Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-09 / 45. szám
LENINGRAD, a hős város jelen ideje Lenyűgöz? történelmi töltésénél, sokféle és méltóságteljes architektúrájánál fogva bármely látogató számára már az első találkozáskor otthonosnak tetszik Leningrád. Fényképekről Jól ismertek a SzmolniJ Palota, a hidak a Néván, Nagy Péter szobra, a Téli Palota, a Petrodvorec, az Auróra cirkáló. Egészen közelről nézve a város összképének tartozékait, megismerve drámai események kölcsönözte történelmi Jelentőségüket, mintha régi kertek, parkok és minden irányban szétfutó csatornák líraiságával telített múzeumtermekben barangolna az ember. Akárcsak Velencében, az utcák közepét szeli át a Fontanka, a Mojka, a Gribojedov- csatorna, fahidak és kőhidak ívelnek át fölöttük alacsonyan vagy magasan, szélesen és keskenyen, Leningrád elmaradhatatlan tartozékaiként. Nehéz elvonatkoztatni a múlttól. Minden oldalról körülfog. Mégis, a riporteri kíváncsiságot véve fegyverül, megpróbáltam felkutatni Leningrád az ország jelenkori ipari vérkeringésébe második helyen bekapcsolódó szívét. Első pillantásra kevésbé romantikus látvány, de az építő jellegű hatalmas átalakulások mozgalmasságot sugallnak itt Is, akárcsak a Szovjetunióban mindenütt, az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzott átalakítási stratégia é- letbe ültetéséből eredően. A hős város, a szovjet állam megalapítójának nevét viselő Lenlngrád, hagyományaihoz híven erőteljes ipari és tudományos központ ma is. Csaknem ötmillió lakosának egyharmada a városban működő több mint kétezer üzemben, kombinátban, tudományos termelőegységben dolgozik. Lenin- grádl vállalatokban, alkotóműhelyekben tervezték és készítették el az országos és világszinten egyaránt egyedülálló termékeket, mint amilyenek az első egymillió kW-os atomreaktor, a Lenin, az Arktika és a Szibir] hatalmas jégtörők, a 300 lóerős Kirovec traktorok, a Kaukázusban 2500 méteres magasságban felszerelt 800 tonnás óriásteleszkóp stb. A Leningrád környéki vállalatok adják az ország ipari termelésének 4,5 százalékát. A legismertebbek a hajóépítő-telepek, a kohászati, szerszámgyártó, vasúti termékeket és elektronikai gépeket előállító üzemek, a vegyi üzemek, a finommechanikai és optikai, fa- feldolgozó, papír- és cellulózgyárak, a nyomdavállalatok. Röviden: a városnak ma a termelés valamennyi nemzetgazdasági fontosságú területén megvannak a saját egységei. A jelen pillanat, az országos feladatok és általános célkitűzések szempontjából — életdinamikájának, terveinek köszönhetően — mindenképpen jellegzetesnek mondható a mai Lenlngrád, S Szovjetunió szükségleteinek csaknem a felét leningrádi szakvállalatok látják el elektromos turbinákkal és generátorokkal. A Néva V. I. Lenin elnevezésű üzemből — energetikai gépeket gyártó rangos intézmény, melynek részlegein tízezren dolgoznak — olyan nagy technicitású aggregátok kerülnek ki, mint amilyen a teljesen automatizált és a világtechnika megkövetelte minőségű 25 MW-os gázturbina. Az üzem termelési terveiben szerepel még a turbókompresszorok, az oxigénblokkok kompresszorainak gyártása is. A Néva üzemben teljes termelési folyamatokban állítják elő az egyedülálló^'termékeket, kezdve a különleges acélok elektromos kemencékben történő gyártásával egészen a bonyolult gépek összeállításáig. A hős város dicső múltja az ipari negyedekre is rányomta bélyegét. Hiszen csaknem minden nagyüzem neve piros betűkkel szerepel az 1905—1907-es, 1917-es forradalmi események vagy a tragédiákkal és áldozatokkal teljes nagy honvédő háború krónikájában. A Putyilov (ma Kirovszkij), a Zsigora munkásai a forradalmi harcok első soraiban küzdöttek, s ugyancsak ők voltak azok, akik odaadó, fáradhatatlan munkájukkal biztosították a front számára a fegyvereket. Az Auróra előtt a hős városban Leningrádi fiatalok között Az Elektroszila, a Szevkabell, a Szvetlána, a Krasznij Viborzsec vagy az SZKP XXVII. kongresszusa nevet viselő egységek az egész világon ismertek. Az országban és külföldön egyaránt elismert esztergáik, traktoraik, orvosi felszereléseik, vegyi termékeik nagy gazdasági jelentőséggel bírnak. A Szovjetunióban előállított minden második metrókocsi, minden tizedik nagy villamos gép, a gumi lábbelik csaknem egyharmada, minden ötödik színes televízió és villamos porszívó, a fényképezőgépek 40 százaléka leningrádi egységek cégjeiét viseli. Leningrád iparának másik Jel" lemzője, hogy egyúttal a csúcs- technikák kísérleti „telepe“ is. íme, néhány sokatmondó példa: a világon először az Elektroszila vállalatban próbálták ki a 300 000 kW-os kriogén turbógenerátort és egy 1 millió kW-tos turbógenerátort az olyan elektromos központok számára, amelyek rotorjábart héliumgáz kering. Szintén leningrádi szakemberek készítették el annak az ötödik generációs számítógépnek az első elektronikus tervrajzait, amely másodpercenként 10 milliárd műveletet képes elvégezni, nem beszélve audiovizuális teljesítményeiről. A leningrádi műszaki-tudományos szövetség kutatói által tervezett és összeszerelt számítógép a 90-es évek elején lesz működőképes. A mai Leningrád összképe szervesen illeszkedik a Finn-öböl bejáratánál épülő hatalmas gátrendszer is, amelyen több tízezer építő dolgozik. Az 1990-re elkészülő, a maga nemében szintén egyedülálló építmény valóságos védőfala lesz Leningrádnak: 25 kilométer hosszan, 6 méteres magasságban tartóztatja majd fel a Balti-tenger hullámait. A beépített acél- medencékben tárolják majd a gyakran oly nagy károkat okozó víztömeget. A leningrádi világpremierekről szólva meg kell említenünk tudományos potenciálját is: minden tizedik szovjet tudós Leningrádban él és alkot, 450 kutatóintézet és -iroda működik, amelyekben több mint 500 új szerkezet, szerszámgép és más felszerelés tervei készülnek egyszerre. Ha már itt tartunk, hadd említsük meg a szocialista munka itt élő és dolgozó 200 hősét, akik a város mai és holnapi nemzedékeinek értékes nevelői. A Szovjetunió északnyugati „tudományos fellegvárában“ évente körülbelül 60 000 szakembert képeznek ki, hogy a város régi és mai tudósai megalapozta hírnevét továbbvigyék. A teljesség Igényei nélkül felvázolt jelen idejű városkép a régi Leningrádéval szervesen ötvöződik, s tartósan illeszkedik a hős város mindennapjait jegyző krónika lapjai közé. F. V, Jitok Dennis Rawlins csillagász a Robert Peary ha|ósnapló]ában leirt információkat elemezve megállapította, hogy az Északi-sarkot elsőként elérő amerikai sarkkutató a valóságban csak 194 kilométernyi távolságban közelítette meg a pólust. Az 1909-es naplót Peary felesége titokban tartotta 1935-ig, amikor is eladta férje egyik cso- dálójának Peary csoporttársai előtt is titkolta, hogy nem tudják elérni az Északi- sarkot, ugyanis rájött, hogy nem lesz elegendő élelmük, és az időjárás sem kedvez céljuk eléréséhez. Már annak Idején vita támadt a kérdés körül, hiszen Peary nem tudott megfelelő koordinátákat közölni a Föld északi sarkának helyéről. Ha bebizonyosodik, hogy Peary valóban nem jutott el az Északi-sarkra, akkor Roald Amundsen számít az első embernek, aki a sarkot elérte (1926 ban, léghajón), aki pedig elsőként le is szállt ott, az Joseph Fletcher amerikai sarkkutató (1952). Ralph Plaisted észak-amerikai férfi pedig az első, aki 1908ban, külön erre a célra készült Járművével „gyalog“ elérte az Északi-sarkot. Bemutatkozás Joan Collins smert brit fllmszínésznő először mutatkozott be az olasz közönségnek, de ezúttal nem filmszerepben, hanem írónőként. A dinasztia című amerikai filmsorozat egyik főszerepét alakító színésznő nemrég adatta ki Rómában Az első funkció című, művészi karrierjének epizódjait, tapasztalatait elbeszélő könyvét. Őrség Johann Römers 19 éves holland katona különleges öntudatossága révén tűnt ki. A NATO Idei őszi Free Lion 88 hadgyakorlatain a nyugatnémet Freden község előtti hídnál állt őrségben... Jó néhány nappal a gyakorlatok lezárulta után Is. A magyarázat egyszerű: az ifjú katonát ott felejtették felettesei. A helyi rendőrfőnöknek többször kellett az illető egység parancsnokának telefonálnia, míg végre öt nap után Romerst „felmentették“ megbízatása alól. A legszennyezettebb város Az Egészségügyi Világszervezet egyik tanulmányában olvasható, hogy Milánó — Olaszország második legnagyobb városa, jelentős iparközpont — a világ legszennyezettebb városa. A tanulmányt az utóbbi tíz évben 60 országban végzett felmérések és kutatások alapján dolgozták ki. Milánóban a levegő kén-dioxtd mennyisége háromszor nagyobb az általánosan legkisebb, az emberi szervezetre nézve ártalmatlannak számító mennyiségnél, így ez az olasz nagyváros kétszer annyira szennyezett, mint Párizs, és négyszer, mint New York. Operaháa Átadták a kairól Operaház új épületét. 1971-ben leégett a régi épület, mely több mint egy évszázaddal ezelőtt készült. Az operaház művészeti komplexum részeként díszeleg Kairóban, külső és belső kivitelezése arab és iszlám mű építészeti stílusok szerint készült és szervesen illeszkedik a valóságos nemzeti művelődési központtá alakuló együttesbe. Az operaház fő terme 1300 férőhelyes, egy másik termében 500 néző foglalhat helyet — mindkettő a legmodernebb felszerelésekkel működik. Hozzátartozik még egy szabadtéri színház, egy múzeum, egy zenei könyvtár, egy rádió- és egy tévéstúdió, olvasótermek, műtermek, egy képtár. Autók helyett riksák? A gépkocsik okozta súlyos problémákat enyhíteni lehetne, ha nagyobb figyelmet kapnának a kerékpárok, az állatok vontatta könnyű fogatok, de akár még az „emberhajtású“ riksák is szóba jöhetnek — állapítja meg Michael Renner nyugatnémet kutató az amerikai World Watch intézetének szánt tanulmányában. Michael Renner szerint az autó a világ bajainak fő kiváltója: okozója az olajár-emelkedésnek, az erdők pusztulásának, az éghajlat káros változásainak.
