Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-03-04 / 9. szám

új ifjúság 2 Kommentárunk A modern ember helyesen táplálkozik A jó minőségű és elegendő mennyi­ségű élelmiszer, valamint az emberek ■ ebből eredő elégedettsége az életszín­vonal fontos mércéje. Ez pedig rendkí­vül fontos tényező a munkához való hatékony viszonyulásban, az állampol­gári aktivitás fellendítésében és az egész társadalom általános harmonikus fejlődésében. Az is kétségtelen, hogy önellátóknak lenni élelmiszerből, és teljesíteni az ésszerű táplálkozás programját csak úgy lehet, ha az emberek hozzáállása is megfelelő lesz. Ezért hasznos lenne az óvodáskorúaktól az egyetemistákig a táplálkozási neveléssel foglalkozni. Az emberiség egy hányadánál a hely­telen, túlzott táplálkozás olyan pusztí­tó, mint a világ más részében a rosz- szultápláltság. Gondoljunk csak az ér­rendszeri betegségekre, a cukorbajra, a fogszuvasodásra, a vastagbél rákos megbetegedésére és egyéb olyan káros elváltozásokra, amelyek az egészség­telen és mértéktelen táplálkozás követ­kezményei. Felmérések bizonyítják, hogy nálunk már az általános iskolai tanulók 15—20 százaléka túltáplált és az évek gyarapodásával ez az arány egyre magasabb. Hazánk lakossága túl sok „energiát“, kalóriát fogyaszt. A táplálék összetételében több mint öt­ven százalék a szénhidrát, harmincnál is több a zsír és csupán tíz százalék körül van a fehérje. A vitaminok és ásványi sók, a növényi rostok fogyasz­tása is alacsony és egyenlőtlen. Tömö­ren megfogalmazva: táplálkozásunk messze elmarad az optimális élettani követelményektől, óriási a szakadék az általános műszaki-tudományos szín­vonal és étkezésünk között. Étkezősünk még ma is az évtizedekkel korábban kialakult szokásokhoz kötődik. Az élet- feltételek pedig nagyot változtak, a ne­héz fizikai munka visszaszorult, de so­kan mégis úgy étkeznek, mintha ilyen tevékenységet végeznének. Feltehető a kérdés: milyen a korsze­rű, ésszerű táplálkozás modellje? A szakemberek szerint energiát adó, test­építő ős ellenállóképességet szolgáló, változatos étrendre van szükség. Ezt azonban nem lehet csupán tudományos mutatókkal behatárolni. Figyelembe kell venni a munkavégzést, a táplálko­zást, a klimatikus, a gazdasági feltéte­leket, az étkezési hagyományokat és az egyén élettani sajátosságait. Tény, hogy legegészségesebb a mérsékelt, a több­szöri és nem a túlzott jóllakás érzését adó étkezés. Mindenkinek saját magára, szabva kell kialakítania az egészséges étrendet, a táplálkozástudomány ehhez csak tanácsokat ad Például most, a téli és tavaszi időszakban feltétlenül szükséges naponta hyersfőzeléket és gyümölcsöt fogyasztani. Ilyenek például a fejeskáposzta, amely nyersen vagy savanyítva salátaként fogyasztható, to­vábbá a fekete retek, a karalábé, az alma, a citruszfélék. A korszerű táp­lálkozás végett ezeket a terményeket a jelenleginél nagyobb mennyiségben kellene fogyasztani. A kiskertmozgalom elterjedésével gazdagabb a házikony­hák alapanyag-ellátása, saját termelésű zöldség és gyümölcs kerül az asztalok­ra; Strasser György A KONGRESSZUS TISZTELETÉRE A Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kong­resszusának tiszteletére Kelet-Szlováktában is egyre több felajánlás születik. Rozália Matusáková ifjúsági munkacsoportja a Ke­let-szlovákiai Baromfiüzemből többek kö­zött felajánlotta, hogy ötszáz tonnával több darabolt baromfit ad a piacra, amely áru Iránt egyre nagyobb a kereslet, Ez magá­ban véve tizenötmillió korona gazdasági forgalmat jelent, A csoport tagjai ezenkí­vül ügyelnek arra hogy a vágottbaromfinál a feldolgozás során minél kisebb legyen a veszteség. A csomagolóanyagon 300 ezer ko­ronát szeretnének megtakarítani. (fv) ÉLENJÁRÓ FIATALOK Mindig megéri eltölteni Klrályhelmecen (Královsk? Chlmec) néhány órát. Ennek a kisvárosnak a fiataljai hol ezzel, hol azzal hívják fel magukra a figyelmet. Az utóbbi időben a Szlovák Elektrotechnikai Művek fiataljai is sokat hallatnak magukról. A közelmúltban, amikor ott jártam, Pásztor István, a SZISZ üzemi bizottságának elnöke egy olyan — aránylag nagy szerelőcsarnok­ba vezetett, ahol keresve is nehéz lett vol­na harminc éven felüli dolgozót találni. Nem véletlenül nevezték el ezt a részleget ifjúsági részlegnek. Amíg a szemre is tet­szetős elektrotechnikai berendezéseket sze­relő fiatalokat figyeltem, Istvántól sok min­dent megtudtam az üzemről és ifjúsági szer­vezetükről. — Valóban nagyon sok fiatal dolgozik nálunk — mondta. — Az üzem dolgozóinak a hetvenöt százaléka harmincöt éven aluli. Közülük száztízen tagjai az ifjúsági szer­vezetnek. De ez még nem minden. Az üzem termelése rohamosan növekedik, ezért most toborozzuk azokat a dolgozókat, akikre szükség lesz a termelés felfuttatásához. Természetesen arra törekszünk, hogy főleg fiatalokat vegyünk fel. így várható, hogy a szervezetünk létszáma rövidesen eléri a százötvenet. István elmondta azt is, hogy már most két részre kellett osztaniuk az ifjúsági szer­vezetet, mert egymástól elég távol eső he­lyeken dolgoznak a t fiatalok. Mind a két részlegen különböző szakcsoportok kelet­keztek. Megalakításuknál figyelembe vették a fiatalok igényeit. Fontossági sorrendben természetesen a szakköri munka a máso­dik helyre kerülhetett csak a szervezet éle­tében. A fiatalok tudatosítják, hogy terme­lő üzem ifjúsági szervezetének a tagjai, te­hát mindenekelőtt a termelési feladatok tel­jesítése a fontos. Ifjúsági szocialista mun­kabrigádokat, alakítottak, hogy a verseny- szellem megteremtésével a lehető legjobb eredmények elérésére sarkallják a fiatalo­kat. Az egyik ilyen kollektívát Bérke Imre vezeti. — Elhatároztuk, hogy mi is bekapcsoló­dunk a munkaversenybe — mondta, miköz­ben olajos kezét egy rongycsomóval pró­bálta tisztára törölni, hogy kezet nyújthas­son a vendégnek. — Ez 1983-ban volt, de sajnos a nagy munkaerő-vándorlás miatt már csak ketten vagyunk az alapítók kö­zül. A fiúk vagy katonának mentek, vagy más részlegen volt szükség rájuk. — Mi a konkrét feladatotok? — Pillanatnyilag ez a kollektíva motoros indítókat és kapcsolókat szerel. Ez nagyon szép munka. Bár nem nehéz, de nagyon oda kell figyelni, hogy ne legyenek reklamációk a termékeinkre. Eddig még nagyobb kifo­gás nem volt a munkánk ellen. Kötelezett­ségvállalásunkban is a selejtmentes terme­lés a leglényegesebb. — Megalakulásotok óta mit sikerült el­érnetek? — Több üzemi és járási elismerést kap­tunk ez alatt az idő alatt. Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy megkaptuk az üzem legjobb ifjúsági kollektívája címet. — Miért tartottátok fontosnak, hogy szo­cialista munkabrigádot alakítsatok, hiszen előtte is együtt dolgoztatok? — Ügy gondoltuk, ha már úgyis együtt vagyunk, megpróbálhatnánk, mennyire tud­juk felvenni a versenyt a többiekkel. Ná­lunk a munkaversenyt félévenként értéke­lik, s eddig még mindig ml voltunk a leg­jobbak. Ma már senki sem kételkedik ab­ban, hogy a verseny ösztönzően hat a kol­lektívára. — Egy-egy ilyen szerelőcsoport, legalább­is én úgy tapasztaltam, néha „kiszolgálta­tott“ helyzetbe kerül, mert ha nem jön az anyag, nehezen lehet megszervezni a folya­matos termelést. — Ezt néha mi is érezzük. Ahol koope­rációs termelés folyik, számolni kell az ilyen helyzetekkel. Ilyenkor, miközhen sürgetjük a hiányzó alkatrészek vagy anyagok szál­lítását, más munkát kell találnunk. A leg­többször azokon a részlegeken segítünk, a- melyek nekünk készítik elő az alkatrésze­ket. De azért nem ez a legjobb megoldás. A legjobb az lenne, ha folyamatosan vé­gezhetnénk a szerelést, jobbak lennének az eredményeink. Kifelé tartva a szerelőcsarnokból, a SZlSZ- elnök megjegyezte: — Sokat vállalnak ezek a fiúk a társa­dalmi munkában is, de a többiek szintúgy. Amint már említettem, üzemünk állandóan fejlődik, új részlegek épülnek. Az építési munkákba is bekapcsolódnak a szocialista munkabrigádok. Vezetőink ezt azzal pró­bálják jutalmazni, hogy egyre jobb feltéte­leket teremtenek a szervezeti munkához. Sajnos, klubunk még nincs, de úgy próbá­lunk magunkon segíteni, hogy együttműkö­dünk a város kulturális intézményeivel és a tömegszervezetekkel. Gyakran szervezünk kirándulásokat, és ehhez mindig megkap­juk az üzem autóbuszát. Ez nagy segítség, mert az utazási kiadásokat Jgencsak meg­érezné a költségvetésünk. A kirándulások és a különböző kulturális vagy sportren­dezvényeink költségeit a másodlagos nyers­anyagok gyűjtéséből származó bevételekből is fedezzük. Szóval, mi azért feltaláljuk ma­gunkat. Kamocsai Imre A természet tanító szerepben Mi leszel, ha nagy leszel? Mi legyek, milyen pályát válasszak? E kérdésekre előbb-utóbb válaszolnia kell minden fiatal­nak. És mindannyian tudjuk, hogy dönteni egyik napról a másikra, vagy bízni a sze­rencsében — nem éri meg. Pályát átgon­doltan kell választani, mert csak az lesz felnőtt korában boldog, akinek a hivatása egyúttal a vesszőparipája is. Gyakori prob­léma, hogy a pályaválasztás előtt álló fia­tal tulajdonképpen nem is tudja, mi szeret­ne lenni. S ezt elsősorban azért nem tudja, mert nincs tisztában a képességeivel, a te­hetségével, de a lehetőségekkel sem. Az ifjú természettudósok trebiSovi járási állomásának dolgozói idestova három év­tizede nevelik az ifjúságot, a gyermekeket a természet szeretetére. Tudni kell azt is, hogy a trebiáovi állomás a legjobbak közé tartozik a Kelet-szlovákiai kerületben. — A munkára nevelés keretében naponta járnak hozzánk a város alapiskoláinak és gimnáziumának a tanulói. Üvegházainkban a gyakorlatban is találkoznak az elméleti órákon tanultakkal, tehát mindazzal, amit könyvből már tudnak — mondta jozef Cif- raniő mérnök, az állomás vezetője. — Büszkék vagyunk a nálunk folyó szak­köri munkára is. Főleg a panelházakban lakó gyermekek dolgoznak lelkesen a ter­mészetvédelmi szakkörökben, a kinológiai. a meteorológiai, a halászati, az akvariszti­kái, az ornitológiái, az állattenyésztési, a növénytermesztési köreinkben, és még so­rolhatnám tovább Is. Az ifjú természettudósok állomásának, amelyet a TrebiSovi Járási Nemzeti Bizott­ság iskolaügyi osztálya irányít, az a fel­adata, hogy a leghatékonyabban hozzájárul­jon a gyermekek és az ifjúság neveléséhez. Az eddigi eredmények azt igazolják, hogy a „Micsurin-kertnek“ (egymás közt csak így nevezik) valóban megy a dolog. — Szeretnénk, ha a gyermekek, a fiatal­ság megfelelően viszonyulna a természet­hez, a kétkezi munkához, s egyúttal a me­zőgazdasághoz, amihez manapság már nem elég a dolgos kéz. Sokoldalúan képzett szakemberekre van szükség ahhoz, hogy munkájuk eredményeivel megfeleljenek a kor követelményeinek. A mi célunk az — mondta Jozef Cifraniő —, hogy felébresszük a földművelők szakmai büszkeségét, egész­séges becsvágyát, azt a tudatot, hogy hi­vatásuk felér bármely más fontos foglal­kozással, hivatással. Bizonyos mértékig si­kerül is ez. Áttekintést készítettünk róla, hányán folytatták a tanulmányaikat mező- gazdasági iskolán azok közül, aki ná­lunk megfordultak. Igaz, még mindig nem annyian, amennyit szeretnénk, amilyen a társadalmi igény. i Pém Zsuzsa A nagy októberi szocialista forradalom előhírnöke ---------------------------------­AZ ELSŐ SZOVJETEK MEGALAKULÁSA Idén emlékezünk meg a nagy októberi szocialista forradalom győzelme és a világ első proletárállama megalakulásának 70. évfordulójáról. John Reed amerikai újság­író,' aki abban az időben Oroszországban tartózkodott, híres könyvében tíz napról be­szélt, amely megrengette a világot. Valójá­ban a forradalom előkészítése és győze­lemre juttatása sokkal hosszabb időt vett igénybe. E folyamatban fontos mérföldkő volt á februári forradalom, amely megbuk­tatta a gyűlölt cárt. Oroszországban 1917 elején az elégedet­lenség a tetőfokára hágott, a Cári uralom haláltusáját vívta. Már a burzsoázia is szembefordult az uralkodóval, és palota­forradalommal akarta megbuktatni, hogy a saját emberét ültesse a trónra, a nép azon­ban mást akart. Sztrájkhulíám söpört végig az országon, egymást érték a tüntetések, amelyek helyenként fegyveres, felkelési kí­sérletekbe csaptak át. így például március 8-án és 9-én (a régi orosz naptár szerint február 24—25-én) már legalább kétszáz­ezer munkás sztrájkolt. Petrográdban az ut­cára vonultak, néhol lefegyverezték a rend­őrséget és a csendőrséget. A Znamenszká téren a tüntetőkbe lőttek. „Elrendelem, hogy a fővárosban a rend­zavarás a holnapi nap folyamán beszüntet- tessék!“ — adta ki az utasítást a cár. De a forradalmat már nem lehetett beszüntet­ni. Március 11-én (február 26.) a Pavlov­szkij ezred tartalékzászlőaljának katonái tüzelni kezdtek, de nem a munkásokra, hanem a lovasrendőrökre, akik viszont a munkásokra lőttek. Másnap már más ala­kulatok is megtagadták az engedelmessé­get, nem voltak hajlandók a munkásokra lőni, tömegesen álltak át a felkelők olda­lára. A bolsevik párt egyre inkább kezébe vette a kezdeményezést. Tagjai mindenütt ott voltak a tüntetők között, szervezték, buzdították a tömeget. A központi bizott­ság kiáltványt bocsátott ki, felszólítva a munkásokat és katonákat, hogy folytassák a fegyveres harcot, és alakítsanak ideigle­nes kormányt. A felkelő munkások és katonák hozzá­fogtak a cári miniszterek éá tábornokok letartóztatásához. A katonaság gyors átál­lása megpecsételte a cári önkényuralom sorsát. Győzött a polgári-demokratikus for­radalom. Győzött, mert a munkásosztály volt a kezdeményezője, és legfőbb végre­hajtója, s megnyerte a katonaruhába öltöz­tetett munkás- és paraszttömegeket. E győ­zelem igazolta a lenini elvek helyességét. Vlagyimir Iljics Lenin a következőképpen értékelte a februári forradalmat: „A forra­dalmat a proletariátus vitte végbe; a prole­tariátus harcolt hősiesen, ontotta vérét, ra­gadta magával a dolgozó és legszegényebb népesség legszélesebb tömegeit...“ Már a forradalom első napjaiban létre­jöttek a bolsevik párt irányítása alatt a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei. Er­re az 1905-ös forradalom tanulságai alap­ján került sor, amikor megmutatkozott, hogy a szovjetek lehetnek az új munkás­hatalom gyakorlót. Amíg azonban a bolse­vikok a felkelés irányításával voltak elfog­lalva, a szovjetek végrehajtó bizottságaiban a mensevlkek ős eszerek kerekedtek felül, akik már régóta a burzsoáziával való e- gyüttműködést szorgalmazták. Az opportunista mensevlkek és eszerek mesterkedése miatt ilyenképpen a feloszlott „állami duma“ (képviselőház) helyén az ideiglenes állatai duma és ideiglenes kor­mány is a burzsoázia képviselőiből alakult. A munkás- és katonaküldöttek szovjetjei, látva az árulást, hozzáfogtak a maguk szer­vező munkájához. Ilyenformán két hatalom­nak, két diktatúrának sajátos összefonódá­sa jött létre, amelyet Lenin kettős hatalom­nak nevezett. Az egyik a burzsoázia dikta­túrája volt. amelyet az ideiglenes kormány képviselt, a másik a proletariátus és a pa­rasztság diktatúrája, a tömegek diktatúrá­ja, amelyet a munkás- és katonaküldöftek szovjetjei képviseltek, és amely már nem engedte ki a kezéből a kezdeményezést. A bolsevik párt irányításával türelmes politikai munkába kezdtek, amely végül is az októberi szocialista forradalom győzel­méhez vezetett. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom