Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-04 / 18. szám
^I üj ifjúság 31 a termeléskiesés Idejének csökkentésére k illőn tervezetet dolgoztunk ki. A termékfelújításnak és a tematikus feladatok megoldásainak köszönhetően csökkenthetjük az egyes alkatrészek gyártásának munkaígé- nyességét. Üzemünk jövője biztosítva van, hiszen 1985-ben tettük le az új üzem alapkövét, a beruházás értéke 95 millió korona. A szomorú benne csupán az, hogy az első gyárcsarnokot már tavaly át kellett volna adni rendeltetésének, de az építészek most sem álltak feladatuk magaslatán, így át kellett ütemezni az átadást Idén novemberre. A dolgozókat, mivel az említett csúszás miatt feleslegesek voltak nálunk, Prostéjovba küldtük betanulás címén. ÁTÉPÍTÉS a szisz ben Mikulás Andrejkoviö: „Még mindig nehezen megy a munkaszervezés." Kisbandi Péter mérnökkel, a műszaki előkészítő részleg dolgozójával indultunk gyárszemlére. Több épüönkéntelenül' is a bányászat, az évszázados történelmi hagyományokban gyökerező nehéz, föld alatti mesterség jut az eszünkbe, ha ezt halljuk Rozsnyó (Rozftava). Idők múltával a föld gyomrának ürülése is közrejátszott abban, hogy nem lehetett a dinamikusan fejlődő járási székhely lakosságának egyedüli munkaadója a bánya. Fokozatosan új iparágak honosodtak itt meg, amelyek hozzájárultak a foglalkoztatottság problémáinak a megoldásához. Ennek ellenére még ma sem lehetne azt mondani, hogy Rozsnyó iparváros — hiszen a járás ipari termelésének csupán 18 százalékát adja —, mégis vannak olyan fejlemények, melyek arra engednek következtetni, hogy rövid időn belül változik a kép. Jő példa lehetne erre az Agrozet rozsnyói üzeme, amely ma sokak számára szinte semmit nem jelent, de a jövőben bizonyára sokat hallunk még róla. Az ok kézenfekvő: tavaly kezdték meg az MT 8065 típusú kistraktorok gyártását, amelyeket napjainkban a kiskertészek hasztalan keresnek. Hiánycikk. Jelenleg azonban még csak a hatalmas beruházások körvonalazzák a jövő századot idéző üzemet, de meg kell említeni azt is, hogy sok-sok probléma, hiányosság tisztázatlan kérdés is ö- vezi a gyárat. tényék és Érvek A gépipart Rozsnyóra 1979-ben kezdték telepíteni, amikor is a pros- téjovi konszern üzemrészleget alapított a régi kenyérgyár sebtében átalakított épületeiben. Mezőgazdasági kistraktorokhoz függesztett gépeket — földgyalut, szilárd és rotációs tárcsákat, seprökeféket gyártottak akkor. Kezdetben 85 dolgozóval termeltek, majd a gyártás volumenének növekedésével és a végtermékek számának emelésével a dolgozók létszáma is fokozatosan nőtt. A hetvenöt százalékban exportra termelő üzemben ma közel ötszázan dolgoznak, zömében huszonéves fiatalok. Az átlagéletkor huszonhat év. A hetedik 'ötéves tervidőszakban minden évben teljesítették a termelési mutatókat. Aztán jöttek az új kihívások: a minőségi követelmények, az energiatakarékosság és egyebek. Ezek következtében elmúlt évben már nem sikerült teljesíteniük a tervet. A magyarázat elég szokványos: fiatal az üzem, nincsenek feladatok megoldásához. Ilyen fiatal gárdával, ilyen termékmegoszlás a szállítói-megrendelői kapcsolatok közismerten rossz állapota és a nagymérvű munkaerővándorlás közepette nehéz boldogulni. A gyár pártalapszervezetének elnöke, a személyzeti osztály vezetőMl KELL A HÍRNÉVHEZ? je, Mikulás Andrejkovií, aki a gyár megalapításétól kezdve itt dolgozik, s ismeri a helyzetet, sok mindenben kiegészítette e leegyszerűsített magyarázatot. A BEAVATOTT SZEMÉVEL — Persze, mindenki tud érvelni valamivel, ha magyarázkodni kell, de ítélje meg maga, mennyire objek- tívek ezek az okok. Én három fő okot tudnék mondani. Évről évre rosszabb a nyersanyagellátásunk. Egy friss példa: erre az évre 1800 tonna hengerelt vasárut kértünk a szállítóktól, és csupán 1000 tonnát tudtunk szerződéses úton biztosítani, a többi, egyszerűen fogalmazva, függőben van. Gépeinket sokszor nem tudjuk komplettizálni a gumiabroncsok és egvébek hiánya miatt. Másodszor: sem a gépparkunk, sem a szakemberállományunk nem ad reális alapot az éves 27 százalékos termelés- növekedéshez, amit a terv ír elő. Csaknem minden évben előfordul, hogy a vásárlók (a KGST-tagorszá- gok) menet közben igényelnek különböző változtatásokat a termékszerkezetben, s ez ellen nem tudunk védekezni. A harmadik okot szubjektívnak nevezném, vagyis nekünk is vannak még lehetőségeink fokozni a termelékenységet. Még mindig alacsony a munkaszervezés szintje, a fiatal dolgozók nevelése a SZISZ- szervezet gyengébb munkája miatt hagy szintén kívánnivalókat maga után, a termelés rezsiköltségei is alacsonyabbak lehetnének. Az új vállalati törvény értelmében, az önfinanszírozás bevezetése után az utóbb említett hiányosságokat gyorsan fel kell számolni, hiszen létkérdés lesz a gazdaságosság, a nyereségesség. Mi már tavaly júliustól bekapcsolódtunk az új vállalati törvény megvalósításának kísérleteibe, bár tervezetten veszteségesek vagyunk, mert a külföldi értékesítési árak jóval alacsonyabbak a hazai nagykereskedelmi áraknál. De hát nekünk olcsón kell „érdekeseknek“ maradnunk a külföldi partner számára. Ez viszont nem tőlünk függ, hanem államközi megegyezések és az állami vállalat belső szerkezetfelépítésének kérdése. Üzemen belül radikális változásokat tervezünk. Ésszerűsítő megoldásokkal oda akarunk hatni, hogy csökkentsük a termékek anyag- és energiaigényességét, a munkaidő jobb kihasználását. Az üresjáratok, Bakos Szilvia: múlik.“ „A boríték vastagsága az egyén szorgalmán és ügyességén letben, sőt a város több pontján is jártunk, de a végterméket, az MT 8085 klstraktort kész állapotban sehol sem láttam. Kísérőm szolgált magyarázattal: — Pillanatnyilag kistraktorok kész állapotban nincsenek. Az MT 8035-ös gépekből tavaly csupán tíz darabot gyártottunk, amelyek most vannak próba üzemelésen. Eddig semmilyen panasz nincs, sőt, nagyon jók a tapasztalatok, így az 1088-ra tervezett kétszáz darabot minden bizonnyal le Is gyártjuk. Az első példányok júliusban készülnek el. A technológiát az első tíz darab gyártása közben sikerült tökéletesíten, és a prosté- jovi tapasztalatokhoz viszonyítva optimalizálni. Miközben a gépek mellett szorgoskodó fiatalokat néztem, szinte diákéveim egy-egy műhelyőrájának pillanatai villantak fel emlékezetemben, de az is eszembe jutott, amit a pártelnök a SZISZ-esek címére mondott. — Mi tagadás, elődeink nem úgy dolgozták, mint ahogy azt a helyzet megkívánta volna, ezért is jött az átépítés. Eddig egy alapszervezetünk volt, most pedig a nagy létszámra és a tagolódásra való tekintettel, egy üzemi csúcsbizottsiágot és hét alapszervezetet hoztunk létre. Az egyiknek én vagyok az elnöke, egyúttal tagja az üzemi csúcsbizottságnak, így ismerem a problémákat. Alibiz- mus lenne a bejárókra, a többműszakos termelésre, az érthetetlen passzivitásra hivatkozni. Kerek-perec meg kell mondani, hogy a funkcionáriusokon múlott, az ő érdekeltségükön, a laza fegyelem, a kritika és önkritika hiányán. Most elsőrendű feladatnak tekintjük a káderek stabilizáláséi, az üzem vezetőségével szembeni viszony javítását és tisztázását. Már az új felállításban javasoltunk egy összejövetelt az üzem vezetőségével, ahol pontosítanánk a felelősséget, illetve a fő feladatokat. Én két éve jöttem ide, és úgy látom, a szociális program jő, a feltételek megvannak az eredményesebb munkához. A múlt egyik hibája volt az is, hogy a SZISZ nem karolta fel eléggé a szakmunkásképzőből ide került fiatalokat, így ezek csak tengtek-lengtek, sokan aztán később el is távoztak. Mi üj koncepcióval, új szellemben kezdtünk hozzá munkánkhoz. Célunk közvetlen kapcsolatot, teremteni az üzem vezetőségével és a fiatal dolgozókkal. Példaként említhetném a ZENIT- versenyt, „A mi illik és mi nem?“- vetélke-dőt, a közös tátrai síkirándulást vagy a SZISZ-müszakot mint első eredményeinket. Persze még nincs minden rendben, eltelik még egy kis idő, mikorra összerázódik a társaság, de érzésem szerint jó úton haladunk. KI 1ST, KI ÜGY Egy hatalmas csarnokban folyik a gyártás. Itt is, ott Is zümmögnek, csattognak a gépek, tesznek-vesznek körülöttük a fiúk és lányok. Igen, lányok is, mert a gyengébb nem képviselői is ott állnak az esztergapadoknál, maróknál, fúró- és sajtológépeknél. Tíz lány dolgozik ebben a műszakban — tudom meg kísérőmtől. Mi tagadás, szokatlan a látvány, hiszen ilyen csinos lányokat gyakrabban látni divatos öltözékben, mint olajos munkaruhában. Vajon ők azok a „vándormadarak“, akikről már volt is sző? A rozsnyói Bakos Szilvia az SPT 321 esztergagépen dolgozik. Csupán négy hőnapja látja el e modern forgácsológépet, de már problémamentesen megy neki a munka. A szakmát a Rozsnyói Bányaipari Szakmunkásképzőben tanulta. — Hogy megy a munka, hogy érzed itt magad? — A munka megy. Minden egyes ilyen tengelyből két millimétert kell leszedni, persze két befogásra. Az R4-es fizetési osztályba vagyok besorolva, ami nem rossz két év gyakorlat után, csak hát a boríték vastagsága az egyén szorgalmán és ü- gyességén múlik. Szeretek ezen a gépen dolgozni, illetve hát ennek a másiknak is kéne menni itt mellettem, és azon is dolgoznék, mert lényegében én csak befogom a munkadarabot, a művelet után pedig ellenőrzőm a méretet. Egy gépen nem kereshetek annyit, mintha két gép is lenne. Hogy á másik miért nem működik? Nincs itt az a karbantartó, aki beállítaná és elindítaná. Érted te ezt? — A szerződésed három évre szól. Mi lesz azután? — Még nem gondolkoztam rajta, de egyelőre nem tervezem, hogy több elődömhöz és iskolatársamhoz hasonlóan én Is eltávozzak innen. Egyrészt sokkal jobb, mint a régi gyárcsarnok, a kollektívában is jól érzem magam, a keresetem -is tűrhető. Ezek az apró hiányosságok a munkaszervezés körül pedig, remélem, idővel megszűnnek, meg aztán talán nincs is olyan munkahely, ahol minden ideális lenne. Az FN 100-as rotációs kapák szerelőrészlegén — az előbbinél sokkal kisebb, sötétebb csarnokban — egymás mellett sorakoznak a befejezésre váró "szerszámok. Egy szimpatikus, bajszos" srácot, Molnár Jánost kérdezem, -mi lesz ezeknek a sorsuk, mikor készülnek el? Ez az, amit én s-s-m tudok. Mi már komplet- tizá-ltuk volna .őket, de hát most a változatosság kedvéért, a fedőlemezek hiányoznak. — Miért, ‘talán -más alkatrész is v.„ - í Molnár János: „Most a változatosság kedvéért a fedőlemezek hiányoznak." szokott hiányozni? Ahogy elnézem, elég egyszerű alkotóelemekből épül fel ez a rotációs kapa, és Jószerével minden itt készül., Mégis vannak ilyen problémák is? — Sajnos, itt elég gyakran hiányoznak alkatrészek, illetve a nyersanyag. A műszak vezetőknek mondjuk is gondjainkat, gyakran, de hát mit sem ér a panasz. Nincs összehangolva az anyagbeszerzés a munka- szervezéssel. Néha egész napokat töltünk el várakozással, nincs mit feldolgozni. Engem ez annyira elkedvetlenített, hogy a Jövő év elején távozok innen. Ezernyolcszáz koronát keresek csupán, és ez egy huszonhárom éves fiúnak nagyon kevés, főleg' ha tudom, hogy nem rajtam múlik1 az, mennyit termelek, és ezzel együtt mennyit keresek. A műszakvezető Gyenes Gyula szintén a közelben van, így tőle várok magyarázatot János kifakadá- sára. — Ezeket a kapákat ml gyártjuk, de az alapanyagot nem. Ahhoz, hogy a munka fennakadás nélkül menjen, valóban folyamatos anyagellátásra lenne szükség. Eddig ezt különböző okoknál fogva nem tudtuk elérni. Az viszont már belügy, hogy nem tudunk pótmunkát adni a dolgozóknak, ha éppen várni kell valamire. Ez a szerelőműhely elavult, kicsi, sötét, valóban nehéz körülmények között kell dolgozniuk az embereknek, akárcsak a festőknek, akik szintén hozzám tartoznak. Mindamellett, hogy igényesebbek leszünk magunkkal és másokkal szemben Is, én elsősorban türelmet kérek az embereimtől, hiszen merőben változik majd a helyzet, ha az új üzem felépül. Jancsi másutt keresi magának a boldogulást, pedig kár érte, jő dolgozó, ügyes szerelő. A helyzetet sokszor másképp látja a vezető, mint a gép mellett dolgozó munkás. Egy dolog azonban leszűrhető, s ez a további, a cikkben nem említett emberekkel való beszélgetéseimből Is kitűnt: a rozs- nyói Agrozet fejlődőképes fiatal üzem, amely mind a felettes szervek, mind a járási és városi vezetőség támogatását élvezve dinamikusan fejlődik is. Elsősorban türelemre és kitartásra van szükség, s biztos, hogy egy két éven belül az MT 8065-ös kistraktorokkal szerzett hírnév mellé kölcsönös elégedettség Is társul. 1 Polgári László (A szerző felvételei)' Az MT 80S5-ŐS kistraktor Gyenes Gyula: „Ezeket a kapákat mi gyártjuk.“ Kisbandi Péter mérnök: „Eltelik egy kis idő, mire összerázódik a társaság."
