Új Ifjúság, 1989. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-11 / 2. szám
Demokrácia — szilárd törvényesség 2 Aki meri, megteheti 3 Ipoly menti mozaikok 4 A jövő század nemzedékéért 5 Kiállítás Oszip Mandelstam enilékére 6 Beszélgetés Mácsai Pállal 8 Fejezetek a VIT történetéből g Az aranylabdás 12 Tisztázzuk, mert van mit £ ^v eleje van,- H fogtaSKozásolt Ideje azonban már lejárt. Éppen Ideje elkezdeni megvalósítani mindazt, amit Szilveszter éjszakáján megfogadtunk. Ideje, mert ellenkező esetben újra a felfokozott érzelmek sugallta beismerés lesz csupán, egy gyönge pillanatban elsóhajtott üres óhaj. Fogadkozás, tartalmatlan szavak, reális (ön)értékelést, pontos célokat nélkülöző. ■ Itt hát a tettek Idejeí Már csak azért Is, mert szavak már voltak. Aki azt hiszi, évről évre megfogadhatja szeretteinek, hogy hibáit kijavítja, rossz szokásait elhagyja, aztán a hétköznapok újra csak a tűrést, a kompromisszumokat, a lemondásokat hozzák, mégis megmarad szava hitele, nagyot téved. Még inkább téved, ha azt hiszi, mert nem szóltak, megbocsátottak. , A tetteken a sori S 5a valakit méglS: a pillanat ünnepi , volta mámorltotl meggondolatlanságokra, legalább vallja be. Az Is több, mint a hallgatás. Vallja be, hogy képtelen megváltozni, hogy az évek berögződésének nagyobb hatalma van, mint az elszánásoknak, s csak szavakban képes hirdetni azt, ami jó, szép, tartalmas, becsületes, de élni, cselekedni aszerint nem. Talán az őszinteséggel még megmenthet valamit a korábban kivívott (vagy előlegezett) tiszteletből, az iránta megnyilvánuló megbecsülésből. A tetteken a sor, mert ellenkező esetben a korábbi hibák és fogyatékosságok mellé felsorakozik még néhány, például a szavahihetetlenség, szélsőségesebben fogalmazva: a szele- burdiság. És ez még mindig csak tu- lajdonságbell defektus. Csak, mert súlyosabb, ha kimondják; képtelen reálisan felmérni a lehetőségeket, meghatározni önerejét, okos, elérhető célokat megfogalmazni. Képtelen észérveket felsorakoztatni az érzelmiekkel szemben,, a tudományt,, aí Ismereteket szembeállítani a tudománytalan, üres han- dabandázással. Súlyosabb, mert ez az ember azt sem veszi észre, hogy szerettei, környezete már - nem tiszteli, nem becsüli, nem ad a szavára, s a közös gondolkodás tudásával és erejével rég túlhaladták őt Olyannyira, hogy egy idő után még üres fogadkozásai Is ósdiak, senkinek sem kellők lesznek. így függnek össze a dolgok, így épül a mozalkkép apró kockákból. így lehetnek az apró cselekedetekből nagy tettek, csöppnyi meggondolatlan ígérgetésből egyéniségferdülés. Ahogy az egyénekből lesznek a kollektívák, s a család a társadalom alapja. Mert tisztázzuk: a cselekvés, a tettek ideje nemcsak a Szilveszter éjszakáján elsóhajtott egyéni fogadkozásokkal kapcsolatban jöitt el, A szavak ds a tettek egységét ennél nagyobb kollektívákban, az egész társadalomban kell elérni, ott kell, hogy a szavakat az őszinte cselekvés váltsa fel, a teremtő gondolat kapjon teret és támogatást. A nagy kollektíváknak kell az ésszerű, realista célokat megfogalmazni, nem óhajokból, régvolt vágyakból álomterveket szőni. A társadalomban kell úgy új módon gondolkodni, hogy a cselekvésben tükröződhessék a szárnyaló gondolat A cselekvések, a konkrét megnyilvánulások hordozzák a jót a becsületesét, a tartalmasat, az őszintét Beszélni szükségességéről, az új gondolkodás- mód fontosságáról — szócséplés, ha tettek nem követik, s a szónok válhat lekörözött, a hallgatóság által túlhaladott fogadkozóvá. Év eleje van, tisztázza mindenki önmagában: fogadkoznl felesleges, tettekre van szükség, ha bárki is azt akarja, szavahihető, követhető legyen. Neszméri Sándor
