Új Ifjúság, 1988 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-13 / 15. szám
T Elöljáróban: Egészen az elején kezdeni: rendkívüli kísérletben vettem részt, amely tragikus módon kudarcot vallott. így lehetne az események kimenetelét a legérthetőbben elmagyarázni. A tigris elpusztult, mert lelőtték. A legutolsó pillanatban le kellett teríteni, mert veszélyeztette az embereket. Vlagyivosztokból indultunk Vlagyivosztok, amely a „Kelét ura“ címet viseli, a Csendes-óceán partján terül el. Magasan fent kanyarog a Tigris utca. A 7-es számű házból panoráma nyílik az Aranyszarv-öbölre. Ebben a fehérre festett épületben található a Primőrje (Tengermellék) határterület vadgazdasági hivatalának vezetősége. A vezető neve: German Vahrejev. Dolgozószobájában kitömött himalájai medve áll, valamint tigrisprém, a távol-keleti növény- és állatvilág egyéb ritkaságai díszítik. Ez az ember már rengeteg medvével, vaddisznóval, szarvassal nézett szembe, és sohasem remegett a keze. Saját szemével látta, amint két tigris egy több mint kétmázsás szarvast a tajgán át hurcolt, és mindezt a- nélkül, hogy nyomot hagyott volna. A tigrisek egyszerűen párhuzamosan lépdeltek és úgy tartották a szarvast foguk között, hogy az nem söpörte a földet. German Vahrejev rögtön a tárgyra tért: — Meghívom önt egy kísérletre. Az uszuri tigrist hagyományos módon, a ragulka segítségével akarjuk megfogni. így nevezik azt a faágból készült, kétágú villát, amellyel a vadászok a tigrist a földre nyomják, hogy megkötözhessék. — Vahrejev látta hitetlenkedő arcunkat, amint a tigris méreteit ismertette: a becslések szerint 12 éves tigris 4 mázsa súlyú, több mint két méter hosszú és egy méter magas. A ragulkával fiatal tigrisre vadásznak, így ilyen erős állatot egyetlen vadász sem tudna földre teríteni a villával. Ezért általában csapdával fogják. Ezt már megpróbálták. Ez a tigris Stikovót, egy taj- gai falut veszélyeztet, amely település körülbelül 100 kilométernyire található Vlagyivosztoktól. Kutyákat és más háziállatokat tépett széjjel. Arra természetesen nem is gondoltak, hogy normális körülmények között közelítsék meg a tigrisfogók, és ragulkával nyomják a földhöz. Talán meg kellene bénítani injekcióval vagy egy preparátum segítségével? Ezt a szakértők elképzelhetőnek, ám páratlan és korántsem veszélytelen vállalkozásnak tartották. Ekkora tigrisnek olyan elemi ereje van, hogy egyetlen csapással kettétöri a 16 gerincét, és képes a lovat 800—1000 méterre is a foga között elvonszolni. A tigrist gyorsan kell ártalmatlanná tenni. Csak télen lehet fogni, amikor nyomot hagy a tajga haván. Vahrejev mindezt figyelembe vette, és így döntött: — Elaltatjuk a tigrist! Karabéllyal biztos távról kábítólövedéket alkalmazunk. Ennek hatása öt perc alatt beáll. Ezután a vadászok a ragulkával a földhöz nyomhatják és megkötözhetik. A mi csapdánk az injekció. Mindent percekre programoztunk: mikor alszik el a tigris, mikor jöhetnek a kutyák, mikor indulnak a tigrisfogók. Azt reméljük: a férfiaknak lesz elég erejük, hogy a szörnyet összekötözzék. Mindenesetre mesterlövész kíséri a csapatot. Először azonban meg kell találnunk a tigrist. A tigris barlangjában Az uszuri tajgában jelentkezik a közeledő tavasz. A jég kicsiny tavakban olvadozik, és napközben a hőmérséklet plusz fokokat mutat. A tigrisfogók várnak ránk. A csapat fiatalokból és öregekből áll: rámenős és tapasztalt emberek keveréke. Főnökük, Kondra- tyij Sevkunov 71 éves. ötven év alatt 28 tigrist fogott. Szüksége van a tágas tajgára, számára a város túlságosan szűk. A tigriseket Jól ismeri. Tudja, hogy ezeknek az állatoknak a vadászterülete 50 ezer hektár, és az uszuri tigris nemritkán napi 70 kilométert is megtesz. A tig- risfogőknak is ki kell tehát lépniük. A napi 20 kilométeres vagy még hosszabb menetelés a nyomkeresés során az átlagos tajga- norma. Sevkunov történeteket mesél, amelyeket emlékezete fiókjából vett elő. Higgyünk neki? Ne higy- gyünk? Ezt a kérdést Sevkunov felháborodottan utasította vissza. Mindamellett egy elégedett kamasz gézengúz ábrázatát mutatta. A tigrisfogás Sevkunov családjában hagyomány. Kondratyijnak tetszett, amint apjával kisfiúként egész nap a tajgában menetelt. A tigrisfogó magányosan él, de sohasem egyedül, mivel legalább hat férfira van szükség a tajga királyának foglyul ejtéséhez. Kondratyij Sevkunov félreérthetetlenül fejezi ki magát: — A vadásznak merésznek kel] lennie, mint a hírvivőnek a háborúban. Jól kell ismernie a tajgát, és meg kell tartania annak törvényeit. Ezeket egy életen át kell tanulnia. — Például a szomjúságot is el kell viselnie. Egy éjjel hazafelé Kondratyij ivott egy hegyi tavacskából anélkül, hogy megfigyelte volna: az egyáltalán nem alkalmas arra, hogy forrásvizével a fáradt vadászt felüdítse. Azonnal vörös, zöld, kék csillagokat látott és rosszul lett. Csaknem legyűrte őt az álom. Végső erejével vonszolta el magát az utolsó kilométereken a vadászházhoz. 1950-ben — öt másik fogóval együtt — egy 120 kilós nősténytigrist ragulkával a földre nyomott. Az állatot megkötözte és Vlagyivosztoktól nem messze egy ketrecbe szállította. Az öreg a történetet csaknem nosztalgiával meséli: — Éjjel hideg volt, s mindkét őr a bódéban melegedett. Reggel felé a tigris elkezdett nyugtalankodni, és kilökte ketrece oldalát, amely nyilvánvalóan nem voit rendesen megerősítve. Eközben megsérült. Követtük a vérnyomot. A tigris a zajló jégre vonszolta magát. Ragulkával a jégre nyomtuk, de ő kicsúszott. Egyikünknek nekiesett, másiknak megharapta a lábát. Fejszenyéllel feszítettük fel a pofáját. Mindkét barátunk több mint egy hónapra kórházba kényszerült. Kondratyij Sevkunov tudja, miről beszél: — Ilyen példányt azonban, mint most, Stlkovónál, még nem láttam. A tigrist ártalmatlanná kell tenni. Nem segít a csapda. Ml használhat? Ha a kábítólövés talál, akkor együttes erőfeszítéssel ragulkával megyünk a tigrisre. A módszer lényege: először a hátsó lábát kell megkötözni, hogy a ragulkát ne tudja oldalt lökni. Azután jönnek az elülső mancsok, végül a pofa következik. Az állat körülbelül tíz percig ficánkol, majd megnyugszik. Tigris a jégtáblán A tigrisfogóknak mozgékonyaknak kell lenniük, és gyakorolniuk kell a türelmet. Nemritkán fél hónapig, sőt, még hosszabb ideig kérési k a tigrist. A tajgában alszanak. Nagy tüzet raknak, a földet ágakkal párnázzák, szorosan egymás mellé fekszenek, és az igazak álmát alusszák. A tigris respektálja a lángokat. Sevkunov meglepő dolgot állít: az állat korát, méretét és nemét meg tudja állapítani a nyomok alapján A négy karmot rejtő tap- pancs a nőstényeknél kerek formájú, míg a hímeknél Inkább hosszúkás. Nehézkesen kapaszkodunk fel a hosszúra nyúlt dombhátra. A sziklabarlang üres. Nem mondhatom, hogy ez csalódást okozott. Körülnézhetünk. Nem találunk ételnyomokat. A tigris azonban Igen tiszta, akár a macskák. Kondratyij viszont megtalálta egy felnőtt tigris ürülékét. Nyilvánvalóan benne vannak a vaddisz- nósörték. Azokat is megette a tigris, de nem tudta megemészteni. A félelem, a lövés, a mentés A harmadik napon a vadászok biztosak abban, hogy megtalálták annak a tigrisnek a nyomát, amelyet keresünk. Kora reggel szemtanú állította, hogy látta a tigrist egy kis telepen, amely 15 kilométerre van Stikovótól: — Két óra lehetett. A kutyám olyan furcsán vonyított, mintha félne valamitől. Kinyitottam a ház ajtaját, és láttam a tigrist az udvarban állni. Legalább annyira meghökkent, mint én. Három nagy ugrással eltűnt. Csak azután dörgölőzött a kutyám a lábamhoz. fii harmadik napon German Vahrejev vette át a parancsnokságot. Ragulkákat csináltatott. Elindultunk a tigris nyomán A lövészeket előre küldték, hogy adjanak be altató Injekciót. Mindenki Vahrejev parancsára vár. Karja a tigris felé mutat, amely ott áll 70 méterre tőlünk. Elrejtőzöm egy fa mögé. A kutyák megbolondulnak. Sírnak, u- gatnak, ugrálnak, farkukat csóválják. Fülüket hegyezik, majd hátracsapják. Óriási lármát csapnak. Balra tőlem látom, hogy Kondratyij Sevkunov mellkasa milyen hevesen emelkedik és süly- lyed. Prérasapkáját a homlokába húzta, mintha a sápadt tajgai napsütés vakítaná. A fiatal fogók egykedvűséget színlelnek, de görcsösen állnak, csak az állkapcsuk izmai remegnek. A tigris egy hangyabolyon áll. Megpróbál felugrani, de a kilőtt Injekció hat rá. Nem a mancsára, hanem a hátára esik. A percek óráknak tűnnek. A tigris bömböl. A tigrisfogók Vahrejevet nézik, ő azonban határozatlannak mutatkozik. Túl korán van. Hirtelen a tigris nagy ugrásokkal elrohan előttünk. Az operatőr életnagyságban látja az objektiven át. Eldobja a gépét, és oldalt ugrik. A tigris utána ugrik, de utoljára, összeesik. Lelőtték. Meg kellett tenniük. Tigrishez méltóan viselkedett, az utolsó percéig. Megpróbált kitörni, fenyegette az embereket. Az injekció vezetett pusztulásához. Senki sem szólt egy szót sem. Kondratyij Sevkunov hallhatóan felsóhajt: — A legutolsó tigrisem. Meg akartam fogni, de nem ment. Hatalmas volt. Nagyobb, mint a jégtáblán fogott tigris. És még vadabb. Ránk ugrott volna. Tigris Vlagyivosztokban Visszatérésünk során Germán Vahrejev megállt Vlagyivosztok határában. — Ebben a parkban tavaly hat tigrist lőttek vagy fogtak. Az egyiket közvetlenül a troli megállója mellett. Az újságokban megjelent a felszólítás: ebbe a parkba tilos belépni! Az ember és az uszuri tigris együttélésének a Szovjetunió tá- voí-keleti részén megvannak a sajátságai. A harmincas években a tajga királyát csak az állatkertekben láthatták. A szabad természetben számuk húsz-harmincra csökkent. Az uszuri tigrist kipusztulás fenyegette. Ma a Szovjetunió távolkeleti területein a Szihote-Aliny hegységtől a Japántengerig 350—380 ilyen ragadozó macska él. A valószínűleg egyedülálló sikernek azonban az árnyoldalai is megvannak. Az utóbbi években sok vaddisznóval végeztek, ráadásul egy ideig ismeretlen járvány Is pusztította őket. Most a tigris közelebb jött a falvakhoz és a városokhoz. Ott keres zsákmányt. Végül az embert is megtámadja. German Vahrejev dolgozószobájában térképet mutat. Ezen vörös és zöld zászlócskák találhatók. Huszonhét alkalommal lőttek vagy fogtak tigrist — mutatják a vörös jelek. A zöld zászlócskák azt jelzik, hogy a tigris lakott területhez közeledett Ezek száma sokkal nagyobb, mint a vörös jeleké. így a mi tigrisfogásunk, amely tigrisvadászattal végződött, nagyon is komolynak bizonyult. Vahrejev derülátó: — Optimális egyensúlyra törekszünk. Azzal kezdtük, hegy a tigriseket kevéssé lakott helyekre telepítettük át. Minden állat 10—15 ezer rubelt jelent. De nem csak erről van szó. Olykor nem minden a forgatókönyv szerint sikerül. Hát ezt tanúsíthatjuk. Ennek ellenére az uszuri tigris él! Fenséges szépségével továbbra is oson az Ámor és az Uszuri folyók tajgavidékén! Sz. B. A tigriscsapdák
