Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-07 / 1. szám

új ifjúsági;

r

Elindulni e szép pályán

Találkozás Vörös Lajossal

Filmklub

Mi a filmforgatókönyv?

— Milyen elképzeléssel szegődtél hetvennyolcban a hetényi (Chotín) Csokonai Kisszfnpadhoz?

— Kedvtelésből kezdtem el a próbákra Járni. Szerettem volna a csoporthoz tartozni. Később kíváncsi voltam a kulisszatitkokra, arra, milyen a színház. Az alapiskolában kisebb színdarabokban szerepeltem, népi táncot táncoltam. A színdarabokat Évike néni, azaz Dékány Györgyné tanította be.

— Mennyire volt ez rád hatással a későbbiekben?

— Ö ébresztette fel bennem a kultúra Iránti érdeklődést. Nagy érdeme van abban, hogy itt vagyok. A szép szót ő szerettette meg velem.

— A színház szeretete oda vezetett, hogy az alapiskolából és az amatőr kis- színpadból hozott útravalóval a Matesz tagja lettél.

— Nyolcvannégytől vagyok a színház tagja, glső szerepemet A Noszty fiú e- sete Tóth Marival című darabban kaptam Pincért és papot alakítottam. Az első perctől jól éreztem magam. A pincér szolid figura Szerettem játszani. Jól vagy rosszul, döntsék el, akiknek dolguk; úgy érzem,' indulásnak nem volt rossz Ezután a Névnap című darabban egy karakterszerepet alakítottam a házmestert Azért kedveltem meg, mert közel állt hozzám. Azt hiszem, könnyebb volt elhitetnem ezt a házmestert, mint első szerepemben a papot. A Coriolanusban római polgárt alakítottam Itt már több lehetőségem volt; támaszkodhattam a szövegre, többször voltam színpadon. Nem beszélve arról, hogy Pőthe István, Bugár Béla közvetlen társasága Is biztonságot nyújtott. A fiatal pedig igyekszik ellesni, amennyit csak tud. A kettőből tudtam valamit leszűrni, megpróbáltam átalakítani a magam alkatára. Ezt sem tudom, hogy sikerült .. .

— Melyik darab volt a további határkő?

— A Bűntény a Kecskeszigeten és benne Eduardo szerepe. Ajándéknak tekintettem ezt a szerepet. Ekkor éreztem először igazi otthonomnak a színSzámtalanszor hallunk arról, hogy a „mát világban“ megváltoztak az emberek közötti kapcsolatok. Nem érdekel bennünket, hogy a másik mit csinál, hidegen hagynak balba lutott embertársaink, ás a közös szórakozási formák sem divatosak. A táncolást ts, sok esetben, saját magunk szórakoztatásának tekintjük, hiszen a partner ts elég gyakran ismeretlen.

Az idősebbek, vagy ha úgy tetszik, a korábban születettek gyakran emlegetik, hogy bezzeg azelőtt az ö Idejükben estánkánt összelőttek egy kis közös éneklésre, közben folyt a munka ts — gondoljunk a fonóra —, és megvitatták gondjaikat, tanácsokkal látták el egymást. Nos, ez mind a múlté, főként a nagyvárosokban. A tizenkét emeletes panelházban csupán néhány centiméter választja el áz egyik szomszédot a másiktól, de nemcsak hogy azokat nem ismerjük, akikkel egy lépcsöházban élünk, hanem gyakran a közvetlen szomszédokkal sem tartjuk a kapcsolatot. Egyszóval nem törődünk egymással, egymás dolgaival.

házat. Eduardo megformálása nem volt a legkönnyebb, mert véleményem szerint szellemieg nem százszázalékos, s ilyen embert alakítani talán nehezebb, mint közembert vagy tisztviselőt. Amikor majdnem otthonosan mozogtam a szerepben, nagyon boldog voltam. A négy bemutató mellett ez stúdióelőadásként került a közönség elé. Nagy áldozatokat hoztak érte a színház tagjai.

— Az évadot a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darab zárta.

— A darabban egy mulatozó ifjút a- lakítottam. Igyekeztem megfelelni az elvárásoknak, holott nem nagyon adódott erre lehetőségem.

— Fel tudtad használni szerepeidhez, amit az amatőr együttes tagjaként megtanultál?

— Volt, amit igen. Sok helyütt sokat segítettek Néha kevésnek bizonyultak ismereteim, ezért igyekszem az idősebbektől ellesni néhány dolgot. Ha ez a kettő párosul, könnyebb lesz a dolgom.

— Van példaképed, szerepálmod?

— Mint fiatal, még nem tettem any- nyit a színházért, nem érzem annyira erősnek magam, hogy példaképről ábrándozzam, hogy szerepálom legyen. Örülök minden olyan rám bízott feladatnak, amely összefügg választott pályámmal.

— Tartod-e a kapcsolatot az amatőr kisszínpadokkal? Szabadidőben eljársz az előadásaikra?

— Idén nem sikerült ott lennem a Jókai-napok versenyműsorain, mert szinte valamennyi estén játszottunk, de így is láttam valamicskét néhány darabból Az emlékeimet nem tudom elfelejteni, mindig szívesen nézek meg egy-egy kisszínpadl előadást.

— Közeli terveid?

— Megpróbálok bekerülni a Színművészeti Főiskolára és azt elvégezni. Ha ez nem sikerül, szeretnék továbbra is a színháznál maradni, és képesítés nélkül elindulni e szép pályán.

— Köszönöm a beszélgetést.

Bárány János

Fotó; Mária Zelefianská

Ezért lepődtem meg, amikor nemrégiben — egy feladó nélküli borítékban — visszakap- tam elveszettnek vélt Igazolványaimat. Mellette néhány soros írás a következő szöveggel: „Kedves IsmeretlenI Az utcán találtam rá irataidra, gondolom, hogy sok kellemetlenségtől kíméllek meg. Legközelebb jobban vigyázzI“ Ennyi volt a szöveg, és egy olvashatatlan aláírás. Tehát még megköszönni sem tudom jótevőmnek cselekedetét, a tanácsot viszont megfogadom. Bár mindenkivel előfordulhat és előfordult már jónéhányszor hasonló eset, de talán nem végződött mindig ilyen szerencsésen. S amit még nem mondtam el: az Igazolványok között kisebb pénzösszeg Is lapult. Elveszített pénzemet Is hiánytalanul vtsi- szakaptam.

Nos, egy példa a sok közül, hogyan szerezhetünk valakinek örömet azzal, ha egy kis jóakarattal kisegítjük a balból, és tudatosítjuk, hogy hasonló helyzetben nekünk Is jólestk a segítség.

—PP

A tervezett filmmel kapcsolatos adatok és utalások összessége, valamint az elhangzó szöveg, amely alapján a film készül. A filmforgatókönyv persze mind a mai napig minimális „irodalmi védettséget“ élvez, valahol a Nagy I- rodalom perifériáján foglal helyet. Az írók, akik filmforgatókönyvet írnak, többnyire aligha számíthatnak arra, hogy művüket mint irodalmi alkotást is számon tartja majd az irodalmi köztudat.

Az alkotó írók számára e keserű felismerés ellenére mégis mi az, amiért a filmforgatókönyv-írás „bűvkörében“ maradtak? Természetszerű, hogy ennek oka nem csak anyagi vonatkozású, hi- szep a honoráriumért nem okvetlenül filmforgatókönyvet kell írni. Az okok legfontosabbika maga az írói természet, hogy tudniillik mindenképpen el akarja mondani véleményét, tapasztalását a világról. A film pedig — mint közvetítő eszköz és lehetőség — napjainkban a lehető leghatékonyabb „nyelvi“ forma. Nincs az a sikerregény, nincs olyan népszerű hetilap vagy irodalmi folyóirat, amely felülmúlná a fílmnyelv hatékonyságát. Ha az írónak lehetősége nyílik arra, hogy — akár csak „másodhegedűsként“ is — film nyelvén közölheti mondanivalóját, a- zonnal megelégszik e szerepkörrel. Miről van szó pontosabban? Arról, hogy a film végül is nem a forgatőkönyvíró, hanem a rendező (esetleg az operatőr) műfaja. A színész esetében — érdekes — még mindig meghatározó szerep jut a szerzőnek (szövegkönyv, a színdarab szerzője), mint a filmnél. Holott ez tulajdonképpen igazságtalan, hiszen a színielőadás sem a szövegkönyvről szól (sajnos, gyakran erről, ez pedig már eleve nem színielőadás), hanem az előadást létrehozó társulásnak az adott témáról alkotott véleményéről. Ez a tézis a film esetében hatványozottan igaz kell, hogy legyen.

Vannak szerzői filmek, amikor a rendező saját vagy „szerzett“ ötlet alapján maga írja meg filmje forgatókönyvét. Az úgynevezett kísérleti filmek csaknem teljes mértékben így készülnek, de a játékfilmek jelentős hányadát is maguk a rendezők (gyakran írói segítséggel) maguk írják. A nyugati filmeknél elfogadott szabály, hogy előre kicentl- zett pontossággal készül egy-egy film forgatókönyve. Ezek a filmek szakmailag a lehető legprecízebb módon vannak kivitelezve, számolva a producer befektetett pénzének feltétlen megtérüFriss zenével köszöntötte hallgatóit a december 20-1 Szombat reggel. De kellett Is a friss ébresztő, hiszen borús volt az ég, havas a táj, latyakos az 'út. A műsor túlnyomó részét a közelgő karácsonyi ünnepeknek szentelte a szerkesztő, Bárdos Ágnes. Nagy Imre a kelet-szlovákiai Görgőről (Hrhov) jelentkezett. Van-e elég hal a halgazdaság tárolóiban? Bartók Gyula megnyugtatta a hallgatókat, de még tanácsot Is adott arra, hogyan kell kibontani, földarabolni a pontyot, hogy finomra sikerüljön a sütéskor. Lőrincz Katö a hurbanovól [nyugdíjasotthonból hozott megrendítő riportot; hogyan töltik az otthon lakó a karácsonyt ... Karol Tonka rendőrszázados, a magyar adás munkatársa óva intett a petárdák sütögetésétől, hiszen minden esztendőben ráfizet a veszélyes Játékra néhány fiatal. Papán Valéria a losonci (Lu- íenec) szakközépiskolából Jelentkezett, Béres József a kelet-szlovákiai Rozmaring együttesről adott hírt, Görföl Jenő Szvorák Katalin új lemezét nyutatta be, Major Lajos pedig a hollandiai női kézilabda-világbajnokság eseményeit ismertette.

A Szombat reggel színesen pergő műsor volt, Bárdos Ágnes gazdaságosan bánt Idejével, nem engedte hosszú lére a beszélgetéseket. Hritz Júlia jó zenével, Boldoghy Kató ügyes rendezéssel járult hozzá a sikerhez. A bemondók, Csóka Gábor és Danyl

(

lésével. A szocialista filmgyártásban más a gyakorlat. Nálunk sokkal nagyobb tér jut az alkotók szabad „asszociatív“ kiélésére, ennek eredményeként a szocialista országok filmgyártása, alkotásaink figyelemre méltó helyet foglalnak el a világ filmművészetében.

Vannak profi filmdialógus-szerzők, akiknek az a feladatatuk, hogy a tervezett és pontosan lefektetett helyzetekhez megírják a dialógusokat. Minél inkább alkalmas a dialógus arra, hogy egyúttal továbbvigye, érdekessé tegye és bonyolítsa a cselekményt, annál jobb a dialógusíró gázsija.

A filmforgatókönyv-írók meglehetősen „elhallgatott“ műfajt gyakorolnak. Munkásságuk elemzésével, ahogy az már minden más művészeti ágban lenni szokott, az azzal nem foglalkozó „szakemberek“ bíbelődnek legszívesebben. A filmírót persze még ez is kielégíti, hiszen művével alig jut elemző nyilvánossághoz.

Holott: érdekes, a filmíró az elsők közé tartozik, aki elképzeli, hogy a még meg nem fogalmazott (meg nem talált) szereplők mit és hogyan, hogyan és miért, miért és mikor mondanak majd egymásnak, hogy a történet kikerekedhessék. Ebben alkotói tudatosságnak kell rejtőznie, amely alkalmasint egyenlő rangot képvisel bármely más alkotóművészeti megnyilatkozással.

Müller Péter szerint egy becsületes forgatókönyv elkészítéséhez legalább fél évre van szükség. „Első változat, második változat, együttműködés a rendezővel“. Érdekes párhuzamként eme- , lem ki, hogy a világirodalom ma már elismert nagy klasszikus drámái is hasonló módszerrel készültek.

Summa summárum: a mai gyakorlat szerint egy film sikeréért szinte kizárólagosan a rendező a felelős. Eszembe Jut F. Fellini az És megy a hajó Című • filmjének forgatókönyve, amelyet To- nino Guerrrával közösen írt. (A Nagyvilág című irodalmi folyóirat 84/4. szá- .mában található). Meg kell vallani, o- lyan remekbeszabott irodalmi csemege, amely eleve magában foglalja a belőle készült filmet is. Tehát; a filmforgatókönyv irodalmi rangját nem a film, hanem a megírt szöveg irodalmi értéke határozza, határozhatja meg.

Tamás is hibátlanul olvastak, nem érződött hangjukon álmosság.

A Félóra a mezőgazdaságról című műsort ezúttal Vámos László szerkesztette — nagy gonddal. Elsősorban az újbásti mezőgazda- sági dolgozók munkájáról számolt be, szólt a tejtermelésről, a nők téli foglalkoztatásáról, a téli takarmányok állapotáról, stb. Sajnos, a tejet még drágán termelik azon a tájon. Érdekes volt a varból (Vrbovka) szövetkezetben készített beszélgetése, ahol versenylovak tenyésztésével is foglalkoznak.

Lőrincz Kató műsora, a Tollal és mikrofonnal ezúttal is figyelemkeltő volt. Kerékasztalhoz invitált néhány szakembert, akik a közmodorról fejtették ki véleményüket, vitába is szállva egymással. Sző esett itt a szabadszájúságról, a fiatalok trágár beszédmodoráról, az értelmi elsivárosodás- ról, a nevelés hiányáról. Akik hallgatták a műsort, bizonyéra eltöprengnek rajta, és magukban tovább szélesítik e problémakört. Lőrinci Kató a tőle megszokot ügyességgel, tapintattal vezette a beszélgetést, mindig a lényegesre terelve a szót, olykor vitára, ellenvéleményre buzdítva. Jó lenne, ha máskor Is hallhatnánk hasonló műsorokat, és szólnának napjaink viselkedési, öltözködést, étkezés kultúrájáról is. Végül Is fontos kérdések ezek.-DénesLegközelebb jobban vigyázz!

Kiss Péntek József

Szondázás a rádió szombati műsorában