Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-09-14 / 37. szám
A nemzetközi összetartozás szellemében Ma már fölösleges firtatni, miért rendezik a XXIV. Nyári Olimpiai Játékokat éppen Szöulban, Dél- Korea fővárosában, — hisz a világverseny már szinte órákon belül elkezdődik, és egy adott valósággal állunk szemben. De a kérdés azért érdekes. 1981. szeptember 30-án a baden-badeni Kurhaus nagyszálló dísztermében Juan Antonio Samaranch, a NOB egy évvel korábban hivatalba lépett elnöke, az összegyűlt NOB-tagok és újságírók előtt a mikrofonhoz lépett, és bejelentette: „A XXIV. Nyári Olimpiai Játékok rendezésének Jogát 52:27 szavazati arányban Szöul, Dél-Korea fővárosa kapta.“ Az általános meglepetést kiváltó közlést lélegzetvételnyi döbbent csend, majd udvarias taps -követte. Egyedül az ázsiaiak ujjongtak, és akkori vezetőjük. Ro Te Vu kezét szorongatták, aki azóta megvált a szervezőktől — közben a köztársaság elnökévé választották. A dél-koreai küldöttségen kívül a bejelentésnek talán csak a Japánból érkező környezetvédők örültek még szívből és igazán. Tudniillik Nagoja japán város volt az igazán nagy esélyes, de a környezetvédők egy csoportja eljött Baden-Badenba [NSZK), hogy tüntetésekkel próbálja megakadályozni a játékok megtendezése jogának odaítélését városuknak. Attól tartottak, hogy a városi park évszázados fái, Nagoja utolsó zöldövezete is áldozatává válik a felépítendő létesítményeknek, hiszen a tervek szerint a park egy részét valóban kiszemelték sportlétesítmények helyének. Hangulatkeltésük további érveként azt követelték, hogy az olimpia rendezésére szánt dollármilliókat az ázsiai éhezők megsegítésére kell fordítani. Akkoriban a döntés okát keresők még annak tulajdonították a szavazás fura végeredményét, hogy a japán küldöttség, Nagoja polgármesterével az élén, túlzottan magabiztosan viselkedett. Olyannyira, hogy már a szavazás előtti estén nagy fogadást adtak. Pohárköszöntőjében úgy beszélt a polgármester, mintha a város már megkapta volna a rendezés jogát. A meglepő eredménnyel végződött szavazás körülményeiről három évvel később Los Angelesben a NOB Biltmore szállóbeli főhadiszállásán esett szó, éspedig egy. a Los Angeles Timesban megjelent leleplező cikk hatásaként. „A NOB-tagok többsége jobban, otthonosabban mozog az előkelő fogadásokon, mint a sportpályákon. Sem elegendő ismerettel, sem tájékozottsággal nem rendelkeznek ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozzanak. 1981 őszén Baden-Badenban a szavazás előtti napon a tagok többsége Dől-Koreába szóló, elsőosztályú repülőjegyet talált holmija között, amit, rendkívüli módon, készpénzre lehetett visszaváltani..." — írta a lap. Nos, Monique Berlioux asszony, a NOB akkori Igazgatója bejelentette, hogy az ügyet a testület jogászai vizsgálják, de ennek eredményeiről mindmáig nem hoztak nyilvánosságra egy sort sem. Sőt. az igazgatónő, aki egy év múlva felmondott, ígért emlékirataiban kívánt fényt deríteni a szavazás hátterére. Könyvét ugyan régen befejezte, át is dolgozta, a honoráriumot is felvette, de a kézirat mindmáig valamelyik kiadó irattárában porosodik — időszerűtlennek találták a megjelenését. Fölösleges feszültségek Amikor a NOB-tagok szavazatukkal Szöulra voksoltak, talán valóban nem Is tudatosították, hogy mennyi problémát okoztak döntésükkel. Mindenkinek: a szervezőknek (ők, persze, szívesen vállalják a nehézségeket), a sportdiplomatáknak, de főleg a sportolóknak. A megyünk-nem megyünk bizony gyakori témája volt beszélgetéseiknek. A bizonytalanságnak megvoltak és vannak az alapjai, hiszen még sohasem tartottak olimpiai játékokat ilyen „aláaknázott“ városban, országban. A „Bölcsesség“ biztos Nagojára szavazott volna, és ha már ismét Japánban vagyunk, nem árt felidézni, hogy az utolsó teljes, zavarmentes játékokat még 1984-ben Tokióban rendezték. 1968-ban Mexico Cityben először a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság meghívása borzolta fel a kedélyeket, majd közvetlenül az olimpia előtt a diákzavargások véres elfojtása keltett újabb nyugtalanságot. 1972- ben Münchenben egy máig emlékezetes, szörnyű vérengzés csaknem véget vetett az olimpiai játékoknak: a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet fegyveresei az olimpiai faluba behatolva megöltek több izraeli sportolót. 1976-ban, a montreali olimpiától az afrikai országok nagy többsége visszalépett. mert a Dél-Afríkával sportkapcsolatban álló Oj-Zélandot nem zárták ki a játékból. Végül jött a moszkvai, majd a Los Angeles-I „csonka“ olimpia. Nem csoda tehát, hogy a sportvilág már nagyon vágyott egy teljes, békés, zavarmentes nyári olimpiára. Az általános nemzetközi enyhülés, főleg a Szovjetunió és az USA jobb kapcsolata lehetővé tette, hogy a szocialista országok sportolói is részt vegyenek a Játékokon. Ezt Marat Gramov, a szovjet olimpiai bizottság elnöke fogalmazta meg a legpontosabban: „A Szovjetunió hozzá akar járulni a nemzetközi olimpiai mozgalom egységéhez, hisz éppen mi értékeljük a legjobban a sportolók békés versengéseit, Jobb kölcsönös megismerését, baráti kapcsolatait. Egyúttal azonban teljes mértékben támogatjuk a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslatát, a játékok közös megrendezésére.“ Talán felesleges visszatérni az elmúlt napok, hetek feszülten vért és figyelt tárgyalásaihoz. Sajnos, ezúttal sem lesz teljes az olimpiai mezőny, mert a 167 NOB-tagórszág közül 161 fogadta csak el a szervező bizottság meghívását. A népi Koreán kívül nem mennek a kubai, az etiópiai, a nica- raguai, a seycheles-i és az albániai sportolók sem. Kuba álláspontja egyöntetű volt: „Csak akkor megyünk Szöulba, ha a játékokon részt vesznek a népi Korea sportolói is." — mondta az atlétikai junior VB-én Sad- buryban Juantorena. a kubai sporttanács [INDER) elnökhelyettese. Mindenesetre a kubai ökölvívók és atléták, valamint az etiópiai távfutók hiánya érezhető lesz. Szöul látképe MIÉRT SZÖUL? Mit kell tudni Szöulról és Dél-Koreáról? Az ország 99117 négyzetkilométernyi területén 41 és fél millió lakos él, s ezek több mint a fele városokban. A legnagyobb központok SzöulflO millió), Puszan (3,5), Tegu (2). A koreai nyelv nem tartozik a kínai vagy a japán nyelvcsaládba, inkább az altáji nyelvek közé sorolás a legelterjedtebb, de ez mindeddig feltevés. Talán ennek a különös nyelvnek is köszönhető, hogy a több évezredes múlttal rendelkező nép mindmáig megtartotta nemzeti jellegét. A legendák szerint a koreai nemzet alapítója Tangun félisten, aki i. e. 2333-ban alapította az országot. Az újabb régészeti ásatások azonban arról tanúskodnak, hogy már 30 ezer évvel ezelőtt emberlakta terület volt Korea. A koreaiak sokat próbált nép, hisz a két nagy szomszéd, Kína és Japán többször is megpróbálta az országot bekebelezni. A második világháború idejében Koreát Japán kebelezte be, majd a teheráni konferencián a győztes nagyhatalmak megegyeztek abban, hogy délről az amerikai, északról pedig a szovjet hadsereg szabadítja fel az országot. Később, a véres koreai háború befejeztével (1950—1953), ahogy Teheránban megegyeztek, a 38. szélességi foktól délre, megalakult a Dél-Koreai Köztársaság. Szöul először a 14. században lett főváros, az említett háborús években már milliós város volt. Negyven kilométerre a Sárga-tengertől, 605 négyzetkilométernyi területen fekszik. Több szemtanú elmondta, hogy az ország nagyon becsületesen készül a játékokra, és a szervező bizottság (SLOOC) bejelentése szerint a beruházások elérték a 3,1 milliárd dollárt. Tavaly az ország adóssága 22 milliárd volt. Tény viszont, hogy a létesítmények megmaradnak, és tartós értékeket képviselnek. így például az olimpiai falu és az újságírói falu a Játékok után új lakónegyedekként szolgálnak majd. A játékok két központja az olimpiai stadion és az olimpiai park lesz. A stadion 73 millió dolláros beruházással hét évig épült, s 1984 szeptemberében avatták fel. Területe 132 ezer négyzetméter, a százezer néző 52 bejáraton át 15 perc alatt elfoglalhatja a 70 ezer ülő- és 30 ezer állóhelyet. Az olimpia stadion a szöuli sportkomplexum része. Az egész komplexum 542 ezer négyzetmétert foglal el. A fősportpályán kívül ott van az olimpiai falu, továbbá két tornacsarnok (kosárlabda és ökölvívás), egy fedett uszoda és más létesítmények. Az olimpiai park csak 1980-ban készült el, öt kilométerre van a sportkomplexumtól, és felsorolni is nehéz, mi minden kapott helyet a több mint másfél millió négyzetkilométernyi területen: kerékpárstadion, tornacsarnok, fedett uszoda, teniszpályák, az olimpiai központ. Talán említést érdemel, hogy a 21 ezer embert befogadó olimpiai falu és a sajtófalu csak 1986-ban kezdett épülni, de már tavasztól minden kész. Nemcsak a lakások várják az ideiglenes lakókat, hanem a komplett szociális intézmények is, az éttermeket, üzleteket, sportpályákat is beleértve. A sportversenyek többsége magában a városban zajlik, csak a futballistáknak és a vitorlázóknak kell messzebbre utazniuk. A vitorlásversenyeket például a 480 kilométernyire távol eső Pu- szánban rendezik meg. Korea és a sport A koreai ember sportszeretete vitathatatlan. Nemcsak a taekwon-do népszerű, melynek kétezer éves múltja van, vagy a nálunk kevésbé ismert másik önvédelmi harci sport, a szirum, a koreai birkózás, amelynek oktatása rendes tantárgy a dél-koreai középiskolákban, sőt még az egyetemeken is. Japánból került az országba a cselgáncs, amely szintén gyorsan elterjedt. A labdarúgást a múlt század végén egy brit hadihajó legénysége ismertette meg a koreaiakkal, és ma éppoly népszerű, mint a többi labdajáték: a röp-, a kosárlabda vagy legújabban a baseball. Ma csupán Szöulban 120 teniszklub működik. Koreai sportoló először az 1936-os berlini olimpián szerzett aranyérmet, Kitei Son nyerte a maratoni futást. A felszabadulás után visszavette eredeti nevét, az olimpián ugyanis Japán színeiben Indult, amely akkoriban már an* nektálta Koreát. Son Kee Cshung ma 74 éves és tagja a szervező bizottságnak. Dél- Korea megalakulása óta 38 olimpiai érmet szerzett (7—12—19), legtöbbet Los Angelesben (6—6—7), és a nem hivatalos pont- értékelésben az előkelő 10. helyet szerezte meg. Tehát nagyon is tanácsos lesz az esélyeseknek odafigyelniük a helyi versenyzőkre. akiket ráadásul tekintélyes prémiumokkal is ösztönöznek a funkcionáriusok. Például az atlétikában szerzett aranyéremért 137 ezer dollár prémium jár, de az összeg a kevésbé népszerű sportágakban sem lesz kevesebb 100 ezernél. És még valamivel számolniuk kell a Szöulba érkezőknek: az egyre jobban növekvő nacionalizmussal. Erre a veszélyre a Far Eastern Economic Review című lap hívta fel a figyelmet az 1986-os ázsiai játékok után. A televízió reggeltől estig a délkoreaiak dicsőségét zengte, az újságok címoldaláról szinte mindent kiszorították a győzelem hírei: „Külföldiek észre sem vették, s egyszer csak azon kapták magukat, hogy kívülről dúdolják a dél-koreai nemzeti himnuszt, annyiszor kellett meghallgatniuk.“ Tény viszont, hogy az olimpián a konkurencia is más lesz, mint az ázsiai játékokon. Az olimpiai stadion A rekordok játéka Annak ellenére, hogy nagyon nehezen létrejött olimpiáról van szó, mégis a rekordok játékának lehet a közelgő olimpiát nevezni. Az eddigi rekordot Los Angeles tartotta 140 nemzeti küldöttséggel, ide 161 tagország küldi sportolóit, összesen 23 sportágban folynak a versenyek, és 237 éremkollekcíót osztanak ki. Először szerepel az asztalitenisz, hatvannégy év után visszatért a tenisz, és három új számban indulhatnak a nők: a 10 ezer méteres futásban, a kerékpáros sprintben és a vitorlázók 470-es kategóriájában. Mindkét nem számára először írták ki az 50 méteres gyorsúszást is. Szöulba 13 ezer versenyző és 9 ezer újságíró érkezik (beleértve a rádió- és tévériportereket is), s majd félmillió turistával számolnak. A legjobb jegyeket is főleg a külföldieknek tartogatták. Az attraktív megnyitóra például a jegyek 80, százaléka a külföldi turistáké. Sajnos, más rekordokra is sor kerül. Még soha ennyi katona, rendőr bevetésére, soha ilyen biztonsági intézkedésekre nem került sor. A tengeri „nyugalmat“ az amerikai flotta biztosítja, az egész dél-koreai hadsereg mozgósítva lesz, velük együtt az ott tartózkodó 48 ezres amerikai kontingens is. A speciális olimpiai biztonsági erők 120 ezer főt számlálnak. Hivatalosan „északi veszélyről“ beszélnek, ám ilyenre valójában senki sem számít. Elsősorban a nemzetközi terrorizmustól félnek, amelynek éppen a közeli Japánban van erős támaszpontja. A japán és dél-koreai kormány már hónapok óta szorosan együttműködik, hogy szembeszálljon ezzel a veszéllyel, szinte állandóak a biztonsági megbeszélések a két országban. Azonkívül Dél-Koreának megvannak a maga terroristái is. A kis sejtek, amelyek alig állnak egymással szervezeti kapcsolatban, és nincs egységes vezetésük sem, nehezen ellenőrizhetők. A külföldi újságírók ezreinek, a tévéstábok százainak jelenléte ellenállhatatlan csábítás arra, hogy jelét adják létezésüknek és színre lépjenek. Céljaik mindenekelőtt nyugati képviseletek és intézmények, mert ellenük minden terrorakció azonnal világméretű figyelmet vált ki. A biztonsági szakemberek a legnehezebbnek a lélektani feladatot tartják. Érthetővé és elfogadhatóvá kell tenniük azokat a zak- látásokat, amelyek ezekkel a szigorított intézkedésekkel kényszerűen együtt járnak. Hodori azért optimista Remélem, hogy az eddig ismertetett tények nem teszik felhőssé a kopogtató olimpia egét. A koreaiak barátságos, kedves, jóke- délyíi emberek, de a szervezők és sportolók szándékai, tervei is nagyszerű olimpiát ígérnek. És a jó hangulathoz szeretne hozzájárulni a kedves, táncoló, nevető Hodori is, a kabalafigura. A koreai néphagyomány szerint a tigris nem vérszomjas ragadozó, hanem — bármilyen furcsán hangzik Is — vendégváró, szórakoztató, humoros figura. A Hodori névből az is kiderül, hogy e barátságos tigris — fiú. A Ho ugyanis a tigris koreai nevéből származik, a dóri pedig a hímnemet jelzi a koreai nyelvben. A fején lévő kis pörge kalap, a szangmo a hagyományos parasztviselet része. A kalap tetejéről lecsüngő S alakú pántlika az olimpiának otthont adó dél-koreai főváros, Szöul nevének első betűje. Az ottani körülmények jobb megismeréséhez még hozzátartozik, hogy a miénkéhez képest ott a nap nyolc órával előbbre tart. A tapasztalatok szerint a teljes akklimatizálódáshoz 9—10 napra van a sportolóknak szükségük, ezek szerint érkeznek az egyes sportágak képviselői. Az időjárás szeptemberben és októberben a legszebb, napos, száraz napokr.a lehet az ottlévöknek felkészülniük. A szeptemberi átlaghőmérséklet 19 Celsius-fok. Legyünk tehát Hodorival együtt mi is optimisták, mert a sportpályák, létesítmények valóban világszínvonalúak, és e szempontból minden részvevő számára remek feltételek lesznek. Az érmek nagyon magasan vannak, még sohasem jött össze ilyen erős mezőny. A sportban ugyan közrejátszik a Fortuna is, de a győzteseknek emellett sokat kell majd tudniuk nyújtani. Nagyon sokat. SZÉHER MÄTYÄS új ifjúság 6
