Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-04 / 18. szám
új ifjúság 4 gyik ismerőseim Idén már harmadszor próbálkozik az egyetemi fel- vételivel. Kitűnő nyelvérzékkel |B megáldott teremtés, a gimnáziumi tanulmányi eredményei nagyon jók voltak, de .. Előbb angolfrancia, majd angol-német tolmács szakra jelentkezett. A felvételiken ugyan megfelelt, de helyszűke miatt elutasították. Ügy látszik, nem volt szerencséje. Vpgy talán valami más hiányzott? Az ismeretség, a protezsáló szó? Közben már több munkahelye is volt, de sehol sem talált magára. Az a szerencséje, hogy a lányokat nem viszik katonának. Esete nem egyedi. Magam is ismerek több olyan tehetséges embert, akik a sikertelen felvételi után csak tengnek-leng- nek. De ismerek szerencsésebbeket is, akik kevésbé voltak tehetségesek, mégis szereztek diplomát. Ez, persze, nem baj, mert még mindig tehetségekről van szó. Az viszont már igen, hogy jelenlegi felvételi rendszerünk — érzésem szerint elég nagy számú „kallódó embert termel“. Olyanokat, akik majd egész életükben vagy legalábbis hosszú ideig mást kényszerülnek csinálni, mint amit szeretnének. A felvételik körüli részben bizonyított, de többször bizonyíthatatlan korrupció, a különböző — gyakran természetellenes — központi irányszámok és á rájuk vonatkozó hiedelmek gátolják az értelmiség természetes kiválasztódását. Ml a helyzet a magyar tannyelvű középiskolákban, gimnáziumokban érettségizett, továbbtanulni szándékozó diáksággal? A gimnáziumok esetében egy másik problémával is találkozhatunk. Ez ugyan országosan érvényes erre az iskolafajtára, de a magyar tannyelvű gimnáziumokat, s a vegyes tannyelvüekben a magyar tannyelvű gimnáziumi osztályokat fokozottabban sújtja: az idült létszámhiány. Az érdeklődés csökkenésének oka az, hogy ez a kő. zőpiskolafajta nem ad szakképesítést. Gimnáziumaink kénytelenek olyan diákokat is felvenni, akik a főiskolai tanulmányok iránt nem érdeklődnek, esetleg arra nem is alkalmasak, így — bér ennek az iskolának elsőrendű feladata a főiskolára való felkészítés — a továbbtanulási vágy, a felső- oktatási intézményekbe jelentkezők száma kisebb a kívánatosnál. Pedig gimnáziumaink, azok tanárai minden Igyekezetükkel] azon vannak, hogy emeljék a jelentkezők számát, meg azon, hogy diákjaik felkészültsége a lehető legjobb legyen. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a magyar tannyelvű gimnáziumokban érettségizett tanulók kitűnően megállják a helyüket a főiskolákon. így a Kassai (Koáicej Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai is. A város műszaki főiskolájának tanárai például elismeréssel szólnak a kassai gimnázium volt növendékeiről, elismerésüket már írásban is kifejezték az Iskola igazgatóságának címére. Azzal a céllal látogattam el ebbe a gimnáziumba, hogy diákjainak továbbtanulási céljai, felvételi eredményei felől érdeklődjem. A negyedik évfolyam diákjaival épp az Írásbeli érettségi vizsga előtti napon beszélgettem. Nem a legjobb időpont a diskurzusra — gondoltam, de a diákok felszabadult- ság.a biztató volt. A Kassai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban idén két osztályban összesen 29-en é- pettségiznek. Tavaly még 32-en voltak, de 3 diáktársuk átlépett a Banská Stiavnica-1 Gimnáziumba, mert Magyarországon szeretnének továbbtanulni. Mivel a külföldi főiskolákra már lezajlottak a felvételi vizsgák, ők már ismerik az eredményt is: megfeleltek, felvették őket. Az a 18 Kassán maradt diáktársuk azonban, aki hazai főiskolára jelentkezett, még nem lehet nyugodt. Különösen az a 10 nem, akik egyetemre szeretnének menni, mert az egyetemi karokra meglehetősen nehéz bejutni. A tízből négyen pedagógiai karra pályáznak, ketten bölcsészkarra. Három diák az orvosi, egy pedig a természettudományi karra jelentkezett. A többiek műszaki főiskolára mennek, az évfolyam maradék része, 11 diák pedig szakosító iskolába készül. A legtöbbjükben már régebben kialakult az elképzelés a leendő pályáról, bár azt, hogy konkrétan milyen szakra jelentkezzenek, sokan csak a felvételi kérelem beadásának határideje előtt néhány nappal tudták, eldönteni,- mert több főiskola, például a bratlslavai bölcsészkar csak késve küldte el a nyitandó szakok listáját. A diákok azt állították, hogy döntésük saját elhatározásból született, szülői vagy tanári akarat nemigen befolyásolta. Az évfolyamban nem találtam olyan diákra, aki a gimnázium négy éve alatt gyökeresen megváltoztatta volna tervét. Aki főiskolára készült, az ki is tartott elhatározása mellett, és fordítva. Sőt, arra az ünneprontó, az éretttségi előtt kifejezetten kedvszegő kérdésemre — amelyet egyébként a diákok nem tartottak annak, —, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül a felvételi, azt válaszolták, újra megpróbálják, s ha lehet, ugyanazt a szakot. E tekintetben a szakosító iskolákba jelentkezők se lehetnek nyugodtak, egyes helyekre ugyanis még Máthé József: „Az irányszámok sokszor nem a valós igényt tükrözik.“ nehezebb bekerülni, mint a főiskolára. — A felvételit s leendő sorsotokat, a továbbtanulást illetően mitől féltek leginkább? — kérdeztem az érettségizőktől. — Attól, hogy a felvételi vizsgán valami miatt csődöt mondunk, nem tudunk koncentrálni, elnézünk valamit. Nem tartjuk jónak, hogy jövőnk szempontjából olyan nagy jelentősége van annak az egy vizsgának — mondták. Attól, hogy a főiskolán vagy bárhol másutt az életben esetleg nyelvi nehézségeik lesznek, egyikük sem tart. A kassai gimnázium jól megtanítja diákjaival a szlovák nyelvet. Az elmúlt tanévben e gimnáziumban 24 diák érettségizett, 18 jelentkezett főiskolára. Ebből 9-et fel is vettek, négyüket felvételi vizsga nélkül. Mindezt Pásztó Ildikó tanárnőtől tudom, aki két éve az Iskola nevelési tanácsadója. — A műszaki főiskolára jelentkezők valamennyien sikerrel jártak, a pedagógiai, Pásztó Ildikó: „Sajnos, nemigen veszik figyelembe az iskola véleményét.“ a bölcsész- és az orvosi karra indulók már kevésbé. Pedig ez utóbbiak nagyon jő képességű diákok voltak, az évfolyam legjobbjai közé tartoztak. Szerettük volna meggyőzni őket arról, hogy műszakin nagyobb eséllyel próbálkozhatnának, de ez nem sikerült. Persze, mi csak tanácsolhatunk, a döntés mindig a diák joga. Harmadikosainkkal, negyedikeseinkkel viszont rendszeresen tudatjuk az előző évfolyamok felvételi eredményeit, hogy tanítványaink tisztábban láthassák esélyeiket. A legtöbben azonban idén is egyetemre jelentkeztek, műszaki főiskolára viszonylag kevesen. Ennek az lehet a magyarázata, hogy elég kevés ebben az évfolyamban a fiú. — Mennyire elégedett a továbbtanulási lehetőségekről és felvételi esélyekről szóló előzetes információk minőségével és mennyiségével? — Évente rendszeresen felmérjük a harmadik évfolyam továbbtanulási igényeit, az eredményeket továbbítjuk a kerületi pedaEgy nappal az érettségi előtt. gógtal intézetnek, amely aztán tájékoztat minket a lehetőségekről Ez azonban csak tanács, mert a konkrét információkat az iskolaügyi minisztériumtól és az egye,s iskoláktól kapjuk. Sokszor elég későn. Idén például a minisztériumi listát november 20-án kaptuk meg, a jelentkezési kérvényeket pedig november 30-ig kellett leadni. Ez a lista csak a nyitandó szakok felsorolása, azt, hogy hová, mennyi diákot vesznek fel, nem tudjuk meg belőle. Feltüntetik a felvehető diáklétszámot, de csak karonként, az egyes szakokat Illetően csak találgatni tudunk, az előző évek tapasz talatai alapján. — E minisztériumi tájékoztatóban szerepelnek a csehországi felsőoktatási Intézmények Is? — Nem. Van ugyan néhány olyan cseh főiskola, amelyik már automatikusan küldi iskolánkba a választható szakok listáját, de általánosabb, hogy mi kérünk tájékoztatást levélben. — S mi a helyzet a szakosító iskolákkal? — Azokról elég információt kapunk, már csak azért Is, mivel diákjaink legtöbbje kerületünk valamelyik ilyen jellegű iskp- lája iránt érdeklődik. — A diák felvételének vagy elutasításának elbírálásaikor a felvételi bizottságnak több szempontot Is figyelembe kell, illetve kellene vennie. Ezek közül egyik a középiskola véleménye, a diák középiskolai tanulmányi eredményei. Hogy érzi ön, milyen súlya van ennek valójában? — Sajnos, az a tapasztalatom, hogy nemigen veszik figyelembe az iskola véleményét. Pedig a négy év alatt mi pontosabb képet kaphatunk egy-egy diákról, mint a bizottság a felvételi vizsgán. Azt se tartom jónak, hogy a felsőoktatási intézmények nem küldik el Iskolánknak diákjaink felvételi dolgozatait, nem tudatnak minket a felvételi eredményekről. Így nem tudjuk megnézni, mit írt jól a gyerek, mit rosszul. Máthé József az Idei iskolai év szeptemberétől igazgatója a gimnáziumnak és a vele egy épületben levő, közös Irányítás alá tartozó magyar tannyelvű alapiskolának. De az alapiskola régi tanáraként, volt igazgatóhelyettesként jól ismeri a problémákat. — Gimnáziumunk tanulóinak évfolyamonként általában 50—60 százaléka jelentkezik főiskolára. Szeretnénk elérni azt, hogy az elkövetkező egy-két évben arányuk 75 százalékra emelkedjék. — Hogyan lehet ezt elérni? — Mindenekelőtt: jó kapcsolatokat, szoros együttműködést kell kialakítani a szülőkkel. Idén már kétszer tartottunk szülői értekezletet a Bodrogközben, ahonnan gimnáziumunk tanulóinak jelentős hányada származik. E szülői értekezletekre meghívtuk a bodrogközi alapiskolák végzős tanulóit és azok szüleit is, próbáltuk meggyőzni őket gimnáziumunk előnyeiről. E beszélgetéseken jelen volt néhány olyan volt növendékünk, akik sikerrel felvételiztek az egyetemre, fiskolára, esetleg már el is végezték azt, befutott emberek lettek. Mivel iskolánk viszonylag kis létszámú, szinte minden növendékünk sorsát figyelemmel kísérjük, tudjuk, hogy mi lett vele az érettségi után. Sokan közülük megmeglátogatnak bennünket, s a már említett bodrogközi beszélgetésen kívül gimnáziumunk tanulóival is elbeszélgetnek, tájékoztatják őket a lehetőségekről. A szülői szövetség is segíthet a továbbtanulók számának emelésében. Iskolánk szülői szövetségének tagja például a kassai műszaki főiskola egyik docense, aki útmutatásokkal, tanácsokkal látja el diákjainkat, de a többi szülő is segíthet. Például információkat adhat arról, hol kapható üzemi ösztöndíj stb — Hogyan értékeli a jelenlegi főiskolai felvételi rendszert? — Hát az irányszámok szerintem nem a legegészségesebbek, bizonyos kötöttséget jelentenek a felvételikor. Talán elég lenne már a főiskolán eldönteni azt, hogy valaki valóban oda való-e vagy sem. Köny- nyebben kellene felvenni a diákokat a főiskolákra, viszont annál szigorúbban vizsgáztatni. Az irányszámok azért sem jók, mert sokszor nem a valós igényt, hanem felületes felmérések téves eredményeit tükrözik. A pedagógiai karok például nem veszik figyelembe az iskolák igényelt, s bizony előfordul, hogy egyes szakokon tanárhiány jelentkezik. Sokszor hallom, hogy azért van szükség felvételi irányszámokra, mert a társadalom érdekei és az egyének Igényei másképpen nem találkoznának. Pedig szerintem a társadalomnak az az érdeke, hogy szakmájával elégedett, ebből kifolyólag jő szakemberei legyenek. A felvételi rendszernek ennek a létrejöttét kellene elősegítenie. Talán az Iskolarendszert is érintő átalakítás megoldja e ma még hibás, hiányos rendszer problémáit Is. Végezetül: minden felvételiző olvasónknak sok sikert! (A szerző felvételei) Klinko Róbert v VAGYAK, TERVEK, LEHETŐSÉGEK