Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-06 / 27. szám

új ifjúság 10 ROSS ROCKLYNNE a • le* **■ I • * • > Az idő űrhajóján Az 1007-es számú aszteroida pörögve, könyörtelenül közeledett feléje. Tony Crow hadnagy szeme tágra nyílt. Ré­mülten elengedte az elakadt irányító- kart, és rácsapott az alsó kisegítő haj­tóművek kapcsolóira. A hajó orra meg­emelkedett, egy pillanatra feltűntek az égen furcsán szétszórt csillagok. Aztán lezuhant a hajó, levágódott a hegy tövébe. Tony kiesett a pilótaülés­ből. A falhoz csapódott arca furcsán eltorzult. Lábát nekifeszítette a falnak, amíg a hajó átbillent, gurult egy kicsit, aztán megnyugodott. Csak az elszökő levegő sziszegése hallatszott. Tony az egyik szekrény felé vetette magát, kicibált egy szkafandert, a hom­lokán verejték gyöngyözött. Belebújt és rákattintotta a sisakot, mielőtt minden levegő elszivárgóit volna. Egy darabig csak állt, szemében fájdalmas döbbe­nettel. Barangoló tekintete a falinaptár­ra tévedt. — Boldog decembert! — mordult fel 'dühösen. Aztán eszébe jutott minden. Johnny Braker idakint van, a két másik tör- vényenkívüllvel. Már bizonyára erre tartanak. Eggyel több ok, hogy most kapja el őket. Szüksége lesz a hajójuk­ra. Gyorsan cselekedett, becsatolta a si­sakot, és működésbe hozta a légzsilipet. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor kinyílt. Pattanásig feszült idegekkel ki­mászott rajta, felegyenesedett — és ott állt a harminc kilométer átmérőjű kis­bolygó süket csendjében, több mint másfél száz millió kilométerre a Föld­től. Balján meredeken emelkedett a hegy. Helyes. Amúgy is ezen az oldalon akart leszállni. Félve pillantott a hajó felé. Arca elborult. A farrész behorpadt, és annyira deformálódott, hogy szinte ne­vetségesen festett. Mindegy. Erről eny- nyit. Gyorsan előhúzta a Hamptont, és nesztelenül megkerülte a hegy nyúlvá­nyát. Lekuporodott, amikor megcsillant előtte a bűnözők hajója, háromszáz mé­ternyire tőle, a síkságon egy kinyúló sziklapárkány árnyékában. Aztán meglátta a három alakot, amint nagy ugrásokkal közeledtek feléje. A Hampton fenyegetően felemelkedett. A kis csoporttól balra felporzott a szikla. Megtorpantak. Tony előlépett a rejtekhelyéről, és bekapcsolta az adóvevőt. — Ne mozduljanak! — kiáltotta. A hatás váratlan volt. Braker ugyan­olyan hangon ordított vissza: — Egy frászt! Tony mellett ebben a pillanatban apró kráter keletkezett. Káromkodva fedezéket keresett a szikla mögött, majd újra előugrott, útjára bocsátott egy lövedéket. Az egyik alak előrebu­kott, nem mozdult többé, dagadó szka­fandere egyszerre leeresztett. A másik kettő sarkon fordult, és a síkság köze­pén emelkedő szikla mögött keresett menedéket. Onnan záporoztak a golyók Tony rejtekhelye felé. Tony visszahúzódott, a hegyoldalhoz lapult. Mérhetetlenül kimerült volt. Kö­rülpillantott,. tekintete megakadt egy barlang nyílásán, amely a harminc mé­terre kicsúcsosodó hegy oldalában tá­tongott. Belenézett, és hitetlenkedve bámult a barlang aljára. — Ez már több a soknál — mormog­ta. Emberi csontváz volt az, amit látott. Elsápadt. Elfogta az émelygés. Bizarr, kísérteties gondolatok futottak át az agyán. Az a csontváz... borzalom! És a csontváz létezett már a ho­mályba vesző, elmondhatatlanul távoli múltban, az aszteroidák előtt, az em­beri faj keletkezése előtt is! A gondolatok hirtelen wzertefoszlot- tak. Tony visszazökkent a valóságba. Az arca elfehéredett, a keze remegett, egy darabig azt hitte, hányni fog. Az­tán mégsem. Csak állt és nézett maga elé. Emlékek! Vajon honnan jöttek az emlékfoszlányok?... Tulajdon agya is tiltakozott ellene, hogy mélyebbre hatoljon ebben a rej­télyben, amely alapjában ingatta meg elméjének épségét. — Az emberi faj előtt létezett — sut­togta. — Akkor honnan került ide a csontváz? Elhúzta a száját. Káprázat! Legyőzte az őrjítő viszolygást, közelebb ment a csontvázhoz, letérdelt melléje. Odabent feküdt a barlangban. A csillagók fakó fényében Tony nem tudta jól kivenni. Mégis észrevette az arany csillogását a hosszú, vékony ujjon. Sötétsárga óarany volt, nem homályosította el a légkör, smaragdkő ékesítette, a kőben apró hi­ba, egy jól kivehető ovális levegőbubo­rék, amely tisztán látszott a zöldes de­rengés közepén. Tony hátralépett, el a csontváztól, arca csökönyös kifejezést öltött. — Káprázat! — ismételte meg. Szilánkok térítették véglegesen ma­gához, egy Hampton robbanógolyói nyomán pattantak le a szikláról. Vállal­va a kockázatot, előlépett és tüzelt. A lövés a nagy sziklát érte, és kö­zépen meghasította. Kettévált. A bűnö­zők futásnak eredtek, hátrafelé tüzelve próbálták fedezni sietős visszavonulá­sukat. Tony várt, amíg ritkulni kezdtek a lövések, majd előlépett, és a fejük fölé tüzelt. Hirtelen fájdalmas döbbenet ült az arcára. A bűnözők hajója fölé kinyúló szikla megrepedt, ahol a robbanógolyó belecsapódott. A rádióban Braker hangja hallatszott, ahogy levegő után kapkodott. — Mi a fene!?... — nyögte ki. A két bűnöző mozdulatlanná dermedt. A sziklatömb lezuhant, elsöprő ereje még nagyobbnak rémlett a teljes csönd­ben. Tony lihegve botladozott a síksá­gon, miközben az egész kép kavargó opkollá vált. A hajó szétmorzsolódott, mint az agyag. Majd a sziklaperem újabb része zuhant rá, hogy végképp eltemesse egy kisebbfajta hegy alá. Tony Crow harsányan elkáromkodta magát. De hajó ide vagy oda, teljesí­tenie kell a kötelességét! Amikor a bű­nözők végül megfordultak, Tony Hamp- tonjának fenyegető torkolatával néztek farkasszemet. — Kezeket fel! — mondta Tony szenvtelenül. Harry Állkapocs Yates, az alacso­nyabbik, szándékos arcátlansággal, ko­mótosan a magasba emelte a kezét. Braker borostás arcán azonban csak gúnyos mosoly suhant, megvillant ko­romfekete szemében is. — Miért tenném fel a kezem? Most már mind haverok vagyunk, elmélet­ben. — Tekintetében látszott természe­tes gyűlölete a törvény minden meg­nyilvánulási formája iránt. — Maga az­tán nagyot alakított, hekuskám! Végig­kerget minket a világűrön, csak azért, hogy akkora slamasztikába kerüljünk, amiből egy a százhoz az esély, hogy ki- kecmergünk. Tony továbbra is rájuk szegezte a Hamptont, de tudta, hogy Braker mire céloz. Egyetlen hajónak sincs rá oka, hogy útba ejtsen egy ilyen porsze- mecskét, mint az 1007-es aszteroida. Felsóhajtott, intett. — Ide a fegyvert, fiúk! De meggon­doltan! — A Hamptonok a földre ke­rültek. — Sajnálom. A maguk hajóját akartam használni, hogy visszavigyen bennünket. De még egy ilyen hibát nem fogok elkövetni. Például azt, hogy már­is feladjam a játszmát, jöjjön ide, Áll­kapocs! Yates vállat vont. Szőke volt, távol ülő, fakó szemmel. A természetéből egyszerűen hiányzott a lelkiismeret. A csúfnevet törött állkapocséról kapta, amely éles szögben törte meg arcának ivét. Kinyújtotta a kezét. — Na, rakja fel/ — Hangjában sem erő, sem kellő melegség nem volt, kissé nőiesnek rémlett. Braker más volt. Ro­busztus testének minden vonalából erő, magabiztosság, vakmerőség sugárzott. . Ha valami jellemezte, akkor az a heves élni akarás volt. Ezek az emberek eny­hén szólva rugalmas erkölcsi kódex szerint éltek. Néhány különösen gátlás­talan tettük miatt kellett most lakol- niuk. Tony rátette a bilincset Yates csuk­lójára. — Most maga jön, Braker. — Inkább a halál — mondta Braker. — Inkább a halál? — kérdezte Tony. Intett a Hamptonnal, s az amúgv barát­ságos tekintete kissé megkeményedett. — Nem tréfálok, Braker — mondta ta­goltan. Braker lenézően mosolygott és meg­csóválta a fejét. Majd, mint akinek mél­tóságán aluli a további ellenállás, en­gedett. Nézte, ahogy a bilincs némán bekattant. — Különben is még egy a százhoz sincs esélyük — morogta. Tony hirtelen összerándult, felnézett az égre. Halkan kucogott. — Mi olyan vicces? — méltatlanko­dott Braker. — Amit mondott. — Tony fölfelé mu­tatott. — Az az egy a százhoz esély. Ott jön! Braker megfordult. — Tényleg. A fenébe! A csíllagfényben egy hajó körvonalai derengtek, a völgyet szegélyező lejtő fölött lebegett. Úgy látszott, mintha semmi sem tartaná, sőt nyoma sem volt a szokásos hajtóműveknek. — Szép kis darab — motyogta Yates.- — Bizony nem rossz — mondta Tony. A hajó megmozdult. Jobban mondva egyszerűen eltűnt, majd felbukkant tő­lük harminc méternyire, a völgy aljá­ban. A henger alakú test oldalán nyí­lás tárult ki, egy alak lépett ki rajta, megállt, feléjük fordult. Fémes hang szólalt meg: — Maguk a helybéliek vagy csak em­berek? (Folytatjuk) HOL VOLT, HOL NEM VOLT KLUB KVÍZ * KVÍZ * KVÍZ KVÍZ írásunkat akár úgy is kezdhet­nénk, hogy „hol volt, hol nem volt", pontosabban egyszer volt, aztán már nem volt, de utána megint lett. Ilyen gondolatok jutottak az eszembe, ami­kor Presinszky Mihály mérnökkel, a nagycétényi (Velky Cetín) ifjúsági klub vezetőjével leültünk beszélgetni. Valamikor a nyolcvanas évek ele­jén a cétényt fiatalok, hogy szabad­idejüket célszerűbben töltsék, elha­tározták, ifjúsági klubot szerveznek. A kezdeményez^ éppen Presinszky Mihály (akkor még nem mérnök) SZISZ-tag volt. Az elhatározást pe­dig tett követte: a fiatalok össze­fogtak, s a hnb és a helyi mű­velődési központ segítségével hama­rosan létrehozták a maguk kis in­tézményét. A tagok buzgón vállaltak olyan társadalmi munkát, amelyből anyagi hasznuk származott. Így vi­szonylag rövid idő alatt sikerült meglehetősen jól felszerelni klubju­kat. Vettek rádiót, magnót, tévét, társasjátékokat. Ment-mendegélt a klub, tevékenykedett szaporán, míg azután nem jött a nagy balhé. Nyolc­vannégyben egy szép napon, amikor a fiatalok este a klubba akartak lép­ni, meglepetésükre a bejáratot nyit­va találták. Meglepetésükből rögvest megrökönyödés lett: amikor beléptek, a klubban a székeken és asztalokon kívül nem találtak semmit. Ismeret­len tettesek által elkövetett betöré­ses lopás — valahogy így fogalmaz­zák ezt meg hivatalos nyelven. A tettesek, sajnos, a mai napig Isme­retlenek. A klub ezután megszűnt létezni, az akkori tizenkét állandó tagnak nem volt kedve mindent elöl­ről kezdeni. De nem így Presinszky Mihály, Igaz, az eset őt ts lesújtotta, és egy ideig nem nagyon gondolt a klubra, de hát egy igazán aktív embeT nem tud soká veszteg marad­ni. Két év múlva Ismét nekilátott a munkának. Rövidesen újra toborozta a tagokat, a hnb-től kaptak helyi­séget, és amikor bevonult katoná­nak, teljesíteni állampolgári köteles­ségét, már Ismét volt rádió, magnó, tévé a klubban. A cétényi fiatalok klubja ekképpen feltámadt poraiból. A tagság, amikor elnökük bevonult, nem fogadta el lemondását. Arra a „röpke“ évre a SZISZ-alap szervezet alelnökét, Mészáros Tibort bízták meg a klub vezetésével. Azóta Ismét Presinszky Mihály vezeti a klubot, amelynek ma 56 aktív tagja van. — Csupa jó hírt hallottunk a cé­tényi klubról — mondom Presinszky Mihálynak az efsz irodájában, ahol a fiatal mérnök dolgozik. Szerény mosollyal, de Igenlően vá­laszol: — A hírek nem csalnak, szerin­tem ts Jól működik a klub, de ez nem az én érdemem, hanem a ta­goké, • akik a munkát végzik. — Például kik és hogyan? — Tevékenységünk sokrétű. Hadd említsem meg a rádióskör munká­ját, vagy a pionírokkal való foglal­kozást. A pionírok tulajdonképpen klubunk ifi-tagjai. De beszélhet­nénk ... — Maradjunk egyelőre a rádiósok­nál, jó? — A klub rádiósköre kétheten­ként jelentkezik a községi hangos­beszélőben. Háromtagú szerkesztőbi­zottság állítja össze a műsort, és rögtön hadd mondjam meg azt is, kik: Balázsi Teodor, Presinszky Klá­ra és Mészáros Tünde. Az adás nem a hírek „sima“ felolvasásából áll, hanem a szerkesztők egy kicsit pró­bálják megközelíteni a profi rádiós- stílust. Minden műsor SZISZ-híradó- ból, aktualitásokból áll, de szere­pelnek kulturális és sporthírek, és természetesen van zene. A híradás A Modrá vlna és a Rozhlas műsorújság nagy nyári versenye leginkább a cétényi dolgokkal fog­lalkozik. Tapasztalataink szerint ezt az adást sokan hallgatják. Ezután a klubvezető tovább sorol­ja, mi mindent csinálnak a klubban. Vannak előadássorozatok, aerobik. Pár kilométerre van a falutól Nylt- ra (Nitra), a városnak színháza van, ők pedig szeretik a színházat, mo­zit, így közösen színházba, moziba járnak. Életfa-bronzplakettet kaptak parkosításért, rendeznek diszkókat és videóznak kölcsönkért vtdeókészü- lékkel, és még sorolhatnánk klub­életük kellemes oldalát. De előkerül­nek a gondok is. A tagok nagy ré­sze csak a hétvégén tartózkodik Cé- tónyben, ezért tevékenységük csak a hét utolsó napjaiban tud kibon­takozni. A legnagyobb problémájuk az, hogy nem tudnak érdemleges kulturális munkát végezni, mert a községnek nincs művelődési háza, pontosabban még nincs, mert most épül. A klubosok pedig ezt nem né­zik ölbe tett kézzel. Tavaly 1950 órát dolgoztak le a kultűrház épí­tésén, erre az évre már 2250 órát vállaltak, amiből eddig 1600 órát már le is dolgoztak. — Munkánkat nagyon segíti — mondja búcsúzóul Presinszky Mi­hály —, hogy megértésre találunk a hnb-én és a helyi művelődési központ vezetőjénél ts Néhány tár­sadalmi szervezettel is Jő az együtt­működésünk. Sajnáljuk azonban, hogy éppen a Csemadokkal nem tud­juk megtalálni a közös nyelvet. Nemrégiben a SZISZ SZKB és a Csemadok KB együttműködést szer­ződést Irt alá a két szervezet kö­zött. Nem ártana talán, ha Nagycé- tényben Is áttanulmányoznák ezt az okmányt, bizonyára megtalálnák az együttműködés mikéntjét. —hr— Ha pénteken július 8-án 19.45 óra­kor bekapcsoljátok a rádiőt, a Bra­tislava adón, hallhatjátok a fiatal hallgatóknak készített nyári verseny­műsor második fordulóját. Az 0) Ifjúság olvasói már tud­ják, hogy akik bekapcsolódnak ebbe a versenybe és kitartók lesznek, sok értékes díj vár rájuk. A kilenc for­duló alatt öt-öt kérdés hangzik el, vagyis összesen 45. Akik a 45 kér­désből legalább harmincra helyes választ adnak, a verseny végén be­kerülnek a fősorsolásba. A nyerte­sekre többek között színes tévé, Sharp személyt számítógép, külföldi repülőút, Babetta kismotor vár. Első versenyfeladat: CSEHSZLOVÁ­KIA 78 EVE 1929-ben súlyos gazdasági válság sújtotta az országot. Az éhinség és munkanélküliség világgá kergette a férfiakat. Közben munkáslázadások és sztrájkok robbantak kL Ezek kö­zül emlékezetes az a tüntetés, ame­lyet Kosúton (KoSúty) szerveztek meg. E sztrájk egyik fő szervezője a CSKP szlovákiai területi vezetősé­gének tagja volt. 1987 december 13- án emlékeztünk meg születésének 100. évfordulójáról. írjátok meg a politikus nevéti Második versenyfeladat: ZENE £S Elet Ismert francia sanzonénekes, de a gyökerei másfele nyúlnak. Szülei születése előtt egy évvel költöztek Örményországból Párizsba. Azonkívül, hogy énekes, színészként ts ismert a neve. Ki ez az énekes? Harmadik versenyfeladat: NEMZE­TEKRŐL - TARTOZZUNK BÄR MÁS­HOVÁ A rádióban beszélgetést hallhattok egy indokínai ország fiataljaival. Fel­adatotok megnevezni, melyik ez az ország. Annyit elárulhatunk róla, hogy nem közvetlen tenger menti ország. Negyedik versenyfeladat: GYERTEK VELÜNK KIRÁNDULNI A rádióriportban a kelet-szlovákiai Solivar sóbányába látogatunk el. E bánya dolgozói is akkor ünnepük a bányászok napját, mint az ener­getikusok. Mikor van nálunk a bá­nyászok és energetikusok napja? Ötödik versenyfeladat: SPORT AZ ÚJSÁGÍRÓK SZEMÉVEL Karol Jezík fiatal sportújságíróval két népszerű sportágról, a kézilab­dáról és a kenuról hangzik el be­szélgetés. A tt feladatotok megírni annak a városnak a nevét, ahol a Vág a Dunába torkollik. E város szülötte Szabó Attila csehszlovák vá­logatott víztsportolő A második forduló kérdéseire a helyes választ Július 13-ig (szerdáig) a következő címre küldjétek: Cs. rozhlas, Modrá vlna, Mytna 1, 812 90 Bratislava. V. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom