Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-21 / 38. szám
tnflmBnmmi D wSm I A ’ tZlSZSM im : Ne a kitaposott ösvényeken 2 Olimpiai egyveleg 6 , Mezőgazdaságunk távlatai 3 Ammántól Bagdadig 8 XXXVI. M. 1988. 9. 21, Ara 1,— KCi Tartalmas tíz év 4 Hazai poptájakon 9 E Könnyű séta Szöulban 5 Az árulás naplója 10 . I tie rátétből sosem elég (Krasesenits Géza (elvétele) Nem szeretem a kampányokat, a nagy, semmit sem hozó nekibuzdulásokat, ezért ünneprontó leszek. (Legalábbis az akarok lenni. | Tudatosan, sőt dühösen, még akkor Is, ha a mondás szerint a dühös embernek sosincs Igaza. Lelklismeret-furdalás nélkül ronthatom most az ünnep hangulatát, mert engem, minket — sajtót — köszöntének lépten-nyomon, találkozókat szerveznek, kiemelnek (aláhúznak, hangsúlyoznak, Ismételnek I semmitmondó általánosságokat munkánk nélkülözhetetlen és elévülhetetlen (helyetteslthetetlen , és fontos) szerepéről és sikereiről. Néhánv évvél ezelőtt halmokban álltak a napilapok az újságárusoknál, néha még a hetilapok, sőt a magazinok sem fogyJ tak el Akkor — három-négy évvel ezelőtt — mindenkinek, akinek csak lehetett, feladatul adták a sajtóterjesztést, még a tömegszervezetekben Is versenyeket szerveztek előfizetők szerzésére, sajtőbizalmi- kat (?) vittek hosszabb-rövidebb tanfolyamokra ... Aztán beindult a Szovjetunióban a peresztrojka és a glasznoszty. nőni kezdett az emberek Információéhsége és — szinte mindentől függetlenül — törpülnl kezdtek a remittenda-gondok. Ráadásul párhuzamosan fogyni kezdett a papír, sőt — magyarázva, de megmagyarázhatatlanul —, csökkenteni kellett papírhtány miatt a pól- dányszámokat. Ma sok esetben már a napilapok is pult alatti áru. Megoldódott egy probléma Megoldódott? „A sa)tó nagyhatalom!“ — ragozzál: ünnepünkön a régmúlt időkből származó mondást. Hogy #z pillanatnyilag mit jelent, SAJTÖNAPI SZALMALÁNG nehéz lenne megmondani. Tény, hogy az ünnepen Innen és túl, szeptember utolsó napjait leszámítva, bármikor a szemünkbe •mondják az olvasók — s ők a döntő tényező —: nincs az újságnak hitele. Hozzáteszem — ennek alapján ' —, hogy akkor nincs az újságírónak presztízse. Na, igen, mert évek, évtizedek őta van újságírói etika, kommunista erkölcs, és kötelességük i a vezető dolgozóknak — minden munkahelyen és minden szinten — reálisan értékelni a helyzetet és erről őszintén beszélni. Mégis meg kellett születnie egy dokumentumnak, mely a sajtót, a rádiót és a televíziót gyorsabb, realisztikusabb,! őszintébb tájékoztatásra szólítja fel, a vezető dolgozóknak pedig kötelezővé teszi a sajtó igaz informálását és a nyilvános szereplés vállalását. Megoldódott egy probléma. Megoldódott? u Három hónapja egyeztetek egyórányi Időtartamú beszélgetésre terminust egy járási székhely nemzeti bizottságának elnökével. Pedig csak azt akarom megtudni, mit jelent az ő városában az, hogy a „nemzeti bizottságoknak kell a demokratizmus hordozóivá válniuk“. Lehet, hogy a kérdés nem „csak“? Pedig már pluralizmus is van. Szocialista pluralizmus, amely nem zárja ki a tévedéseket, a helytelen nézetek kimondását, ha azt megfelelő helyen nyilvánítják ki — hogy a közvetlen korrekció lehetősége biztosítva legyen. A fontos, hogy közös dolgainkról essék sző jobbító szándékkal. Persze az Is fontos, hogy higgyünk egymásnak, és egymásban, tiszteljük az embert és véleményét: Na meg az is, hogy a szándékot ne kelljen - bizonygatni, i Egyik barátom szerint a nőnapi ünnepségek tájékán csattan el a legtöbb házastársi' pofon, akkor csalattatlk meg a legtöbb férj (feleség). Miközben fogadkozunk: ezentúl egész évben, az év minden napján szeretni, tisztelni fogjuk a nőket, figyelmesek és előzékenyek leszünk velük szemben. Már nem újévkor fogadkozunk. Minek? Már mindenre van NAPUNK! Nem szeretem a kampányokat. Magukban hordozzák a koncepciótlanságot, a kapkodást. A gyakorlat is az Igazolja, a nekibuzdulások általában pótcselekvések, az eredmény álltaiéban végig nem vitt dolog, befejezetlen mű, azaz semmi. S ha valamit mégis produkál a szalmaláng, az még rosszabb, mert hivatkozni fognak rá, s az argumentumokban ellenfele tud lenni a tudatos, tudományosan megalapozott rendszerességnek és folyamatosságnak. Mintha megoldódott volna valami. Megoldódott? Játék a nyelvvel: Intézkedéseket foganatosítottunk — nem intézkedtünk, foganatosítottunk. (...), mert a helyzet már tarthatatlan volt — ha nem lett volna az, tele hibákkal, hiányosságokkal, fegyelmezetlenségekkel ' ugyan, de tartották volna. (...) a minőség javítása érdekében felhívást intéztünk' dolgozóinkhoz, hogy — szeretjük a békességet, a prémiumelvonás, a leváltás, az elbocsátások konfliktusokat hordoznak. Megoldódott valami? inkább játék a nyelvvell Egyik barátom — már egy másik — ördögi gondolattal játszik Felhívást akar közzétenni, amelynek a lényege az lenne, hogy mindig az illetékes ünnepelt népcsoport (szakma, korosztály, nem stb.) saját NAPJÁN csak dolgozna. Tehát: nem gyü- lésezne, nem venne részt fogadáson, nem Inna, nem stb. A többi napon viszont megindokolná, miért nem dolgozik rendesen, azaz mit ünnepel. Lehet, hogy megoldódna valami!? Ünnepromtó akarok lenni. A sajtót ünnepli mindenki, minket, engem is, tehetem hát. Nincs papír, nem jó a nyomdák műszaki állapota, nincs nyomdai kapacitás. Kevés a nyomdaipari szakember, ezért a meglévők túlterheltek. Rosszak a telefon- vonalak, elérhetetlenek a vezető dolgozók, a többi nem vállal felelősséget a nyilatkozatért. Akadozik az információáramlás. Kampányokat szervezünk, lótunk, futunk, fáradunk... A sajtó napján Isi Neszméri Sándor
