Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-12-21 / 51. szám

új ifjúság 8 g Sandra adott egy koncertet Buda­pesten, aztán hazament. Haza Ibizá- ra, erre a kellemes, mediterrán szi­getre. Európa első számú énekes­nője elköltözött pályakezdésének, nagy sikereinek színhelyéről, Mün­chenből. Állítólag már elkezdett spa­nyolul tanulni, hogy igencsak sűrű bevásárlőútjai során egyetlen üzlet­ben se legyenek nyelvi problémái. Sandra ibizai házát egyébként a vele dolgozó zenészek többsége is meg­nézte, s most egymás után veszik ott a telkeket ők is, építkezni fog­nak. Az énekesnő eddig már több interjúban is figyelmeztette a szen- zációhajhász újságírókat arra, hogy ibizai költözése nem kiszállás a rock- szakmából. Ellenkezőleg! Ott még többet és kényelmesebben dolgozik majd a zenekar meg ő, mint azelőtt. Csak egyet sajnál, hogy kedvenc lo­vát Nyugat-Németországban kellett Sandra elköltözött hagynia. Ott maradt ugyan gyönyö­rű fekete Mercedese is, de azért nem búslakodik, férjével, Michaellal együtt máris vettek egy fürge Peu­geot 205-öst, melynek az ibizai kel­lemes éghajlatra való tekintettel ter­mészetesen örökké hátra van hajtva a vászonteteje. Sandrának egyébként hirtelen megjött a kedve a házi és ház körüli munkákhoz, újabban még a kenyeret is maga süti. Természetesen az ő feje fölött is lassan tovalopakodnak az évek ... Pályafutása tízesztendős korában „kezdődött“, akkor kapta szüleitől élete első gitárját, és szinte éjjel­nappal gyakorolt. Az első nagy ki­ugrás az Arabesque diszkótrióval is már afféle kellemes emlék. A trió Idejében tűnt fel egyszer csak Mi­chael Cretu, a fiatal frankfurti ze­neszerző, zenész, énekes, s beszélte rá Sandrát a szólókarrierre, no és jóval később a házasságra. Íme, Sandra nagy sikerei az évek sorrendjében! 1985: I’ll never be Ma­ria Magdalena (Nem leszek Mária Magdaléna című nagylemez). 1986: Innocent Love. Abban az évben vé­gez a harmadik helyen a Bravo nép­szerűségi listáján. 1987: Everlasting Love — és a házasság Cretuval. 1988: friss slágere a Stop For a Minute, vagyis az Állj meg egy percre. Ké­szül egyébként már Sandra első, Ibi- zán felvett, Ibizán alkotott, s talán Ibiza által ihletett nagylemeze is. Akiknek volt lehetőségük belehall­gatni az „anyagba“, azt mondják, napsugaras muzsika került a korong­ra, a levegőváltozás tényleg jót tp’t ennek a müncheni lánynak... S. F. A TEAM első nagylemezükről és terveikről Három évvel ezelőtt Martinban a Politikai Dalok Szlovákiai Fesztivál­ján négy ambíciós helybeli fiú meg­nyerte a szerzői versenyt. Nemcsak kiváló daluk számított meglepetés­nek, hanem az is, hogy a zenészek, miután hazatértek katonai szolgála­tukról, egy évig keményen gyako­roltak, s csak akkor érezték úgy, hogy közönség elé léphetnek. Ez a sikercsapat a Team. Ütőképességü­ket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy első nagylemezük két kiadását egykettőre szétkapkodták. A Team népszerűsége se nem vé­letlen, se nem mesterkélt, egysze­rűen megalapozták, mégpedig sok­sok munkával. A kezdetektől, 1980- tól az első sikeren át egészen ta­valyig útkeresés, megtorpanás, majd többszörös magukra találás jellemzi zenei pályájukat. A hullámvölgyben megrekedve se adták fel a célt: ma­gukkal ragadni a közönséget eredeti elképzeléseik szerint komponált da­lokkal. S hogy ez így legyen, ki­tartóan gyakoroltak, csiszolták zené­jüket, dalaikat. Ehhez megvolt min­den feltételük — a muzsikus-, éne­kes- és szerzőgárda —, csak éppen az eredmény váratott még magára. Hiányzott valaki, akitől dramatur­giai’ segítséget kaphattak volna, és a billentyűsökön játszó énekes-szer­zőhöz, Milan Dóöekalhoz is erősítés kívánkozott. Július KinCek, a kiváló hangszerelő és invenciózus szerző a legjobbkor jött a Teamhez. A má­sik segítség, Pavol Habéra énekes mögött már többévi amatőr szerep­lés állt; mint előadó és szerző lel­ket öntött az abban az időben egy helyben toporgó együttesbe. Habe- rát tisztán csengő hanggal áldotta meg a természet, és csak idő kér­dése, mikor válik ez a hang any- nyira egyedivé, hogy az első tónu­sok után felismerje a hallgató. A vokális tudás nagy előnye az együt­tesnek, amit az is bizonyít, hogy bár több szerző, Pavol Jursa, Peter UliCny, Daniel Hevier, szövegét is éneklik, ezek stílusban nem „ütik“ egymást. , — A Team már régóta együtt ját­szik, érkezésekor összeszokott társa­ságba csöppent. Hogyan fest ez az együttműködés? — kérdeztük Pavol Haberátúl. — A Teámban négyen írjuk a da­lokat, és valamennyi ötletet közösen megbeszélünk, amit egyébként má­sok is így csinálnak. Annál jobban kell gazdálkodnunk az időnkkel, hi­szen a fiúk martiniak, Bohué nagy­kürtös!, én pedig Bratislavában élek, így nincs időnk civakodni. — Daniel Hevierrel már régóta együtt dolgozik az együttes? — Még az Avion-beli éneklésem óta. Igaz, olykor harcolni kell ve­le, de végül is kötélnek áll, enged az érvelésnek. Dalainkat mind gyak­rabban sugározza a rádió; a Malá noőná búrka című szerzeményt pe­dig a tévé Triangel könnyűzenei mű­sora is adta, vagyis kezdünk felka­pottak lenni. — Külföldön menedzserek egyen­getik az együttesek útját. Hogyan fest ez a Teamnél? — Együttműködésünk Julo Kintiek­kel ilyen szempontból nagy segítsé­günkre van. — Lemezeteket, mint már említet­tük, egykettőre szétkapkodták. Mi­lyen érzés e siker kiváltóinak len­ni? — A Team-es fiúk egymásra ta­láltak. Számunkra csak jő zene és rossz zene van. Mi pedig szeretnénk továbbra is jól zenein!, énekelni, és becsületes munkát végezni, vagyis azt csinálni, amire telik a tehetsé­günkből. — Mi változott meg Palo Habéra érkeztével az együttesben? — erre a kérdésre már Dusán Antalík, a csapat vezetője válaszol. — Erősítette az együttes vokális arculatát, kapcsolatot tud teremteni a közönséggel, és szerzői kvalitásai sem elhanyagolhatók. — Mennyire elégedett a vezető a nagylemezzel? — Csak bizonyos mértékig, de úgy hiszem, nincs a világon olyan jó zenész, aki maradéktalanul elége­dett lenne a munkájával. — Mik az együttes tervei? — Koncertmüsort készítünk, a- melyben a szerzői és a színpadi megjelenítés összhangban lenne. Ügy hisszük, ha nekünk örömünk telik a muzsikálásban, a nézőtéren is jő légkört tudunk teremteni zenénkkel. Végezetül pedig az együttes fel­állítása: Pavol Habéra — énekes, Dusán Antalík — gitáros (az együt­tes vezetője), Ivan Maréek — do­bos, Bohus Kantor és Milan Dvőekal — billentyűsök, Ivan Vélek — basz- szusgitár. Feld.: -j­A sikert nem lehet megszokni Beszélgetés Zoltán Erikával — Amikor másfél évvel ezelőtt az Új Ifjúság olvasóinak nyilat­koztál, énekesi pályád kezdetéin tartottál. Mi történt veled azóta? — Rengetg minden történt ve­lem, szinte csupa jó és jó. Akkor arról beszéltünk, hogy megjele­nik az első nagylemezem. Azóta ebből a nagylemezből több mint kétszázezer elfogyott, ami Ma­gyarországon példátlan, hiszen csak Szűcs Juditnak sikerült az első nagylemezéből száznegyven- ezret eladni. A második nagyle­mezem is nagyon szépen fogy. Közben volt egy országos tur­nénk, mindenhol telt ház előtt szerepeltünk. Szívom magamba a sikert, csak még nem igazán tu­dom megszokni, de szerintem nem is lehet, mert az ember min­den egyes koncert előtt, legalább­is én úgy vagyok vele, azon iz­gul, hogy eljönnek-e az embe­rek, keJl-e a zeném. — Én úgy érzem, nagyon kell a zenéd. De térjünk vissza még kicsit az időben: táncosnő vol­tál. Azért kellett elmenned éne­kesnőnek, hogy népszerűvé, si­keressé válj? — Egyáltalán nem kellett se énekesnőnek, se táncosnőnek mennem. Ez úgy alakult, hogy zenészcsaládban születtem, ahol mindenki zenélt. így szinte au­tomatikus volt, hogy én is a ze­ne felé fordultam. Kezdetben zon­gorázni tanultam. Táncolni csak azért kezdtem, mert az általános iskolában, ahová jártam, nem volt tornaterem, anyukám meg attól féltve, hogy csúnya, kövér kislány leszek, beíratott a kerü­leti balettiskolába. Kezdetben ez nyűg volt, de aztán megszerettem a táncot. Természetes volt, hogy amikor már én döntöttem arról, hová szeretnék menni, mindig táncolni mentem. Tanultam nép­táncot. társastáncot, dzsesszbalet- tet. Mindenből egy picit, aminek most nagy hasznát tudom venni. De mindig az ének volt az első­számú szerelmem, csak hát úgy jött össze, hogy a tánccal tud­tam előbb érvényesülni és pénzt keresni. Mint hivatásos táncos tudtam bekerülni ebbe az egész vérkeringésbe, és most már na­gyon jó, hogy értek is valamit a tánchoz. — A csúcsról nézve, mert két- ségkóvül a csúcson vagy, milyen az élet? — Mindig zavarba hoz, amikor azt mondják, hogy te milyen nagy sztár vagy és, hogy a csú­cson vagy. Talán most tényleg ott vagyok, de most már még job­ban félek tőle, mint például ta­valy. Akkor attól tartottunk, hogy feljutok-e a csúcsra. Nem volt igazán veszteni valóm, most an­nál inkább. Egzisztenciálisam is, emberileg is nehezen tudnám el­viselni, ha más irányba fordul­na a pályám. Hogy ez ne tör­ténjen meg, nagyon kell vigyáz­ni, de főleg sokat és becsülete­sen dolgozni. — Bejöttek a számításaid? — Igen. Sokan kérdezik, vajon mi sikereim titka. Én sem tudom igazán megmagyarázni. Úgy ér­zem, a sikerhez rengeteg apró­ságnak kell összejönnie. Például a menedzselésre gondolok, az a' nyagi háttérre, zenei és hétköz­napi barátokra. Kevés az ellen­ségem, pedig lehetne, hiszen tényleg sikeres vagyok, s ez is nagyon jó, ebben is szerencsés vagyok. — Ez azt is jelenti, hogy el­fogadott a szakma? — Úgy érzem, igen. Tavaly még néha ferde szemmel néztek rám, hogy ki ez a kislány és mit akar itt köztünk, de úgy lát­szik rájuk is hatással volt a le­mezem iránt megnyilvánuló óriá­si érdeklődés. Rám meg az, hogy hirtelen azok közé kerültem, akik számomra addig a nagy magyar sztárokat jelentették. — Kinek, kiknek tartozol kö­szönettel sikereidért? — Először is Pásztor László­nak, aki megírta a dalaimat és kitartóan., keményen harcolt ér­dekemben. Ha ő nincs, nem tar­tanék itt, ez biztos. Én, persze* próbálom követni min den utasí­tását, ezért a mai napig jő az együttműködésünk. Köszönettel tartozom továbbá a Pro mene­dzser irodának, amely kiadta le­mezemet, s anyagilag is támoga­tott. — Szerencsésen alakult tehát pályád. Vajon a magánéleted is ilyen szerencsés? — Azt hiszem, igen. Bár min­dig el kell mondanom, hogy a férjem nem szereti, ha én a ma­gánéletemről nyilatkozom. Az az elve, hogy a magánélet az ma­radjon meg magánéletnek. De hát én boldog és kiegyensúlyo­zott vagyok, miért hallgassam ezt el. Ráadásul őt is azok között említhetem, akiknek munkasike- reimet köszönhetem, ilyen szem­pontból is szerencsés vagyok. — Végül: hogyan fest az elkö­vetkező hónapok programja? — Országos turnéra készülünk. Huszonöt különböző nagyváros­ban lépünk fel, lesz olyan hely, ahol két előadást is tartunk. Ta­vasszal pedig szeretnénk Buda­pesten, az Erkel Színházban fel­lépni. Balázs Zsuzsa------------------------------------\ Előző számunkban felhívtuk olva­sóink figyelmét arra, hogy hagyomá­nyainkhoz híven ismét összeállítjuk az elmúlt tizenkét hónap slágerlistáját. Közreműködésetekkel keressük az év legjobb énekesét és énekesnőjét, együt­tesét, nagylemezét, felfedezettjét, csa­lódását, zeneszerzőjét, szövegíróját és dalát. Szavazni három kategóriában le­het: hazai, magyarországi és egyéb, külföldi. Kérjük lapunk olvasóit, szavazzanak a szerintük legjobbakra. Javaslataito­kat borítékban vagy levelezőlapon Ja­nuár 5-ig adjátok postára. Szavazatai­tikat a következő címre küldjétek: Új Ifjúság, Leskova 5, 812 84 Bratisla­va. Kérjük, a borítékra írjátok rá: „Az év slágerlistája“. A szavazatokból kiderül majd, hogy az előző évekhez viszonyítva mennyi­ben változott a rock-zene hazánkban és külföldön. Minden bizonnyal ez al­kalommal is az év második falében jeleskedő énekesék és együttesek ural­ják majd a listákat, hiszen ebben a műfajban a féléves sláger szinte már múzeumba való. Kiderül majd az is, hogy az egyes stílusokon belüli milyen változásokra került sor, a szerzők mire fektették a nagyobb hangsúlyt, a dal­lamra, a harmóniára, a ritmusra vagy hangszerelésre-e. Lehet, hogy beiga­zolódik majd az az érvelés, hogy 1988- ban az egy-két hangon mozgó dalla­mok arattak sikert, s főleg olyanok, amelyek egyszerű harmóniára épültek. Az idei sikerek között valóban nagyon sok az olyan dal, amelyek videoclip nélkül soha sem lettek volna népsze­rűek. Ez az esztendő jobban kedvezett a szólistáknak, mint az együtteseknek, hiszen a listákon is sokkal több éne­kes szerepöl, mint zenekar. No de ne vágjunk a dolgok elébe, várjuk sza­vazataitokat. HAZAI £S MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Modus: Ked sa ráz oöi dohodnú 2. Michal David: Chcern zít bez obav 3. Richard Ball: Magická flétna 4. OK Band: Hra o nie 5. Team: Reklama na ticho 6. Dalibor Janda: Deset prstü pro 2 ivót 7. Petr Kotvald: Gejzír 8. Cézár: Vizitka 9. Zenit: Ked fa nechá dievca 10. Peter Nagy: Zivot v kufri 1. Lord: Szemedben a csillagok 2. Ossián: Nyughatatlan 3. Pap Rita: Hét forró éjszakán 4. Kabalababa: Te vagy a mennyor­szág nekem 5. Zoltán Erika: Casanova 6. Végvári Adám: Rólad dúdol a szél 7. Pokolgép: Vallomás 8. Dolly Roll: Ne vedd úgy a szívedre 9. Step: Támadás 10. Zoltán Erika: Túl szexi VILÁGLISTA 1. George Michael: Csókolj meg egy bolondot 2. Pet Shop Boys: Nem vagyok meg­sérülve 3. Madonna: Sziget 4. Eddy Grant: Adj esélyt, Johanna 5. Blue System: A bőröm alatt 6. John Parr: Nyugtalan szív 7. Kylie Minogue: Nem tudom, miért 8. Debbie Gibson: A kéken kívül 9. Bros: Nem tartozom semmivel 10. Stevie Winwood: Tarts ki! ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert: Klimek Ingrid dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), Pogány Márta gűtai (Kolárovo), Né­meth István géléi (Holice), valamint Tóth Tibor dióspatonyi (Orechová Po- tön) oilvasónk. POPCSEREBERE Halász Marcelina (044 23 Jasov, No- vá 475): Adok Kylie Minogue, A-Ha, Madonna, Jennifer Rush, Duran Du­ran, Sting, Bananarama, Michael J. Fox, Varga Miklós, Viki, Känguru, Tub- latanka, Kim Wilde, T’Pau, Elán, Vaso Patejdl-képeket, -posztereket. Mészáros István (940 76 Nővé Zám- ky, Partizánska 17): Adok Step, Viki és a Flört, Pokolgép, Van Halen, Mic Michaeli, Joey Tempest, John Leven, Nena, Europe, Kim Wilde, Madonna, Bad Boys Blue, Chris Norman, Bruce Springsteen, A-Ha, Nik Kershaw, Janet Jackson, Michael Jackson, Falco, U-2- -posztert és -képet, de ezzel még az ajánlatot nem merítettem ki. Kérek Depeche Mode, Camouflage, Bryan Adams, AC/DC, Kreator, Toto- -posztereket és -képeket. —pp

Next

/
Oldalképek
Tartalom