Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-21 / 38. szám
MEZŐGAZDASÁGUNK TÁVLATAI A mezőgazdasági nagyüzem a megoldás ? Vagy íízvalahány évvel ezelőtt már-már kicsinek tűntek a falvak; városok, természetes központok köré szerveződött gazdaságok, ezért létrehoztuk a többezer hektáros egyesített szövetkezeteket, mint amilyen a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Szövetkezet is, amely egyre többet hal- latt magáról, s amely július elsejétől agro- kombinát, mezőgazdasági nagyüzem lett. Agrokombinát — mezőgazdasági nagyüzem. Álljunk meg e fogalomnál, annál is inkább, hogy egyelőre a légit is beleszámítva, hivtalosan három ilyen gazdaság van az országban. Az első és legnagyobb a sluäovicei, a másik Liptovská Osada-i nagygazdaság. Az előbbi eredeti küldetése mellett számítógépeket, mezőgazdasági gépeket, korszerű vegyszereket, enzimeket stb. gyárt. Laboratóriuma akár egy tükörtermekből álló üvegpalota: megannyi tégely, cső, műszer szolgálja a tudományt és a termelést. Liptovská Osada nagyüzeme is legalább ilyen érdekes, és behálózza az egész országot. ök elsősorban a juhtenyésztés fejlesztésére szakosodtak. Több vállalatuk, gazdaságuk, üzletük van már országszerte, és nemcsak a juhtenyésztésből származó termékeket dolgozzák fel és forgalmazzák, hanem a szükséges sokrétű fölszerelést is, egészen a ruházatig, ők gyártják, országos szaklapot adnak ki. Jellemezni egyetlen kifejezéssel lehet: mezőgazdasági nagyüzem. És Lég? — Na hasonlíts bennünket azokhoz! — mondja Andrássy Sándor mérnök, a szövetkezet negyvenhat éves elnöke, mert úgy véli, vagy talán tudja is. hogy azok tényleg nagyon sok állami támogatásban részesültek, és így könnyebb a dolguk. Hogy ez utóbbi igaz-e vagy sem, most nem érdekes, illetve, csak annyiban, hogy a légi mezőgazdasági nagyüzem tényleg önerőből, jelentősebb és különösebb állami támogatás nélkül emelkedett fel erre a szintre. A Felső-Csallőközben, ahol ez a gazdaság található, talán nem is a legjobbak a termelési viszonyok. A föld sok helyütt kavicsos, vékony a termőréteg, a talajvíz nagyon mélyen van, és csak szisztematikus és gondos, jól működő és működtetett öntöző- berendezéssel lehet jó eredményeket elérni. Vagyis: annál nagyobb az érdemük, hogy évak óta nyolcvanmázsás fidén nyolcvan- három volt] átlagos búzatermést takaríthatnak be. és gazdag, magas a kukorica-, lencse-, takarmányhozamuk ts. — Tudod, azt mondod, hogy Lég — de ez a nép itt még mindig nagyon szereti a földet, a környezetét, a Csallóközt — mondja elgondolkodva az elnök —. és én kezdettől fogva erre építettem. Nekünk, nekik ez létkérdés. Ahol pedig megvan ez a viszonyulás a földhöz, ott meg lehet szerezni a kellő tudást, szakértelmet. Ha meg nem, „importálni“ kell. Újabban nagyon sok rátermett szakember jelentkezik. Ezek közül a legtöbbje innen, erről a vidékről, a szomszédos falvakból való. Lehet, őket az önmegvalósítás mellett az anyagiak is vezérlik. de fő. hogy jönnek Dolgozni, alko'ni akarnak, és ha velük együtt mi. akik idevalósiak vagyunk, egy emberként látunk a munkához, biztos boldogulunk, biztos meg tudjuk valósítani az álmainkat... AKÁR EGY KRIMIBEN... Lássuk tehát azokat, akik ugvan nem idevalósiak. de nélkülük szinte már el sem lehetne képzelni ezt a gazdaságot. Például Veszprémi Imre mérnök ágazatvezető. a mezőgazdasági nagyüzem vezető növénytermesztője. Ő nem légi származású, Komárom fKomárno] mellől, a Csallóköz alsó csücskéből való Dunaszerdahelyen fDunajská Stredaj lakik bérházban, és ennek ellenére vagy épp ezért, az ország egyik legjobb, legötletesebb mezőgazdásza, növénytenmeszfőie. s hogy Lég ma ott tart, ahol tart, az elnökön kívül elsősorban neki köszönhető. Alkotó, nagy munkabírású, sok mindenre figyelni tudó szakember, aki fiatalokkal veszi magát körül. Autóiában úgv érzem magamat, mintha valamelyik krimifilm jeleneteibe csöppentem volna. Nincs ugyan semmi nyomozás, semmi forró helvzet de fiira és újra megszólal a CB-rádió. és ő menet közben az egyik falu határából a másik határába üzenve Is el tudla intézni az (igves haios dolgokat, eligazítja az emhereket, jelzi, mikorra ér vissza, hol várják a munkatársai. — Hány kilométert teszel meg naponta? t— kérdezem tőle. — Kettőszázat? Néha kevesebbet, máskor meg talán többet... — Élvezed? — Egyáltalán nem. illetve nem is tudatosítom, hogy épp autózok. Szükségem van a kocsira, és kész. Ma már nélküle ekkora gazdaságban lépni sem lehetne ... Most éppen a pákái fPakal gazdasági udvar felé tartunk. Útközben Karika mérnökkel beszélt meg a rádión keresztül találkozót. ö. aki Veszprémi Imre közvetlen munkatársa. „titkárságának" a tagja. ellenkező íránvhől, a fővároshői iár le. A kapuban találkozunk tehát. Gyorsan megbeszélik a teendőket, és rnt folytatjuk a határjárást. A határ a gazdaság egész területén még most, a nyár végén is haragoszöld, nem tuJ dóm eleget csodálni a látványt. — Nem volt könnyű — mondja Veszprémi Imre —, mindenkinek ki kellett vennie az öntözésből a részét, szigorúan meg kellett követelniíink a feladatok maradéktalan elvégzését, a fegyelmet, kitartást, de megérte, láthatod magad is. Különben nem tudtuk volna elérni például a búzánál a nyolcvan- három mázsás átlagtermést... — Ez a felső határ? — Nem, egyáltalán nem. Úgy gondoljuk, hogy az évtized végére búzából elérhetjük, sőt, ha egy kis szerencsénk lesz, túl is szárnyalhatjuk a kilencvenmázsés átlagtermést. De árpából, kukoricából, lencséből, cukorrépából és takarmányokból is megvannak a távlati terveink. — Hogyan lehet ezt fokozni, hiszen már most is. öntöztök, műtrágyáztok, gílísztatele- peltek vannak? — Sok munkával, kitartással, akarattal, szorgalommal, odaadással, a tudományos ismeretek bővítésével és hasznosításával. Az öntözéssel nem állhatunk le. Sőt, finomítjuk azt, ami azt jelenti, számítógépes feldolgozással jobban megismerjük és jobban alkalmazni tudjuk majd az öntözés mechanizmusát. Megépítettük a laboratóriumainkat, a műtrágyakeverőt. Ha megadjuk a földnek azt, ami jár neki, meg is hálálja a gondoskodást. ÚJ RENDSZEREK — Bevezettük a termelési rendszereket. A lencsével kezdtük, a fűfélékkel, cukorrépával folytattuk. Kidolgoztuk a kettős termelési rendszert. Nemcsak termelünk, talaj- vizsgálatokkal, termelési módszerek átadásával másoknak is segítünk a vegyszerezésben. Nézd, ez itt két hét múlva virágtenger lesz — mondja a mellettünk lévő hajdinatáblára mutatva. — Hajdina? — kérdezem. — Igen, hajdina vagy pohánka, ahogy akarod. Ezt a növényt régen midenfelé termesztették, a Szovjetunióban ma is nagy területeket foglal el. Nagyon érdekes növény. amely különösen beleillik a mi kettős termelési rendszerünké. Mivel meglehetősen rövid, csak' hatvan nap a vegetációs ideje, az ember elvett a nyár közepén és őszre beérik ... Nemrég beszéltem róla a rádióban. Azt kellene látni, hány és milyen érdekes levél érkezik hozzám. Könnyen emészthető, ásványi anyagokban gazdag gabona. Amikor annak Ideién hirtelen megjelentek a nagy teljesítményű gabonák, a búza- és árpafalták, egy kicsit elfeledkeztünk rőla, de nemsokára reneszánszát fogja élni... — A hajdina mellett, hallom, mustárt Is termesztetek. — Megért, mert kevés van belőle, a felvásárló minden mennyiséget átvesz. Elég jó az ára. miért ne termelnénk? — mondja, és közben már a falu másik szélén járunk. Sőt. most már Lég felé tartunk, majd azt is elhagyva kihajtunk a gazdasági udvar mögötti részre, és a ciroktábla mellett leállítjuk egy pillanatra a kocsit. — Különös és rendkívül hasznos növény. Együtt kell termeszteni a porzót és a termő anyanövényt. De ez is jó valamire: nemcsak a szemestakarmányt termesztjük így meg. hanem a szálasat is nagy tömegben — mondja, és én csak Igazolhatom, hiszen a tele kalászok mellett szinte haragoszöld tenger vesz körül. Gyorsan megebédelünk. A rövid ebédszünet arra is jő, hogy kísérőm találkozót beszéljen meg a szövetkezet számítóközpontjának a dolgozóival. A délutáni megbeszélésen aztán értékelik az eddigi közös munkát és megegyeznek, hogy a központ a növénytermesztés számára feldolgozza a mennyiségi és minőségi mutatókat. így például azt, hogy növényenként és műveletenként' mennyi az üzemanyag-fogyasztás, mennyi a jövedelmezőség stb. — Nekem nemcsak az általános feldolgozásra van szükségem — mondja a mérnök a mérnökasszonyoknak, -lányoknak —, hanem összevethető, áttekinthető végleges adatokra. — Igen, hogyne! — bőlint Petrécs Magda mérnök, a számítóközpont vezetője és munkatársai: Lídia Koumalová és Gálfy Éva mérnökök. A számítóközpont vezetője két éve van a gazdaságban. A gép, amelyet nemrég szereltek fel náluk, az egyik legjobb teljesítményű masina. Petrécs Magda különben előtte a közgazdasági kutatóintézetben dolgozott, de még így sem könnyű itt a feladata, hiszen a fizetések és egyéb statisztikai adatok mellett valódi gyakorlati célokra kell alkalmaznia a gépet. Ez pedig azzal jár, mint ahogy Petrécs Magda elmondja, hogy ugyan nem mindennap járnak munkába, de mindennap itt vannak. Azaz, olykor addig dolgoznak, amíg meg nem oldják a kitűzött feladatot. Eddig ez mindig sikerült, amit az is bizonyít, hogy mindig mindenki megkapta a fizetését... A határjárás után még egy megálló Veszprémi Imre mérnökkel. A gazdasági udvar egyik Irodaépületében két fiatal mérnök ül, és töri a fejét. Ök az ágazatvezető közvetlen munkatársai és a másnapi feladatokat próbálják elosztani. Nem könnyű feladat egy ekkora gazdaságban. — No, megvagytok, fiúk? — kérdi az ágazatvezető. — Igen, meg, csak ezzel mi legyen? — Oldjátok meg! — Milyenek az emberek? — kérdem tőle utólag. — Lehet velük dolgozni, bár néha lehetnének ötletesebbek ts. Sokan úgy vannak, hogy azt várják, fogd a kezüket, mások meg mintha nem mindig tudatosítanák, hogy itt tényleg minden a miénk. Mondok egy példát. A múltkor észrevettük az elnökkel, hogy a tábla közepén ottmaradt egy öntözőcső. Vajon mi lesz a cső sorsa? — kérdeztük az elnökkel, és figyeltük, hogy alakul a helyzet. Hát kérlek, a traktor ráhajtott, megnyomorgatta, a kombájn is elakadt benne. Jártak arra az öntözők, a vetőgépkezelők, de közben nem történt semmi, mintha mindenki a másikra várt volna... Nincs meg mindig minden emberben a kellő viszony a gazdaság vagyonához . EREDMÉNYEK ÉS GONDOK Andrássy Sándor mérnök, a gazdaság vezetője az egyik legelfoglaltabb ember. Tagja a párt központi bizottságának, a különböző járási szerveknek, de hivatalos a helyi nemzeti bizottságok különböző üléseire, értekezletekre, megbeszélésekre jár, és akkor még itt van ez a közel hétezer hektáros, különböző termelésű gazdaság, és a gazdaság tagjainak ügyes-bajos dolgai. Ezért amikor találkozunk, illetve ott járok többször is. rendre el kell napolnunk a beszél-' getésünket. Én persze szívesen üldőeélek az elnöki iroda előszobájában, Horváth Cecília titkárnőnél, akinek ugyancsak bőven al^ad dolga, de módom van vele beszélgetni, közben látni, belelesni a gazdaság mindennapi életébe. Jön például dr. Valkő Péter, a kombinát logásza, leü] mellém, és vár Végül látja, hogy egyelőre hiába vár. — Én nem tudnám elintézni? — kérdi a titkárnő. — Nem, ezt nekem kell vele elintézni. Különben semmi, csak tudnom kell, hogy péntekre megbeszélhetem-e... — mondja, és időről időre megjelenik az ajtóban, majd ismét elmegy, közölve, hogy mikor melyik irodában, melyik kollégájánál található. A gazdaság élete egyre bonyolultabb. A régi szép idők elmúltak, az újak pedig nem mindig kopogtatnak derűt hozóan az ajtón. — Jó. hogy látlak! — mondja egy következő menetben dr. Banák János, a kereskedelmi osztály vezetője. — Meg akartam tőled kérdezni, hogyn lesz ez azzal az új törvénnyel. Hallottam ugyanis a minap a rádióban egy adást ezzel kapcsolatban. Neked megvannak ezek a törvények vagy törvénytervezetek?! Meg tudod-e nekem mondani, ml van, illetve ml lesz akkor, ha egy vállalat, vagy akár szövetkezet megrendel tőlem mondjuk kétmillió korona értékű árut és aztán, amikor én szállítom, kiderül, hogy vagy már a megrendeléskor vagy menet közben fizetésképtelenné lett? Ne hogy úgy járjunk, hogy egyszer csak mi is fizetésképtelenné válunk. Eddig ezt-azt térített a nemzeti bank, de mi lesz ezután?... Örömök és bánat, eredmények és gondok. Kinn zuhog az eső, ezért Szabó Miklóssal, a termelési rendszerek ágazatvezetőjével indulok haza. Komoly ember, rendkívül megfontolt, és mint sokan mások ebben a gazdaságban, egy kutatóintézetből jött át hat évvel ezelőtt a gazdaságba. — Miért jönnek át Ilyen sokan Ide? —i kérdem. — Unják a látszatfizetéssel járó látszatfeladatokat. Nálunk elég nagy a hajtás, szerteágazóak a feladatok, az embernek tényleg jól oda kell figyelnie a munkájára, hiszen már nemcsak hazai gazdaságokkal állunk kapcsolatban, hanem külföldiekkel is. De a hajtás ellenére is megéri. Az ember látja megvalósulni, amit elképzel, amibe belefogott... Szabó Miklóssal még sok mindenről szót ejtünk, beadja a lakásomra az ipari termelési rendszerekről készített jelentést, kimutatásokat, de bennem leginkább a következő mondatok ragadtak meg a szavaiból: — Ahogy mindennek, ennek is megvan a maga filozófiája. Adva van egy fejlődési szakasz, aztán mint minden, következik a stagnálás, esetleg visszafejlődés. De hát, ml még nem tartunk ott... A KOCKÁZATOT VÁLLALNI KELL Annál is Inkább ez a rész ragadt meg az emlékezetemben, hogy Andrássy Sándor mérnökkel, a gazdaság vezetőjével, a szövetkezet elnökével is főleg ezt a kérdést próbálom szóba hozni, hiszen elsősorban az izgat, hogy pont ezt az utat kell-e bejárnunk', és járható-e egyáltalán ez az út. — Ma sokat beszélünk az átépítésről, a mezőgazdaság már január elsejétől az új törvények szerint él és dolgozik. Ráadásul, ti még a szakmán belül is elöl jártok, nem lehet könnyű a helyzetetek. — Nem is könnyű! Igyekszünk mindig előrelépni, állandóan kockáztatunk. Megkeressük a pénzt, majd elköltjük. Felvesszük a hiteleket, aztán amikor betakarítjuk a termést, visszafizetjük. Van úgy, hogy har- mincötmillió korona az adósságunk. Közben persze lehetne még sok mindent csinálni, új dolgokat gyártani, kereskedni, lehetne még több pénzt keresni, de meg van kötve a kezünk. Én ezt különben minden fórumon szóba hozom, elmondom, nemcsak a pénz, a munkaerő-gazdálkodás miatt is. Hiába van sokszor új gondolatunk, érdekes elképzelésünk, hiába jönnének hozzánk dolgozni az emberek, ha nem kapjuk meg a szükséges engedélyeket a munkaerő és a bér felhasználásra. Persze, megtehetnénk, hogy adunk Is pénzt az embereknek meg nem is, de milyen munka ez? Egy gazdaságnak nem lehet az a célja, hogy becsapja a dolgozóit. Hiába lenne gazdag a szövetkezet, ha az emberei szegények. Én nemcsak azt akarom, hogy a szövetkezet legyen gazdag, hanem a tagjai is. a falvak Itt körülöttünk, hiszen csak olyan emberektől várhatok el jő teljesítményt, akiket jól meg tudok fizetni... Azt mondják, hogy így Is magasabb az átlagbérünk, mint a környezetünkben lévő szövetkezetekben. Lehet, de nálunk a teljesítmények is nagyobbak ... A beszélgetéseket és a kutakodást még sokáig folytathatnám, de talán már ennek alapján Is nyugodt szívvel válaszolhatok igennel a címben szereplő kérdésre. Igen, ez is az egyik járható utak közé tartozik, de kitartó, akaraterős és szakavatott vezetők kellenek hozzá, az emberektől pedig odaadás, mint amilyen ebben a mezőgazda- sági üzemben található. NÉMETH ISTVÁN Illusztrációs kép
