Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-12-21 / 51. szám
0 Mikor és milyen körülmények között ismerkedett meg a férjével? Renáta: Jóskával Trnavában Ismerkedtem meg, amikor az ottani Pedagógiai Kar hallgatója volt. Három évvel járt feljebb, úgyhogy ez amolyan diákszerelem volt. A diákévek elmúltak, de azért hadd mondjam ki hangosan is, a szerelem megmaradt. Lenka: Drogériában voltam elárusítónő, amikor egyszer Stano bejött az üzletbe sampont venni. Én ép^én nagyon meg voltam fázva, látta, hogy mennyire küszködöm a köhögéssel és^g/náthával, azt mondta, erre a forró tea a legjobb orvosság, és záróra után' meghívott egy csésze teára. Gabika: Több bárátiíőmmel együtt 1980- ban kirándultunk Rusovcéba szüreti ünnepségre, és Péter is ott volt. Egy buszon utaztunk haza, és a barátaival elkezdtek velünk csipkelődni. Eleinte nem nagyon reagáltam, de aztán meghívott egy kólára, és én elfogadtam a meghívást. Négyévi Ismeretség után házasodtunk össze. 0 Mit tudott akkor ön a futballról és férje sportbeli ambícióiról? A dunaszerdahelyi labdarúgókról már sok mindent megírtunk az Oj Ifjúság hasábjain. Boncolgattuk győzelmeik és vereségeik okát, beszélgettünk az edzőkkel, vezetőkkel, a csapat orvosának szemszögéből is bemutattuk az egész gárdát. A pályákat ez idő tájt többnyire ellepi a hó, a lelátók üresen tátonganak, és várják a karbantartást, a játékosok és edzők pihennek, élvezik a családi légkör melegét. Igen, az ajtón kopog a karácsony, jelezvén, hogy eljöttek azok a napok, amikor a rohanó világunk megálljt parancsol; amikor az emberek közelebb kerülnek egymáshoz; amikor a szivekben megszólalnak az emberség legszebb harangjai. Még az örökké rohanó futballisták is pár napra elfelejtik a pontokat, edzéseket, edzőtáborokat. A karácsony a családé, a meghitt családi hangulat megteremtője pedig a feleség, az édesanya. Írásunk főszereplői most nem a labdarúgók lesznek, hanem azok feleségei, hiszen az ő segítségük, önfeláldozásuk nélkül elképzelhetetlen egy élsportoló férj, apa nyugodt, biztos családi háttere. Három dunaszerdahelyi játékos lakásának ajtaján kopogtattunk be, három feleséggel beszélgettünk. Renáta MEDGYESOVÄ huszonöt éves, háziasszony, két gyermek, a hatéves Renátka és a három és fél éves Jóska édesanyja. Lenka VAHALOVÄ huszonhat éves, háziasszony, kislányuk, Barborka négyéves. Gabriela FIEBEROVÁ huszonöt éves, kereskedelmi mérnök, jelenleg háziasszony, a két és fél éves Nikolt neveli. Renáta: Nagyon szeret a gyerekekkel játszani. Ha csak teheti, bevonul a gyerekszobába, lefekszenek a szőnyegre és játszanak. Jóska szívesen hallgat zenét, főleg a magyar nótákat és a hallgatókat imádja. Ha társaságba kerül, élvezi, ha énekelhet. Lenka: Nem túlzóm el, de Stano kimondottan családszerető férj és apa. Ha csak teheti, játszik a kis Barborkával, imádja a kislányát. Ö tölti ki életének egyik felét, a másikat meg a labda. Más szórakozása nincs is. Gabika: Ha csak teheti, a kislányunkkal játszik. Számomra szinte meglepetés, menynyire tud a gyerekek nyelvén beszélni. E- gyébként szeret olvasni, nagy televíziónéző. 0 Hogyan fogják eltölteni a karácsonyi ünnepeket? Milyen lesz a menü? Renáta: Az ünnepek eh>tt egy hétre a Magas-Tátrába megyünk, de a karácsonyestét Dunaszerdahelyen az otthonunkban fogjuk tölteni. Rántott ponty, majonézes burgonyasaláta, egy kis sütemény, e 2 a szokásos vacsoránk. Lenka: Karácsony estéjén rántott ponty, halleves, burgonyasaláta lesz, az ünnepi napokra aztán sütök libát, párolt káposztával és knédlivel. Férjem szereti a klasz- szikus ételeket, én inkább főznék valami különlegességeket, de alkalmazkodnom kell. Gabika: Az ünnepeket mindig odahaza töltjük, késő délután meglátogatjuk szüleinket, a vacsorát nem tudjuk rántott ponty, burgonyasaláta és egy pohár pezsgő nélkül elképzelni. 0 A kérdés talán abszurdnak tűnik, mégis felteszem. Ha még egyszer kezdené az életét, férjhez menne-e élvonalbeli labdarúgóhoz? Renáta: Egy percig sem haboznék. Lenka: Én nem futballistához mentem férjhez, hanem egy jő emberhez. Ez a lényeg, a sport másodrangú tényező a kapcsolatunkban. Gabika: Igen, engem az élsport nem zavar, úgy veszem, hogy egyszerűen a futball a férjem foglalkozása. 0 Elmúlnak a meghitt ünnepi napok, és januárban elkezdődik újra a körforgás: edzések, edzőtáborozások, mérkőzések, portyák. Ha önt kérdeznék, mit változtatna meg a lebdarúgásban? Renáta: Én teljes mértékben elfogadom ezt a sorsot, nem vagyok csalódott, tudtam, mi vár rám, az élvonalbeli futballhoz mindez hozzátartozik, minek háborogjak hát? Lenka: Nem akarok a szakemberek dolgába beleszólni, de Ostravában külön kapusedzések voltak, Stano talán mindmáig Schmucker mester tudományából él. Én elrendelném, hogy minden élvonalbeli csapatnak legyen külön kapusedzője. Fölöslegesnek tartom a gyakori edzéseket, a mennyiség helyett a minőséget helyezném előtérbe. Gabika; Én a játéknapokon változtatnék. Ha vasárnap játszik a csapat, a hét e- gyetlen napján sinps a-családjával az édesapa, a férj. ÉnA&ptíftek délutánra szavaznék. Akik a vidéken akarják eltölteni, lnká^h/\AA/ly/ pénteken este a mérkőzések/TOJuAfito/'&omba ton korán reggel, mert otthAcXüjlgy szép napot már nehezebb. A felsj^ek^phbsége nem hagyja abba a vasárnapi napozást egy, női szemszögből, kétes értékű labdarúgó-mérkőzés kedvéért... A feleségeket Széher Mátyás vallatta A Vahala család nagyon bosszantják. Meg kell azonban mondanom, hogy egy-egy elveszített mérkőzés keserűsége soha nem rontja el a családi légkört. Ha győznek, nagyon tud örülni, de ha vereséget szenved a csapat, nem isszuk meg a levét Jóska figyelmes férj és apa, nagyon jól tudja, hogy a sikertelenség okát sohasem odahaza kell keresnie. Lenka: Stanislav kiegyensúlyozott természetű ember, nem impulzív típus, és a balsiker okát is magában hányja-veti meg. Soha nem vezeti le a bosszúságát odahaza, én nem ismerem olyannak, hogy mérges, ideges lenne, hogy esetleg kiabálna vagy veszekedne. Nem is tudom, hogy egyáltalán képes-e goromba lenni. Gabika: Ahogy belép az ajtón, azonnal tudom, hogy győztek-e vagy vesztettek. Ha csak köszön, tudom, hogy kikaptak, de ha azzal nyit be: „Találd ki, hogy játszottunk!“ — biztos, hogy győztek. Péter impulzív természetű, a siker vagy a kudarc azonnal meglátszik a hangultán. 0 Már említettük, hogy a labdarúgófeleségek gyakran vannak egyedül odahaza. Olyankor mivel tölti idejét? Renáta: Az időm legnagyobb részét a gyerekek veszik igénybe. De szeretek varrni, kötni, főleg a kicsiknek, magamnak is megvarrok, kötök valamit. A háztartási teendők kitöltik az egész napomat, nem unatkozom. Lenka: Háztartás, főzés, kötés a kislányomnak. Legújabban Stanislavval együtt német nyelvtanfolyamra járunk, szabadidőmben tanulok, este meg Stanót „kínzóm“ a némettel... Gabika: A kis Nikol bizony rengeteg időmet elvesz, sokat játszunk együtt, szinte naponta eljárunk a szülőkhöz, az enyéimhez is meg a Péteréihez is, látogatóba. Nekem szerencsém van, hogy Bratislavában odahaza vagyok, itt vannak a barátnőim. Varrni vagy kötni nem tudok, de azért nekem is van egy kedvtelésem: szalmából készítek virágot. 0 A futballista férjek ritkán mondhatják el magukról, hogy időmilliomosok. Ha a férje odahaza van és éppen nem kell csomagolnia, a legközelebbi útra, mit csinál a legszívesebben? Renáta: Egyik évfolyamtársam szintén a trnaval csapatban játszott, tőle érdeklődtem |óska iránt. Számomra a labdarúgás nem volt ismeretlen, az édesapám edzős- ködött, ha csak falusi szinten is, de erről a sportról sokat hallottam odahaza is. Lenka: Nem sokkal megismerkedésünk után tudtam meg, hogy Stano ifjúsági ligában játszik. Odahaza csak lányok voltunk, s őszintén megmondom, a futball azelőtt nem érdekelt, az édesapámat viszont annál inkább, csak hát a lányaival nem nagyon tudott erről a témáról beszélgetni. Gabika: Csak később mondta meg, hogy az Inter ifjúsági csapatában játszik. Mit tudtam én akkor, hogy ez mit jelent, mert a sport nem érdekelt. Legfeljebb a televízióban megnéztem a műkorcsolyázást, de ezzel ki is merült a sportismeretem, 0 Az élsportoló-feleségek sokat vannak A Medgyes család odahaza egyedül, Gyakran lázadozik a sorsa ellen? Renáta: Nagyjából tudtam, mi vár rám, ezt tudatosítottam, úgyhogy emiatt soha nem is búslakodtam. Lenka: A sport ellen nem lázadtam fel, inkább az fáj, hogy messze kerültem a szüleimtől, a régi baráti körtől. Könnyebben viselném sorsomat, ha valahol közvetlenül Ostrava környékén laknánk, én egyszerűen ott vagyok otthon. Gabika: Bizony már fellázadtam. Olyankor szokott ez előfordulni, amikor összejönnek a DAC- és a válogatottbeli kötelességek. Amikor Péter csak átöltözködni jön haza meg táskát cserél, és már utazik is valahová. 0 Kijár a mérkőzésekre? Milyennek találja a stadionok légkörét, a szurkolók viselkedését? Renáta: Minden hazai vagy a környéken játszott mérkőzésen kint vagyok. Nagyon bosszantanak a vulgáris, ocsmány bekiabálások, vagy ha szidni kezdik a játékosokat. Mindenki csinálhat hibát, emiatt nem szabadna valakit lehordani a, sárga földig. Szerintem a szurkolókból hiányzik az objektivitás Na és az a sok káromkodás, hát nem gyermekeknek való környezet a labdarúgó stadion. Lenka: Szerintem Dunaszerdahelyen egészen Jó a közönség. Nem annyira vulgáris, mint Ostravában, persze, lehet, hogy ez azért van, mert én nem értem a magyar nyelvű bekiabálásokat. Az elfogultság meg jellegzetes szurkolói vonás. Ez ellen nem lehet semmit tenni, de azért úgy általánosságban mondva viselkedhetnének az emberek kultúráltabban is. Mégpedig mindenütt. Gabika: Rendszeresen kijárok a mécsesekre, sajnos, a közönség nem képes igazi sportlégkört teremteni. Nagyon bosszant, amikor a játékosok egy-egy hibája után csúnyán bekiabálnak. Olyankor mindig meg szeretném kérdezni az illetőt, hogy ő sosem téved, soha se hibázik, mindig százszázalékosat nyújt a munkahelyén. 0 A csapat hol nyer. hol veszít. Befolyásolja-e az eredmény a hazai hangulatot? Renáta: A férjemről mindenki tudja, hogy ő a lelkét is a pályán hagyná, nem szeret veszíteni, ezért a vereségek mindig A Fieber csalid ( wm 1 > i j. ÍJ iiii m*‘>ig '«&*' W N&. ííá
