Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-14 / 37. szám
„Megismerkedtem egy fiúval, de a szüleim tiltják tűlem, mert sttketnéma. Terhes vagyak tűle, és nagyon félek szüleim tiltásától meg attól is, hogy a gyermekem örökli a bajt.“ A második problémával kezdem a választ. Nem kell tartanod a baj átörökítésétől, mert a fiúnál szerzett süketség van, tehát nem örökölhető. A nagyobb baj az, hogy már komolyan jártok együtt, házasodnotok kéne, de a feltételek nincsenek megteremtve hozzá. A terhesség megszakítása az egyik megoldás, amit te is latolgatsz. Nem lett volna egyszerűbb és egyenesebb a bajt megelőzni, mint utólag korrigálni? Mindenesetre a beavatkozás veszéllyel jár, főleg ha első terhességről van szó. Ezért javaslom, hogy beszélj problémádról a szüléiddel, mert legfőbb ideje. Ha a fiúhoz őszintén ragaszkodsz, szereted őt, válaszd inkább a házasságot és a gyermeket, mint a terhességmegszakítást. Ha az utóbbi megoldás mellett dőntesz, számolnod kell azzal, hogy a fiút is elveszíted. Nem kívánhatod tőle, hogy ezek után is titokban járjon hozzád, mert vagy képes vagy őt vállalni, vagy sem. Ha a szüleid iránt érzett félelem erősebb, még nagyon éretlen vagy a házasságra, a gyermeknevelésre, de a fiúdhoz sem vagy még Illő. Életbevágó döntés előtt állsz, alaposan gondold meg, mit teszel, és ezzel vagy azzal a lépéseddel mit kockáztatsz. „Tizenöt éves lány vagyok, és nagyon szerelmes egy fiúba. Ha vele vagyok, mintha megnémul- tam volna, nem tudok vele beszélni. Amúgy is szűkszavú vagyok, de most félek, hogy emiatt elhagy engem.“ Az olvasás lényegesen javít beszédkészségeden. Azonkívül, hogy gazdagítja szókészletedet, szélesedik látóköröd is, több témád lesz a beszélgetésre. De ugyanezt mondhatom a moziról, tévéről is. Nálad a belső gátlások is rontják a helyzetet, de ha előre elkészíted a témát, amelyről a fiúval szeretnél beszélni, segítesz legyőzni magadban az izgalmat. Ne légy bátortalan! A fiú csendes, hallgatag lánynak ismert meg, tehát nem várja, hogy most szóáradatot zúdíts rá, de az alapvető dolgokat meg kell beszélned vele. Érdeklődj, mit csinált, míg egyedül volt, mit olvasott, mit szeretne megnézni a tévében, nincs-e kedve moziba menni... Tehát kettőtök találkozása nem állhat csupán annyiból, hogy válaszolsz a fiú kérdéseire, hanem neked is beszélned kell valamiről, valakiről. Ha nem vagy rá képes rögtönözve megtenni, készülj fel rá. Az az érzésem, hogy túl érzékenyen ítélted meg az első találkát. A fiú várhat a te kezdeményezésedre, mert nem tudja, hányadán áll veled. Rajtad tehát a sor, mert ez nem illem kérdése, hanem az adott helyzet diktálja a „lépéseket". „Tizenöt éves vagyok és nagyon ragaszkodom a nagyszüleimhez, A nagymamám beteg és félek, hogy meghal, amit nem élnék túl, mert annyira szeretem őt.“ Az életnek nemcsak boldog pillanatai vannak, hanem nagyon szomorú helyzetek elé is állít bennünket. Vannak események, a- melyeket meg nem történtekké nem tudunk tenni, el kell őket fogadnunk. Erre fel kell készülnünk. A halál a legsúlyosabb pillanata életünknek, a túlélőknek. Ahogy múlnak az évek, egyre gyakoribb az elhalálozás a családban. Sajnos, ilyen szomorú eset nemcsak felnőttkorban fordul elő, hanem a korosztályodat, fiatalabbakat is érintheti. Értelemmel nehéz felfogni az élet végességét, de rákényszerülünk. Nem szabad elkövetni azt a hibát, amiről te is írsz leveledben: „Én ezt nem élem túl.“ Túl kell élned, és a- karnod is kell túlélni, hiszen ragaszkodsz a szüléidhez is, akiknek szükségük van rád. Amikor ilyen szomorú helyzetbe kerülsz, legjobb jól kisírni magad, és utána egy levelet írni arról, ami bánt (természetesen szerkesztőségünknek címezve is). Szeresd nagymamádat továbbra is, és próbálj szabadulni attól a szorongató érzéstől, hogy nagymamád egyszer már nem lesz. Ha úgy érzed, nagymamát is foglalkoztatja a halál gondolata, elmondhatod neki, mi bánt. Vannak idősek, akik tudatosan felkészülnek a halálra. „Hallottam, hogy a fővárosban altatással végzik a foghúzást. Hol van ez a rendelő, és hogyan juthatok el oda?“ Valóban végeznek altatásos fogkezelést, főleg kisgyermekeknél. Mivel nálad rosszullétet vált ki a szájban végzett beavatkozás, kérheted az altatásos kezelést. Közelebbi információt kezelőorvosod vagy a járási szakorvos adhat, aki beutalhat az említett klinikára, amely a Heyduk utcán van. „Tizenkilenc éves fiú vagyok, és nagyon zavar a szépséghibám: nagy az orrom és nagyon keskeny az arcom. Hol végeznek plasztikai műtétet?“ Nem először írom le ebben a rovatban, a hasonló kérdésekre válaszolva, hogy helyesebb elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, mint sem egy álomképet látni magunk előtt, milyenek is szeretnénk lenni. Lebeszéllek a műtétről. Ha nem akarsz meghallgatni, legalább halaszd el. Fiatal vagy, arcvonásaid még véglegesen nem alakultak ki. Sportolj, igyekezz a szép testkultúrával feledtetni arcod aránytalanságát. Vagy próbálj egy jobb frizurával változtatni a hibán. Mindenképpen javaslom, várj, míg letöltőd a katonai szolgálatodat, és utána gondolkodj a műtétről. Meglátod, így is találsz lányt, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. A külső szabálytalanságai ritkán hatnak ki a kapcsolatra, sokkal veszélyesebbek a lelki torzulások, amelyeket eleinte nem látunk, csak idővel kerülnek felszínre. VERONIKA A vitaindító cikket olvasva nem érdekelt különösebben a téma, bár gondolatban és kis közösségemben sokat foglalkozom vele. A hozzászólások már jobban felkorbácsolták a kedélyeimet. Emancipációi Van egy olyan érzésem, hogy ezt a mozgalmat tulajdonképpen nem a nők, hanem a kényelmes, lusta férfiak indították el, várva, hogy szájukba repül a sült galamb. A nők körében pedig, mint egy divatcikk, elterjedt ez a fogalom. Már épp ideje foglalkozni ezzel a kérdéssel, míg a férfi-nő közötti egészséges kapcsolat megmenthető. Általában minden férfi tudja, hogy ők a kezdeményező fél, a hatalmas; nos éljenek is vele, de ne durván, erőszakosan, emberi voltukból kivetkőzve, hanem ahogy azt az illemszabályok diktálják! (Találnak rá szakkönyvet is!) Meglátják, hirtelen mennyi, igazán nőiesen viselkedő nőt vesznek észre maguk körül. S ezt a EMANCIPÁCIÓ módszert főleg a házasságban ne feledjék el alkalmazni! Az anyák, a feleségek is szeretnének nők lenni — „otthon“ is. Az Illemszabályokat tiszteletben tartva, szeretetben, megértésben élve nem lenne szükség semmiféle e- mancipációra. Mind a két fél önzetlenül hozzon áldozatot a másikért, főleg társáért! És nagyon fontos, hogy ebben örömét is lelje, és azt ne a családján kívüli kikapcsolódásban keresse. Én ebben látom a boldog, harmonikus egymás mellett élést. B. M. Okos ötlet volt ezt a vitát elindítani. Sőt, már régen meg kellett volna vitatni az emancipáció kérdését. A múltkori számban egy hozzászóló ilyen jeligével „Egy igazi Férfi“ olyasmit írt, ami nem hagyott tétlenül. Tollat ragadtam, hogy megírjam a véleményemet, így Ír: „... alázatra kellene megtanítani a nőket.“ Hát hol élünk, az ókorban?! Egyenjogúság van! Nagyon is ráférne minden férfira, hogy kivegye részét a házi munkából. Mert attól, hogy a feleségének segít, még férfi marad! Sok férfi (szerintem kivétel alig akad), ha nem szolgálnák ki, biztosan éhen halna. Ha egy- pár ételt megtanul elkészíteni, ha takarít, még nem esik le a korona a fejéről. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ő csináljon mindent, csak legalább egy kicsit segítsen annak a nőnek, akire a munka után otthon még váir az úgynevezett második műszak. Mennyivel szebb a közösen elvégzett munka után együtt leülni és elbeszélgetni a napi dolgokról. Igen, én így képzelem el az emancipációt. Sajnos, ez olyan ritka manapság, hogy még sok helyen inkább csak ábrándnak tűnik. És végül: üzenem minden „Férfinak“, hogy nem kell megijedni a házi munkáktól és nem kell mindjárt dobálózni a „Teremtés koronája“ Jelzővel. Molnir Lívia, Komirno Az öltöny visszanyerte régi rangját Visszanyerte régi rangját az öltöny, viselési módja azonban változatosabb. Nem kell feltétlenül azonos anyagból lennie a zakónak és a nadrágnak. Divatos a kockás, csíkos zakó egyszínű nadrággal. A színösszeállítások is változtak. A legkevésbé megszokott a kék-fekete pepita zakó, palackzöld nadrággal. A gyapjú és gyapjú hatású fésűsszöveteken kívül sok a lenvászon öltöny, fontos a puha kidolgozású zakó. Egyformán menő divat az egy- és a kétsoros gombolásé öltöny. A sportos viselet kedvelőinek marad a dzseki. A nadrágok alján ismét felfedezhetünk keskeny hajtókát. Ez azonban nem kötelező, mint ahogy a nyakkendő sem, de ha már választunk, maradjunk a keskenyebbnél, viszont lehet vidáman színes. például Illa, türkiz, piros. Az ingek, mint a divatosság megtestesítői, szinte önállósultak. Ha nem klasszikus öltönyhöz viselik, lehetnek gallér nélküliek, kis álló gallérosak, kerek nya- kúak, V kivágásúak. A lezser öltözködés kényelmes darabjait, az tngkabátokat vászonból vagy nyomott mintás kartonból varrják. A férfiak divatjában is külünös hangsúlyt kap az, amit az ifjabb korosztálynak, illetve a fiatalos középkorúaknak ajánlanak. Ilyen a pólópulóver V nyakkal, a sálgalléros blúzon. A kabát hossza a spencertől a térdig érőig váltakozik. Ez a korosztály ragaszkodik leginkább a sportos viselethez. De ők azok, akik ünnepi alkalmakkor, táncestélyen felölthetik a fémszállal átszőtt szövet- vagy selyemzakót, felköthetik a csokornyakkendőt, viselhetik a mellényt. Ha a fiatalember szépen megkéri a mamát, a nagypapa mellényének mintájára otthon is elkészíthető a legdivatosabb ruhadarab fényes, csillogó selyemből, szaténból. A Szocialista Ifjúsági SzBvetség Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Kiadja a Smena Kiadóvállalat. Szerkesztőség LeSkova 5, 812 84 Bratislava Telefon: 435 79, 488 19 Főszerkesztő: „ Főszerkesztő-helyettesCSIKMAK IMRB NESZMERI SÁNDOR Nyomja a Západoslovenská tlaőiarne, 812 S2 Bratislava. Odborárske nőm. 3. Előfizetési díj: agy évre 52,— Kis, fél évre 28,— Kős. Terjeszti a Posta Hfrlapsznlgálata. Előfizethető minden posta- hivatalnál vagy kézbesítőnél A lap külföldre a PNS. Cstredné azpedfcle a dovoz tlafie, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. £. B útján rendelhető meg. Kéziratokat som őrzünk meg és nem kBIdünk vissza. Index: 498 D2