mérkőzés előtt bejött az öltözőnkbe a nyugatnémet já­tékvezető, és előre is bocsánatot kért azért, hogy bizo­nyos befolyásos körök arra kényszerítelték, ellenünk fütyüliön, mert már árt a sportág népszerűségének, ha örökösen mi leszünk a világbajnokok. Unalmassá válik a sportág. Sző szerint azt mondta, hogy „kérem, ne ne­hezítsék a már amúgy is nehéz helyzetemet“. Ha ez a futballban történik, akkor olyan botrány kerekedik be­lőle,- mint a világháború, de a kerékpárlabdára nem fi­gyel annyira oda a világ. Ráadásul az NSZK-ban vol­tunk, ahol mindenki a hazai csapatot várta a győzelmi emelvény legmagasabb fokára.“ 9 A döntőben azonban emlékezetes drámai küzdelem­ben mégis felülmúlták a hazai környezetben játszó nyu­gatnémeteket. JINDRICH: „Ez volt pályafutásunk legnehezebb mér­kőzése. Nemcsak az ellenféllel álltunk szemben, hanem a részrehajló bírókkal és a viharos környezetet teremtő közönséggel Is. A rendes játékidőben döntetlenre ját­szottunk úgy. hogy az öcsém egymásután két büntetőt Is kivédett. Már mindenki elparentált bennünket, mond­ván, a hosszabbítást nem bírjuk szusszal, s felülkere­kedik az Ifjúság. Nem úgy történt. Sikerült belőnöm a győzelmet és világbajnoki címet jelentő gólt, s olyan boldog voltam, mint még soha az életben,“ # Nem gondolt abban a pillanatban arra, hogy mégis­csak folytatni kéne? A kerékpáriabda olimpiai sport lett. nem lenne szép a húsz világbajnoki arany mellé egy olimpiai is? JINDRICH: „Szépnek szép lenne, ha legalább egy két év műlvá rendeznék az olimpiai játékokat, de négy év múlva... Amikor az embernek az edzés vagy a mérkő­zés után minden poretkája sajog, abba kell hagyni. Azt mondják, ho,gy mi az, hiszen egy mérkőzés csak kétszer hét percig tart. De az alatt a tizennégy perc alatt mit állnak ki az ember lábizmail“ JAN: „A védekezésben én vagyok a jobb, ezért Inkább én vállalom a védelmi feladatokat. Tudja mit jelent egy mérkőzésen húsz-harminc találatot kapni egy hatvan- dekás labdával, amely hetven kilométeres sebességgel repül? Nem kívánom senkinek.“ 9 Bámulatos teljesítményüket senki sem vonja két­ségbe, de nem árulnák el, honnan ez a csodálatos élet­erő. hogy ennyi ideig az élen tudtak maradni? JAN: „Ilyen nevelést kaptunk. Nekünk kemény gyer­mekkorunk volt. Nyolcnapos csecsemő voltam, amikor elvesztettük az édesapánkat. A háború utolsó napjai­ban történt, egy gránátszllánk oltotta ki az édesapáin életét, aki az ellenállásban harcolt. Hárman maradtunk az édesanyám gondjaira. Tehergépkocsi-vezetői munkát vállalt egy épftővállalatnál, hogy minél több pénzhez jus­son. Nyugdíjaztatásáig dolgozott a volán mögött, és soha egy panaszos szót sem hallottunk tőle. Szóval nekünk semmi sem hullott az ölünkbe, gyermekkorunktól meg­szoktuk, hogy az életben mindenért keményen meg kell küzdeni.“ 9 Pályafutásukről már nagyon sokat tud a közvéle­mény. de hogy kerültek kapcsolatba ezzel, a nálunk mégiscsak kevésbé ismert sportággal? JINdRicH: „Gyermekkorunkban ml is sok mindennel foglalkoztunk. Futballoztunk, hokiztunk, az öcsémnek egészen jól ment. Egyszer elmentünk azonban a csar­nokba a nővérünkkel, aki műkerékpározott, láttuk a kerékpárlabdázőkat, és megtetszett a játék. Ezután az édesanyánk elvitt bennünket Rudolf Harth edzőhöz, hogy foglalkozzék velünk. Ez, kérem, jő harmincnyolc évvel ezelőtt volt. Azóta egyvégtében ő Irányított ben­nünket. Szinte az apánk volt apánk helyett. Emlékszem, egyszer a világbajnokság előtt le akarták váltani. Azt mondtuk, ha Rudi bácsi nem megy a világbajnokságra, mi sem megyünk.“ 9 Nem kár, hogy egy ilyen csodálatos sorozat után a Pospfšil név eltűnik az újságok hasábjairól? JINDRiCH: „Nekem két leányom van. Az Idősebb, a huszonhárom éves Jana hű maradt a kerékpárhoz Mér országos bajnok műkerékpározásban, és a kisebbik, a tizenhét éves Blanka is szorgalmasan gyakorol, öcsém­nek két fia van. A husoznhárom éves Jan szintén kerék­párlabdázik, de Prágába nősült, és egyelőre Ismerkedik új csapattársával. A fiatalabbik azonban szintén igen­csak érdeklődik a sportág iránt.“ jAN: „A tizenhárom éves Jirka annyira odavan a ke­rékpárlabdáért. hogy már erősen gondolkodom: megvá­rom, míg felnő, és alakítunk együtt egy Pospísll szuper- párost (tette hozzá mosolyogva az apa). 9 Hja, akinek ilyen apja és nagybácsija van ... PALAGYI LAJOS (A szerző felvétele) ixffloitiBx.'aiBm.i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom