Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-13 / 15. szám
■ új ifjúság 4 JELENTKEZÜNK,== SZÓT KAPUNK^= Ezúttal a Galántai (Galante) Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai jelentkeztek, 8 kapnak szót. Űk Alkotó Ifjúság címmel szerkesztik lapjukat, s már a 23. évfolyam számai jelennek meg. Mi az utóbbi három évfolyam számaiból válogattunk. A lap szerkesztőinek ezúton kívánunk sok ezekhez hasonló írást. Telefon Hullafáradtan érek haza. A táskámat a fejem fölött lóbálva a Dicső Természet adta centrifugális erőhatás segítségével vágom a sarokba. Erőtlenül rogyok le a székre. Az meg se szó, se beszéd, fogja magát és össze- csuklik alattam, mint a Pifta bácsiék háza, amikor ruhaszárító-kötél rögzítése céljából egy hatalmas szöget akartak beverni a falába. Nincs sem erem, sem kedvem felsorakoztatni - a „kölönszókincsem“ elemeit, ezért inkább feltápászkodom, és kivonom a szőkét, illetve roncsait a forgalomból, majd egyhangúlag megszavazva a kukába gyömöszölöm. Megkezdem a délutáni táplálkozás ceremóniáját. Éppen maximálisan tele a szám, amikor csöng a telefon. Három perc huszonhárom másodperc kicsöngés után végre megtalálom azt az átkozott távretyegőt a vasalatlan fehérnemű közt. Felmelem a kagylót: — Halló? — Kiskertészek szervezete? — sipítja egy rikácsoló női hang a kagylóból. — Nem, kérem — felelem nyájasan; — Itt az Országos Ruhacsipeszgyártó Vállalat ablakpucoló brigádja rongynedvesitő csoportjának vezetője. Fél perc sem telik bele, megint csöng. — A kiskertészek szervezetét keresem — ugyanaz a hang. — Igen, itt a kiskertészek szervezete, de sajnos mindenki szabadságon, gyerekért az óvodában, szülői értekezleten, szolgálati úton, betegállományban van. Esetleg próbálja majd meg újra jövőre. Ezzel megint lecsapom a kagylót. Most még annyi sem kell, mint előbb, megint megszólal. Felveszem a kagylót és orrhangon szótagolva beleszólok: — Jó na-pot kí-vá-nok. Itt a kis-ker-té- szek szer-ve-ze-té-nek ü-zenet-rög-zi-tő a-u- to-ma-túja. Sen ki sincs je-len az al-kal- ma. zot-tak kö-zül, s mi-vel a me-mó-riám már be-telt... — ... Mi az, te megkergültél? — mondja nevetve a vonal másik végén a barátnőm. Nincs kedvem magyarázkodni; Ugyanolyan hangon folytatom: — Ked-ves kis- asz-szony! Min-den in-teg-rált á-ram-kö-röm leg-szl-vélye-sebb be-ve-té-sé-vel sze-ret- ném önt meg-hív-ni es-te mo-zi-ba. — Holmi komputerekkel nem randevúzom — feleli ő, de érzem hangján, hogy mosolyog. — Ak-kor na-gyon saj-ná-lom, de be kell fe-Jez-nem, mert az üze-ne... — .. .hány órakor? Sugár Domonkos Sítanfolyam A csoport elindult. Az út elég lassan telt, de azért odaértünk. Elindultunk az első ház felé. Ekkor figyelmeztettek bennünket a tanárok, hogy az üdülőhöz még egy kicsit gyalogolni kell. Beltörődtünk, hisz nem tudhattuk, hogy mit jelent „egy kicsit“ gyalogolni hegynek felfelé. Ez a „kicsi“ három kilométer volt, s jól megizzasztotta az eltunyult társaságunkat. Különösen a kövérebb lányok fújtattak, mint a kovácsfújtató. Végre odaértünk. Még a kis faházak is biztatóan hatottak a fáradt emberre. Nem gondoltuk, hogy ebben töltjük el azt az egy hetet. A hasraesés akkor jött, mikor kijelentették, hogy egy faházban 12 ember lesz elszállásolva. Ez katasztrófa — gondoltuk —, hiszen jó, ha elfér ezekben 6 ember, nem még 12. Lerakodás után elmentünk a csajokhoz, hogy elújságoljuk nekik, milyen „szobáink“ vannak. Amint a szálláshelyükre beléptünk, eltátottuk a szánkat. No nem azért, hogy valamit mondani akartunk volna, hanem azért, mert az S szobájuk királyi lakosztály, volt a mi kis lyukunk mellett. Ekkor jutott eszünkbe, hogy milyen jó lenne, ha lányok lennénk. A helyzettel megbékélve elhatároztuk, hogy megmutatjuk a „chatár bácsinak“ nevezett hegyiszörnynek, hogy valójában kik is voltak azok a vandálok, akik Rómát Is feldúlták. Délelőtt megkezdődött a kiképzés. Hátha ezt valaki látta volna, szerintem már a látványától is a falnak rohan. Katasztrofális egy délelőtt volt. A fizika törvényei senkit sem kíméltek. Kezdő vagy profi, tanár vagy diák, szinte mindenki kivétel nélkül bemutatta a szabadesést gyakorlatban. A legnagyobb mulatság az volt, mikor a kezdő fiúk a lányok előtt elestek, mintegy tiszteletet téve nekik. De a legnagyobb élvezet a tanfolyam résztvevői számára az volt, amikor Marsai tanár elvtárs mutatta be az eséseket profi szinten. Az otthonról hozott élelmiszerkészleteink rohamosan fogytak. Éjt nappallá téve emésztettük a rengeteg kaját, amit ide cipeltünk. Az első két napon felettük készleteink felét. Ezután már be kellett osztanunk, hogy melyik napon mit eszünk meg. Tehát kajaszükében voltunk, s így szerezni kellett valahonnan. A délutáni kártyapartik rendszerint éjjel kezdődtek. Az ötödik napon fűtési zavarok jelentkeztek, ugyanis az egyik fűtőtest hűteni kezdett. A kinti hideg elviselhetőbb volt, mint a benti. A hegyiszörnyünk ordítozva javította meg a radiátort. Ügy látszott, hogy megértette a vandalizmus, fogalmát. De ezelőtt még egy éjszakát tel-' jes sífelszerelésben töltöttünk el. így aludtunk. Csak a sicipő, sítalp hiányzott rólunk. Matkesz még a síszemüvegét Is felrakta éjjelre. Ebből az volt a hasznunk, hogy reggel nem kellett felöltöznünk. Molnár Ede Aki nevet, megjárhatja! Még pár perc, és kezdődik a két első osztály „szárazföldi“ testnevelése. Ilyenkor a szekrények előtt nagy a 16- tás-futás. Hát hogyisne, hiszen az egyik a tornacipőjét keresi, a másik a melegítő- alsója után kutat, és van, aki ötleteket gyűjt, milyen kifogást is találjon, hogy legalább egy órát megússzon. Végre a hetes megszerzi az öltözőkulcsot, fgy aztán kezdődhet az előgyakorlat, a vetkőzés. Egy „okosnak“ eszébe jut, hogy a múltkor a Czigler t. e. azt mondta, hogy a következő órákon a magasugrással fogjuk magunkat gyötörni. Ez a kijelentés kissé felvidítja a társaságot (tisztelet a kivételnek), reménykedve. hogy lassan feledésbe merülnek a staféta, az 1500 m, az alacsony rajt stb. izzasztó percei. így már élénk a tolongás a tornaterem ajtaja előtt. Csodák csodája a kanyarban megjelenik Takács t. e., kezében a magasugrógumi- val. Nem tévedés, mi csakugyan gumi fölött igyekszünk elsajátítani a flop befejező mozdulatait. A sorakozó és a jelentésadás után, amit háromszor végigcsináltunk, mert egyszer nem egyenes a sor, másodszor valami hiba van a hetes szlovák tudásában, harmadszorra úgy-abogy elfogadható. Megkezdődik az óra, amiből 15 perc már eltelt. Tíz kör bemelegítő! — hangzik áz első vezényszó. Ez aztán a meglepetés! Aki ettől nem melegszik be, az ... De valahogy mindenki végigküzdi. Utána következnek a speciális gyakorlatok: híd, hasizom-erősítés, sótörés. Majd felsorakozunk egy jel mögé, amely pontosan három lépésre van az ugrómatractól. Következik a bemutató, Így kell csiálni. És itt jön a baj! Ez Így nem megy, és olyan mozdulatok születnek, hogy ezt nevetés, kritizálás, hahotázás nélkül senki sem tudja végignézni. Mint sejteni lehet, itt jön a második parancs. Büntetésből 15 kör, azzal szigorítva, hogy nemcsak a tornaterem közepén futkosunk, hanem kizárólag a sárga sáv mellett kínlódhatunk. Erre persze megint elkapott minket a nevetőgörcs, ami úgy látszik, nem tetszett a tanár elvtársnak, mert gondolkodás nélkül növelte a körök számát 18-ra, 17-re. Ügy látszik, 18-nál megsajnált minket, mert az ámulattól kábultan elkezdhettük a plusz gyakorlatokat. Kilencnél pihend (legalábbis azt hittük), de nyugtával dicsérd a napot, mert ez csak megszakítás, ekkor jött egy kör kacsalépésben. Mindezek után folytathattuk a félbeszakított műveleteket. Hát a főtt rák nem olyan piros, mint mi ezek után. És most jön csak a java: — Folytatjuk a flopot. Hát kérdem én, kibír ennyit egy diák, aki után ott sorakozik két óra tele izgalommal, kimerültséggel? Lukrécia Csak ülök és henyélek Alkotó ifjúság, kollektív tevékenység, pezsgő SZIsZ-élet — ilyesfajta szólamokat gyakran közölnek a különböző ifjúsági lapok. Ilyenkor általában a SZISZ alapszervezeteinek munkájáról olvashatunk tudósítást, véleményt vagy kritikát. Vajon rólunk mit tudna írni az árva riporter, akit ki- küldenének a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumba, mondván, hogy ott már régen történt valami? Gondolom, rákényszerülne, hogy műfajt változtasson. Riport helyett éles kritikát érdemelnénk, mert a SZISZ-életünk bizony csapnivaló. A kellemetlen csupán az, hogy ezt már rég tudjuk, de valahogy mégsem igyekeztünk segíteni rajta. Szükség volt egy ellenőrzésre a járási szervtől, hogy észbe kapjunk és mentsük a menthetőt. Az általános passzivitás nem más, mint az annyiszor emlegetett pocsolya-hangulat, amelyből nem és nem lehet benneteket felrázni. Valahogy nem tudatosítjátok, hogy a SZISZ tényleg a mi szervezetünk, és hogy a védnöksége alatt számtalan érdekes dolgot lehet csinálni (gondolok itt a diáknapra, a különböző kulturális és sport- akciókra), és ki tudja még mi mindent lehetne kitalálni, ha ..., ha az új rendszer, amit a vezetőség munkájának megkönnyítésére és leegyszerűsítésére vezettünk be, nem vall kudarcot. Valójában csak a gyűlésekről van sző. A vezetőség ritkábban fog összejönni, mint eddig, ellenben a felelősök gyakrabban. Méghozzá külön-külön. Például ha valamilyen kulturális akció készül az iskolában, a vezetőség kultúrfelelőse összehívja az Osztályok felelőseit, és szétosztja a feladatokat. De nemcsak Ilyen alkalmakkor jönnek majd össze a kultúrfelelősök. A munkát az egész tanévben irányítani kell, és ez a vezetőség tagjainak a dolga. Azt hiszem, így nagyobbak a lehetőségek a tapasztalatcserére és az aktív munkára. S ha majd mindez zökkenőmentesen fog folyni, jöhetnek az újabb ötletek, kezdeményezések, melyeket ha figyelemreméltóak, a szervezet és nem utolsósorban az Iskola vezetősége támogat. Ehhez persze mindenekelőtt be kell bizonyítanunk, hogy van bennünk némi öntudat, szilárd elhatározás és életképesség. Ha már meg tudunk szervezni például egy szombat délelőttöt — teszem azt az iskola környezetének szépítésére és tisztán tartására — úgy, hogy a diákság 90 százaléka Jelen legyen, akkor már kérhetjük, hogy az ISMERKEDŐ mondjuk este hétig tartson, vagy meghívhatjuk Szvorák Katiit, hogy mutassa be művészetét. Ehhez viszont szükségeltetik valamennyiünk céltudatossága, amit nem árt, ha megszoktok, mert alkalomadtán hasznát veszitek. Az iskola maga egy kulturális intézmény: falai között a kulturális életnek kellene a legtarkábbnak és legszilárdabbnak lennie. Lássuk, mi sorolható ebbe a kategóriába a mi esetünkben: a kultúrcsoport, az énekkar és az Alkotó. És sajnálatos módon, az első félévben mindhárom rosszul állít. A kultúrcsoportot és az énekkart a szétesés fenyegette, az Alkotóba nem volt mit betenni. Népi táncocsaink valahogy feltá- pászkodtak, hetenként próbákat tartanak Lovász Attilának köszönhetően. A zenekar sem tétlenkedik. Bár nincs, aki irányítsa, segítenek magukon egy kis leleményességgel. Az énekkar nem próbál, Józsa Mónika betegsége miatt már régóta nem Jár össze a társaság. Az Alkotó pedig... még mindig ugyanabban a kátyúban. Ez a szám is nyolcol- dalasnak indult. S hogy több lett belőle, köszönhető a soknapos késésnek, amely alatt végre összejött a normális mennyiségű anyag. Látjátok, van mit csinálni! Szurkoljunk saját magunknak! Mészáros Tünde Mind egyforma? Péntek délután a busz teljesen megtelik, és az ember akarva-akaratlan felfigyel a mellette állók beszélgetésére. Ma megtudhatjuk, hogy a szomszédasszony csalja az urát, hogy a Pali báty’ Riskája nem tejel, és megy a pletyka. A legközelebb álló hölgyek témája modern: a válás. A nőből kérdezés nélkül ömlik a sok probléma, mire a másik nő leintően csak ennyit mond, talán vigasztalásnak szánva: „Ugyan, drágám! Ezen ne rágódj, minden lérfi egyforma!“ Ez a vigasz fejbe kőlint. Még hogy minden férfi egyforma! Szép kis világ lenne! De majd én bebizonyítom, be én, hogy nem Így van!!! Ballagok az utcán, és gondolkodom a bizonyítás módján, amikor felfigyelek egy sétáló párra. A fiatal férfi farmerban és bőrkabátban tolja a babakocsit, s kezénél fogva vezeti két év körüli fiacskáját. Lassacskán ballag, biztosan a kis srác miatt. Egyszer csak ránéz az órájára, és idegesen meggyorsítja lépteit... Erre aztán reagál a két gyerek, egyik túlorditja a másikat. A papa elveszti türelmét, nevelés elmén ráver a fiúcskára, és kiabál vele. Üjra lendül a keze, de most üdvözlésre, mert szembe jődögél, vagy inkább csak cammog a barátja. — Helló, helló, Jóska! Hát te? — Kihajtott az asszony,- állítólag „jót tesz a levegő“ a gyerekeknek! Tudod, milyenek a nők?! — Ja, persze, de hová rohansz? — Jobb lesz, ha te is sietsz, 10 perc múlva kezdődik a tévében a meccs... Na, ez ötös! Hát mégis minden férfi egyforma.., Pál Ildikó f l
