Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-27 / 30. szám
RÜSS ROCKLYNNE A • 1#/ ## 1 • * • * Az idő űrhajóján iy. rész — Én már öreg vagyok, fiam. Sok mindent megértem. Nem kételkedem semmiben. Az egyetlen logikus lépés a tudós számára most az, hogy visszamegy és megnézi azt a csontvázat. Masters levegő után kapkodott. — Ezt nem teheti! — Pedig ezt fogjuk tenni. És vegye tudomásul, hogy magát azért alkalmaztam, mert Laurette megkért rá. Most fordítsa vissza a hajót az 1007- esre! Ez a dolog fontosabbnak bizonyulhat, mint egy szétszaggatott világot foltozgatni. — A professzor kuncogott. Laurette megrázta szőke fejét. — Tudja — mondta tűnődve —, lehet hogy éppen ezt nem volna szabad megtennünk, hogy visszafordulunk. Vagy éppen azt, hogy továbbmegyünk? Masters magában morgott: — Butaságokat beszélsz, Laurette! Tüntetőén megragadta a lány karját, és apja nyomában kivezette a szobából, miközben jelentőségteljes pillantást vetett Tonyra. Tony mélyet sóhajtott. Ajka furcsa mosolyra görbült, és elindult vissza a társalgóba, hogy ott várja be... mit is? Gyomrát görcsbe rántotta a viszolygás ... vagy az előérzet? Braker talpra ugrott. — Mi újság, Crow? — Hadd lássam újra a gyűrűt! — mondta Tony. Egy perc múlva révedő szemmel pillantott fel. — Ugyanaz a gyűrű —■ motyogta. — Marha kíváncsi vagyok — robbant ki Brakerből —, hogy mit akar ezzel a gyűrűvel! Tony kerülte Braker tekintetét. Csak magának suttogta: — Talán jobb, ha nem tudod. Leült és rágyújtott. Braker elkáromkodta magát, aztán az ablakhoz ment. Tony tudta, mire gondol most: a Földre, a nyüzsgő városokra, a bolygók között tátongó hatalmas térre. Ilyesmikre gondolhat. Braker, aki i- mádja az életet és a szabadságot. Braker, akinek az ujjún egy gyűrű van... Ekkor az ablakon át látható csillagképek hirtelen megváltoztak. Braker kimeredt szemmel ugrott hátra. — Mi a fene ...! Yates, aki eddig mogorván ült a sarokban, m09t talpra ugrott. Braker sző nélkül a csillagokra mutatott. — Megesküdtem volna... — mondta rekedten. Tony felállt. Ö is látta a változást. Gondolatai mégis egyenletesen és hűvösen követték egymást, ajkán fagyos mosoly ült. — Jól látta, Braker — mondta szenv- telenül, és még idejében sikerült megkapaszkodnia egy korlátban, ahogy a hajó irányt változtatott. Braker és Yates átrepült a szobán, olyan csodálkozó arckifejezéssel, hogy az már szinte nevetséges volt. A hajó átfordult. Az ég forgott, a csillagok elmosódtak. Tony még valami mást is látott az elmosódó csillagokon túl: piszkosszürke sivár tájat, hegyek szabdalta látóhatárt, fényes, apró napot, amely a szétzilált, felhőket vöröses, baljóslatú e- züsttel szegélyezte. Aztán újra a csillagok tűntek fel, ahogy elrohantak a hajó ablaka előtt sisteregve valamilyen atmoszférában... Sötétség telepedett Tony tudatára, és teljesen elnyelte, míg végül utolsó értelmes gondolata is semmivé lett. Mégis mintha tudta volna, mi történik. Van egy csontváz egy barlangban egy aszteroidán, sok millió évnyire innen. Aztán a hajó lezuhant. Tony megmozdult, kinyitotta a szemét. Nem volt világítás, csak egy halvány fénynyaláb hatolt be az épen maradt ablakon keresztül. Lassanként különböző hangok szűrődtek el a tudatáig. Eső csöpögése, széllökések morajló hangja, valami gurgulázó kliti- klataklik, amelyet hátborzongatóan és kitartóan sodort a szél. Tony lassan feltápászkodott. Alatta Braker feküdt. Braker nehezen lélegzett, homlokán kissé megsérült. Tony szeme önkéntelenül a gyűrűre tévedt. Csillogott — mintha egy gonosz szem nézett volna vissza rá. Elfordította a fejét. Yates is megmozdult, magában motyogott. Kinyitotta a szemét, Tonyra bámult. — Mi történt? — kérdezte rekedten. Felkecmergett. — Hűha! Tony rámosolygott a félhomályban. — Vegye gondjaiba Brakert — mondta, és az ajtó felé indult, amely kifordult a sarkából. Végigjutott a folyosón a vezérlőterem felé, az alsó fedélzeti feljárón lalassította a lépteit, mert sötét volt. Tapogatózva jutott el a vezérlőteremig. Körbebotorkált, míg egy testbe botlott. Lehajolt, puha, fedetlen kart tapintott a kezével. Hirtelen fojtogató pánikot érzett; karjaiba vette az áléit Laurette-et. Ölomsúlyúnak é- rezte, akárcsak a tulajdon lábát. Nagy nehezen feljutott a felső folyosóra, lábával kinyitotta a lány apjának ajtaját, és Laurette-et gyöngéden az ágyra fektette. Odabenn volt valami fény, talán valamilyen holdé. Tony aggódva nézte a lány sápadt arcát, miközben a karját masszírozta, a szíve irányában. A lány arcszíne lassan visszatért. Mélyet lélegzett, megfordult. Kinyitotta a szemét. — Hadnagy — suttogta. — Jobban van? Tony felsegítette. — Köszönöm, hadnagy. Már jobb. — Majd hirtelen azt kérdezte: — Mi van az apámmal? — Mindjárt felhozom — mondta Tony. öt perccel később Overland profesz- szor ott feküdt az ágyon, szeméből fájdalom sugárzott. Három bordája eltört. Masters az ágy végénél téblábolt, arcát egy átvérzett zsebkendővel nyomogatta, tekintete riadt, kábult volt. Tony tudta, mitől van megriadva — egyelőre ő sem akart foglalkozni azzal a gondolattal. Talált egy nagy tekercs ragtapaszt a hajó mentőszekrényében. Bekötözte a professzor mellkasát. Nem volt nyílt törése. Idővel szépen összeforrnak majd a csontok. De addig hanyatt kell feküdnie. Masters vonakodva nézett Tony szemébe. — Elő kell vennünk a szkafandereket, megnézni, mi van odakint. Tony megvonta a vállát. — Nincs szükség szkafanderre. Már most is a kinti levegőt lélegezzük be, és a bolygó atmoszférájának nyomása alatt vagyunk. A *válaiszf alak valahol. Overland professzor mély hangon, vontatottan szólalt meg: — Azt hiszem, mindannyian sejtjük, hol vagyunk, Erle! Érezni ennek a bolygónak a vonzását. Valódi, nagyméretű bolygó. Másfeles lehet a gravitációja. Érzem, hogy ránehezedik a bordáimra. Borostás arca kifejezéstelen lett. Komolyan nézett Tonyra, ahogy folytatta: — Lehet, hogy én vagyok az a csontváz, fiam, Tonynak elakadt a lélegzete. — Képtelenség! Johnny Braker ujján van a gyűrű. Ha az a csontváz közülünk valaki, csakis ő lehet! Nem mintha rosszat kívánnék neki. — Jelentőségteljesen intett a fejével, majd az ajtó felé fordult, jelezve Masters- nek. Masters szemlátomást sértve érez* te magát a néma parancs miatt, tétovázott, csak Laurette türelmetlen mozdulatára indult meg. A homályos folyosón tapogatózva eljutottak a gépteremig. Kitárták az ajtót. Űzőn és égő gumi erős szaga csapta meg őket. Masters hatalmasat káromkodott, ahogy Tony zseblámpájának fénykévéje végigfutott azon, ami a fordított Fitzgerald-összehúzódás elvén működő hajtóműből megmaradt. Masters ujjai idegesítően ropogtak a nyomasztó csöndben. — Ezzel vége is — motyogta. — Hogyhogy vége? — Tony éles pillantást vetett rá a sötétségen át. — Úgy, hogy itt rekedtünk a több millió éves múltban! — Masters harsányan, bizonytalanul felnevetett. — Hagyja abba! — Tony hangjában nem volt nyoma érzelemnek. — Nincs a hajónak kisegítő rakétahajtóműve? — Természetesen van. De a bolygónak másfeles a gravitációja. Különben is a kisegítő rakéták nem lehetnek valami jó állapotban a tizenöt méternyi zuhanás után. — Akkor megjavítjuk őket — mondta Tony ellentmondást nem tűrően. — Miért olyan biztos benne, hogy több millió évnyire vagyunk a múltban? Masters az ajtófélfának támaszkodott, arca most hűvös és rezzenéstelen volt. — Ne kényszerítsen rá, hogy a kelleténél jobban udvaroljak magának, hadnagy! Eddig nem hittem el a meséjét, most már elhiszem. Megjósolta ezt a balesetet — meg kellett történnie. Így hát készséggel elismerem, hogy több millió évnyire vagyunk a múltban, főleg azért is, mert nincs másfeles gravitációjú bolygó az aszteroida környékén több száz millió kilométeres körzetben. Valamikor azonban volt! Tony merev szájjal mondta: — Létezett egy ilyen bolygó — az aszteroidák előtt! (Folytatjuk) KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye Klubról klubra MÓDSZERTAN! - DE KINEK Ellentétben számtalan városunkkal, Füleken (Filakovo) nem kell azon tépelődniük a fiataloknak, mit kezdjenek szabadidejükkel, mert ennek a nógrádi kisvárosnak két ifjúsági klubja is van. Az egyik a Kovosmalt vállalat üzemi klubjának a részeként fejt ki tevékenységet, míg a másik a városi művelődési központ épületében működik. Az utóbbi a vmk és a SZISZ városi szervezete szimbiózisát is jelképezhetné, hiszen anyagilag a vmk támogatja, tartalmilag viszont a SZISZ-hez tartozik. Vezetője Jure- csek Éva, aki egyúttal a városi szervezet elnöke és a vmk félállású dolgozója is. A lényeg'azonban az, hogy a klub népszerűsége túlnőtte a várost, sőt a járás határait is, s a klub- alapítók egynéhánya — akik most katonai szolgálatukat töltik — a hazaérkezésük után először a klubba látogatnak el, csak azután a szülői házba. Talán azért is lett a klub járási módszertani központ. Ennek apropóján látogattam el Fülekre, hogy megtudjam, mit jelent a gyakorlatban a sokat emlegetett módszertani szerepkör. Éppen egy diavetítés közepébe csöppentem, de a legilletékesebbeket Jurecsek Éva klubvezetőt és Balázs Tünde műsorszervezőt a helyszínen találtam. A szaktanácsadásról kezdtünk beszélgetni. — Mielőtt erről szólnék, fontos elmondani, hogy járásunkban 30 ifjúsági klub van, de alig tíz fejt ki érdemleges tevékenységet. Ezt mint a SZISZ JB kulturális bizottságának a tagja mondhatom. Többször rendeztünk már mintaklubestéket, különböző, a fiatalok számára vonzó szakelőadásokat. Mi az eredmény? Annak ellenére, hogy mindenüvé küldtünk meghívót, és személyesen Is agitálunk, három-négy klubvezető vagy klubtanácstag jön csak el — mondja keserű szájízzel Éva. Érdekes! Eddig inkább azzal találkoztam, hogy hiába vártak segítséget a klubok a központtól, mert azok vajmi keveset törődnek másokkal. Ez egy új jelenség számomra. Lássuk akkor azt, milyen a tervetek az “uborkaszezonban“, azaz nyáronl — Az “uborkaszezont“ a múlt év Klubról klubra tapasztalatai alapján szerveztük, e- zért nincs kötött programunk. Sok természetjárást, strandolást és játékos zenés összejöveteleket terveztünk. Nyári célunk még az udvari rész műsorainak a beindítása. Ott szintén lesz egy kis színpad, székek, asztalok, napernyők. A klubvezetőknek szervezünk egy járási összejövetelt, melynek mi leszünk a házigazdái, s a nyári tevékenység szervezési kérdései, a klubok műsorainak összehangolása mellett már a szeptemberi évnyitóval is foglalkozunk. Itt szeretném elmondani, hogy a nyár folyamán is várjuk nemcsak 74 saját klubtagunkat, hanem más-érdeklődők, esetleg átutazók baráti látogatását is. Kép és szöveg Polgári László 5. forduló Az ötödik fordulóval a rádióhallgatók nyári vetélkedője a második feléhez érkezett. Ismét felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy a vetélkedő befejeztekor a zárósorsoláson többek között színestévét, Sharp személyi számítógépet és külföldi repülőutat nyerhettek. A harmadik forduló helyes válaszai a következők: 1. 1938. szeptember 30 2. John Mayal 3. Etiópia 4. Svájc 5. Slovan Bratislava Az ötödik forduló kérdései: I. Csehszlovákia 70 éve Irodalmi részletünkben felidézzük Prága felszabadításának drámai pillanatait. Itt, a száztornyú város szívében ért véget Európában a történelem legpusztítóbb háborúja. Kérdésünk: Prágában a háború május 9-én ért véget. Ti azt írjátok meg, mikor szabadult fel Bratislava! II. Zene és élet Beszélgetéseken és zenén keresztül bemutatjuk nektek a Collegium Mu- zicum együttest. Kérdésünk: Ki az együttes alapító- tagja? III. Nemzetekről — tartozzunk bár máshová. A világ negyedik legnagyobb szigetére vezetünk el benneteket, ahol gazdag arany- és uránlelőhelyek vannak. A sziget Afrika és Ázsia között terül el, de nem tipikusan ázsiai, se afrikai jellegű. Kérdésünk: Mi a neve a szigetnek, ahol a híres indonéziai, polinéziai és délkelet-ázsiai hajósok utódai élnek? IV. Gyertek velünk kirándulni! Brhlovce községben szokatlan formájú, sziklafalba vájt lakóhelyiségek maradtak fenn. Riportunkban bővebben is szólunk róluk. Kérdésünk: A Nyugat-szlovákiai kerület melyik járásában található Brhlovce község? V. Sport az újságíró szemével A csehszlovák futballisták az olasz- országi világbajnokságra való bekerülésért a 7. selejtezőcsoportban fognak játszani. Kérdésünk: Melyik 4 ország lesz az ellenfelük? Válaszaitokat — postai levelezőlapon — augusztus 3-lg, szerdáig várjuk a következő címre: Cs. rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava
