Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-20 / 3. szám

új ifjúság 9 Ä BOSSZ Tizennégy éves kórban kerülnek el a szü­lői háztől. KI szakközépiskolába, ki szak- tanintézetbe. Nagy hányaduk második ott­hona az lnternátus lesz, és csak hétvége­ken látogatják meg családjukat. Nincs az a pedagógus, aki képes e tiatalok vala­mennyi lépését szemmel tartani, ezért sok múlik azon, milyen nevelést hoztak ma­gukkal otthonról. Az alábbi eset a Ceská Lípa-i járás egyik szaktanlntézetének diákotthonában játszó­dott le. de előfordulhatott volna máshol is, okulni pedig mindenképpen lehet be­lőle. Amikor Martin VavaFovsk? tanítás után az internátusi szobájába lépett, ágyára csapta a táskáját, majd, bár egyedül volt, hangos szitkozódásba kezdett. Dühösen gesztikulált, egy-egy bútordarab mellett el- haladvda öklével belecsapott. — Hát szükségem van nekem erre?! — kérdezte maga magától. — Az a tanárnő úgy rám telepedett, hogy ha meggebedek, se teszek a kedvére. Legszívesebben meg­fojtana egy kanál vízben. Aznap ugyanis negyedszer rótta őt meg az irodalomtanárnő ama buzgalmában, hogy valamicskét tanítványa fejébe ver­jen az irodalomból. A középfokú szakmun­kásképző diákját pedig ez módfelett fel­bőszítette. Lehet, talán éppen azért, mert Kaneáová tanárnőnek lélekben igazat kel­lett adnia. Egészen eddig egy képzelt társaság ban­dafőnöke volt. Ez a csoportosulás, amely létrejött az osztályban, majd feloszlott, döntött arról, mit fognak mások csinálni, s olykor a gyengébbeknek és a fiatalabbak­nak is ártottak. Martin tudatosította, hogy az, amit a tanárnő az osztály előtt mon­dott, mindenképpen megtépázza a tekinté­lyét Elhatwrozta, hogy a bosszút nem halaszt­ja e'.. Lefutott a széles folyosón, és ami­kor a szolgálatos nevelő az elsősökkel be­szélgetve háttal állt neki, kisurrant mö­götte az épületből. Egy darabig még fu­tott, hátha valaki mégis észrevette volna. Néhány száz méter után klszusszantotta magát, majd lomha léptekkel mérte az utcákat. Zsebre dugott kézzel bámulta a kirakatokat, egy-egy érdekesebb árut az üzletbe betérve közelről Is szemügyre vett, de nem vásárolt semmit. Így ődöngött, míg a Mariánkához címzett városszéli vendég­lőhöz nem ért. Amikor a kocsma pincére, akit a vendé­gek Franéknak szólítottak, megkérdezte, mit őhajt, a rendelést hallva majdnem csuklani kezdett. Méghogy limonádét!... — Ez kocsma, uram, nem kisdedóvó. Ha tej kell, eltévesztetted a címet — majd még egyszeT végigmérte a fura vendé­get, és megkérdezte: — Sört nem akarsz? A tizenhat éves Martin egy pillanatig se tétovázott, utóvégre most fordult vele elő­ször elő, hogy vendéglőben alkohollal kí­nálták. — Igaza van, főnök, sört kérek, már csak azért is, nehogy elveszítse a kenye­rét. A pincér távozása után Martin óvatosan körül'kémlelt a helyiségben, nincs-e vélet­lenül valaki itt a tanári vagy a nevelői karból. Amikor meggyőződött, hogy tiszta a levegő, dzsekije felső zsebéből gyűrött cigarettásdobozt húzott elő. Épp akkor gyújtott rá, amikor a pincér elé tette a sört. Arra, hogy nem is olyan régen még ^íbmíímms majd felrobbant a méregtől, most már nem is gondolt. Összesen három korsó sört öntött ma­gába, de hogy útközben se fázzék, még egy üveg vörös bort is vett. A kollégium felé menet azonban annyi minden foglal­koztatta, hogy teljesen megfeledkezett a borról. Az épületbe egy nyitott ablakon át ju­tott. Erre a hátsó „kiskapura“ merő vé­letlenül bukkant rá néhány héttel ezelőtt. A harmadikosok gondoskodtak piaguknak ily módon a szabad bejárásról. A hideg levegő, úgy látszik, mégiscsak hasznára volt, teljesen megnyugodva, le­higgadva tért vissza a szobájába. Társai örömujjongással fogadták, amikor letette az asztalra az italt. Kezdődhetett a szó­rakozás ... Valamivel későbbi kép: az asztalon fel­borult üres borosüveg, a padlón néhány cigarettacsikk. Már csak Martin és legjobb barátja, Karel volt ébren. Martin Vava- fovskyt egyszer csak hatalmába kerítette a világfájdalom, úgy érezte, mindenki osz- szefogott ellene. — Karel, gyere megnézzük az elsősö­ket I — indítványozta kisvártatva. — Jő, menjünk — egyezett bele Karel, jóllehet fogalma sem volt róla, miben mes­terkedik barátja. Kilopódzkodtak a sötét folyosóra, és a fal mentén tapogatózva a szemközti épü­letszárny felé tartottak. Végre a keresett szoba ajtaja elé értek. Elég ügyetlenül léptek a helyiségbe. A villanyfényre első­ként Vaéek Chaloupka ébredt fel. — Mi az, ml történt? — kérdezte ál­mosan, majd szemét dörzsölve kikászáló­dott az ágyból. Válasz helyett akkora pofont kapott, hogy egyensúlyát elveszítve az ágyra esett. A jövevények kárörvendő nevetése kísérte a jelenetet. Amikor a fiú az ujjait végighúz­ta az arcán, látta, hogy vérzik. De ez csak a kezdete volt annak, amit Martin a szo­bán művelt. Karel az ajtótól nézte az őr­jöngést. Mire Chaloupka eszméletéhez tért, a részeg fiú levizelte őt. Rövidesen egy ■másik ágyról fájdalmas kiáltás hallatszott. Karel Kólái arra ébredt, hogy. talpán va­laki eloltotta a cigarettáját. Még további két fiú arcába csapódott Martin ökle, ami­kor azok felébredve értetlenül nézték a történteket. Csak ezek után higgadt le úgy Martin, hogy szobájába visszatért és aludni ment. A diákok körében legnépszerűbb nevelő másnap délután szerzett tudomást az éj­szakai eseményekről. Természetesen ezt a bizalmas Információt ez alkalommal nem tartotta meg magának. A kollégiumban rö­videsen megjelentek a közbiztonság embe­rei Is. Martin VavaFovsk? ellen garázdálkodá­sért a Btk. 202. paragrafusának első be­kezdése értelmében vádat emelt az ügyész. Fél év feltétel nélküli szabadságvesztésre ítélte a járásbíróság, s ezt az időt a fia­talkorúak javító-nevelő intézetében kellett letöltenie. A fiatalkorú bűnözőt sokként érte az ítélet. De hiába fellebbezett, a ke­rületi bíróság helybenhagyta az alsóbb fo­kú ítéletet. A Signál nyomán -J­Azok. akik már most várják az év slágerlistáját, bizonyára csalódással fo­gadják a hírt: az 1987-es év legsikere­sebb dalainak listáját, az év végi ösz- szegezést a következő, 4 számunkban közöljük. Az e heti sorrend viszont a következőképpen alakult: HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Stromboli: Ö, hory, ó hory 2. Peter Nagy: Podme sa zachránif 3. Citron: Rock, rock, rock rranriamri iji i <i»iiB5.awa'agaamTiwwrTtii'‘i«wwwtM: 4. Marika Gombitová: Nenápadná 5. Michal David: Cesta na mésíc 6. Petr Kotvald: Taneőní 7. Miroslav Zbirka: Katka 8. Beáta Dubasová: My sa nedáme 9. Madam: Nemöíem za to, íe som taká 10. Midi: Űlohy 1. Linda: Szerelmes lány 2. Zoltán Erika: Madonna 3. Első Emelet: Csakazértis szerelem 4. Csepregi Éva: Párizsi lány 5. Step: Lépj 6. Edda: Fohász 7. Neoton: Latin szerenád \ 8. Csepregi — Mándoky: Korea 9. Napóleon BLD: Szállj velem 10. Bikini: Adj helyet magad mellett VILÄGLISTA 1. Sabrina: Fiúk 2. Europe: Carrie 3. Modern Talking: Száz év múlva 4. George Michael: Hit 5. Cliff Richard: Néhány ember 6. George Harrison: Rád erőltetem a gondolataim 7. Depeche Mode: Porcelán a kezeid­ben 8. Paul McCartney: Egyszer volt, hol nem volt Nem szeretem a eseteket BESZÉLGETÉS MIROSLAV 2BIRKÁVAL — Az egyik dalában elénekli, hogy me­lyik utcában lakik: „Straka utcai fiú va­gyok“. Ez a népszerűségét akarja szol­gálni? — Az egyik barátom kérdezte, miért nem változtatom meg a szövegben az utca nevét, mert ez nagyon kockázatos. Próbálj tam Is, de az már nem volt az Igazi. Már magam sem hittem a szövegnek. — És igaza volt a barátjának? — Igen, de azért ez nem vészes. Itt-ott valaki bekopog az ajtóinon, jönnek a gye­rekek, és beköszönjenek: „Szia!“ Ki lehet bírni. — Nincs tehát „rajongó-iszonya“? — Hát, vannak pillanatok, amikor zavar a népszerűség. Ha például bemegyek egy csemegeüzletbe, és hallom a hátam mö­gött a susogást: „Nézd, ő is eszik francia­salátát!“ De ez nem olyan rettenetes. Szó­val, nem támadnak minden pillanatban az emberre. És nem hiszek az olyan művészi vallomásokban, hogy szükségtelen a nép-’ szerűség. Ha valaki felmegy a pódiumra, akkor igényli is a népszerűséget. — Állítólag van egy énekes, aki a ra­jongóktól való félelmében olyan lakásban lakik, amelyet más nevén bérel. — Ez csak amolyan cseles hír lehet... — Véleménye szerint a „cselek“ hozzá­tartoznak a popzenéhez? — Egy kicsit igen, persze attól függ, kinek miiyen a hozzáállása e „cselekhez“. — Nekem az a véleményem, hogy ön nem szereti a cseleket. — Az én lelkilsmeretem sem egészen tiszta. Nem úgy csináltam mindent, mint ahogy azt valamikor elterveztem. De azért igyekszem követni érzéseimet. No meg aztán az emberek nagy része szinte igény­li, hogy ámítsák. Egy művész számára na­gyon nehéz tudva ezt, mellőzni a csele­ket. Ehhez már jellem is kell. — Tulajdonképpen ön milyen közönségre összpontosít? — Őszintén bevallom, nem tudom. Néha az a benyomásom, hogy csupa gyerek jött el a hangversenyre, néha meg az az ér­zésem, hogy nálamnál egy korosztállyal öregebb. Ez nyilván azért van, mert da­laim nem egy típusúak. Sok énekes nem szereti a beskatulyázást, s énekelnek roc­kot, folkot, bluest egyaránt. Nekem nincs kifogásom a skatulyázás ellen, de nem tudnám meghatározni a stílusomat. — Ez azt jelenti, hogy éneklésével, ze­nélésével nem követ egy stílust? — Ez más lapra tartozik. Tudom, ha egy bizonyos irányba haladnék, nagyobb lenne a sikerem. Egy kis intelligenciával ezt pontosan ki lehet számítani. Elég, ha azt mondom: ahhoz a közönséghez kell szól­ni, amelyik leginkább látogatja a hang­versenyeket. Még a hangulatot is ki lehet számítani. Most például a többes szám el­ső személye a divat. A fiataloknak nyil­ván szükségük van, hogy valakihez, vala­mihez tartozzanak. De ez már az említett csel. Vannak, akik ezt őszintén csinál­ják, nem lehet mindenkit egy zsákba dug­ni. Nekem ez nem ül. Talán összefügg azzal, hogy ezek a „fogások“ csak az új korszakban jelentek meg, nem tartoznak a rockzene gyökereihez. Csak később kezd­ték hangsúlyozni az „arculatot“, gyártani a videoklipeket. Ma már az énekesnek nem kell azonosulnia önmagával. Egyszerűen felvesz egy pózt, mondjuk a kemény fiú vagy a lágy romantikus ember pózát, és a közönség így is elfogadja. Ez tulajdon­képpen színház, és én nem nagyon tudom magam beleélni a szerepbe. Ha mások szerzeményét éneklem, altkor még csak- csak, ha azonban a sajátomat adom elő, nem tudok színészkedni. — Ügy beszél, mintha leginkább a Tolk- irányzathoz csatlakozna. — Én ebben nem ismerem ki magamat. Azt hiszem, a foikzene közönsége nem kapna rajtam. Túlon-túl megmártőztam a popzenében. De nézetem szerint ez is ál­talános tévedés — ez a hit a tiszta sze­mélyiségben nagyon szép, de én nem hi­szek az ilyen fehér-fekete látásmódban. Ha az ember közelebbről nézi ezt a „szep- lőtlenséget“, nem Ilyen egyértelmű. Az őszinteséget is meg lehet játszani. Én sem vagyok olyan tökéletes ember, hogy el­mondhatnám magamról, sosem „léptem fél­re“. Mindamellett a folkzenében főleg a szövegek nagyon jók, amit nem lehet így általában elmondani a popról. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a hazai pop­zenében születtek valaha olyan szövegek, amelyeket Jifí SuchJ írt... — Lehet, ez attól van. hogy ma sokkal több jelenik meg a színpadokon. De abban az időben sem csak Suchy volt... — Én ezt nem nosztalgiából mondom, hiszen koromnál fogva ón már nem éltem meg Suchet, de nemrég átnéztem a szö­vegeit, és meg kellett állapítanom, hogy azok nagyon ültek. Ha majd húsz év múlva valaki megkísérli kiadni a mai szövege­ket, csak nagyon nehezen tud valamit ki­választani ... A Svát v obrazech nyomán —h* 9. Pet Shop Boys: Ez bűn 10. Samantha Fox: Érints meg i ■ > ZSÁKBAMACSKA Madonna-posztert nyert KováCik And­rea érsekűjvári (N. Zámky) olvasónk. Hungária-plakátot küldünk Józsa Zita pelsőci (Plesivec), Sztruhár Mária he- lembai (Chlaba), Főnöd Piroska király- helmeci (Král. Chlmec) és Nagy Éva marcelházi (Marcelová) olvasónknak. POPCSEREBERE Kovács Erika (935 75 Ipelsky Soko- lec 328): Adok Sandra, A-Ha, C. C. Catch, Modern Talking, Europe, Bon Jovi-posztereket, továbbá Bronski Beat, Falco, Freddie Mercury, Prince, Alpha- ville, Sandra, Morten Harket, Banana- rama, Power Station, Nena, John Leven, Joey Tempest, David Bowie, Kim Wilde, Madonna, Duran Duran és mások nagy­méretű képét. Kérek Depeche Mode, Pet Shop Boys, Michael Jackson-képe- ket és róluk szóló cikkeket. olvasóink Írják Angyal Péter kassai (Koáice) olva­sónk: „Nem tudom, mennyire ismerős a nevem, de a múlt évben többször Is I Írtam a rovatnak, örömömre nem ma­radtam válasz nélkül. 1987 októberé­től tényleges katonai szolgálatomat töl­töm ebben a városban, így innen első ízben jelentkezek, de továbbra is rend­szeres olvasója vagyok a lapnak. Ez alkalommal a Modern Talking legújabb lemezéről írok. Nemrég je­lent meg napjaink egyik legvitatottabb együttesének sorrendben a hatodik nagylemeze. A címe: Vénusz kertjében. Sokan már eltemették az együttest, tagjai viszont ismét bizonyítottak. Tho­mas Anders önálló koncertkörútja és a Blue System megjelenése nem hozta magával a Modern Talking végét. Ha figyelemmel követjük a különböző slá­gerlistákat, a tévé, a rádió popzenei műsorait, nem nehéz megállapítani, hogy a nyugatnémet duó népszerűsé­ge még mindig tart. Igaz, el kell is­mernünk, hogy ez a siker már nem annyira káprázatos, mint amilyen az első- három nagylemez után volt, de korai lenne még a letűnő sztárok közé sorolni őket. Az Űj Ifjúság slágerlis­tája is arról tanúskodik, hogy nálunk’ is közkedveltek. Ez a formáció főleg azok körében arat sikereket, akik a könnyed szórakozást igénylik.“ Továbbra is várjuk szavazataitokat, leveleiteket. Címünk: üj Ifjúság, 812 84 Bratislava, Leskova 5.-PP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom