Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-21 / 38. szám
új ifjúság 4 TARTALMAS TÍZ ÉV Benyovics Agnes A Benyovics lányok Benyovics Mária Ä mély emberi értelmet sugárzó nyílt tekintet egy pillanatra hivatalos, megfontolt külsőt kölcsönöz az arckifejezésnek. Gondolatait pontosan kifejezve vall munkájáról. — Bányásznak lenni többet jelent, mint egy szakmához tartozni. Odalent, több száz méterre a föld felszíne alatt megkülönböztetett jelentősége van a felelősségnek, az egymásrautaltságnak. Ez a munka manapság, a gépek korszakában is nehéz, bátorságot, példás helytállást követel. Odalent a mélység birodalmában igazán férfi és társa embernek az ember. Vajda Viktor mérnök eredetileg nem bányásznak készült. Ml- chalovcében elektrotechnikai szakközépiskolába járt. Szülei biztatására és gyermekkori elképzeléseinek indításából elektronikus akart lenni. Kisfiúként csak a céltalan bolyongások, a szabadban dúló hancúrozások indították el a dombok, erdőik felé, majd ahogy cseperedett, egyre jobban vágyódott a természetbe. Gyűjtötte a köveket, egyre nagyobb érdkelő- déssel figyelte a dombhátakat, a házuk mellett tovakanyargó hegyeket. A kezdeti felszínes érdeklődés tudományos vizsgálódássá érlelődött benne, így Kassán (Kosice) a Műszaki Főiskola Bányászati Karán folytatta tanulmányait. így vált először elméletileg bányásszá, majd tanulmányai végeztével, amikor Rozsnyóra (RoZiía- va) települt, s egy ízig-vérig bányászcsaládba nősült, lett másodszor a gyakorlatban is azzá. Apósa, az akkor még fiatal bányász az ötvenes években a „Még egy csillét a békéért!“ munkakezdeményezés híve volt. Viktor idestova tíz éve van a Rozsnyói Vasércbánya kötelékében. — Az első évben mindennap leszálltam a mélybe, mert a Sá- dovsky-bányában mint csoportvezető estem át a tűzkeresztségen. Igyekeztem becsületesen dolgozni, maradéktalanul teljesíteni a rám bízott feladatokat. Bizonyára tetszett a munkám, megbízhatónak és rátermettnek találtak, mert aztán megtettek a geológiai és mérési osztály vezető geológusává. Felelősségteljes beosztásba kerültem, hiszen ez az ember a föld mélyén levő tartalékok őre, felel a lelőhelyek effektiv kiaknázásáért, amit egyébként a bá- násztörvény is előír. E kulcsfontosságú funkcióban eltöltött nyolc év alatt gyakran az is előfordult, hogy a megkopott egészségi állapotú osztályvezetőt is helyettesítettem, s minden a rendes mederben folyt. Tizenhét tagú kollektívánk, amelyben főleg fiatalok dolgoznak, közben szocialista brigáddá kovácsolódott, és két évvel ezelőtt megkapta a bronzfokozatot. Tavaly aztán megtettek osztályvezetőnek. Ez újabb kihívást jelent számomra, de nem estem kétségbe, mert mind a geológiai, mind a mérési munkákat már jól megismertem az “eltelt évek alatt, és azt is tudom, nem vagyok egyedül, mindig bízhatok a kollektíva erejében. A fiatal bányászvezető a családi és társadalmi életben is megállja a helyét. Két gyermeke van, családjával nemrég költöztek be új családi házukba. Újdonsült párttag, és szakmai ismereteinek állandó bővítése mellett a Marxista-Leninista Esti Egyetemet is vállalta, ahol jelenleg másodikos. Neve a SZISZ-mozgalommal is összefonódott. Kilenc éve alelnö- ke a bányaüzem SZISZ-csúcsbi- zottságának. E munkásságáért nemrég a SZISZ kerületi bizottságától megkapta „A szocialista nevelésért“ kitüntetés ezüstfokozatát. Amikor a bányásznapon hűségjutalmat kapott, nem a pénznek, hanem az itt eltöltött tartalmas tie- évnek, a szakmaszeretetből is fakadó elégedettségnek és boldogságnak örült. Kép és szöveg: Polgári László A nyolcvanas évek közepén többször találkoztam velük a Csemadok Nagykürtöst (Velky KrtIS) Járási Bizottsága által rendezett irodalmi és történelmi vetélkedőkön. Az ipoly- nyékl (Vinica) Csemadok-alapszerve- zet csapatának megbízható tagjai voltak. Egyszer az is megtörtént, hogy a csapat harmadik embere nem tudott megjelenni a versenyen, de ők ketten is vállalták a játékot, s ha jől emelékszem, ráadásul győztek is. Az utóbbi két-három évben azonban a két Benyovics lányt, az idősebb Ágnest és a két évvel fiatalabb Máriát, nem láttam a vetélkedőkön. Idén a nyár végén aztán ösz- szefutottam velük az ipolynyáki strandfürdőben. — Száz éve nem láttalak benneteket — mondtam az ilyenkor szokásos szöveget. — Mi van veletek? Elsőként Mária mondta el, hogy a vakáció alatt a fürdő pénztárában vállalt munkát, mert jól jön az a kereset. A Jövő héten repülök Moszkvába — jelentette be csak úgy mellékesen. — ?... — Látom, nem tudod, miről van szó. Jó, hát akkor elmesélem az előzményeket. A Nagykürtösi Gimnázium harmadik évfolyamát befejezve kerültem a Selmecbányái [Banská Stiavnica) Gimnáziumba, a külföldi egyetemekre, főiskolákra jelentkező diákokat előkészítő osztályba. Mivel mind a négy évfolyamot kitüntetéssel végeztem, és az érettségin is kitüntetéssel megfeleltem, felvételi vizsgák nélkül Jutottam be a Moszkvai Irányítási Intézet Építőipari Szervezési és Irányítási Karára. — Miért pont erre a karra jelentkeztél? — Elsős gimnazista voltam, amikor a szőlőhegyen vltyillónak is beillő borház építésébe kezdtünk. Hétvégeken sokat segítettem az építkezésen, és akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat: mi lenne, ha az építőipari munkák szervezésére, számítására „szakosodnék“? — Milyen érzésekkel Indulsz Moszkvába? — Nincs bennem semmi izgalom. Talán azért, mert mindig is vonzottak az ismeretlen helyek, az ismeretlen emberek. — Akkor most én mesélek magamról — vette át a szót Ágnes, aki eddig szótlanul hallgatta a húgával folytatott beszélgetést. — A külföldi tanulást illetően a hugicám a nyomdokaimba lépett, annyi külöbséggel, hogy mögöttem már két év áll a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Matematika- Fizika Karán. Tőlem is kérdezhetnéd, miért pont ezt választottam. Egyszerű a magyarázat. Világéletemben szerettem a matekot és a fizikát, és Magyarországon Debrecenben folyik legmagasabb szinten a fizikaoktatás. S ez nem véletlen, hiszen itt található az Atommagkutató Intézet is. A Selmecbányái gimnáziumból öten mentünk Debrecenbe, eddig mind az öten álljuk a sarat. Debrecen középiskolái, főiskolái és egyetemei révén igazi diákváros. A kollégiumban nyolcán lakunk egy szobában. Hogy sokat kell-e tanulni? Nem akarok nagyképű lenni, de akinek jó a logikája, és van érzéke a kreatív gondolkodáshoz, az nem szakad bele a tanulásban. Legalábbis az én esetemben így van. Ebből ugye azt kérdezhetnéd, mivel töltöm a szabadidőm. Szórakozási lehetőségekből valóban nincs hiány. Én leggyakrabban az egyetem Kossuth-klubjába járok, ott mindig érdekes, vonzó programok várják a látogatókat. A jó programokhoz, persze, jó társaság is kell, a társaságod pedig olyan, amilyet kialakítasz magadnak. — Ági, már megbocsáss, de én is kérdezhetek? — szóltam közbe a beszélgetésünkbe beállt pillanatnyi szünetet kihasználva. — Parancsolj, ámbár én csak neked kívántam segíteni azzal, hogy magam tettem fel néhány kérdést — mondta Ágnes. — A Debrecenben tanuló csehszlovák egyetemistáknak van SZISZ-szer- vezetük? — Látod, én ezt elfelejtettem volna megkérdezni, holott én vagyok az ottani SZlSZ-szervezet elnöke. Tizenkilenc tagunk van. Nagy dolgokat nem tudok mondani tevékenységünkről, amely inkább alkalomszerű, mintsem rendszeres. Csinálunk egykét közös akciót a KISZ-esekkel is. Azt azért hiányoljuk, hogy nem kapunk hazai sajtótermékeket. — Mik a terveid, elképzeléseid? — Először is szeretném befejezni az egyetemet, és utána szívesen tanítanék. — Köszönöm a beszélgetést, és jő tanulást kívánok mindkettőtöknek! Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Az ember alkotó képességével minden érték megteremtője. Sajnos, a marxizmus-leninizmus e sarkalatos 1- gazságát hosszú éveken át bűnösen elhanyagoltuk, vagy teljesen figyelmen kívül hagytuk. Ezért válhatott gyakorlattá az, hogy nemigen törődtünk vele, ki milyen beosztásba kerül. Sőt, időnként úgy tűnt, teljesen mindegy, ki kerül vezető beosztásba. Nem a képesség, nem a képzettség, nem az emberi tulajdonságok döntöttek. Eluralkodott az a helytelen és káros felfogás, hogy a tudományos és műszaki forradalom korában a gépek és műszaki eszközök, a fejlett vagy oly sokat emlegetett csúcstechnika és technológia játssza a meghatározó szerepet a társadalmi fejlődésben. Márpedig ez feje tetejére állított feltevés, mert hát kinek az agyában születtek és születnek meg a tudomány felfedezései, a technika vívmányai, a csúcstechnológia? Ki készíti el az ámulatba ejtő, már-már emberi tulajdonságokkal rendelkező elmés gépeket, szerkezeteket? Természetesen az ember. Alkotó fantáziája nélkül nem lennének hegyeket megmozgató gépek, a másodperc tőre-, déke alatt millió és millió műveletre- képes számítógépek. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában tehát törvényszerűen előtérbe kerül (vagy inkább csak visszakerül a helyére) az emberi tényező. Az a követelmény, hogy a megfelelő képességű ember kerüljön a megfelelő helyre. Mert a múltban ezt a fontos, az olyNEM MINDEGY annyira hangsúlyozott kádermunkában talán legfontosabb szempontot is alaposan elferdítettük. Proklamált vagy örökölt, néha elég Ingatag alapokon nyugvó érdemek szerint döntöttünk káderkérdésekben. Nem hozzáértő emberek kerültek olyan beosztásba, ahol melléfogásaikkal, téves döntéseikkel milliós anyagi károkat okoztak, az erkölcsi vagy ha úgy tetszik a politikai kárról nem is beszélve. Hiszen már majdnem útszéli élcelődés tárgyává vált, hogy mindenki mást csinál, mint amihez ért. Társadalmunk gazdasági és szociális átalakítása, a gyorsítás stratégiájának megvalósítása természetesen minőségileg új követelményeket támaszt az emberrel, elsősorban a vezető káderekkel szemben. Új munkamódszereket kell alkalmazni, a kádermunkában, ezt ma már kevesen vonják kétségbe. De hogy mégis vannak ilyenek, azt bizonyítja az a vita is, amely a pártszervezetekben a kádermunka hogyanja és mikéntje körül kialakult. A CSKP KB agitá- ciós és propagandaosztályának elméleti kiadványa, a Tények és érvek egy egész számát szentelte a kérdésnek. A legtöbb vita akörül alakult ki, hogy marad-e a nomenklatúra, főleg ami a kádertartalékokat illeti, mert a múltban némely esetben alkalmazott nem egészen tiszta praktikák miatt a kádermunkának ez a kategóriája alaposan hitelét vesztette a nyilvánosság előtt. Aki bekerült a nomenklatúrába, az a legtöbb esetben hamarosan tévedhetetlennek, mindentudónak és mindenhatónak képzelte magát. Olyan tényezőnek, aki minden kritikán felül áll és sérthetetlenséget élvez. Természetesen marad a nomenklatúra, elvégre a vezető beosztásba alkalmas emberek kiszemelésének, kiválasztásának és képzésének ez a legjobb és legtervszerűbb módja. Csak szakítunk azzal a gyakorlattal, hogy a nomenklatúra összeállítása néha eléggé kétségbe vonható érdemek, személyes rokon- szenv, ismeretség — vagy mondjuk ki nyíltan — sógorság-komaság elve alapján történik. Hogy tehetségtelen unokaöcs kerüljön az igazgatói bársonyszékbe egy rátermett és képzett ember rováséra. Ä nomenklatúra feltöltése csakis magasfokú szakmai képzettség, feddhetetlen személyi, erkölcsi és politikai magatartás szerint történhet. Nem kevésbé fontos, hogy a nomenklatúrába vett egyén érzékenyen tudjon bánni az emberekkel, népszerű legyen beosztottjai körében. Ha történetesen választással vagy pályázat útján töltik be a vezető helyet, a követelményeknél ml sem természetesebb. Mert aki nem felel meg nekik, nem felelhet meg a pályázat követelményeinek sem, vagy aligha kapja meg a dolgozók szavazatait. Napjainkban nem lehet igazán Jó vezető az, aki nem képezi szüntelenül magét, aki megelégszik az Iskolában elsajátított ismeretekkel, aki nem látja mindennapi munkájának szélesebb társadalmi és politikai összefüggéseit, aki nem látja be, hogy a dolgozó kollektíva esetenként döntései alapján ítéli meg a pártpolitikát és társadalmi rendszerünk egészséges működését. S ehhez jön még valami. Az új gazdasági mechanizmus kereteinek, az új gazdasági szabályozóknak megfelelő vállalkozó szellem és egészséges kockázatvállalás, mert nem Igaz az, hogy a vezetőknek gúzsba van kötve a kezük a sok gazdasági megszigorítással. Egész sor példa igazolja már, hogy a bátor döntést vállaló vezető valóságos gazdasági csodát művelt. Aki tunyaságból vagy tudatlanságból képtelen vállalni az önálló döntés felelősségét, aki kényelemből inkább a kitaposott, de fejlődésünk szempontjából már járhatatlan vagy visszavezető úton akar haladni, annak semmi keresnivalója vezető beosztásban. Az ilyen embereket le kell leplezni, és meg kell fosztani hivatali beosztásuktól, mielőtt még jóvátehetetlen kárt okoznának. Senkinek sem lehet mindegy, kik döntenek közös dolgainkról. Palágyi Lajos
