Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-25 / 21. szám
SBMHIiPBffliBSiaWBBIiiWIBJJI WBAWiigW JWiBWBWW— Dagályra várva 3 Pedagógusok és mezőgazdászok — egy klubban 4 A világ „legbűnösebb zuga“ 5 Találkozás a NOB elnökével 6 Üj Hajtások 7 Hívogató a fesztiválra SS BRATISLAVAI LÍRA 1988 Május 25-én, szerdán este 20.00 érakor Ismét felcsendül Enatíslavában a Szakszervezetek Házában a nemzetközt könnyűzenei fesztivál szignálja. Az előző évek hagyományaitól eltérően idén nem négy, hanem csak háromnapos lesz a rendezvény. A Bratislava! Ura első napján kerül sor a hazai szerzők vensenyére az Arany, ez Ezüst és a Bronz tiráért. Tizenkét cseh és szlovák dal hangzik majd el. Nyolcvanhét szerzeményből választotta ki az előzsürl ezt a tizenkettőt. Idén Ismét bebizonyosodott, hogy az ilyen Jellegű versengés főleg a fiatal szerzőket érdekli, az előadók pedig, egy-két kivételtől eltekintve, valamennyien a kezdők közé tartoznak. Nagy kár, hogy a már befutott énekesek és együttesek — talán félve az esetleges vereségtől — nem vesznek részt a versenyben. A bemutatott dalokat egyébként Václav Zahradník elnökletével nyilvánosan pontozza a zsűri. A verseny után fellép Richard Müller a Banket együttessel, valamint a lengyel Allcja Majewska és a szovjeuniébell Masina Vre- rneni fIdőgép) együttes. Az előrejelzések szerint ez a szovjet együttes legalább olyan nagy sikerre számíthat, mint a szovjet rockzene tavalyi képviselője, ez Avtograf együttes aratott. 'A Masina Vremeni Jelenleg az egyik legnépszerűbb együttes a Szovjetunióban. Tizennyolc évvel ezelőtt alakult meg, s az utóbbi hét évben hivatásos zenekarként működik 1980-ban Tbilisziben megnyerték az ottani fesztivál nagydfját, azóta rendszeresen turnéznak a Szov- Jetunióban. Dalaik érdekessége, hogy a rockelemeken kívül orosz népi motívumokat is felfedezhetünk bennük. Május 26-án, csütörtökön, a fesztivál második napján két együttes lép fel: Peter Lipa érdemes művész együttese a vendégeivel, valamint Paco de Lucia együttese. Kétórás műsort ad flamenco stílusban * népszerű és közismert spanyolországi előadd. Pénteken, 27-én lesz a nemzetközi verseny, amelyen képviselteti magát Ausztria, Románia, Ausztrália, Nagy- Britannia, az NDK, Magyarország (Sárközi Anita), Írország, Lengyelország, az USA, Törökország, Kuba, az NSZK. Jugoszlávia. Egyiptom. Hollandia, a Szovjetunió, Norvégia, no és természetesen hazánk is. Csehszlovákiát a hazat verseny győztese fogja képviselni. A külföldi vendégek különféle zenei stílusokat követnek, de nevük általában ismeretlen az itteni közönség számára. Ä verseny után Vaso Patejdl és vendégei zárják a rendezvénysorozatot. A vendégek közül két név: Heidl jan- kü (a képünkön) és Benkő László. A fömflsorokon kívül 25-én és 26-án 16.00 órai kezdettel az „S“ stúdióban Idén is megrendezik a Poetikus Lírát. A folkzene képviselői, kizárólag hazai előadók kapnak itt helyet. A Poetikus Líra mottója: „Élő emberek mesterséges megvilágításban“. Elmarad a fiatalok koncertje, ami nagy kár. mivel ez a rendezvény minden évben nagy tömegeket vonzott. Megrendezik viszont az eddigi 23 évfolyam során először azt a szemináriumot, amely a hazai és külföldi popzene helyzetével, feladataival és lehetőségeivel foglalkozik majd. A legfontosabb hangversenyeket a Csehszlovák Rádió egyenes adásban közvetíti, a Televízió pedig az első két nap műsorát kétórás „csúszással“, a harmadik napot. tehát a nemzetközi versenyt, élő adásban tűzi műsorára. Jegyhez Jutni a fesztiválra műiden évben nehéz, de mivel a helyárak idén megdrágultak, talán még most sem késő megpróbálni Jegyet szerezni. Papp Sándor A BB ■■ / | közössegekről H a megoldható volna, hogy megszervezzük a leértékelődött fogalmak versenyért, gyanítom, érdekes eredmény születne. Valószínűleg korábban vitathatatlan értékűnek hitt szóképek szállnának harcba a dobogós helyezésekért, s az egyik nagy esélyes talán éppen a legszívesebben használt kifejezéseink egyike: a közösség lenne. Pedig a szót ma Is úgy írjuk, mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Mégis mitől van, hogy hallva-olvasva egészen más gondolatokat Indít az emberben? Mitől van, hogy oly „sikerrel“ lapátoltuk ki belőle, ami értékes, igaz, nemes volt? A probléma egyik magyarázata — talán —, hogy a közösség kifejezésünket jelszóvá tettük, „ráolvastuk“ minden olyan információra, amelyben kettőnél több személy érdekelt, még ha a kollektív szellem kísérteni sem jár közéjük. Vagyis nem azt mérlegeltük, hogy a csoport lényegi ismérvei közösségiek-e, hanem az alaki megfelelést tekintettük mérvadónak. így születhettek — csupán a példa kedvéért említem ezt — ískolaközösségek olyan helyeken Is, ahol a tanulók jelentős hányada közömbös az alma mater és saját sorsa iránt. Ily módpn neveztetik közösségnek minden SZISZ-alap- szervezet, noha jól tudjuk, mai állapotukban nem mind méltó e minősítésre. Vagyis mert a dolgokat nem nevükön neveztük, s devalváltuk azt is, ami pedig „kemény valutája“ lehetne társadalmunknak. Itt van azután a jó régi szokás: ha valamiben fantáziát látunk, rögtön rátelepszünk. Szabályok, pontosabban korlátok közé szorítjuk, intézményesítjük, s az esetek többségében ezáltal ki is öljük belőle az eredeti szándékot, azt, ami korábban éltetője, mozgatója volt. S ha vonakodnak beállni a sorba, máris gyanússá válnak a szemünkben, máris sandán nézünk rájuk. Ebben szerencsére történt azért változás. A mostanában sűrűn szóba hozott óhaj, hogy tagoltabb, színesebb, a tényleges igényekhez igazodó ifjúsági mozgalomra van szükség, talán segít valamit az ügyben, talán hozzájárul ahhoz, hogy a valódi és igaz közösségek újra megtalálják helyüket az értékrendben. Azt hiszem, az egyetlen járható út, ha élni hagyjuk, méghozzá a maguk választotta módon hagyjuk élni a fiatalok közösségeit, közösségi kezdeményezéseit. Van keret — az alkotmány s hazánk egyéb törvényei —, amit-túllépni, áttörni nem lehet. Nem is szükséges. A „felügyeletnek“, az ellenőrzésnek, s — más oldalról — az ösztönzésnek, segítésnek erre kell Irányulnia. Hogy ezen belül mit S hogyan csinálnak, bízzuk rájuk. Bízzuk rájuk, mert tudják. A közösségeknek ugyanis nem az a fő jellemzőjük, hogy valakik megszervezik őket. Többnyire maguktól jönnek létre, belső törvényeik szerint formálódnak, fejlődnek, alakítják ki értékeiket. Teszik ezt azon egyszerű oknál fogva, hogy létezésük valamilyen konkrét környezethez, problémához kapcsolódik, s az ebben érintett emberek azon közös igényéhez, szándékához, hogy választ, megoldást keressenek, és adjanak mindezekre. Nagy hiba azt hinni, hogy mai, az egyéni törekvéseket fokozottan díjazó világunkban nincs igény a közösségekre. A kinevezett „úgymond-közösségek- re“ nincs. Ne is legyen. Az igaziakat azonban óvjuk, segítsük, mert meglehet, hosszabb távon jobban kamatoznak, mint a legnagyobb bankok kölcsö- nei. Ö. I.
