Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-27 / 17. szám
Hogyan kell esztergapadon menetet vágni — ezt tanulják a harmadikosok Bozlta (Buzitka) nevét hallva bizonyára sokan hiába kutatnak földrajzi ismereteik között, nem tudják azonosítani e nógrádi kisközséget. Hitelt érdemlő feljegyzések szerint a települést cseh légionáriusok alapították az első csehszlovák köztársaság idején, majd fokozatosan települtek ide szlovákok és magyarok. A község körüli földterületen mindig is a földművelés volt az ősi mesterség, a szövetkezetesítés éveiben pedig gép- és traktorállomás épült a községben. A járások újrarendezésekor a traktorállomást elköltöztették, a meglévő épületekben pedig iskolát nyitottak. Bozitában ma már idestova 30 éves múlttal rendelkező mezőgazdasági szakmunkásképző működik, de közben a kis település is központi községgé izmosodott. Itt képezik a nagykürtöst (Vefk? KrtfS), a losonci (Luőenec) és a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás magyar nemzetiségű mezőgazdasági szakmunkásait, akikre egyre nagyobb szükség van a dinamikusan fejlődő nagyüzemi mezőgazdasági termelésben. Milyen körülmények között, ki, miért és hogyan készül leendő hivatására Bozitán? Minden percet meg kell szervezni Az iskola hat osztályában 190 jdiák tanulja jövendő szakmáját, a mező- gazdasági gépjavítást. Többségük bentlakó, így joggal merült fel a kérdés: mivel töltik itt, Bozitán a diákok szabadidejüket? A választ Lupiák Erika igazgatóhelyettes szolgáltatja, aki az Iskolán kívüli tevékenység felelőse. — Fülek (Fílakovo) Is, Losonc is túlságosan távol van Innét ahhoz, hogy naponta eljárjanak oda diákjaink, de ez nem is célunk. A szabadidő hasznos és tartalmas feltöltésére nagy gondot fordítunk, és azon fáradozunk, hogy minél teljesebben szolgáljuk a fiatalok sokoldalű, harmonikus fejlődését. A legnépszerűbb a sport. Hétfőn és csütörtökön úszótanfolyamra visszük saját autóbuszunkkal az elsősöket Losoncra. Csatlakozhat bárki, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Helyben futball, atlétika és asztalitenisz-kör működik, nem beszélve a birkózásról, amelynek mifelénk hagyományai vannak. Saját lőterünk is van, amely főleg tavasszal kerül az érdeklődés középpontjába. Se szeri, se száma azoknak a versenyeknek, amelyekbe bekapcsolódunk, és ki- sebb-nagyobb sikerrel képviseljük iskolánkat. A kultúrában több mindennel próbálkoztunk, de nem sikerült minden tervünket, elképzelésünket maradéktalanul megvalósítani. A srácok főleg a diszkótáncot és -zenét kedvelik, Így nem volt nehéz egy diszkó- tánccsoportot összehozni, amely rendszerint a kerületi versenyről is továbbjut, és rendszeresen ott van az Agrokomplexen zajló szlovákiai se. regszemlén. Két szólóénekesünk is van, akik szlovákiai viszonylatban is megállják helyüket. A szerda nálunk az ismeretterjesztő előadások, beszélgetések, vetélkedők napja. Néha vonakodva jönnek a diákok, mert őket a humán tárgyú rendezvények kevésbé érdeklik. Gyakran járunk viszont moziba, színházba, múzeumba a környékre. Ezek jobban érdeklik őket, mert kirándulásnak veszik. Én senkit sem hallottam még arra panaszkodni, sem a szlovák, sem a magyar osztályok diákjai közül, hogy netán unatkoznának, vagy ne találnának maguknak megfelelő foglalatosságot. Sokakat a szakkörök munkája vonz. Van egy jól felszerelt szaktantermünk, ahol a számítástechnika iránt érdeklődők foglalatoskodnak, de ai az Igazság, hogy többen vannak a forrasztáson és hegesztésen, ami nem meglepő, mert leendő foglalkozásuk szempontjából nagyobb gyakorlati haszonnal jár. Az iskolán kívüli nevelésben tehát abból indulunk ki, hogy általában kevésbé 16 elméleti tudással felvértezett fiatalokkal kell dolgoznunk, akik annál nagyobb gyakorlati tudásra és készségre törekszenek. Elmélet a gyakorlatban, és fordítva Mezőgazdasági üzemeink szempontjából nem lehet elhanyagolható az ifjú szakemberek elméleti felkészültsége sem. Ez a megállapítás a gépjavítóknál azért is időszerű, mert a géppark mindenütt bővül, egyre fejlettebb, bonyolultabb berendezésekkel, gépekkel találják szemben magukat a szakemberek. Zuzana LoS- t'áková mérnöknek, az elméleti oktatás igazgatóhelyettesének mondtam el észrevételemet. — Természetesen mi is alkalmazkodunk a változó körülményekhez, idomulunk a növekvő követelményekhez. A mezőgazdasági gépjavítók képzése kerületünkben is átépítés alatt van. Jövőre már három ágon folyik a képzés: külön a növénytermesztési és az állattenyésztési irányzaton, de lesz alkatrész-felújító és kovácsmester szak is. Mi az első és harmadik ágazatot visszük majd iskoláinkban. Azt hiszem, ezzel is az igényekhez közelítettünk, hiszen hazánk általános problémája a pótalkatrész-ellátás. A szűk anyagi keretek miatt egyre égetőbb szükség lesz az alkatrész-felújításra. Ami pedig a technikával szemben támasztott igényeket illeti, mi az automa- ^zálás alapjait bővített óraszámban oktatjuk majd, de a számítástechnikával is válaszolunk a kihívásra. Célunk, hogy diákjaink a gyakorlatban is megismerjék azt, amit a gépelemek, a műszaki rajz és a gépjavítások tantárgy feltételez. Amit esetleg nem tudunk nekik itt, helyben bemutatni, azt Losoncon a Siovosivo vállalatánál biztosan meglátják, u- gyanis ez a járás legkorszerűbb mezőgazdasági üzeme. Mind a hegesztői igazolvány, mind a hajtási és a kom- bánjvezetői jogosítvány megszerzésénél nagy súílyal esnek latba az elméleti ismeretek. Azt viszont én is hangsúlyozom, hogy nem a legjobb tanulók jelentkeznek ide, ezért a mi munkánknak is ehhez kell igazodnia. De nem az igényekről való lemondás a járható út. — És milyen az érdeklődés? Ha jól tudom, a szomszéd járásokban is vannak mezőgazdasági szakmunkásképzők. — Igen, vannak, de nem ilyen szakokat tanítanak. Nálunk nagy az érdeklődés, mert a fiúkat a gépek, a motorok mindig is érdekelték. Ebben a tanévben nem is tudtunk minden érdeklődőt felvenni, mert nem engedélyezték további osztályokat nyitni. Jövőre, ha minden az eddigi tervek szerint alakul, négy osztályt nyitunk, a már említett szakokon. Kedvenceik a gépek, a motorok Az Iskola tantermeit és műhelyeit járva különböző elfoglaltságé diákokat láttam. Egyesek az esztergapaddal, mások a traktorral, kombájnnal ismerkedtek, voltak, akik vetőgépet javítottak, vagy éppen forrasztani tanultak. Az elsősöket arról faggattam, mi cél vezérelte őket ide, hogyan barátkoztak meg az iskolával, mi tetszik és mi nem, nekik. Fukács Árpád: — Én azért jöttem ide, mert szeretem a gépeket, falun élek, ahol lényegében a szövetkezet nyújtja az egyedüli munkalehetőséget. Édesapám szintén gépész, 5 szerettette meg velem a gépekét. Gyakran segédkezek motorkerékpárunk és személyautónk javításánál. Az iskola tetszik, főleg, ez a sok gép. Szajkó Ottó szintén az I. A tanulója: — A Rimaszombati járásból, Abafaláról (Abovce) jöttem, és a királyi (KráT) szövetkezettel van szerződésem, amelynek értelmében a tanulás költségeit ők fedezik. Az iskolával is, a diákotthonnal is elégedett vagyok, a kezdet^ nehézségeket pedig, az osztályfőnök apai gondoskodásának köszönhetően, gyorsan átvészeltem. A harmadikosak egy csoportjával a forgácsolémühelyben, a másikkal a kombájnok javításaikor futottam össze. Sok egyéb mellett az érdekelt, hová mennek az iskola befejezése után dolgozni, esetileg nin- csenek-e problémáik az elhelyezkedéssel? Sebian István: — A tanulást ugyan csak decemberben fejezzük be, de már tudom, hogy a kőkeszi [Karnen- né Kosihy) szövetkezetben fogok dolgozni. Egyébként Ide minden diák úgy Jön, hoigy már előzetesen megegyezik valamelyik mezőgazdasági üzemmel, és a harmadik évben írásbeli szerződést is kötünk leendő munkaadónkkal, hogy három évet kötelezően ott kell eltüttenünk. Madarász József: — Hanvéról (Cha- nava) jöttem, de a rlmaszécsi (Rima vská Sei 1 szövetkezettel kötöttem szerződést. Már többször voltam ott, sőt, dolgoztam is a szövetkezetben. Ügy érzem, jól választottam. De ón ellentétben Pistával, érettségizni szeretnék. Sajnos, nem itt, mivel a magyar tagozatnak Mecenzófen (Me- dzev) van a kétéves továbbképzője. Bozita neve egyre jobban a köztudatba jut. Több száz szakember, kiváló mezőgépjavító tudna róla és az itt eltöltött évekről órákig is beszélni, miközben bizonyára mondana jót-rosszat egyaránt. Az itt dolgozó építészeti csoportokat látva személyes élményem is meggyőzött arról, hogy az iskola vezetői mégsem elégedettek. Az oktatás tartalmi átépítése mellett az egykori traktorállomás épületeinek átépítésére és korszerűsítésére is gondolnak. Ez, persze, csak átmeneti megoldás, mivel időközben már elkészültek egy új iskolakomplexum tervrajzai. Polgári László (A szerző felvételei) Idén ts lesznek olyan fiatalok, akik a sikeres érettségi vizsga után sem kerülnek az általuk kiválasztott főiskolára, egyetemre. ,,Ha nem sikerül az Idén, majd jövőre“ — mondják az optimistábbak. És hogy az az egy év se teljen el tétlenül, dolgozni mennek. A fiúk legtöbbje segédmunkásként helyezkedik el, a lányok pedig eladókként, Irodai munkaerőkként dolgoznak, de vannak, akik megpróbálkoznak a kemény fizikai munkával Is. Hogy ez a fejesugrás a felnőtt világba hogyan sikerül, attől Is függ, hová és milyen közösségbe kerül az Ideiglenesen dolgozónak hívott fiatal. A Iával (Lev.íce) Dolnik Beátának ez a „fejesugrás“ jól sikerült, majdhogynem mesésen. Neki már most bele kellett kóstolnia abba, amit a tőiskola elvégzése utáni Időkre remélt. „Tavaly érettségiztem Komáromban (Komár- no) a magyar tannyelvű gimnáziumban Mivel zene szakos pedagógus szerettem volna lenni, Nyltrára (Nitra), a pedagógiai karra jelentkeztem, de nem vettek fel. Munkahely után kellett néznem. A Lévai Városi Nemzeti Bizottságon azt mondták, hogy Ipolyságon (Sahy), a zeneiskolában szükségük van zongora szakos pedagógusra, de képesítés nélküli munkaerőt Is felvesznek. Hogy miért? Mert ha vállalom az utazást, jelentkezhetek. Persze hogy vállaltam. Az érettségiig rendszéresen és folyamatosan jártam zeneiskolába. Léván végeztem el a zeneiskola első ciklusát, hét évet, és amikor elkerültem Komáromba, folytattam a második ciklussal. Az érettségiig azt csináltam, amit most a tanítványaim, csak hát az egy más szerep volt. Most én vagyok az, aki zongorázni tanítja a gyerekeket. Még nem szoktam meg, hogy a nyolcadikos lányok, akik néhány évvel fiatalabbak csak nálam, csókolommal köszönnek. Fejest ugrottam a mély vízbe. Amikor szeptemberben Ide kerültem, féltem attöl, hogy a tantestület a korom miatt lekezelően fog velem bánni, hogy Ide-oda fognak lökdösnt, és nem lesz munkám. Meglepett, hogy bizalommal, segítőkészen fogadtak. Ennek ellenére én Is átéltem a beilleszkedés nehézségeit. De látták, hogy komolyan veszem azt, amit csinálok, befogadtak. Mindenkivel nagyon jól kijövök, az Idősebb és fiatalabb kollégákkal egyaránt, szinte problémamentesen. Szerencsére sikerült bizonyítanom is. Az egyik tanítványom továbbjutott a járási versenyen, és ebben a kategóriában 6 volt az egyedüli továbbjutó az Iskolánkból. Ez az elismerés Jólesett, mert tükrözte lelkiismeretes munkámat. Mégis köny- nyebbnek képzeltem az egészet. Nem a tanításban látom a oehézségeket. Az, hogy gyerekeket zongorázni tanítok, élvezetes munka számomra, „Belecsöppentem a felnőtt világba“ és nagyon szeretem. A nehézségek a tanítás hátterében vannak. Nem számítottam a rengeteg papírmunkára, és arra sem gondoltam, hogy a gyerekek olyan fáradtan, agyonhajszoltan érkeznek majd az órára, s nem elég a heti harmincöt perc, ha versenyre akarom őket felkészíteni. Tudom, ez már frázisnak hat, de egyszerűen lehetetlen a gyereket különórára behívni, mert még egy csomó szakkörbe is jár. A legnehezebbnek mégis azt mondanám, hogy nem annyira a munkába csöppentem bele, mint a felnőtt világba. Ez nagy különbség. Nem a tanítás szempontjából értek meglepetések, Inkább az emberek közti kapcsolatok azok, amelyek néha, a mai napig Is megdöbbentenek. Előfordul, hogy visszasírom a régi szép diákéveket, Komáromot. Sokat adott nekem a gimnázium, és maga a város Is. Szerettem ott. Megkedveltem ezt a kis zeneiskolát Is, ahol tanítok, a tanári karral Is jól kijövök, de azért nem szeretnék Itt maradni. Fontosnak tartom, hogy legyen az embernek főiskolai végzettsége, fontosak a főiskolai évek. Erre még szükségem van. S nem Is adom fel. Most a bölcsészkarra jelentkeztem, magyar-szlovák szakra. Hogy miért nem Nyltrán próbálkoztam Ismét, annak az az egyszerű magyarázata: nem látom reálisnak esélyeimet. Az embernek pedig ki kell választania egy reális utat. Engem nagyon sok minden érdekel. A zenén és a magyaron kívül érdekelt volna még — és boldog lettem volna, ha esélyem van bekerülni — a történelem vagy a régészet. Ha mégsem sikerülne, egy év múlva megint jelentkezem. Ha négyszeri-ötszöri próbálkozásra sem vennének fel, olyan kompromisszumra kényszerülök, hogy tévúton elvégzem a konzervatóriumot, s akkor megint a zenénél kötök ki. Ez pedig nem lenne baj, mert rajongok a zenéért. Az bánt a legjobban, hogy nem tudok eleget tanulni. Délelőtt fél tizenegykor Indulok el otthonról, este fél nyolcra érek haza, alig van Időm felkészülni a felvételire. Elég sok gyereket tanítok. Elvállaltam egy gyermekgondozást szabadságon tévő kolléganőm tanítványait Is. Élvezem és szeretem, ha a gyerekekkel többet foglalkozhatok, és most annyi verseny van, hogy szükségét is érzem. Hétvégén meg a Csemadokban klubot vezetek, és kéthetenként vasárnap Léván játszóházat „csinálok“. Ezenkívül ha egy jó előadás, táncház vagy egyéb program van, ami engem érdekel, oda Is elmegyek. Igazán nincs Időm unatkozni. Remélem, jövőre sem lesz.“ őszintén kívánom Beátának, de a többi fiatalnak Is, hogy ne unatkozzék. Főleg, ha olyan tartalmat talál életének, mint ő, Dolnik Beáta. Balázs Zsuzsa Az elsős Fukács Árpád és Szajkó Ottó a traktorral ismerkedik A XXI. századra kássiilnRk A gyakorlat és elmélet összhangja
