Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-07-06 / 27. szám
új ifjúság 8 Évforduló a harmincharmadikon B ár a harminchármas nem számít kerek számnak, mégis Jubileumnak tekinthetjük az idei Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Országos Kulturális Ünnepélyét Gombaszögön (Gombasek). E rangot az a tény adta, hogy pontosan hatvan éve, 1923 augusztusában alakult meg Gombaszögön egy táborozás alkalmával a Sarló, az a politikai mozgalom, amelynek hagyományait Igyekeznek továbbvinni a jelenkori gombaszögi kulturális ünnepségek. Ez a tény abban fejeződött ki, hogy az ünnepély az idén tulajdonképpen már két nappal előbb megkezdődött, mint más esztendőkben. A Csemadok KB az SZLKP Marxista-Leninista Intézetével és a Szlovák írószövetség magyar szekciójával június 16—17-én történelmi-honismereti szemináriumot rendezett a Sarló megalakulásának évfordulója alkalmából Rozsnyón (Rozftava). Maga az ünnepély, amelynek idén egy kicsit változott a műsorstruktúrája, szombaton délután kezdődött. Elsőnek Pergő dallamok címen a Heőko testvérek mutatkoztak be zenekarukkal. Bár a popzenei műsorok Gombaszögön általában a leglátogatottabbak közé tartoztak, az idén csak „fél ház“ előtt volt kénytelen szerepelni a neves hazai együttes és énekesei. Ennek két oka lehet. Az első nyilván a szokatlan időpont. Eddig a szombati műsor jóval később kezdődött, s nem biztos, hogy a mostani korábbi kezdést minden érdeklődő tudatosította. Ha számításba vesszük, hogy a közönség viszonylag nagy területről gyűlik össze Gombaszögön — és nem mindig ideális közlekedési feltételek között —, talán a tizennégy órai időpont korainak tűnik. A másik ok az lehet, hogy a Heőko testvérek műsorában a popzenének inkább a „lágyabb“ irányzata érvényesül, amely a fiatalok egy részének érdeklődési körén kívül esik. Volt azonban ennek a ténynek pozitív hatása is, A rendezők és «ün a közbiztonsági szervek számára máskor sok gondot okoztak a kétes személyek. Most a számuk a tűrhetőség határain belül volt, így szebb, élvezetesebb volt az ünnep nélkülük! A popzenét a hagyományos néprajzi kiállítás megnyitása követte. Az idén a szőlőtermesztés tárgyi hagyományai kerültek bemutatásra. Mint már annyiszor, a kiállítás anyaga ezúttal is nagy gonddal és ügyszeretettel lett összeállítva, és hét járás eszközeit ölelte fel. A néprajzi kiállítás már elválaszthatatlan tartozéka az ünnepségeknek, de a rögtönzött fóliasátor továbbra sem a legalkalmasabb „kiállítóterem“. A gombaszögi szabadtéri színpad, tudtunkkal, felújítás előtt áll, el lehetne talán egyúttal gondolkozni azon is, hogy valamilyen célszerű megoldást találjanak a kiállítás számára. Nem stabil kiállítóteremre gondolunk, ez ott nyilván kihasználatlan lenne, inkább valamilyen könnyű, összeszerelhető konstrukcióra, amelyet az év folyamán máshol is ki lehetne használni. A szombat délutáni műsor lett idén a főműsor. Akkor tartották meg az ünnepi nagygyűlést, amelyen Rudolf Jurík, .az SZLKP KB osztályvezetője, a párt- és a kormányküldöttség vezetője és Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke mondott ünnepi beszédet. Szombatra tették át a Csehszlovák Te-, levízió már hagyományos egyenes adását is az ünnepségről. Ennek az oka, hogy az ukrán dolgozók kulturális ünnepélyének időpontja egybeesett a gombaszögivel. így a televízió kénytelen volt két egymás utáni napra tervezni adását. Szombaton Gombaszögről, vasárnap Svldníkből. A Február fényében című műsorban a hazai legjobb együttesek mellett négy vendégegyüttes (szlovák, morva, szovjet és magyarországi) mutatkozott be a közönségnek és a tévénézőknek. A hazai színeket a tavalyi Országos Népművészeti Fesztivál győztes gyermekcsoportjai — a somorjai (Samorín) Nagy Csali és a Stű- rovól Kisbojtár —, továbbá az idei fesztivál díjnyertesei — a komáromi (Komárno) Hajós, a nagyidai (Verká Ida) Ilosvai, a somorjai Csalló, valamint a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Dal- és Táncegyüttes — képviselték. Mellettük még a szinai (Sena) Rozmaring, a ki- rályhelmeci (Král1. Chlmec) Bodrogközi, a rozsnyói Búzavirág, a komáromi Egyetértés kórus, a Galántai (Galanta) Magyar Tannyelvű Gimnázium énekkara és a martosi (Martovce) éneklőcsoport kapott szereplési lehetőséget. A műsor szerkesztése és rendezése nem hagyott kívánnivalót maga után. Tartalmával azonban — gondolunk most a hazai együttesekre — egysíkúra sikerült. A jelenséggel már a zselízi (Zelie- zovce) Országos Népművészeti Fesztiválon is találkoztunk, nem új tehát a soros divat tűltengé- se, már többször felütötte fejét néptáncmozgalmunkban. Most is egyetlen vidék táncainak abszolút uralma mutatkozott meg együtteseink repertoárjában. Lehet valakinek bármilyen érzelmi indoka, egy országos fesztivál küldetése akkor sem lehet aktuális problémák (ál)megoldásának fóruma. A szubjektív érzelmekre mindenkinek joga van,, ez magánügy, egy országos rendezvény szerkesztőjének, rendezőjének munkáját azonban nem szabhatják meg ilyen érzelmek. Az évek folyamán már sokszor megtréfálta a közönséget és a rendezőket az időjárás. A tévé dolgozói is — adás helyett — már nemegyszer szemlélték esernyő alól az ázó színpadot. Nos, idén preventív intézkedést tettek az esetleges rossz időjárás esetére. A szombat délelőtti főpróbát szalagra rögzítették, és ha az időjárás gátolta volna a közvetítést, úgy a szalagról láthatták volna a tévénézők a népművészeti bemutatót. Szerencsére, az Időjárás idén nem szólt bele a rendezvény menetébe, de ezt az óvintézkedést a jövőben is alkalmazni kellene. A szombat esti műsor a művészet világának egészen más műfajából adott ízelítőt a nézőknek, és mint tapasztalhattuk, köz- megelégedésre, hiszen a kétnapos rendezvénynek ekkor volt a legtöbb nézője. A vendégszereplő Győri Kisfaludy Színház társulata Kálmán Imre Marica grófnő című operettjét vitte színre. A valamikori vaskalapos viták az operettről talán nem időszerűek, a műfaj visszanyerte jogosságát. Az itt-ott elhangzó kételkedés inkább e műfajnak a gombaszögi rendezvény koncepcióba illeszkedését kérdőjelezte meg. Pedig ez a rendezvény már hosszú évek óta megszűnt kimondottan folklór- rendezvény lenni. Inkább egy ösz- szetett műfajú „sokízű“ konglomerátum, amely minden érdeklődést igyekszik kielégíteni. Ha békés egymás mellett élésben megfér egy színpadon popzene, folklór, kabaré, akkor talán az operett sem olyan műfaj, amelyet száműzni kellene. A szombat estét hagyományosan táncház zárta. Okulva az előző évek tapasztalataiból, a rendezők ezt a berzétei (Brzotín) művelődési házba helyezték át. így azonban szinte kizárólag csak a szereplők élvezhették a táncolást. Vasárnap nem nagyon változott a műsor, leszámítva a már említett tévéközvetítést. Reggel koszorúzás! ünnepség volt Rozsnyón,, majd menettánc-bemutató, ezt követően pedig Gombaszögön a gyermekcsoportok műsora Gyermekek a gyermekeknek címen. Az időpont már krónikusan nem megfelelő, a gyermekek leginkább egymásnak mutatkoznak be. Vagy az időponton, vagy a szervezésen kellene változtatni. Délután Barátaink üdvözlete címmel a Szőttes és a vendégegyüttesek adtak közös műsort. Az ünnepségeket a magyarországi előadóművészek szórakoztató műsora zárta. Végezetül már csak annyit, hogy a kiadott műsorfüzet, amely jól tájékoztatta a látogatókat, ta- llán feltüntethette volna az egyes műsorok szerkesztőinek és rendezőinek nevét is, és a fordításra ugyanúgy oda kellett volna figyelni, mint az eredeti szövegre. Horváth Rezső XIV. HONISMERETI KERÉKPÁRTÚRA A KÉPEK VILÁGA dúsan duSek válogatott elbeszéléseiről A honismereti kerékpártúra idei útvonala hazánk egyik legszebb és talán legféltettebb vidékét, a Csallóközt Járja be. A szervezők között ezúttal a Csemadok KB klubtanácsát, a Csemadok Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságát, valamint a somorjai (Samorín), az alis- táli (Hrobonovo) és a nagymegyeri (Calovo) művelődési klubot találjuk. Csakúgy, mint eddig, a rendezvényen mindenki részt vehet, aki szeretne közelebbről megismerkedni a vidékkel, aki szereti az élményeket, baráti találkozásokat. A túrához bár-‘ hol és bármelyik napon csatlakozni lehet — akár gépkoccsival, akár motorkerékpáron Is — korhatár nélkül. Az ellátásról, élelmezésről mindenki saját maga gondoskodik, s egyéb tekintetben Is az önellátásra kell törekedni. A szükséges felszerelés közül a legfontosabb a jó állapotban lévő kerékpár, lehetőleg csomagtartóval és pótalkatrészekkel ellátva, sátor és hálózsák, ruhanemű minden idő]árásra számítva. A túra kiindulási táborhelye vonaton és autóbuszon egyaránt megközelíthető: Somoria legközelebbi vasútállomása Oszor (Kvetoslavov). A második táborhelyhez, Felsőpatony- hoz (Horné Potöfl) közel eső vasútállomás Dióspafony (Orechová Po- tőft), a harmadik táborhely — Kulcsod (Klúíovo) Nagymegyerrői közelíthető meg. A túra időpontja 1988. Július IS — 24. Az útiterv: 1988. július 15., péntek: táborverés Somorján az STK sportelepén, tábortűz. Július 18., szombat: Somorja — Csallőközcsütörtök (Stvrtok na Ostrove) — Gomba (Hubice) — Nagymagyar (Zlaté Klasy) — Ulésháza (Novy Zivot) — jóka (Jelka) — Nagyfödémes (Pusté Olany) — Somorja. Július 17., vasárnap: Somorja — Gútor (Hamuliakovo) — Püspöki (Pod. Biskupice) — Bratislava — Somorja. Este: sporttalálkozó, tábortűz. Július 18., hétfő: Somorja — Sá- mot (Sámot) — Pipagyújtó — Nagyszarva (Rohovce) — Sárosfa (Blat- ná na Ostrove) — Lég (Lehnlce) — Felsőpatony — táborverés. Este: Roncsol László: Felsőpatony története. Táborhely Felsőpatony. Július 19., kedd: Felsőpatony — Mlhályfa (Mlchal na Ostrove) — Gelle (Halira) — Budafa (Trstená na Ostrove) — Süly (Sulany) — Felbár (Horny Bar) — Baka — Lőcs (Lúő na Ostrove) — Nagyabony (Veiké Blahovo) i—■ Dióspafony — Felsőpatony. Este: Marcell Béla: Csallóközi hiedelmek. Július 28., szerda: Felsőpatony — Dunaszerdahely (Dunajská Streda) — Dunatőkés (Dunajsky Klátov) — E- perjes (Jahodná) — Sóssziget (So- Iary) — Vámosfalu (Trhové Myto) — Dunaszerdahely — Felsőpatony. Este: Pomiohfll: Csallóköz növényvilága. Július 21., csütörtök: Felsőpatony — Hegy été (Kútniky) — Alistól — Bögellő (Bohefov) — Padány (Pa- dáfi) — Mad — Várkony (Vrakúií) — Felsőpatony. Este: Bödök Zsigmond: Csillagok, csillagok. Július 22., péntek: Dunaszerdahely — Gabéíkovo — Nyárad (Topolovec) — Szap (Parkoviőovo) — Medve (Medvedov) — Kulcsod — táborverés. Este: Dr. TTmaffy László: A Csallóköz és Rábaköz néprajza. Táborhely: Kulcsod. Július 23., szombat: Kulcsod — Csicsó (Ciőov) — Füss (Trávnlky) — Nagytnegyer — Csillzradvány (C. Radvafi) — Kulcsod. Este: Ág Tibor: Csallóközi népdalok. Július 24., vasárnap: Túrázás, tá- borbontás. Puntigán József Kevés szerzőt ér az a szerencse, hogy röpke néhány hónap leforgása alatt két kiadványban is napvilágot látnak válogatott munkái. Duäan DuSek szlovák novellistával ez történt: a Madách Könyvkiadó tavaly — Rácz Olivér tolmácsolásában — jelentette meg „Gyűszű“ című könyvét, és most, 1988-ban Jelent meg a szlovák nyelvű, bővített változat, amelynek címe: „PráSky na spanle“ (Altatópor). Ezt a könyvet a Smena Kiadóvállalat adta ki. A két kiadvány között választhat — vagy azokat összehasonlíthatja — a két nyelvet beszélő szlovákiai magyar olvasó. DuSek a hetvenes évek elején jelentkező prőzalrők nemzedékének tagjai közé tartozik. Ekkor debütált Habaj, Mitana, Zelinka. Puäkää. Mindannyian kisprőzai alkotásokkal kezdték, de a kisprózához hű — igazán — csak Duäek maradt. A többiek később regényekkel hívták fel magukra a figyelmet. Duäek novelláinak és karcolatainak szereplői Igazi „irodalmi“ hősök. Ezek a duäeki értelemben létező, fura, olykor szórakoztató, máskor megmosolyogtató emberkék egyszerűen elvesznének a zord századvégünkben. A novellákat olvasva stilizált környezetbe sodródik az olvasó, ahol nincs helye a köznapi, tehát szokványos kapcsolatoknak, ve- tületeknek, a földi gravitáció itt egyszerűen érvényét veszíti. A szlovák író novellái kedvesek, szórakoztatók. A próza szövegét a Ura szálai fonják át meg át. Aki ebbe a világba nyit, ne várjon érdemleges, csípős társadalombírálatot, érdes bölcsességet, sem hiteles kor- rajzot, hanem fogadja el ezeket a huncut, máskor mulatságos, vagy mélabús históriákat úgy, ahogyan a szerző megírta őket. Duäek — különben — nincs egyedül a porondon. Annak, aki olvasta Krúdy Gyulát, vagy Kosztolányi Dezsőt, esetleg Óta Pavelt, már csekélység „áthangolódnia“ DuSan Duäek novelláira. Megéri... Vajkai Miklós
