Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-30 / 48. szám
Van miről tárgyalnunk 2 Mit keres itt? 3 Van-e még öt percünk? 4 Biztató színvonal 6 Keresztül-kasul a clprióták földjén 9 Divat fiataloktól fiataloknak 10 i ■ ... Az örökös pólóbajnok , • 12 ... mert visszakérdezhetnek Húszéves találkozón voltam nemrég, s töredelmesen bevallom, a sajátomon. Húsz év önmagában Is sok, hát még1 akkor, amikor kiderül, többen is először találkoztunk azóta, hogy az alapiskola padjait elhagytuk, s bizony, keményen kellett kutatni emlékezetűinkben, ki is lehet az a másik. Bemutatkoznia végül nem keljeit senkinek, s pillanatok alatt régmúlt, kedvesen ismerős zsongással lett tele a hatalmas folyosó. Az osztályfőnöki órán már minden csínytevésre egyként emlékeztünk, a pályaválasztás gondjaira pedig az osztályfőnökök figyelmeztettek, pedig dehogy volt az nekünk akkor gond! A világ legegyszerűbb és legtermészetesebb módján, megingathatatlan magabiztossággal diktáltuk az iskolákat, szakokat, ki hová, miért akar menhi. S ha jól emlékszem — mert akkor még figyeltünk egymásra —f mindenki a kívánt iskolába került. Aztán a mi beszámolóink következtek, s alig észrevehetően derült ki, mekkora gond is volt a pályaválasztás egykor. Most derült ki, amikor a sorban a sokadik iskolatárs úgy kezdte beszámolóját, hogy „én, a változatosság kedvéért, eredeti szakmában dolgozom“. És ez maradt a téma, mert pályaválasztás előtt áll több tízezer gyerek éppen most, s a találkozó résztvevői, szülőkként Immár, érdekeltek a kérdésben. Nem tudtunk a lényegig eljutni, megválaszolatlan maradt a fő kérdés: miért jó a gépipari szakembert építőipari segédmunkásként igazán megfizetni, az építőipari szakmunkás pedig miért a mezőgazdaságban boldogul, esetleg — ez is konkrétum — a gáz- és vízvezetékszerelő kitűnő szakemberből miért lett maszek kiskertész. Azt tudtuk csak megállapítani, hogy a tudományosműszaki haladás korában a legjobb esetben Is fából vaskarika ez a megoldás, s az egyénen keresztül a társadalomnak sem hoz boldogulást, gyarapodást az ilyen feje tetejére állított valóság. Meg azt, hogy mindenképpen változtatni kell ezen, ha azt akarjuk, visszaálljon a munka becsülete, legyen a szakmának tekintélye, a tudásnak tisztelete. Lét- és szociális biztonságunk függ attól, sikerül-e megállítani országunkban ezt az érthetetlen és értelmetlen körforgást, amelynek lényege, hogy ott kapnak sokan lehetőséget, ahol legkevésbé tudják kamatoztatni tudásukat. Mert hiszen gyermekeinket arra tanítjuk, tiszteljék a munkát, becsüljék a tudást. S egyszer visszakérdezhetnek... N. S. Nem akarok senkit utánozni Két évig amatőrként énekelt, majd egy évre az NDK-hoz kötötte szerződése. Visszatérve Ostravában lett hivatásos énekesnő. Kísérőzene- karával a Citron együttes fellépését megelőző műsorban szerepelt. És megnyerte a közönséget — ezenkívül szerzői kollektívát is sikerült összekovácsolnia maga körül. Ezt pedig a Citronban találta meg. Amikor 1987-ben második helyezést ért el az Intertalent fesztiválon, mindenki a nagy jövő előtt álló, fergeteges rockénekesnőt látta Tanja Kauerovában. — Milyen érzésekkel ment Prágába az Intertalent fesztiválra? — A fesztivál három fordulóban zajlik. Az elsőre akkor egy hónappal a döntő előtt került sor. Ügy mentem erre a rendezvényre, hogy részt veszek rajta, és összehasonlítom tudásomat az élvonalbeli fiatal énekesekével. Gondolni se mertem rá, hogy esetleg továbbjutok. Épp ezért nem éreztem lámpalázat, utóvégre nem kellett miért izgulnom. Lezseren, természetesen énekeltem, és utána vártam, ml következik. Az eredményhirdetéskor annál nagyobb volt az örömöm. — Hogyan festett mindez később a döntőben? — Egyszeriben nagyobb felelősséget kezdtem érezni az események Irént. Ebben a versenyben már külföldi előadók Is feHéptek, és bevallom, ekkor már lámpalázas voltam.-■ --------------—...................... Végül is minden sikerült. Telefonáltak a szüleim és az ismerőseim, s mondták, hogy hallottak a rádióban, és drukkolnak nekem. Akkor tudatosítottam, hogy felelősséget kell érez- nem szereplésemért. De amikor a közönség elé álltam, elmúlt a szorongásom. tőlem telhető legjobban adtam elő dalomat, és sikerült... — Mekkora volt a fesztiválon a konkurencia? — Szerintem nagy. Igen tetszett az Intertalent győztese, Alekszandr Szeröv. — Hogyan reagáltak sikereire közvetlen kollégái, a Citron-beliek? — Ketten a versenyben kísérőzenészként szerepeltek, tagjai voltak a fesztiválzenekarnak, de a billentyűs hangszereken játszó lány Is közülünk való volt. A verseny alatt velem együtt Izgultak, miközben ezt leplezve próbáltak bátorságot önteni belém. A második dfj hallatán együtt örültek velem. — Milyen irányba fejlődik énekesi pályája? \ — Befejeztem első nagylemezem a- nyagának felvételeit, a lemez címe .ez lesz: Tanja. A dalok pedig, amelyek rákerülnek, a Citron együttes közreműködésével jöttek össze. E- gyüttesemmel, a Tanjával új koncertprogramot készítek. Célom, hogy lemezfelvételeimen és a koncertjeimen is eredeti rockdalokat adjak elő. — Külföldi fellépései során olyan sztárok dalait is énekelte, mint Whitney Houston, Tina Turner, Jennifer Rush. Mostani repertoárjába vagy le- ■ mezfelvételére besorolna-e külföldi szerzeményt? — Látom, mennyi az átv#tt sláger a hazai énekesek műsorában. Együttműködők egy szűk alkotógárdával, olyan emberekkel, akik ismernek, és egyéniségemhez Illő dalokat komponálnak. Nem szeretnék egyetlen külföldi énekesbálványt sem utánozni. — Mik á legközelebbi tervei?. — Készülő nagylemezemről és a koncertjeimről már szóltam. Fellépek a tévében is, többek között a Fiatalok Tévéklubjában, a Klip-klap és a Triangel című műsorokban. Úgv' tű- V nik, nem fogok unatkozni. És Alekszandr Szerovval is tervezünk közös fellépést, duettet fogunk énekelni. a
