Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

--------------------------------------------——— ------------------------------------------------------ új ifjúság 9 | ‘ —W—11| . .miniim in WABI = A karvlnái Plízáci együttessel 1971-ben Porta-győztes lett, három évvel később el­könyvelhette ugyanezt a dicsőséget. A „Ro­sa na kolejí" (Harmatos sínek) ma már a természetjárók himnusza. Az ugyanilyen címet viselő 200 000 példányos nagylemez pedig aranylemez lett. De Wabi nyerte a Melodie nagydíját is, no és az Arany Por­ta-díjat. És ezek a sikerek csakis az övéi, hiszen ő a szöveg és a zene szerzője, sőt az előadója is. Dalai hétköznapi dolgokról szólnak, de nem hétköznapi módon. — Egy beszélgetés alkalmával elmond- tad, hogy az első dalod egy bolondos ma­dárról szól, „akit“ Malá Janenak neveztél. Ez egy kissé furcsa madárnév ... — Tulajdonképpen két dalról van szó. Az egyiket még beates koromban írtam, de a Malá Jane volt az első igazi country­folk dalom. — És melyik az utolsó? — Remélem, hogy amelyet legutoljára megírtam, nem az utolsó ... — Előbb együttessel szerepeltél, majd éveken át egyedül húztad a szekeret. Leg­utóbb azonban gitárkísérettel láttunk a pódiumon. Ez a kettős talán egy új együt­tes lesz? >— Mindig is vágytam egy jó együttes­re, mert az ember nagyobb biztonságban érzi magát, és a zene is teljesebb. Lehet, hogy éppen ezért kezdtem játszani Oldrich Bartasszal. De mint afféle elemre működő szerző, könnyen kimerülök így, együttes­re nem telik az energiámból. — Évekig mentősként száguldoztál, és sok minden mással foglalkoztál. Hogy ér­zed -magadat most mint hivatásos énekes? — Az ember egészen más világba csöp­pen és megszakad a kapcsolata az embe­rekkel, egyszeriben egészen más dolgok kezdik őt aggasztani. Érzem a tapaszta­latok, a bennfentesség hiányát, Azelőtt eb­ből a világból merítettem a témát a da­laimhoz. Másrészt viszont előny, hogy az embernek több ideje jut a munkára. — Ami talán azt jelenti, hogy nem éj­szakánként komponálod a dalaidat? — Dehogyis! Éppen éjszaka érzem úgy, hogy nyugalom, alkotói csend vesz körül. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrab­ban elallszom munka közben. — Tizenöt évi pályafutásod alatt vagy negyven dalt írtál. Hogyan képzeled to­vább? — Szerintem valamivel több volt mint negyven, de semmiképpen sem mondhatom, hogy agyondolgoznám, pontosabban agyon­alkotnám magamat. Bánt, ha hosszú ideig alkotói csend vesz körül, de ha nekilódu- lolk-, rövid időn belül két-három dal is kikerül a műhelyemből, aztán persze új­ra magamra maradok. Mégis elmondha­tom, jő ez a magány, ez a csend. Meg­szoktam. — Az első dalaid country-folk és mat­rózdalok voltak Később egyre inkább ke­rested a témát a jelenben. — Az én szerzeményeim elsősorban a lényeges emberi tulajdonságokról szólnak. Mindegyikben valamit dicsérek vagy éppen bírálok, s az egészet egy kerek történet­be csomagolom. Úgyis mondhatom, dalaim az életről szólnak. — Bizonyára sok saját élményt bele­szősz dalaidba. — Igen, valamit a magam életéből, va­lamit a barátaiméból, valamit pedig az ember az események törvényszerűsége ál­tal hozzágondol. És érdekes, éppen ezek a hozzágondolt részek hatnak legélethűb- ben. — Milyen zenei irányzatot művelsz? — Nehéz ezt egyértelműéit meghatároz­ni. Jelenleg a főikből és a countryból me­rítek, de továbbra sem szakadtam el a korábbi hangzásvilágtól. Utóvégre nem a beskatulyázás a lényeg, hanem a minőség. — Nálad pedig a minőséget a „Rosa na kolejí“ című aranylemezed fémjelzi. Ml a véleményed a Vítr (Szél) című második nagylemezedről? — Valami tetszik rajta, valami nem, s ugyanígy vélekedem az első nagylemezem­ről is. Kristofferson, ha kiad egy új le­mezt, „rádob“ hat befutott dalt, az űrt pedig olyanokkal! tölti ki, amelyeknek si­kerében maga is kételkedik. A második lemez egészen más jellegű feladatot rótt rám, mint az első. Mondván, hogy úgysem jelenik meg nekem második lemezem, az elsőre rávittem a legnépszerűbb szerzemé- nyimet. A siker azonban megcáfolt, ami­nek egyébként módfelett örülök. — Hogy értsük ezt? A harmadikra ta­lán várnunk kell? — Legalább két évet biztosan. Egyedül, saját gitárkísérettel szeretném felvenni. Tizenkét dalt nem művészet megírni, de hogy lemezre kerüljenek, sokkal több munka van körülöttük. Sőt válogatni kell a sok jó dalból a legjobbakat. — Odahaza százezrek hallgatják Wabi Daneket. De mit hallgat odhaza Wabi? — Jelenleg P. Simon legújabb nagyle­mezét, de szívesen hallgatom Dyla.nt, Kris- toffersont, Cohent. Ha autóval utazom, ko­molyzenét hallgatok. Például Bachot, vagy Haydnt. —- Miért éppen klasszikusokat? . — A komolyzene végtelenül megnyug­tat, no és éppen ez a jó bemelegítés a koncertekre utazás közben. — A mai elfoglaltságod mellett is van időd a természetjárásra? — Ma már ez körülményesebb, de csa­ládommal, feleségemmel és egyéves fiam­mal ki-kiruccanunk hétvégi házunkba. — Hétvégi ház, autó... Nem érzed úgy, hogy te is azok közé tartozol, akiket a dalaidban bírálsz? — Meggyőződésem, hogy nem. Az én vityillóm nem milliókat érő kacsalábon for­gó vár, hanem amolyan „csavargók“ me­nedékháza. Nem hétküznapian szólni hétköznapi dol­gokról — ez Wabi művészete. Wabi Da­nák ugyanis így énekel mindarról, amivel lépten-nyomon találkozik. Az egykori la­katos, majd bnlti eladó, később mentős, ma hivatásos énekes. Dalai arról szólnak, amit átélt, amit tapasztalt. —-j— A PIGMEUS ... talán az egyetlen olyan csehszlo­vákiai magyar rockzenekar, amelyik nem „murizik“, azaz nem játszik sem tánc­mulatságokon, sem mulatóban. , A hetvenes évek közepén alakult együttes fennállása óta kizárólag saját szerzeményeket ad elő. Nem választottak könnyű utat — ez de­rül ki a zenekar vezetőjével, Balta Igor­ral folytatott beszélgetésből is. Igor, a Pigmeus basszusgitárosa „civilben“ a Cseh­szlovák Rádió Magyar Nyelvű Főszerkesz­tőségének szerkesztője. Szó esett közöt­tünk arról Is, van-e létalapja, létjogosult­sága a csehszlovákiai magyar rockzené­nek.. — 1975-ben alakultunk, azóta zeneka­runkban már legalább tizenöt zenész mű­ködött. Dobosunk, Valkó Sándor és én je­lentettük a folytonosságot. Azért haszná­lok múlt időt, mert idén Sanyi is meg­vált a zenekartól. Mindjárt ki Is használom a sajtó nyilvánosságát: jó lenne, ha e cikk elolvasása után akadna valaki, aki jelent­kezne a helyéreí Legtöbb koncertünket a nyolcvanas évek elején tartottuk. A pon­tos számra már nem emlékszem, de körül­belül húsz nagyobb fellépésünk volt. Ezek mind azt bizonyították, hogy a fiatalság a csehszlovákiai magyar könnyűzenére is „vevő“, a rendezők ugyanis nem fizettek rá egyetlen koncertünkre sem. Ennek a sikeres sorozatnak az vetett véget, hogy a zenekar több tagja bevonult katonának. 1985-ben újjáalakult a Pigmeus, s az a felállás lényegében a mai napig megma­radt. A zenekarban jelenleg rajtam kívül Gyebnár Tibor szólógitáros és Fónod Zol­tán billentyűs játszik, valamint Kiss Sán­dor gitáros, aki a közeimül than csatlako­zott hozzánk. Az 1985-ben kezdődött új korszakban, amely lényegében a Pigmeus harmadik korszakának nevezhető, eléig ke­vés .nyilvános fellépésünk volt. Igaz, 1986- ban a Melódia II.. helyezettjei, lettünk, s ezt követően felléptünk a gombaszögi ün­nepségeken, de e korszak legjelentősebb eredménye mégis az, hogy 1987 őszén be­fejeztük az Üvegbe zárt látomás általunk komponált rockballada zenéjének stúdió­felvételeit. Ezután a zenekar tagjai már ritkábban próbáltak, mert a rockballada színre vitelén dolgoztunk a Zendi-csoport- tal. Be is mutattuk az idei Jókai Napo­kon. — Mi volt az oka a sűfű tagcserék­nek? összevesztetek talán?' — Szó sincs róla! Haraggal senki nem ment el tőlünk. Az egyik okról, a kato­nai szolgálatokról már szó esett. Pótol­nunk kellett a hiányzó embereket. A má­sik ok, hogy mi sosem tudtunk olyan anyagi biztonságot nyújtani zenészeinknek, mint akár egy közepes murizenekar. S nem utolsósorban: saját számokat írni, s azokat begyakorolni nem könnyű munka. Míg egy próbán meg lehet , tanulni két- három idegen számot is, addig egy saját számra, hogy az kikristályosodjék, Két-há­rom hónap kell. Nekünk kreatív emberek kellenek, olyanok, akiknek van zenei fan­táziájuk. Mert 3 kreativitás és a virtuozi­tás nem ugyanaz. Ez persze nem jelenti azt, hogy lebecsülöm a virtuózokat. — Ha mulatságokon nem zenéltek, s mostanában nem is igen koncerteztek, mi­ből veszítek a hangszereket, erősítőket? Hisz ez manapság nem olcsó mulatság! — Hát nemi Mi a felszerelésünket a saját pénzünkön vettük, és sajnos, nem olyan, amilyennek lennie kellene. Ez egy ördögi kör: aki saját zenét szeretne ját­szani, annak még nincs jó minőségű fel­szerelése, aki pedig megveszi a drága hangszereket, kénytelen murikat is vállal­ni, mert valamiből vissza kell fizetni az adósságokat. Nem panaszképpen mondom, csak hogy az olvasónak fogalma legyen róla: egy basszusgitáros átlagos felszere­lése is legalább 50 000 koronába kerül. — Szerinted a drága felszerelés az, ami kerékkötője a csehszlovákiai magyar rock kialakulásának, vagy vannak más akadá­lyai is? — A felszerelés nagyon-nagyon fontos, de nem az egyedüli oka annak, hogy nincs csehszlovákiai magyar könnyűzene, holott vannak tehetséges énekeseink és zené­szeink. Az illetékes szerveknek jobban oda kéne figyelniük erre a műfajra. Gondolok itt elsősorban a sajtóra, a rádióra és a Csemadokra. A már-már elhaló Melódia nem segít a bajon. A népművészet anyagi és erkölcsi támogatást élvez, rendszeres és gyakori seregszemléket, módszertani oktatást tartanak a népművészeti csopor­toknak, a könnyűzenét meg mostohagye­rekként kezelik. Ez a műfaj is megérde­melné, hogy foglalkozzanak vele, hiszen nagy tömegeket megmozgató s nagy tö­meghatású művészeti ág. Egyébként talán elég lenne egy olyan ember, aki megszál­lottja az ügynek, s értene a csoportok „felfuttatásához“, a menedzseléshez. Ter­mészetesen, mindezt nem ingyen csinálná vagy csinálnák. Mert aki jól dolgozik, ■miért ne keresne vele? ... — Mi most csehszlovákiai magyar köny- nyűzenérőil beszélünk, de véleményed sze­rint van-e egyáltalán létezési közege és létjogosultsága ennek a zenének? Nem törvényszerűbb-e, hogy inkább a szlovák vagy a magyarországi könnyűzenei életbe próbáljanak betörni ezek a csoportok? — Rengeteg tehetséges zenészünk kény­szerül arra, hogy a szlovák könnyűzenei életben próbáljon érvényesülni. Pedig sze­rintem a csehszlovákiai magyarság számos együttest el tudna tartani. Ezen elsősor­ban a koncerteket, a rádió- és lemezföl- vételeket értem. Ami Magyarországot ille­ti: nem kétséges, olyan zenét kell játsza­nunk, amely bárhol, megállja a helyét. De szerintem elsősorban itthon kell bizonyíta­nunk, hazai magyar kulturális életünket kell gazdagítani egy műfajjal, amely kitö­rölhetetlenül napjaink szellemi és művé­szeti életének része, olyan része, amely a jövőben na'pjaínk kutatóinak jelentős do­kumentumaként szolgál majd, főleg az ifjú nemzedék erkölcsi és etikai igényeit ille­tően. Klinko Róbert HAZAI ÉS MAGYAR ORSZÁGI LISTA 1. Tublatanka: Dnes 2. Marika Gombitová: Koloseum 3. Bankét: Tlaková vyS 4. Elán: Smrtka na prazskom Orlojl 5. Turbo: Hrác 6. Olympic: Prof: zrovna ty? 7. Karel Cernoch: Pár slov 8. Darinka Rolincová: Co o mne vie§? 9. Iveta Bartosová: Kam se dívás? 10. Berco Balog: Miüonár 1. Demjén Ferenc: Most kell eldöntened 2. Pokolgép: Ítélet helyett 3. Bikini: Adj helyet magad mellett 4. Első Emelet: Gyertyabalett 5. V’Motn Rock: Tűzvarázsló 6. Zoltán Erika: Féltelek 7. Känguru: A dzsungel fia 8. Omega: Hajnali óceán 9. Zorán: Ahogy volt, úgy volt 10 Napóleon BLD: Hiányzol nagyon VILÄGLISTA 1. A-Ha: Maradj meg ezen az úton 2. Terence Trent D'Arby: Írd alá a neved 3. Pet Shop Boys: Szív 4. Rick Astley: Örökké együtt 5. Communards: Soha ne búcsúzz visz- láttal B. Eurythmics: Egy férfira van szüksé­gem 7. George Michael: Apai figura 8. Pierre Cosso — Bonnie Bianco: Meg­állás 9. Boy George: Élem az életem 10. Black: Gyönyörű élet AZ OLVASÖ KÉRDEZ Milyen George Michael szólólemeze? — kérdezi Füsi Ildikó komáromi (Komárno) olvasónk. Mint ahogy azt tudjuk, minden befutott, elismert énekes, ill. együttes új szólóle­mezének kiadása kockázattal jár, mert a nagylemez arathat sikert, de nemtetszést is kiválthat. » Az angol Wham együttes énekszámaira úgy emlékezünk vissza, hogy azok annak idején nagy sikert arattak. Vidámság, fia­talosság és frissesség jellemezte őket. Ami­kor 1985-ben feloszlott a Wham együttes, rajongóik közül nagyon sokan csalódtak: Andy Ridgley és George Michael rádöb­bentek arra, hogy közösen már nem tud­nak újat alkotni, négyévi együttműködé­sük során valamennyi ötletüket megvaló­sították. A sikeres dalaik többségét három nagylemezen meg is jelentették (Fantas­tic. Make It Big, The Final). Már a Wham együttes létezése alatt George Michael neve szerepelt a sláger­listákon. A búcsúfellépésükre a Wembley stadionban került sor 80 000 rajongó buz- J dltása mellett., Akkor valamennyien bú­csúztak a Wham-tól, és kíváncsian várták, hogyan állják meg helyüket az együttes tagjai. George Michael első felvételére a köz­ismert soul-énekesnőt, Anetba Franklint hívta meg. Az első szőlőpróbálkozás márts sikeresnek bizonyult. Ezt követte a tavaly év végén megjelent Bizalom (Faith) című albuma. George már a címmel Is azt sze­rette volna jelezni,- hogy bízik szerzői, előadói képességeiben, és úgyszintén hisz abban, hogy felkerül a legjobbak közé. A dallamok megválasztása mellett külön fi­gyelmet szentelt a szövegnek. Már a cím­adó dalban is megmutatkozik ez a törek­vése, amikor azokról az emberekről éne­kel, akik a szabadságukért, egyenjogúsá­gukért küzdenek. Ebben a szellemben kom­ponálta a lemez többi dalét is. A sikeres dallamok és szövegek mellett figyelmet érdemel az eredeti hangszerelés is. Ezért egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a lemez valamennyi dala sláger. George Michael első szólóalbumával be­bizonyította, hogy tevékenysége a Wham együttesben nem lett volna a legszeren­csésebb, őt fékezte volna szerzői pálya­futásában. Új alkotásaival szeretné bebizo­nyítani, hogy többre is képes az egyszerű szórakoztatásnál. Juhász Katalinnak Losoncra (Luöenec)i Darinka Rolincová énekli a Nádej (Re­mény) című dalt, amely a Co o mne vieS? (Mit tudsz rólam?) című lemezen jelent meg a Supraphon gondozásában. A le­mez tíz dala közül három mondható ki­mondottan sikeresnek. A jelenlegi könnyű­zenei divat követelményeinek a To preto (Azt azért) című dal felel -meg. A vál­tozó és az erőteljes ritmus, az ismételt szintetízátorfutamok alkotják a dal gerin­cét, de a dallam is szép, bár nem sziru­pos. Valamivel gyengébb felvételnek sike­rült a Bol to fór (Ez vicc volt) című dal vagy éppen a V hlavn^ch úlohách (Fősze­repekben) című szerzemény. A lemez egyik legnagyobb hiányossága, hogy a szerzők megfeledkeztek arról, hogy az előadó való­jában még kislány, s így nem minden esetben tudja átéléssel tolmácsolni a gon­dolatokat. —pp ■4

Next

/
Oldalképek
Tartalom