Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-06 / 27. szám
--------------------------------------------——— ------------------------------------------------------ új ifjúság 9 | ‘ —W—11| . .miniim in WABI = A karvlnái Plízáci együttessel 1971-ben Porta-győztes lett, három évvel később elkönyvelhette ugyanezt a dicsőséget. A „Rosa na kolejí" (Harmatos sínek) ma már a természetjárók himnusza. Az ugyanilyen címet viselő 200 000 példányos nagylemez pedig aranylemez lett. De Wabi nyerte a Melodie nagydíját is, no és az Arany Porta-díjat. És ezek a sikerek csakis az övéi, hiszen ő a szöveg és a zene szerzője, sőt az előadója is. Dalai hétköznapi dolgokról szólnak, de nem hétköznapi módon. — Egy beszélgetés alkalmával elmond- tad, hogy az első dalod egy bolondos madárról szól, „akit“ Malá Janenak neveztél. Ez egy kissé furcsa madárnév ... — Tulajdonképpen két dalról van szó. Az egyiket még beates koromban írtam, de a Malá Jane volt az első igazi countryfolk dalom. — És melyik az utolsó? — Remélem, hogy amelyet legutoljára megírtam, nem az utolsó ... — Előbb együttessel szerepeltél, majd éveken át egyedül húztad a szekeret. Legutóbb azonban gitárkísérettel láttunk a pódiumon. Ez a kettős talán egy új együttes lesz? >— Mindig is vágytam egy jó együttesre, mert az ember nagyobb biztonságban érzi magát, és a zene is teljesebb. Lehet, hogy éppen ezért kezdtem játszani Oldrich Bartasszal. De mint afféle elemre működő szerző, könnyen kimerülök így, együttesre nem telik az energiámból. — Évekig mentősként száguldoztál, és sok minden mással foglalkoztál. Hogy érzed -magadat most mint hivatásos énekes? — Az ember egészen más világba csöppen és megszakad a kapcsolata az emberekkel, egyszeriben egészen más dolgok kezdik őt aggasztani. Érzem a tapasztalatok, a bennfentesség hiányát, Azelőtt ebből a világból merítettem a témát a dalaimhoz. Másrészt viszont előny, hogy az embernek több ideje jut a munkára. — Ami talán azt jelenti, hogy nem éjszakánként komponálod a dalaidat? — Dehogyis! Éppen éjszaka érzem úgy, hogy nyugalom, alkotói csend vesz körül. Az utóbbi időben azonban egyre gyakrabban elallszom munka közben. — Tizenöt évi pályafutásod alatt vagy negyven dalt írtál. Hogyan képzeled tovább? — Szerintem valamivel több volt mint negyven, de semmiképpen sem mondhatom, hogy agyondolgoznám, pontosabban agyonalkotnám magamat. Bánt, ha hosszú ideig alkotói csend vesz körül, de ha nekilódu- lolk-, rövid időn belül két-három dal is kikerül a műhelyemből, aztán persze újra magamra maradok. Mégis elmondhatom, jő ez a magány, ez a csend. Megszoktam. — Az első dalaid country-folk és matrózdalok voltak Később egyre inkább kerested a témát a jelenben. — Az én szerzeményeim elsősorban a lényeges emberi tulajdonságokról szólnak. Mindegyikben valamit dicsérek vagy éppen bírálok, s az egészet egy kerek történetbe csomagolom. Úgyis mondhatom, dalaim az életről szólnak. — Bizonyára sok saját élményt beleszősz dalaidba. — Igen, valamit a magam életéből, valamit a barátaiméból, valamit pedig az ember az események törvényszerűsége által hozzágondol. És érdekes, éppen ezek a hozzágondolt részek hatnak legélethűb- ben. — Milyen zenei irányzatot művelsz? — Nehéz ezt egyértelműéit meghatározni. Jelenleg a főikből és a countryból merítek, de továbbra sem szakadtam el a korábbi hangzásvilágtól. Utóvégre nem a beskatulyázás a lényeg, hanem a minőség. — Nálad pedig a minőséget a „Rosa na kolejí“ című aranylemezed fémjelzi. Ml a véleményed a Vítr (Szél) című második nagylemezedről? — Valami tetszik rajta, valami nem, s ugyanígy vélekedem az első nagylemezemről is. Kristofferson, ha kiad egy új lemezt, „rádob“ hat befutott dalt, az űrt pedig olyanokkal! tölti ki, amelyeknek sikerében maga is kételkedik. A második lemez egészen más jellegű feladatot rótt rám, mint az első. Mondván, hogy úgysem jelenik meg nekem második lemezem, az elsőre rávittem a legnépszerűbb szerzemé- nyimet. A siker azonban megcáfolt, aminek egyébként módfelett örülök. — Hogy értsük ezt? A harmadikra talán várnunk kell? — Legalább két évet biztosan. Egyedül, saját gitárkísérettel szeretném felvenni. Tizenkét dalt nem művészet megírni, de hogy lemezre kerüljenek, sokkal több munka van körülöttük. Sőt válogatni kell a sok jó dalból a legjobbakat. — Odahaza százezrek hallgatják Wabi Daneket. De mit hallgat odhaza Wabi? — Jelenleg P. Simon legújabb nagylemezét, de szívesen hallgatom Dyla.nt, Kris- toffersont, Cohent. Ha autóval utazom, komolyzenét hallgatok. Például Bachot, vagy Haydnt. —- Miért éppen klasszikusokat? . — A komolyzene végtelenül megnyugtat, no és éppen ez a jó bemelegítés a koncertekre utazás közben. — A mai elfoglaltságod mellett is van időd a természetjárásra? — Ma már ez körülményesebb, de családommal, feleségemmel és egyéves fiammal ki-kiruccanunk hétvégi házunkba. — Hétvégi ház, autó... Nem érzed úgy, hogy te is azok közé tartozol, akiket a dalaidban bírálsz? — Meggyőződésem, hogy nem. Az én vityillóm nem milliókat érő kacsalábon forgó vár, hanem amolyan „csavargók“ menedékháza. Nem hétküznapian szólni hétköznapi dolgokról — ez Wabi művészete. Wabi Danák ugyanis így énekel mindarról, amivel lépten-nyomon találkozik. Az egykori lakatos, majd bnlti eladó, később mentős, ma hivatásos énekes. Dalai arról szólnak, amit átélt, amit tapasztalt. —-j— A PIGMEUS ... talán az egyetlen olyan csehszlovákiai magyar rockzenekar, amelyik nem „murizik“, azaz nem játszik sem táncmulatságokon, sem mulatóban. , A hetvenes évek közepén alakult együttes fennállása óta kizárólag saját szerzeményeket ad elő. Nem választottak könnyű utat — ez derül ki a zenekar vezetőjével, Balta Igorral folytatott beszélgetésből is. Igor, a Pigmeus basszusgitárosa „civilben“ a Csehszlovák Rádió Magyar Nyelvű Főszerkesztőségének szerkesztője. Szó esett közöttünk arról Is, van-e létalapja, létjogosultsága a csehszlovákiai magyar rockzenének.. — 1975-ben alakultunk, azóta zenekarunkban már legalább tizenöt zenész működött. Dobosunk, Valkó Sándor és én jelentettük a folytonosságot. Azért használok múlt időt, mert idén Sanyi is megvált a zenekartól. Mindjárt ki Is használom a sajtó nyilvánosságát: jó lenne, ha e cikk elolvasása után akadna valaki, aki jelentkezne a helyéreí Legtöbb koncertünket a nyolcvanas évek elején tartottuk. A pontos számra már nem emlékszem, de körülbelül húsz nagyobb fellépésünk volt. Ezek mind azt bizonyították, hogy a fiatalság a csehszlovákiai magyar könnyűzenére is „vevő“, a rendezők ugyanis nem fizettek rá egyetlen koncertünkre sem. Ennek a sikeres sorozatnak az vetett véget, hogy a zenekar több tagja bevonult katonának. 1985-ben újjáalakult a Pigmeus, s az a felállás lényegében a mai napig megmaradt. A zenekarban jelenleg rajtam kívül Gyebnár Tibor szólógitáros és Fónod Zoltán billentyűs játszik, valamint Kiss Sándor gitáros, aki a közeimül than csatlakozott hozzánk. Az 1985-ben kezdődött új korszakban, amely lényegében a Pigmeus harmadik korszakának nevezhető, eléig kevés .nyilvános fellépésünk volt. Igaz, 1986- ban a Melódia II.. helyezettjei, lettünk, s ezt követően felléptünk a gombaszögi ünnepségeken, de e korszak legjelentősebb eredménye mégis az, hogy 1987 őszén befejeztük az Üvegbe zárt látomás általunk komponált rockballada zenéjének stúdiófelvételeit. Ezután a zenekar tagjai már ritkábban próbáltak, mert a rockballada színre vitelén dolgoztunk a Zendi-csoport- tal. Be is mutattuk az idei Jókai Napokon. — Mi volt az oka a sűfű tagcseréknek? összevesztetek talán?' — Szó sincs róla! Haraggal senki nem ment el tőlünk. Az egyik okról, a katonai szolgálatokról már szó esett. Pótolnunk kellett a hiányzó embereket. A másik ok, hogy mi sosem tudtunk olyan anyagi biztonságot nyújtani zenészeinknek, mint akár egy közepes murizenekar. S nem utolsósorban: saját számokat írni, s azokat begyakorolni nem könnyű munka. Míg egy próbán meg lehet , tanulni két- három idegen számot is, addig egy saját számra, hogy az kikristályosodjék, Két-három hónap kell. Nekünk kreatív emberek kellenek, olyanok, akiknek van zenei fantáziájuk. Mert 3 kreativitás és a virtuozitás nem ugyanaz. Ez persze nem jelenti azt, hogy lebecsülöm a virtuózokat. — Ha mulatságokon nem zenéltek, s mostanában nem is igen koncerteztek, miből veszítek a hangszereket, erősítőket? Hisz ez manapság nem olcsó mulatság! — Hát nemi Mi a felszerelésünket a saját pénzünkön vettük, és sajnos, nem olyan, amilyennek lennie kellene. Ez egy ördögi kör: aki saját zenét szeretne játszani, annak még nincs jó minőségű felszerelése, aki pedig megveszi a drága hangszereket, kénytelen murikat is vállalni, mert valamiből vissza kell fizetni az adósságokat. Nem panaszképpen mondom, csak hogy az olvasónak fogalma legyen róla: egy basszusgitáros átlagos felszerelése is legalább 50 000 koronába kerül. — Szerinted a drága felszerelés az, ami kerékkötője a csehszlovákiai magyar rock kialakulásának, vagy vannak más akadályai is? — A felszerelés nagyon-nagyon fontos, de nem az egyedüli oka annak, hogy nincs csehszlovákiai magyar könnyűzene, holott vannak tehetséges énekeseink és zenészeink. Az illetékes szerveknek jobban oda kéne figyelniük erre a műfajra. Gondolok itt elsősorban a sajtóra, a rádióra és a Csemadokra. A már-már elhaló Melódia nem segít a bajon. A népművészet anyagi és erkölcsi támogatást élvez, rendszeres és gyakori seregszemléket, módszertani oktatást tartanak a népművészeti csoportoknak, a könnyűzenét meg mostohagyerekként kezelik. Ez a műfaj is megérdemelné, hogy foglalkozzanak vele, hiszen nagy tömegeket megmozgató s nagy tömeghatású művészeti ág. Egyébként talán elég lenne egy olyan ember, aki megszállottja az ügynek, s értene a csoportok „felfuttatásához“, a menedzseléshez. Természetesen, mindezt nem ingyen csinálná vagy csinálnák. Mert aki jól dolgozik, ■miért ne keresne vele? ... — Mi most csehszlovákiai magyar köny- nyűzenérőil beszélünk, de véleményed szerint van-e egyáltalán létezési közege és létjogosultsága ennek a zenének? Nem törvényszerűbb-e, hogy inkább a szlovák vagy a magyarországi könnyűzenei életbe próbáljanak betörni ezek a csoportok? — Rengeteg tehetséges zenészünk kényszerül arra, hogy a szlovák könnyűzenei életben próbáljon érvényesülni. Pedig szerintem a csehszlovákiai magyarság számos együttest el tudna tartani. Ezen elsősorban a koncerteket, a rádió- és lemezföl- vételeket értem. Ami Magyarországot illeti: nem kétséges, olyan zenét kell játszanunk, amely bárhol, megállja a helyét. De szerintem elsősorban itthon kell bizonyítanunk, hazai magyar kulturális életünket kell gazdagítani egy műfajjal, amely kitörölhetetlenül napjaink szellemi és művészeti életének része, olyan része, amely a jövőben na'pjaínk kutatóinak jelentős dokumentumaként szolgál majd, főleg az ifjú nemzedék erkölcsi és etikai igényeit illetően. Klinko Róbert HAZAI ÉS MAGYAR ORSZÁGI LISTA 1. Tublatanka: Dnes 2. Marika Gombitová: Koloseum 3. Bankét: Tlaková vyS 4. Elán: Smrtka na prazskom Orlojl 5. Turbo: Hrác 6. Olympic: Prof: zrovna ty? 7. Karel Cernoch: Pár slov 8. Darinka Rolincová: Co o mne vie§? 9. Iveta Bartosová: Kam se dívás? 10. Berco Balog: Miüonár 1. Demjén Ferenc: Most kell eldöntened 2. Pokolgép: Ítélet helyett 3. Bikini: Adj helyet magad mellett 4. Első Emelet: Gyertyabalett 5. V’Motn Rock: Tűzvarázsló 6. Zoltán Erika: Féltelek 7. Känguru: A dzsungel fia 8. Omega: Hajnali óceán 9. Zorán: Ahogy volt, úgy volt 10 Napóleon BLD: Hiányzol nagyon VILÄGLISTA 1. A-Ha: Maradj meg ezen az úton 2. Terence Trent D'Arby: Írd alá a neved 3. Pet Shop Boys: Szív 4. Rick Astley: Örökké együtt 5. Communards: Soha ne búcsúzz visz- láttal B. Eurythmics: Egy férfira van szükségem 7. George Michael: Apai figura 8. Pierre Cosso — Bonnie Bianco: Megállás 9. Boy George: Élem az életem 10. Black: Gyönyörű élet AZ OLVASÖ KÉRDEZ Milyen George Michael szólólemeze? — kérdezi Füsi Ildikó komáromi (Komárno) olvasónk. Mint ahogy azt tudjuk, minden befutott, elismert énekes, ill. együttes új szólólemezének kiadása kockázattal jár, mert a nagylemez arathat sikert, de nemtetszést is kiválthat. » Az angol Wham együttes énekszámaira úgy emlékezünk vissza, hogy azok annak idején nagy sikert arattak. Vidámság, fiatalosság és frissesség jellemezte őket. Amikor 1985-ben feloszlott a Wham együttes, rajongóik közül nagyon sokan csalódtak: Andy Ridgley és George Michael rádöbbentek arra, hogy közösen már nem tudnak újat alkotni, négyévi együttműködésük során valamennyi ötletüket megvalósították. A sikeres dalaik többségét három nagylemezen meg is jelentették (Fantastic. Make It Big, The Final). Már a Wham együttes létezése alatt George Michael neve szerepelt a slágerlistákon. A búcsúfellépésükre a Wembley stadionban került sor 80 000 rajongó buz- J dltása mellett., Akkor valamennyien búcsúztak a Wham-tól, és kíváncsian várták, hogyan állják meg helyüket az együttes tagjai. George Michael első felvételére a közismert soul-énekesnőt, Anetba Franklint hívta meg. Az első szőlőpróbálkozás márts sikeresnek bizonyult. Ezt követte a tavaly év végén megjelent Bizalom (Faith) című albuma. George már a címmel Is azt szerette volna jelezni,- hogy bízik szerzői, előadói képességeiben, és úgyszintén hisz abban, hogy felkerül a legjobbak közé. A dallamok megválasztása mellett külön figyelmet szentelt a szövegnek. Már a címadó dalban is megmutatkozik ez a törekvése, amikor azokról az emberekről énekel, akik a szabadságukért, egyenjogúságukért küzdenek. Ebben a szellemben komponálta a lemez többi dalét is. A sikeres dallamok és szövegek mellett figyelmet érdemel az eredeti hangszerelés is. Ezért egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a lemez valamennyi dala sláger. George Michael első szólóalbumával bebizonyította, hogy tevékenysége a Wham együttesben nem lett volna a legszerencsésebb, őt fékezte volna szerzői pályafutásában. Új alkotásaival szeretné bebizonyítani, hogy többre is képes az egyszerű szórakoztatásnál. Juhász Katalinnak Losoncra (Luöenec)i Darinka Rolincová énekli a Nádej (Remény) című dalt, amely a Co o mne vieS? (Mit tudsz rólam?) című lemezen jelent meg a Supraphon gondozásában. A lemez tíz dala közül három mondható kimondottan sikeresnek. A jelenlegi könnyűzenei divat követelményeinek a To preto (Azt azért) című dal felel -meg. A változó és az erőteljes ritmus, az ismételt szintetízátorfutamok alkotják a dal gerincét, de a dallam is szép, bár nem szirupos. Valamivel gyengébb felvételnek sikerült a Bol to fór (Ez vicc volt) című dal vagy éppen a V hlavn^ch úlohách (Főszerepekben) című szerzemény. A lemez egyik legnagyobb hiányossága, hogy a szerzők megfeledkeztek arról, hogy az előadó valójában még kislány, s így nem minden esetben tudja átéléssel tolmácsolni a gondolatokat. —pp ■4
