Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-23 / 47. szám
FEL A FEJJEL Ilyet se látott még Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), sőt az egész Csallóköz sem. Október 9-én, azon a bizonyos szerdal napon már reggeltől gépkocsik és gyalogosok áradata özönlött a DAC-stadlon felé, hogy tanúja legyen a város történetében kétségkfvtil az évszázad mérkőzésének. A DAC az UEFA-kupa második fodulójában nem kisebb ellenfelet látott vendégül, mint, a híres Bayern Münchent. Azt a Bayernt, amelyet nem Is régen Európa legjobb klubcsapatának tartottak, s amelynek a színeiben olyan nevek szerepeltek, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller vagy Karl- Heinz Rummenigge. Azt a Bayernt, amely 1974—76 között háromszor egymás után nyerte el a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, egyszer-egyszer megszerezte a Kupagyőztesek Európa-kupáját és a Világkupát, kilencszer volt az NSZK bajnoka, nyolcszor pedig országa kupagyőztese. Kevés klub dicsekedhet Ilyen remek bizonyítvánnyal. Nem csoda, hogy amikor a sorsolás a DAC csapatával hozta össze, még a legvér- mesebb DAC-szurkolók sem bíztak a sikerben. Többen voltak azok, akik a müncheni elsó találkozó előtt megjósolták, hogy kisvárosi csapatunk rövid Idő alatt összeomlik a Bayern Jól összeillő, olajozott gépezetének várható óriási nyomása alatt. Aztán — ki tudja, hányadszor — kiderült, hogy a labda még mindig gömbölyű, tehát nem mindig oda gurul, ahová akarják,, néha egészen máshová. Nincs előre elveszített vagy megnyert mérkőzés (ha csak nem zárjuk ki a bundákat). A DAC legénysége egészen váratlan ellenállást tanúsított a magabiztos hazaiakkal szemben, sőt, teljesen egyenrangú csatát vívott velük. Egyáltalán nem ijedt meg nagy nevű ellenfelétől, több szemet gyönyörködtető és Ígéretes támadást vezetett, helyzetei voltak. Az 1:3 helyett lehetett volna 1:2 vagy akár 2:3, amely egészen vérmes reményekre Jogosította volna fel őket a visszavágó előtt. De így sem volt veszve semmi. Elég lett volna egy szerény 2:0 arányú győzelem. Ezért volt az a nagy derű látás, készülődés és óriási érdeklődés, hogy az eladott, jegyeknek legalább a háromszorosát igényelték a nézők. A stadiont építő Agrostav vállalat dolgozói szinte emberfeletti munkával rövid Idő alatt befejezték a bal oldali kapu mögötti állótribün fél ívét, a másik fél ívben társadalmi munkában rögtönzött lelátót építettek. Úgyhogy több mint tizenötezer ember nézhette végig a mérkőzést, amely egyesek szerint óriási csalódást okozott. Valóban? Érdekes, hogy épp azok beszélnek így, akik a müncheni első találkozó előtt nyolc gólra vagy legalább féltucatra esküdtek. Végül a két találkozót együttvéve sem született fél tucat gól, és egy kis szerencsével másképpen is alakulhatott volna a visszavágó mérkőzés. Az elsőről már szóltam, hogy nem is olyan egyértelműen született meg a kétgólos hazai győzelem. Dunaszerdahe- lyen pedig végképp elpártolt a szerencse a DAC együttesétől. Mert minek nevezzem, ha nem szerencsétlenségnek, hogy már a mérkőzés 7. percében sérülés miatt lemegy a csapat kapitánya, a védelem oszlopa, Liba?! Abban a pillanatban én sem mertem volna fogadni, hogy nem omlik össze a DAC teljes védelme, márpedig szerintem nem omlott össze. Nem omlott össze akkor sem, amikor lényegében tíz emberrel Játszott (Libát ápolták), és egy teljesen Jogos tizenegyes után vezetéshez Jutottak a vendégek. Akkor sem, amikor a 29. percben, egy 17 méteres szabadrúgás után már 2:0-ra vezettek. Sőt, még akkor sem, amikor Szaban egy bosszantóan felesleges szabálytalanság miatt piros lapot kapott. ötven percen át lényegében tíz emberrel Játszott a DAC a nagy Bayern ellen, de ez nem is igen látszott meg. Voltak olyan hangok, hogy hát nem, mert a vendégek nem erőltették a Játékot. Ezt csak az mondhatja, aki nem Ismeri a profi futballt. A profi futballban, ha tétmérkőzésről van szó, mint amilyen az UEFA-kupa is, nincs kis meg nagy meccs, csak meccs van, amelyen mindig teljes eröbedobással kell Játszani. Egy kimagasló győzelem emeli a csapat, a Játékosok nemzetközi árfolyamát, megtölti a stadionokat, ami szintén pénzt hoz a házhoz. Márpedig a profi futballban pénzre megy a Játék. A Bayern otthon is visszafogottan Játszott volna? Megkockáztathatott egy szoros 3:2-es győzelmet? Aligha. Elég lett volna, ha rossz napot fog ki a csapat, vagy három kulcsjátékos egyszerre kap gyomor- rontást, és a visszavágóból nem várt dráma is lehet. Szóval a Bayern otthon és Itt te azt Játszotta, amit jelenleg tud. Hogy miben múlta mégis felül a DAC Játékosait? Jóformában semmiben, illetve gyorsaságban, robbanékonyság- ban mindenképpen. Elkoptatott lemez már, hogy a csehszlovák labdarúgók lassúk labdával is, anélkül is, nem tudnak hirtelen klugranl, testhelyzetet változtatni. Ebben Európa nyugati felében mindenütt túltesznek rajtunk, és ezt Jó lesz az emlékezetünkbe vésni. A mérkőzés óta sokat beszélgettünk róla, hogy be lehet-e ezt a gyorsaságot és robbanékonyságot gyakorolni. Be is, meg nem is. Legjobb, ha ezeket a tulajdonságokat már gyermek- vagy ifjúkorban elsajátítják a fiúk. Sajnos, míg Nyugat- Európában az edzések a robbané- konyságra, a felgyorsulásra épülnek, hiszen egy labdarúgó legfeljebb másodpercekig kényszerül ilyen sprintre, erőkifejtésre, nálunk meg erőnléti edzéseket tartanak. Arra irányul a figyelem, hogy a Játékos képes legyen végiggürlzni a kilencven percet bizonyos tempóban. De hogy közben rövid távon „lefutják" őket, és tizenöt-húsz méteres vágtából gólok születnek, az már úgy látszik, senkit sem érdekel. A DAC számára most már összedőlt a világ? Egyáltalán nem. Van ennek a csapatnak tartása, sőt még nagy egyéniségei is (Miöinec). Sajnos, ezen a mérkőzésen a nagy e- gyéniségek az ellenfél csapatában N futballoztak (Ekström, Thon, és nincs tovább], és ez elég volt. Miöinec, akitől sokat reméltünk, ezúttal gyengébben Játszott a szokottnál. De hogy tartása van a csapatnak, azt abból gyanítom, hogy amikor a Vítkovice elleni ligameccsen már a 7. percben kiállították Libát, a többiek úgy küzdöttek, mintha teljes lett volna a gárda. Jóformán szóhoz sem engedték ellenfelüket, pedig soraiban Jó- néhány válogatott vagy várományos volt (Kadlec, Vlk, StaFiőny). Meggyőződésem, hogy ez a DAC még sok szép pillanatot szerez szurkolóinak, és most sem búcsúzott az UEFA-ku- pától úgy, hogy azért szégyenkeznie kellene. Palágyl Lajos örzsik felvételei Fieber (becsúszás közben) volt a DAC egyik legjobbja, aki gyorsaságában is versenyre kelhetett a németekkel, pedig sok ilyen ádáz csatát vívott a Bayern legveszélyesebb csatárával, a svéd Ekströmmel. Simon (balról) kezd egyre inkább magára találni. Most is két német játékos között rálövi a labdát. Az fildonsült világbajnok a műszakiak legnagyobb bosszúságára szeret pepecselni a masinával. A Forma 1-es gyorsasági autós világbajnokság mostani évét értékelve az az általános vélemény, hogv a McLaren éve volt. Alig volt futam, amelyen a versenyistálló két csillaga, AlaJn Prost és Ayrton Senna mellett más Is szóhoz Jutott volna. Szinte mindig ők ketten osztoztak ez első és második helyen. Sokáig Prost vezetett, aztán mégis Ayrton Senna lett a világbajnok Az a Senna, aki az utóbbi években már-már minden alkalommal csak arasznyira maradt 1« a csúcsról. Ezúttal az örökös királyfiból király lett, pedig Jó ideig nem úgy tűnt, hogy a brazil kerül a trónra. Valóságos háború dúlt a McLaren berkeiben. Suzuka, Japán Nagydlja előtt, amelyen véglegesen vált Senna végső győzelme, a brazil még panaszkodott, hogy hátrányban van csapattársával szemben, hogv kocslla nem működik úgy, mint korábban míg Prost, úgymond tökéletes motorral versenyezhetett A brazil sajtő természetesen azonnal honfitársa mellé állt, és azonos esélyeket követelt a két pilóta számára. Valóságos kampányt Indított A helyzet annyira elmérge sedett. hogv néhány nappal a suzukaf rajt előtt Jean-Marie Balestre, a Nemzetközi Autósport Szövetség (FISAI elnöke felsző/ Király lett a királyfiból Utotta a Honda cég vezetőit, hogy a két McLaren pilóta kocsiját pontosan azonos motorral szerelje fel. Erre sem volt eddig példa. Általában a versenyistállók mindenható urai döntötték el visszavonhatatlanul, hogy kit részesítenek előnyben. A nagy tét megbontotta a két versenyző közötti, sokat hangoztatott barátságot, Sennában lobogott a düh, amit az Idősebb és higgadtabb Prost bölcs hallgatással vett tudomásul. Tudta, hogy harmadik világbajnoki címének elnyeréséhez casapattársa minden gyengéjét ki kell használnia. Suzukában Senna rajtolt az élről, mert tizenkettedszer. Ezúttal azonban bennragadt, Így a rossz start után fokozatosan kellett ledolgoznia hátrányát, de félúton már Pros- tot is megelőzte, s nagyszerű futam után elsőnek ért célba. Idén tehát a legjobb formában versenyző pilóta lett a Forma-1 világbajnoka. 1988 vitathatatlanul Senna éve volt. Pontosabban Sennáé és a McLarené. Az ember és az autó szerencsés találkozása döntően meghatározta az idei évfolyam egész végkimenetelét. Senna és Prost kezdettől fogva külön párharcot vívott a világbainoki elmért. Az azonos kocsik viadaléban a lobbik győzött: Senna. — ötéves Forma l es pályafutásom alatt több csapatban dolgoztam, de csupán a McLarennél tudtam Igazán kibontakozni — nyilatkozta Suzuka után a 28 éves brazil fiú, aki mostani világbajnoki címével szinte mindent megnyert, amit ezen a területen lehetett- Volt gokartvilágbajnok, Formula Ford és brit Forma 3-as balnok. az idén pedig egymás után döntötte meg a rekordokat. Nyolc futamgyőzelmet aratott, tizenkétszer rajtolt az élről. Július 10. és augusztus 28. között egvmás után négy Grand Prix-viadalon nem talált legyőzőre Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke mondta róla: — Sennának a sikerhez egy igazán jó kocsira volt szüksége, s ezt most megkapta ő a Forma 1 jelenlegi mezőnyének legtehetségesebb pilótája. Tehetségét már második Forma 1-es Idényében. 1985-ben első nagvdlj-győzeime so rán bizonyította. Estorilban. a Portugál Nagydíjon zuhogó esőben Óriási iramot diktált, hajmeresztőén vette a kanyarokat a csúszós pályán, és magabiztosan győzött. Ekkor ragasztották nevéhez a „Magie“ és az „esőklrály" Jelzőket. 1985-ben és 1986- ban negyedik, tavaly harmadik volt a világ- ba|nokságon. A Lotus-kocstk, amelyekben három évig versenyzett (1985 és 1987 között). nem voltak Igazán versenyképesek, nem tudott velük világbajnokságot nyerni. Azt mondja, a Forma 1 az élete. Nem csoda, hiszen négyéves korában már egy apja készítette „versenyautóba" ülhetett, s azóta állandóan versenyez a különböző kategóriákban — lassan negyedszázada. A versenyzés életformájává vált. Korábbi főnöke, Gerard Ducarouge, a Lotus volt technikai igazgatója szerint kevés hozzá hasonló pilótája van a Forma 1-nek, aki szabad Idejében is kocslla körül táblából, sokszor a szerelők nem kis bosszúságára. — Hallatlanul Igényes, ez pedig erény, nem hiba. Munkabírása, kitartása határtalan. Minden egyes pontért keményen megdolgozik. Visszahúzódó természet, de hihetetlen nagy győzni akarás fűti. Türelmetlensége, hevessége nemegyszer megbosszulta már. Eddig tízszer okozott kísebb-nagyobb balesetet. Példátlan, amit az Olasz Nagydíjon az idén művelt. Egy körrel vezetett a mezőny előtt, amikor az egyik kanyarban rosszul előzött, és örülhetett, hogy nem történt nagyobb baja, Igaz, biztos esélyesből helyezettként fejezte be a küzdelmet. Érdekes, hogy ez a .visszahúzódó természetű, magánéletében egyáltalán nem bőbeszédű legény a volán mögött mennyire megváltozik. Bízom benne, hogy leghiggad, ahogy egyre több tapasztalatot szerez — véli az ls- tállőfönök, Dennis úr, akt szerint a királyfiból király lett, s Jövőre Honda-szívómo- torral versenyezve Is megmarad a világbajnoki cím nagy esélyesének. Túlzott derűlátás, nagy képűség? Nem! Október közepén Monzában próbálták ki a Honda új V 10-es szlvómotorját, mert mint Ismeretes, lövőre a turbómotorokat egyszer s mindenkorra kitiltják a pályáról, csakis szívómotort használhatnak a csapatok. A teszten több más Istálló kocsija is részt vett. A legjobb Időt Ayrton Senna érte el, 1 messze megelőzve az osztrák Berger 300 lóerővel erősebb Ferrariját. Ez már mond valamit. (ml — pl) A McLaren-Honda idén felülmúlhatatlan volt. (örzsik felvételei) A