Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-01-20 / 3. szám
'JUBILEUM ELŐTT 'A M'ATESZ VALLOMÁSOK A T6th Erzsi nemcsak a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulatában, hanem Kassán (Koíice) és Győrött is játszott, Pályája során jő néhány szerepet oldott meg úgy, hogy arra nemcsak a közönség, a szakma is odafigyelt. — Hol, melyik társulatban szerezte azokat a színészi tapasztalatokat, azt a szakmai felkészültséget, amelyet játékában tapasztalunk? — Szerencsés ember vagyok, mert én az alapokat, a legeslegalapvetőbb tudnivalókat Beke Sándor keze alatt tanultam meg. Az ő rendezői módszere az volt, hogy minden előre „ki volt számítva", szabva. Minden: az, hogy hova lépsz, mit csinálsz, milyen tónusban szólalsz meg. Ez nagyon kellett. Nélküle nem lehet megtanulni ezt a szakmát. A későbbiekben újra csak szerencsém volt; Beke távoztával sokféle stílust, felfogást követő rendezők megfordultak a színházban, akik mellett volt mit tanulni. Olyan személyiségekkel dolgoztam, akik követeltek a színésztől, önbizalmat adott, ha ilyesmiket mondtak: „Hát miért nem mertek már saját magatokban hinni?!“ Vagy hogy „jó volt, amit csináltatok “ Mert hát mindig ott van az emberben a kétely, hogy jó vagy nem Jó. Hogy sül az el, amit csinál. — A kassai évek után a komáromi „újrakezdés“ következett...->* Amikor átjöttem, közelebbről szinte senkit sem ismertem. Féltein. Mindent újra kellett kezdenem, azzal a „ingatag“ a- lappal. ■ -- Ingatag? — Hát .. hogy az jó alap volt, az csak később derült ki. Ez még a színészi tapogatózás időszaka volt. — Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy azok a fiatalok, akik ehhez a színházhoz kerülnek — az évente meghirdetett tehetségvizsgán megfelelt fiatalokra gondolok —, később ne menjenek el? Hiszen valamennyien azért jelentkeztek erre a pályára, mert színészek ^karnak lenni... — Azt hiszem, bizonyos szerkezeti változásra lenne szükség. Mert olyan feltételek mellett, hogy még ma is előfordul teremhíány, nincs hol próbálnunk. De főleg az Jdő. Az utazás borzasztó sok időt elvesz az emberektől. Tehát a belső, alapos stúdiómunkára alig marad idő. Stúdió formájában kellene dolgozni, de az az igazság, hogy nincs mikor. A magánéletemben, a családom körében csak akkor tudom magamat igazán utolérni, ha két- három darabból kimaradok. Azt meg talán nem kell mondanom, hogy a színész játszani akar, holott ha nem játszok, kipihenhetem magam, olvashatok ... — Kimaradni két-három darabból... — Az a jó előadás, amikor az ember, ha éppen nem játszik benne, felsóhajt a nézőtéren: de jó lenne most a színpadon lennil — A Szerelmem, Elektra ilyen volt? — Jó volt. De olyan is van, hogy meglátom a szereposztást, és fáj, hogy a nevem nincs benne. Aztán amikor megnézem az előadást, azt mondom: Nem baj, örülj, hogy kimaradtál. Ilyen Is van. — Készül a Bánk bán. jubileumi előadás lesz. — Nagyon az elején vagyunk ... — Ez igaz. De mégis, Melindát játszani! Számított rá? — Nem. Erre nem. Komolyan mondom: nagyon nagy meglepetés volt. — Beszéljünk egy másik, a közelmúltban bemutatott darabról, Natasa Tanská Ella meg a Bella című groteszkjéről. A visszhangja meglehetősen vegyes. Színházunk, sajátos helyzeténél fogva, mennyire alkalmas a kísérletezésre? — Feltétlenül. Hiszen felnőtt egy új generáció. Közbevetőleg: huszonhárom nappal vagyok fiatalabb, mint a színház. Ilyen színházat még magam sem játszottam. Mégsem volt Idegen. Végül is ez csak egy próbálkozás volt, be kell vallanunk. Viszont helyenként kifejezetten élveztem a játékot. — Helyenként a közönség is? — Nem volt olyan, hogy végig azt éreztem volna, idegen közegnek játszom. Volt, ahol éreztem, hogy ezt vagy amazt elutasítják. Volt olyan jelenet, amikor szépen meg kellett fogni a közönség kezét, és jöttek velünk. — Szerepálom? — Szerepálom?! Én nem panaszkodhatok. Melindát próbálom jelenleg, és eszem ágában sincs álmodozni. Kiss Péntek József A táncos Búzavirág — Sárga a belseje, de ez a szín a város címerében is dominál, a szirmok a környező községeket, falvakat szimbolizálják, merthogy innen járnak be a tagok, a kékben tobzódó virág egyben a békét is hirdeti! — a búzavirág leírását, de egyben a Csemadok helyi szervezetének égisze alatt működő Búzavirág néptánccsoport elnevezésének magyarázatát adta ezekkel a szavakkal Csunyocska Arpádné, a csoport vezetője. Többen már a főiskolát, egyetemet is maguk mögött tudják azok közül a gimnazista lányok közül, akik 1979-ben önszorgalomból és a gcmörl néphagyományok, a népi kultúra szeretet étől vezérelve kezdtek el táncolni. Egy évre rá kerületi tanfolyam indult Rozsnyón (Roínava), és erre a néptáncot kedvelő fiúk is szép számban jelentkeztek, így tovább bővült a csoport. Hamarosan tíz pár gyakorolt. A népjánc- csoport 1983-ban vette fel a Búzavirág nevet, és Szilicei csárdással lépett a nyilvánosság elé. — Azóta ezt háromszor is felújítottuk, és legutóbb Szilicei körcsárdás címen adtuk elő. Műsorválasztásunknál igyekeztünk jobbára a gömöri etnikum szokásaiból, tánc- kultúrájából meríteni, de egyéb tájak, népcsoportok tánckultúrája Is életre kelt a Búzavirág tolmácsolásában. Jártunk mi palóctáncot, pásztorcsárdást, szatmári ver- bunkot, díszpalotást, de lehet, sokan a sárközi, medvesalji vagy a felsőtárkányi táncok révén ismerték meg a csoportot. Kezdetben én voltam a mindenes: a gyűjtő, a koreográfus, én vezettem a gyakorlatokat is. Évek múltával azonban változott a helyzet, kineveltem az utánpótlást. Asszisztensem. Palcso Attila felel ma a flútán- eokért, a lányokkal Kuchta Henrietta fog lalkozik, a ruhatárat a Krajlik testvérek kezelik. Közben [élekszámban is gyarapodtunk A Búzavirág 23 táncosán kívül van már szólóénekesünk is, Cslcsák Erzsébet, Ulman Gábor pedig a szólóciterásunk, öttagú zenekarunk a Pityóka nevet viseli, és a sort a tíztagú kőrös! (KruZná) női éneklőcsoport zárja. A csoportnak időközben nemcsak repertoárja gazdagodott, hanem anyagiakban is gazdagabbak lettek, és persze bővült a fellépések skálája is. A Csemadok jb székhazában lévő ruhatár ma már nem kong az ürességtől. Négy évvel ezelőtt a kulturális minisztériumtól 23 ezer korona anyagi támogatást kaptak. Ebből vásárolták a népviselethez a kellékeket, nemrég pedig az Ifjú Szívektől vettek tánc- és tréningruhákat. A Búzavirág ma a rozs- nyói vegyes tanítási nyelvű gimnázium és az itteni állami gazdaság pártfogolja is. Az előbbi főleg a tagállományt biztosítja, az állami gazdaság pedig az együttműködési szerződés értelmében évi tízezer korona anyagi támogatást nyújtva járul hozzá a fellépések sikeréhez. Évente kb. tizenöt fellépést tartanak. A munka ünnepén mindig egyórás keretműsorral kedveskednek a közönségnek. Gombaszögön, az országos dal- és táncünnepélyen rendszeresen leteszik hozzájárulásukat a kultúra asztalára, s nincsenek Cza- bán Samu Kulturális Napok, sem rejdoval békeünnepély a Búzavirág nélkül. Határainkon túl is ismerik már a csoportot. Évek óta nem hiányzik a Karancsi-napok- ról Salgótarjánban, tavaly pedig az ózdi Kohász-napoknak is szívesen látott vendége volt. A hazai közönség a kétévente zajló legrangosabb rendezvényről, a zse- lízi seregszemléről is ismerheti már a Búzavirágot, hiszen legutóbb Kardos Gyula kéméndi motívumokkal átszőtt szólótáncáért a zsűri különdíját kapták a gálaműsorban bemutatott Szilicei körcsárdás pedig osztatlan sikert aratott. A csoport vezetője mégis szívesebben beszél a jövőről, mint a múltról: — Idén a fő célunk ismét az, hogy részt vehessünk a zselízi seregszemlén, és természetesen sikert is arassunk. Oj műsorral készülünk, amelynek végleges címe még ugyan nincs, de az anyag már nagyjából együtt van. Húszperces összeállításunkban bebarangoljuk hazai tájainkat, de a szomszédos Magyarországra is elkalandozunk. Ebbe a műsorba lesz beágyazva legutóbbi gyűjtési anyagunk is. Ezt azonban meglepetésnek szánjuk. Remélem, megnyeri majd a közönség tetszését. Polgári László Szerelmem, Elektra Gyurkó tragédiáját nézve az embernek akaratlanul is az jut az eszébe, hogy a Szerelmem, Elektra brechtibb mű Brecht színdarabjainál. Ha első látásra bizarrnak tűnne is ez a megállapítás, semmiképp sem alaptalan, hiszen ha Brustein ro- konítanl tudja Brecht és Schaw munkásságát, akkor a párhuzam Brecht és Gyurkó között kézenfekvő. Nemcsak azáltal, hogy mindketten marxista drámaírók, nemcsak azért, mert mindkettőjüket az „emberi eszmények mögött meghúzódó anyagi érdekek foglalkoztatják“, hanem azért is, mert a megátalkodott emberi ösztönök a torz cselekvési hajlamokon túl az igazságot és a totális emberi és szellemi tisztaságot keresik. Gyurkó szerint a Szerelmem, Elektra az Igazság szerepéről szól a forradalomban. Melyik forradalomban? A háromezer évvel ezelőttiben, vagy egy eljövendő, mindent megújító konfliktusban? Meddig marad időszerű az Elektra-mítosz, és lehet-e időszerűbb, mint éppen napjainkban, amikor az igazságtalanság és a becstelenség arra a szintre jutott, hogy már közömbösen, borzongás nélkül megyünk el mellette. Ha valaki (jelen esetben Gyurkó László) olkor-olykor mégis eli- bénk tartja a tükröt, csendesen megsiratjuk magunkat. A kérdés csupán az, hogy Elektrát Vagy Oresztészt könnyezzük-e magunkban. Ezt bárki eldöntheti saját belátása szerint. Hosszú ideig kellett gyötrődnünk, ásítoznunk, dühöngenünk a Matesz be- bemutatói kapcsán, hogy végre olyan előadást láthassunk, amely ízig-vérig színház, megható és felemelő, izgalmas és megdöbbentő. Pedig igencsak fancsalogtam, amikor az első repríz közönségét megláttam: a szervezők seregnyi 8—10 éves gyereket tereltek be az esti előadásra. Tévedés lehet csak, gondoltam, hiszen ez a korosztály még Hófehérkével meg Holló Fer- nyigessel jár aludni, és igazságérzetét még a tiszta ösztön táplálja, nem pedig a manipulált, agyonhazudott környezet. Aztán bebizonyosodott, hogy az igazi színház magával ragadja a tájékozatlant is: a gyerekek végtelenül fegyelmezetten, minden szituációra pontosan reagálva izgulták végig a produkciót, Lehet, hogy nem értettek meg mindent, lehet, hogy nem olvastak a sorok között, de részeseivé váltak annak az ívnek, amely a szereplők és a nézők között mindvégig ott feszült. Horváth Lajos rendezte a Stúdiószínpad 4. bemutatóját. Megfogalmazásában a világunk egyetlen hatalmas cirkusz, amelynek munkastílusát a mindenkori igazgató szabja meg, minősége az ő szellemiségének és erkölcsi tartásának a függvénye. Sok, neves cirkuszigazgatónk volt a történelem folyamán, dicső és dicstelen, építő és romboló, gerinces és megalkuvó, Igazságos és becstelen. Horváth cirkusz- igazgató-királya rafinált zsarnok. Tekintélyteremtő eszköze a megfélemlítés, az ellenszegülők lemészárlása. Szorongásának okozója Elektra, a zsarnok által meggyilkolt Agamemnón lánya, s áttételesen Oresztész is, aki azonban távol él, s költött halálhíre mérsékeli Egisztosz szorongását. A színpad valójában egy manézs, ahol Egisztosz az idomár, ostorcsattogtatása az alkotmány, szereplői a bábu-nép, akik bátran kimondják mindazt, amit a király hallani szeretne. Elektra a totális tagadás, az ő igazsága az egyetemes i- gazság, személye a megalkuvás nélküli jelkép. A két csepűrágó (Tóth László és Bugár Gáspár) végtelenül összetett figura, hiszen azáltal, hogy a rendező lehozta őket a színpad elé, gyakorlatilag szintén szemlélődő nézőkké váltak, még akkor is, ha megállás nélkül kommentálják a színpadon történteket, és kiemelik a lényeges momentumokat. Szerepük összetettségét csak alátámasztja, hogy ők szajkózzák el az Igazság ünnepén az Egisztosz fülének oly kellemes hazugságokat is. Horváth egyfolytában mozgatja a szereplőket, hol körkörösen, 'hol átlósan, ezáltal a nézőnek olyan érzése támad, mintha egy hullámzó víz partján ülne, s maga is átveszi azt a lüktetést, amely a színpadon (manézsben) történik. A hátulról megvilágított textilfalak lehetővé teszik az árnyjátékot, s a rendező ezt a lehetőséget maradéktalanul ki is használja. Oresztész (Skronka Tibor) és Elektra (Petrécs Anna) találkozása a színfalak mögött, árnyjátékban a produkció talán legmegrázóbb jelenetévé lépett elő. Petrécs Anna a címszerepben markánsan bizonyította, hogy egyéniség, több, nagyobb lehetőséget érdemelne a szereposztások során. Bár játékából kitűnt, hogy nem brechti, tehát nem gyürkéi színészalkat, de kifinomult, árnyalt játéka közelebb hozta hozzánk azt az Elektrát, akit ő élt meg a színpadon. Oresztész szerepe Skronka Tibor főiskolai hallgatónak kitűnő lehetőség volt a belső építkezésre, és ő ezt a lehetőséget messzemenően ki is használta. Nem tévelygett a színpadon, mindig pontosan tudta, hogy mit, miért és hogyan kell tennie. Az Egy szabad emberben mutatott halványabb teljesítménye után ragyogó ajándékot kaptunk a fiatal művésztől. Ropog József Egisztosza egyértelműen bizonyítja a művész sokoldalúságát. A gyilkostól, a belső félelmektől szorongó zsarnokon át a porig alázott talpnyalóig a színészi játék olyan sokszínű palettáját tárja elénk, amilyent hazai magyar színpadainkon utoljára Csendes Lászlótól láttam, érdekes módon szintén Gyurkó-darabban. A harmadik testvért, az immáron mindennel kiegyező, önmagával meghasonult Krizotémiszt Dór Lívia alakítja. Az ő igazsága a mindenkit kiszolgáló igazság. Ö az, akit nem érhet meglepetés, bármilyen változás történjék is. Kaméleon-stigmájú lény ő, olyan, mint a nád, meghajlik, bármerre fújjon is a szél. Dér Lívia visszatérése üde színfoltja volt az előadásnak. A két csepűrágó játéka nagyon veszélyes játék. Borotvaélen táncolnak ők maguk is, de tenyerükbe véve, borotvaélen tartják magát a produkciót Is, hiszen elég egy parányi megingás, egy billenés, és önmagán bukik át ez a szép ívű előadás. Tóth László és Bugár Gáspár nagyon odafigyelő és nagyon jól kérdező bohóc. Kétségtelen, hogy apróbb hibáktól ez a produkció sem mentes, de egységes, teljes, magával ragadó, fölrázó színház. A hosszú böjt után lesz-e az E- lektrához mérhető folytatás? Soóky László
