Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-20 / 29. szám
Én vagyok a ... dik' újságíró, aki leírja: nálunk nemigen lehet szép, ízléses és jó minőségű bútort kapni. Hogy ha esetleg némely bútoripari szakember tiltakozna e megállapítás ellep, arra is csak azt tudnám mondani, hogy szép, átlagon felüli bútorok vannak nálunk is, de azoknak minimum „legszebb“ az átlagon „legfe- lülibb“ az ára. Én vagyok a ... dik újságíró, akinek a bútoripar helyzete azért is kérdés, mert fiatalemberként foglalkoztatja lakása berendezésének gondja. Járom hát a bútorüzleteket, nézelődvén, hogy mit tudnék elfogadni a kínálatból az otthonomba. Azt hiszem nem lesz különösebben meglepődve az olvasó, ha elárulom, hogy eddig még nem nagyon találtam nekem és a pénztárcámnak tetsző bútorra. Én vagyok a ... dik űjrágíró, akinek 8 kínálatot látván eszébe jut: el kellene menni egy bútorgyárba, megnéz-* ni, mi is ott a helyzet. A királyhel- mecl (Královskjl Chlmec) Űj Otthon bútorgyárban sem én voltam az első. Ezt bizonyította a munkások első reakciója, amely a következőképpen hangzott: — írni akar rólunk? Nincs annak semmi értelme! Valóban? Azért nekifogok... Fel-le futási idő Az ország e délkeleti vidékén, a Bodrogközben kevés a munkalehetőség. Ezért az emberek kénytelenek azt választani, ami van. Valahogy így áll a helyzet az Oj Otthonnal is. Ez, persze, még nem az üzem minősítése. Egyszerűen azt jelenti, hogy a bútorgyár 700 alkalmazottja közül sokan csak azért nem mennek el, mert nincs hova. Kírályhelmecen már régóta működik bútorüzem, de 1980-ban új, modern gyárépületbe költözött. Asztalokat, szekrénysorokat, kárpitozott ülőgarnitúrákat gyártanak, termékeik 80—85 százalékát a Szovjetunióba exportálják. Azért is létesítették ezt a bútorgyárat, azért került ilyen közel a szovjet határhoz, hogy a termékeket ne kelljen nagy távolságra szállítani. Smolka József, a gyár gazdaság! részlegének vezetője ad előzetes tájékoztatást az Oj Otthonról. Mielőtt elindulnék, hogy megnézzem a csarnokokban folyó munkát, elmondja, hogy üzemük a Spisská Nová Ves-i.vál- lalathoz tartozik, amelyet összesen hat üzem alkot. Az idei évre 132 millió» korona a termelési tervük. Fennállásuk óta tavaly fordult elő először, hogy nyereséggel termeltek, 4,5 millió korona haszonnal zárták az évet Smolka József szerint nem kell csodálkozni azon, hogy addig nem voltak nyereségesek. Minden új üzemnek szüksége van ugyanis egy felfutási időre, amely alatt el tudja fogadtatpi magát, amely alatt nyereségessé tud válni. Ez a felfutási idő általában 5—6 év, de hosz- szát a vállalati igazgatóság és a kölcsönöket folyósító bank határozza meg. Arra viszont már nehezebb mentséget találni, hogy az idei évre tervezett 8 millió 983 ezer korona nyereségből nem nagyon lesz valóság, mert beszélgetésünk idejéig — június eleje — több mint kétszázezer korona vesztesége volt az Oj Otthonnak. Az okok megvilágítására még visszatérek, de előbb lássuk a gyárat! Hogy mi lesz azután... Jozef Suchy, a SZISZ összüzemi bizottságának elnöke kalauzol, s -először mégsem a gyárba vezet. Fiatal szakemberekkel akartam beszélni, és Jozef úgy gondolja, beszéljünk előbb akkor Máté Tibor mérnökkel, aki 1984 óta dolgozik itt, s két éve a termelési osztály vezetője. Az üzemben nem ritka az, hogy fiatalok kapnak vezető állásokat, már csak azért is, mert sok a fiatal dolgozó. Ezt már Tibortól tudom. Az Oj Otthonban nagy a fluktuáció. A munkások jönnek, mennek, de sokszor inkább csak mennek. Nekem meg az a kaján gondolat villan át az agyamon, hogy mi lenne akkor, ha a Bodrogközben még több munka- lehetőség lenne? Most is kevesebb alkalmazottja van a gyárnak, mint a- mennyíre szükség volna. Nem könnyű így a termelési osztályvezető dolga. Mert probléma még ezen túl is van elég: — Legnagyobb problémánk az alapanyagellátás. Most például a kárpitos- részleg munkáját gátolja az anyagHogy érzik magukat? Oj Otthon - régi ház Smolka József: „Tavaly nyereséggel termeltünk, de...“ hiány. Kevés a kárpit alá rakandó szivacs, a molitán, ezt ugyanis devizáért hozzuk be, illetve nem hozzuk be. Vagyis nem eleget. De a gépeinket se tudom dicsérni, már régiek, elavultak, nincs hozzájuk alkatrész, szintén főként devizahiány miatt. Arra kényszfe- rülünk, hogy amit tudunk, magunk Javítsuk meg, hazai alkatrészeket használjunk, ha — kapunk. A faalapanyag is nagyon rossz minőségű, "•néha az egész szállítmányt reklamálni kell. Ez aztán a mi termékeink minőségét is befolyásolja, az utóbbi időben megnövekedett a selejt mennyisége. Tibor a faipari főiskolán a gyár ösztöndíjasaként tanult. Hat évre szerződött az Oj Otthonhoz. — Itt maradsz majd a szerződési idő lejárta után is? — kérdezem tőle. Rövid gondolkodás után csak annyit mond, hogy: — Egyelőre a szerződés kötelez, de hogy mi lesz utána, még nem tudom. Jozef közbeszól: — A fiatalok nagy gondja a lakás, s az üzemünk ebben sajnos nem tud segíteni. Az állami lakásokat megszüntették. Az Oj Otthonnak van ugyan 72 lakása, de azokban leginkább olyanok laknak, akik már nem itt alkalmazottak. De hát nftm lehet őket kitenni az utcára! Ha állunk, nőm keresünk Végigjrájuk a csarnokokat. Az egyik helyen — döglesztő melegben — soksok fiatal lány és asszony, meg néhány férfi dolgozik. A csarnok üvegteteje jól átereszti ugyan a fényt, de az ilyen üvegházban a hőmérséklet is alaposan megemelkedik. — Nyáron meleg, télen hideg — mondja az a kisebb csoport, amely néhány pillanat múlva összegyűlik, ahogy megállók az egyik asztalnál. Név szerint Körmendi Mária, Orosz Éva, Nagy Anna, Ragán András és még né- hányan. Asztalokat kalapálnak, javítgatnak. A már elkészült asztalok hibáit kell kijavítaniuk! — Hogy érzik magukat? — kérdezem ennek tudatában. — Gyakran előfordul, hogy nincs mit csinálnunk, ezáltal a bér is kevesebb. Teljesítménybérben dolgozunk, naponta sok asztalt át kell néznünk, hogy valamit keressünk is. És az asztalokon, sajnos, van mit javítani. — Igen gyenge itt a szervezés — mondja Ragán András. —■ Naponta néha két-három órát is állunk. Hétköznap nem teljesítjük a tervet, azután meg szombaton kell bejönnünk, hogy behozzuk a lemaradást. Ha állunk, természetesen kevesebbet keresünk. A vezetőinknek azonban hiába mondjuk, hogy szívesen dolgoznánk, ha lenne mit. A gyűléseken is csak elmondjuk a magunkét, ők meghallgatják, aztán semmi sem történik. — Miért nem mentek el Innen? — Hová, tudsz mondani valamilyen jó munkahelyet? A kárpitos részlegen lényegesen Jobban keresnek a munkások és munkásnők, mint az asztaloknál. Míg előbbi beszélgetőtársaim közül a hölgyek átlagkeresete tisztán'havi 1500 — 1600 korona, itt 2200-at is megkapnak. Mindezt Mádi Magdalénától, Pribula Margittól és Papp Violától tudom, akiket szorgos munkájukban zavartam meg. De azt is elmondták, hogy ezen a részlegen is romlott a helyzet. Míg azelőtt napi hat darab ülőbútor befedése volt a normájuk, s azért 106 koronát kaptak, most már nyolc a norma, de csak tízért kapnak többet, mint korábban hatért, pontosabban 114 koronát. Önállóság vagy önállótlanság? Térjünk’ vissza az igazgatóságra! Áz Ű] Otthon igazgatójával, Stefan Ondáá mémökk'el és a már említett Smolka Józseffel beszélgettünk. — A munkások a munkaszervezésre panaszkodnak, meg arra, hogy a hétköznapi lemaradás behozására gyakran hívják őket szombati műszakra. Önöknek mi erről a véleménye? — A munkaszervezés hiányosságairól tudunk — kezdi az igazgató. — De maga nem is sejti, milyen nehéz mestereket, munkavezetőket találni. Senki nem akarja vállalni, félnek a felelősségtől. Ami a szombati műszakot illeti! — előhúz egy kimutatást. — Nézze meg, nem is dolgoztak olyan sokszor szombaton. S ami a szervezettséget és a munkahelyi fegyelmet illeti, én is tudnék erről beszélni. Miért van az, hogy bár a délutáni műszak tízkor végződik, este kilenckor már senkit nem lát dolgozni. És senki nem hajlandó maga után kitakarítani a munkagép környékét, a csarnokot, hogy a másik műszak dolgozói ne szemétben dolgozzanak. — A vállalat ebben az évben is veszteséges. Miben látják ennek okait? — Kérdésemre Smolka József válaszol. — Ügy gondolom, hogy a lemaradás nem veszélyes, az év végére behozható. Nagyon megemelték a termelési költségeket a szállítási díjak. Rengeteg alapanyagot teherkocsival lehet csak szállítani, az üzemanyag azonban limitált. Így a saját kocsijainkat nem tudjuk használni, az autóközlekedési vállalattal kell fuvaroztatnunk, a fuvarozási költségeket így már 300 ezer koronával léptük túl az idén. — Egy gyár szerintem akkor nyereséges, ha el tudja adni termékeit. Ez csak akkor Jjshetséges, ha olyan Jó minőségű és esz/étikus bútorokat gyártanak, amelyet meg is vesznek. A termékszerkezet alakításéban mennyire veszik figyelembe a vásárlók igényeit, és az önök üzemének a vállalaton belül milyen beleszólása van abba, hogy az Oj Otthon bútorgyár mit gyártson? — Üzemünknek ebbe nagyon kevés beleszólása van, szinte semmi — mondja Smolka József. — És hogy az igényeket mennyire veszik figyelembe? A vásárlók igényeit a kereskedő ismeri, rendszeres tárgyalásokat folytatunk a Jednotával arról, hogy milyen termék gyártása lenne kifizetődő. Illetve nem mi folytatunk, hanem a vállalati igazgatóság. — Tavaly nyereséggel termeltek. Azt, hogy mire fordítják ezt a nyereséget, ki határozza meg? Ha például gépek vásárlására szeretnék költeni, vagy a dolgozók jutalmazására, ez lehetséges lenne? — A nyereséget a vállalat osztja el. Ha nekünk gépre van szükségünk, akkor azit a vállalattól kell kérnünk, ötezer koronánál magasabb értékben u- gyanis mi nem vásárolhatunk. —■ Az önök üzemének vezetése menynyire érdekelt abban, hogy Jól, gazdaságosan és nyereségesen termeljenek? — A részlegvezetők prémiuma részlegük eredményétől függ. Ugyanúgy az igazgatónak és a legnagyobb szintű üzemi vezetőknek is — a prémiumnak egyötödét, de háromötödét is levonhatják. — De minden esetben kapnak nyereségrészesedést ? — Igen. Ennyi az Oj Otthonról, amelyet a nyolcvanas évek elején felépítettek, de a „ház" tartalma valahogy a régi maradt. Nemcsak Királyhelmecen, mert az üzemük eredménytelensége szerintem tipikus jelenség. Különösebb kommentárt nem érdemes fűzni hozzá. Elég, ha a kedves olvasó áttanulmányozza Mihail Gorbacsovnak a szovjet párt- konferencián elhangzott nyitóbeszédét, annak is a bürokratikus gazdaságirányításról, az érdekeltségről, az emberek megbecsüléséről szőlő részét. Máté Tibor — sok a gondja A kárpitozó részlegen elégedettebbek a lányok Klinko Róbert (A szerző felvételei)'
