Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-02 / 44. szám
~ Mini Alig fejezfldött be a XXIV. nyári olimpia, máris folynak az előkészületek egy további nagy világversenyre, amely ha nem akar is vetekedni a világ legszebb Játékaival, de legalább olyan nemes eszméket hirdet, mint az. Ez pedig a Jóakarat-versenyek, amelyet felváltva rendeznek meg hol Moszkvában, hol az amerikai egyesült államokbeli Seattle-ben. Steve Richmond, elvégezte a washingtoni egyetemet, a szülővárosában megjelenő Sun napilapnál dolgozik. Gjságírónak, fotóriporternek egyaránt profi. Washington állam lapkiadóinak szövetsége 1985-ben és 198B-ban kétszer ítélte őt méltónak A szakma legjobbja elnevezésű díjra. Seattle következik Steve Richmond 1987-ben járt először a Szovjetunióban a Röplabdával a békéért sportdelegáció tagjaként. Barátságos mérkőzéseket vívtak a szovjet röplabdázókkal, s mindenki egyöntetűen őt kiáltotta ki az amerikai csapat legeredményesebb játékosának. Másodszor 1988 tavaszán látogatott a Szovjetunióba, ez alkalommal az emberek életéről gyűjtött anyagot fotóalbumához. Az alábbi írást Seattle szülötte, Steve Richmond írta. Seattle Washington államban fekszik. Amerika-szerte szép városnak, lakóit barátságos embereknek tartják. Az ország északkeleti felében épült, egyik oldalon a Washington-tó, a másikon a Puget Sound tehgeröböl szegélyezi. Kétórányit se kell utazni a városból, s szemünk előtt kitárulkozik a Cascade hegység. 1990 nyarán 60 ország legjobb sportolói találkoznak Seattle-ben. Vajon nem vállalkozik-e erején felüli feladatra a város s vendégszerető lakói, képes lesz-e olyan sikerrel megrendezni a Jóakarat-versenyeket, mint Moszkva 1986-ban? A seattle-i szervezőbizottság elnöke, Bob Walsh derűlátó. „A színvonalas rendezéshez természetesen sok erő és energia kell. A város népe igen nagy segítséget ad ehhez.“ Nem kételkedik a sikerben Bemard Russi, a filozófia professzora sem, aki valósággal a jobb keze Bob Walshnak: „Seattle felkészült a feladat megoldására.“ A magabiztosság nem alaptalan, bázisa az a tapasztalat, amelyet ebben a városban számos nagy nemzetközi rendezvény lebonyolítása során gyűjtöttek, közéjük tartozik az 1962-es Világkiállítás s 1987-ben a Nemzeti Kosárlabdaliga legjobbjainak versenye. A jóakarat-versenyek legtöbb eseményét a már meglévő pályákon bonyolítják le. Kivétel a ma még nem létező uszodakomplexum. A megnyitóünnepséget az University of Washington területén épült Husky stadionban akarják megrendezni. A külföldről érkező sportolóknak is az egyetem ad otthont, de pályát a röplabdátoknak (Heck Ed- mundson aréna) és az evezősöknek (Washington-tó) is. A Jóakarat-versenyek többi színhelyét általában a város profi csapatai használják, így a King- dome-ot, a seattle-i Coloseumot, a Tacoma Dome-ot (a szomszédos kisvárosban, Tacomában) és a redmondi kerékpárospályát. Seattle-ben egyébként aggódnak, kész lesz-e idejére a Husky stadion. Tavaly megrepedt a szerkezete, és a lelátók egy része leszakadt. Szerencsére baleset nem történt, s a felelős építési vállalkozó helyre tudott állítani mindent. ^ A vízi telep építésével kapcsolatban Bob Walsh többször is tárgyalt Dave Sabey-val, a város főmérnökével, valamint Tom Hill-lei, a kormányzótanács végrehajtó bizottságának elnökével. Ez a tanács 1988 tavaszán jóváhagyta hozzájárulását az építkezés finanszírozásához. Az előkészületek tehát simán mennek. De lehetnek még leküzdendő akadályok. Ilyen például az, hogy Seattle „zárt város“, ahová szovjet újságíróknak és diplomatáknak tilos belépni. Mondjuk ki nyíltan, az ilyen rendelkezés ellentmond a személyi szabadság amerikai elvének, amely kiterjed mind az Egyesült Államok polgáraira, mind az oda látogató külföldiekre. Seattle lakói nem is értik a helyzetet. Amikor Bemard Russit megkérdezték, milyen alapon minősül Seattle zárt városnaíc, elnevette magát- „Nem tudom. A kérdést azonban feltettük a kormánynak, s bízunk az eredményben.“ Bob Walsh hozzátette, hogy ő „egyértelműen derűlátó“ a tekintetben, hogy Seattle 1990- re, ha átmenetileg 1», nyílt várossá v^- llk Vajon fel tudja-e venni a versenyt Seattle az 1986-os moszkvai játékok megnyitóünnepségeinek pompájával? Bemard Russi a „próba — szerencse“ elvét vallja, bizakodó, bár még nem jelölték ki azt a szervezetet, amely a megnyitóünnepség lebonyolításáért felelős. Emberek barátságos vetélkedése a sportpályákon, nem pedig államok konfrontációja! A Jóakarat-versenyeknek ez a filozófiája rokonszenves a szervezőbizottság mindkét vezetőjének. Hisznek abban, hogy a szovjet és az amerikai sportolók találkozója elősegíti mindazoknak a problémáknak * megoldását, amelyek korábban útjában álltak az ilyen kapcsolatoknak. Helyeslik Seattle lakóinak azt a törekvését, hogy nyílt párbeszédet kezdeményezzenek nemcsak a sport területén, hanem a kultúrában, művészetekben, üzleti kapcsolatokban is. Walsh szerint a szovjet sportvezetők együttműködési készsége „felülmúlhatatlan“. A szervezőbizottság elnöke megelégedését fejezte ki annak kapcsán, hogy a Turner Broadcasting System kész vállalni a Jóakarat-versenyek tévéközvetítését az egész világ számára, támogatást ígért a seattle-i King tévéállomás is. Figyelemre méltó, hogy Bob Walsh és Bemard Russi szenvedélyes lelkesedése a szó szoros értelmében „megfertőzött“ mindenkit a szervezőbizottságban. Ha, ez a körülmény, akárcsak kismértékben is sikert garantálhat, nyugodt lehet a sportvilág: Seattle „maradéktalanul megbirkózik a feladattal“. A CSSZTSZ szlovákiai kongresszusa után Maradandó élmények és tapasztalatok Ján Zelezn? Nagy László felvétele A CSSZTSZ közelmúltban megtartott szlovákiai kongresszusa tárgyilagosan, emellett igényességgel értékelte az elmúlt öt év eredményeit, s kitűzte az elkövetkezendő időszak feladatait. A kongresszus többek között elemezte az élsport helyzetét. Erről váltottunk pár szót Ján 2 e- leznyvel, a szöuli olimpiai Játékok ezüstérmes gerelyhajltőjával, aki a kongresszuson az elnökségi asztalnál foglalt helyet: — Örülök, és nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehettem testnevelési szervezetünk kongresszusán. — Ml ragadta meg figyelmét a kongresszuson? — Nagyra becsülöm szervezetünk munkáját, mert olyan feltételeket teremtett számunkra, amelyek lehetővé tették a sikeres olimpiai szereplést. Örömmel vettem az elismerő szavakat az atléták szerepléséről kormányelnökünk, Ivan Knotek vitabeszédében, valamint Ernest Demetrovlí beszámolójában. Jogosnak találom azonban az élsportot ért kritikát. Intenzívebbé kell tenni az edzéseket, és nem ártana, ha több sportágban is a sportolók Igényesebbek lennének önmagukkal szemben. Sajnos, az atlétikában elsősorban anyagi és helygondokkal küzdünk. Főleg a fedett atlétikai stadion hiányzik. Remélem, hogy az atlétikának a jövőben még nagyobb figyelmet fognak szentelni a testnevelési szervek, s kielégítő feltételeket teremtenek a további sikerekhez. Mi, atléták pedig kötelességünknek érezzük jobb teljesítményekkel megköszönni a gondoskodást. A kongresszus legfiatalabb résztvevője, Anna Hölcová Is az atlétikát képviselte, s épp ezért nem lehetett ott a legelején, mert éppen a Mostáreö Brezno középtáv- futójaként a II.. Szlovák Nemzett Liga fordulójában szerepelt. Habár kicsit fáradtan érkezett, figyelmesen hallgatta a beszámolókat. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy részt vehettem ilyen magas szintű testnevelési értekezleten. A tanácskozás légköre nagy hatással volt rám. A jelenlevő közismert személyiségektől, sportolóktól, edzőktől, funkcionáriusoktól Igazán sokat tanulhatok. A kongresszus lefolyásában megragadott az, hogy a felszólalók, a párt és állami szervek képviselői is, a mindenki sportjáról beszéltek. Ennek bizony így kellene lenni minden szinten — mondotta Anna Hölcová. — Az élményeken kívül, mit adott neked, mint a CSSZTSZ Szlovákiai Központi Bizottsága tagjának ez a kongresszus? — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Ily fiatalon beválasztottak a központi bizottságba. Ez feladatokat Is rő számomra, mert nemcsak egyesületünket és járásomat, hanem az egész Közép-szlovákiai kerületet Is képviselem így. A kongresszuson áttekintést kaptam Szlovákia sportjáról, s több hasznos Ismerettel lettem gazdagabb. Láthattam-hallhattam, hogy az e- gyesületek képviselői szívügyüknek tekintik a sport fejlődését, s harcolnak a hibák ellen. Épp ilyen szeretnék én is lenni: mind aktív sportolóként, mind önkéntes funkcionáriusként a sport ügyét, fejlődését szolgálni. A kongresszus küldöttel között találtuk a CSSZTSZ Galántal Járási Bizottsága vezető titkárát, Ján Záborskyt Is, aki már harmadszor vett részt a CSSZTSZ szlovákiai kongresszusán, Így van összehasonlítási alapja. — Az eltelt tíz év alatt sokat változott testnevelési mozgalmunk, de nem lehet mondani, hogy maradéktalanul megoldotta a tíz évvel ezelőtti problémákat. A sport- felszerelések és -öltözékek hiányáról, drágaságáról és rossz minőségéről például már tíz évvel ezelőtt is beszéltünk, s ma is napirendre került a kérdés, mert időközben nem változott semmi. — Milyen hatással volt önre a mostani kongresszus? — A sok vitázó nyíltan beszélt a problémákról, ami nagyon jó, de sajnos, hallhattunk nem konstruktív felszólalásokat Is. Megragadott Jlndfich Poledník elvátrs nyílt és szakavatott beszéde. A sport mindenkié, s fokozott figyelmet kell ezért szentelni a tömegsport további fejlesztésének, mondotta Ivan Knotek kormányelnök, de ez a gondolat más felszólalásokban Is megfogalmazódott. — Milyen feladatok várják e téren a Galántal Járást a kongresszus után? — Szép eredményeket értünk el eddig Is, mégsem lehetünk elégedettek. Elsősorban a kis befektetéssel létesítendő lakótelepi pályák és az ún. egészségi szabadidőközpontok hiányoznak még. Ezt a feladatot elsősorban a nemzeti bizottságokkal karöltve kell megoldanunk. Lakótelepi e- gyesületeket nem alakítottunk, mivel nincsenek erre feltételeink, és nagy a lakosság migrációja. Itt számítunk az egyesületek patronálására, és nagyobb aktivitást várunk a nemzeti bizottságok ifjúsági és testnevelési bizottságaitól. Igyekszünk majd mindent megtenni, hogy a kongresszus határozataiban foglalt feladatokat valóra váltsuk, így szolgálva a tömegsport további fejlesztését. Oláh Gyula mérnök, a CSSZTSZ SZLKB tagja ■■■■a ——wlwinnMai»—B—■! n—^
