Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-02-03 / 5. szám
Felszámolni a bürokratikus akadályokat 2 Mi ilyen vándormadarak vagyunk 3 Várunk benneteket 4 Rendezni tudunk, korcsolyázni nem 6 Képek világa 8 Szovjet dalok fesztiválja 9 A TAVASZ HÍRNÖKE (?) Fotó: ŐST* Rajtunk is múlik Társadalmi feladataink egyik sarkalatos problémája — az utóbbi években tett erőfeszítéseink, s az e téren lépten-nyomon fellelhető jobbúlás ellenére — a cigánykérdés. Ezt azok a statisztikai adatok Is hűen tükrözik, amelyeket a tömegtájékoztató eszközök dolgozói számára tettek közzé a minap a szociális és munkaügyi minisztérium sajtótájékoztatóján. Szlovákiában 1986 végén 235 169 cigány élt, ennek több mint a fele produktív. korban lévő egyén, viszont ennek csak a 79 százaléka van munka- viszonyban. Ennek kiváltó okai pedig a munkára felkészülés elégtelenségében, a rendszertelen Iskolalátogatásban, a szülői, a családi környezet negatív hatásában és az életmódból adódó megromlott egészségi állapotban keresendők. Ugyanakkor rossz fényt vet erre az etnikai csoportra az Is, hogy növekszik az általuk elkövetett kihágások és bűncselekmények száma, ami azon kívül, hogy rontja az országos statisztikát, óriási károkat okoz nemzetgazdaságunknak. A populáció jelentős hányadát még mindig a cigányok adják; míg országos viszonylatban a népszaporulat 0,6 százalék, addig náluk 2,3 százalék, és ismerve életvitelüket, mentalitásukat, szellemi képességeiket, ez további igényeket támaszt az államapparátussal szemben. Az SZSZK kormánya tavaly októberben foglalkozott behatóan a kérdéssel, és részleteiben is elemezte a 102/1985- ös határozat teljesítését. Az elért eredmények birtokában nem lehet azt mondani, hogy a nemzeti bizottságok, az illetékes járási és kerületi szervek mindent megtettek e határozat teljesítéséért. Továbbra is kevés cigánygyerek jár óvodába, nem sikerült az iskolai hiányzást 55 órára csökkenteni, a törvénybe ütköző cselekedetek száma a célkitűzésekkel ellentétben továbbra is növekszik, nem elégséges a kisegítő alapiskolák és szakmunkásképzők kapacitása. A lakásgondok megoldása nem halad olyan ütemben, mint ahogy azt a helyzet megkívánná, továbbra sem kielégítő a nők foglalkoztatottsága, és még sok egyéb probléma van. Jelenleg tizenhatezer cigány nő nevel két vagy több gyermeket, és nagyrészük azért nem dolgozik, mert nincs helyben munkalehetőség, de olyan is van, hogy egyszerűen nem akaródzik neki. Egyébként is nagy a cigányok munkahelyi hiányzása, rájuk különösen jellemző a munkaerő-vándorlás, ami az új gazdasági mechanizmus és a termelőüzemekben önelszámolási elv bevezetése után újabb kérdőjeleket e- redményezhet... A kormány e hiányosságok, gondok kiküszöbölésére, a negatív jelenségek felszámolására az elmúlt év végén újból határozatba foglalta a legszükségesebb teendőket. A 230/87-es kormány- határozat többek között célul tűzte ki a cigányok kulturált életvitelének el-' érését. Fokozatosan felszámolják a viskóikat, új bérházakba, esetleg magánlakásokba költöztetik az itt lakókat, minden esetben ügyelve arra, Hogy közvetlen környezetükben olyanok lakjanak, akik hatni tudnak rájuk. Az óvodák, kisegítő iskolák, nevelőintézetek hálózatát bővítik majd a nemzeti bizottságok, a kapacitást sok esetben Hozzáépítéssel hövelik. X nevelők, pedagógusok feladata oda hatni, hogy a cigány tanulók iskolai hiányzása csökkenjék, és javuljon a tanulmányi előmenetelük. A munkahelyeken fel kell karolni és segíteni azokat az egyéneket, akiknek gond a munkafolyamatba való beilleszkedés, főleg falvakon új munkalehetőségeket kell teremteni a nők foglalkoztatásához. A nagymérvű szaporulatot felvilágosító munkával, de nem sértve az emberi méltóságukat, a humanitás keretein belül maradva kell csökkenteni, a bűnözés további el- harapódzásának feltartóztatása végett pedig 180-nál növelik a nemzetbiztonsági testületek taglétszámát, ott, ahol az átlagosnál több cigány él. E feladatok teljesítői, a felsorolt célok megvalósítói pedig mi vagyunk: mindannyian, akik az iskolában, a gyárakban és a hivatalokban, tömegszervezetekben vagy akár a szórakozóhelyeken találkozunk cigány származású embertársainkkal. Rajtunk is, mindannyiunkon múlik, hogyan sikerül az egymás mellett'élés, a barátság, az embertársi tisztelet és kölcsönös megbecsülés. Polgári László
