Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-07 / 1. szám
új ifjúság 9 H árom óra múlva beköszönt az új esztendő. Jövőre Munlra harmincéves lesz. Ebben az évben Is egyedül töl-i ti a szilvesztert. A szomszéd szobában alszik a kis Nilufar. Milyen Jő, hogy van ez a bájos kislényl Jobban szereti Munirát, mint az édesanyját. Amikor Muníra hazajön a munkából, Nilufar a nyakába ugrik. Muníra ma a húgával szeretett volna ünnepelni, de nem sikerült. Szajera már csak ilyen, megígér valamit, aztán meggondolja magát. Kislánya már ötéves, pedig még 6 maga is olyan, mint egy gyermek. Elhozta a kis Nilufart az óvodából, rábízta Munirára, és elrohant. „Hová mész? — kiáltott utána Munira. Szajera visszaszaladt. kétfelől arcon csókolta Munirát, „drága nővérkém“ — mondta, s már ott sem volt. Munira ismét egyedül maradt, és hogy elfoglalja magát, nekilátott átmosni a rizst. Eszébe jutott, hogy hat-hét éves lehetett, mikor húgával mindketten megkapták a számárköhögést, és anyjuk a rizs zavaros, ízetlen mosólevéve! Itatta meg őket. Munlra nagy-nagy nehezen lenyelt néhány kortyot, Szajera azonban ősszerázködott, és magára öntötte az egészet! A mama sírva fakadt, és azt mondta: „Tönkremegyek, mire felnevellek benneteket." Édesanyja arca — nem tudni, miért — mindig szomorúnak látszott: akkor is, ha a veranda sarkában a lábbal hajtható varrógép mögött ült és varrt, akkor is, ha a ház körül tett-vett. Fejét lehajtva, gyakran eltűnődött. Munlra csak akkor értette meg, hogy mi bántja édesanyját, amikor már nagyobb tett, és Iskolába kezdett Járni. Már csak Homályosan emlékezett apjára, hisz még annyi Ideje sem maradt hogy kifejlődjön benne a gyermeki szeretet. Apja ugyanis nem sokkal Szajera születése után eltűnt. A „titok“, hogy édesapjuk elhagyta őket, csak iskolás korában tárult fel előtte. Munlra nagyon korán megértette, hogy édesanyjának támaszra van szüksége, ezért már hatodikos korában megtanult varrni, a nyolcadik osztály elvégzése után pedig azonnal dolgozni kezdett az Alajl piac közelében levő varrodában. ... Az üstben forrni, bugyborékolni kezdett a víz, Munlra feleszmélt töprengéséből. Beleöntötte a rizst a fazékba, vizet töltött rá, és kinyitotta a szellőzőablakot. Tiszta, fagyos levegő áradt be a konyhába. A fák ágai meggörnyedtek u súlyos hóréteg alatt. S mintha még ez sem lenne elég, az alacsony égbolt, mint kiterjesztett szárnyú fülesbagoly, egyre csak hullatta ezüstös tollalt... A szemközti háromemeletes ház nyitott ablakaiból vidám dal hallatszott. Igen, ma ünnep van... Munlra befedte a rizst, és felsóhajtott. Halk léptekkel bement a hálószobába. Nulifar édesen aludt, haja kócosán terült szét a párnán, verejték gyöngyözött a homlokán. Munira leült az ágy szélére, keze fejével óvatosan megtörölte a kislány homlokát, és elmosolyodott: „No nézd csak, a kis huncutl Az Imént a szomszéd gyerekekkel szánkázottl Egészen átfázott.“ Ebben a pillanatban eszébe jutott, hogy a fenyőfán meg kell gyújtani az égőket, és gyorsan felállt. Amikor a fát díszítették, Nilufar a fa körül ugrándozott, és kérlelte Munirát, gyújtsák meg az égőket. Munlra megmagyarázta neki. hogy az égőket szilveszter éjjel a Télapó gyújtja meg. Sietve bement az ebédlőbe. Az apró lám- pácskákat mint gyöngyszemek sorakoztak a vezetéken, és amint bekapcsolta, klgyúl- tak a piros, zöld, sárga égők, és a szoba hirtelen ölyan ünnepélyes és meghitt lett. Munirát lenyűgözte a tenyőfa szépsége. Az utcáról változatlanul behallatszott a zene, a Járókelők hangosan beszélgettek, nevetgéltek az ablak alatt, és ez még inkább fokozta a szoba csöndjét, a magány érzését. Különös érzés keríti hatalmába az embert, ha ilyen magányosan várja az újévet. Mintha az egyik oldalon lenne a világ, a másikon pedig te, egyedül. Munira már hat éve mindig csak egyedül ünnepli a szilvesztert. Számára még ma is az egyik oldalon helyezkedik el az egész világ, a másikon pedig ő ... Természetesen ő is ülhetne meghitt családi körben a férjével, gyermekeivel. De nem sikerült... Ilyen az élet. Nem minden álom teljesül... Zakirdzsan nagyon rendes fiatalember volt. Magas, csendes... Az Iránytaxiban ismerkedtek meg. Muníra minden nap irány- taxin ment haza a munkából. Zakirdzsan volt a taxisofőr. Talán azért, mert sok közös vonásuk akadt, talán azért, mert vonzónak találta a lányt, a sofőr udvarolni kezdett neki. Mikor Munira elindult otthonról, Zakirdzsan már várt rá az utca végén. Munkából hazafelé a divatszalon előtti megállóban ismét várt rá az autóban. Munira szeretett volna haragudni rá, de az Igazat megvallva, nagyon tetszett neki, hogy a sofőr mindig megvárja... Ma már tudja, hogy ezek voltak életének legszebb napjai. Lehet annál nagyobb boldogság, mint tudni azt, hogy valaki szívből vonzódik hozzá? Igen, Munira boldog volt. A boldogság azonban csak ritkán felhőtlen. Váratlanul meghalt a mama. A szíve felmondta a szolgálatot, és mire a mentő megérkezett, már késő volt. Halála előtt csak annyit tudott mondani: „Törődj a húgocskáddal, kislányom. Apa nélkül nőttetek fel. Most már én sem leszek. Benned van minden reményem.“ Munira megfogadta édesanyjának, hogy amíg Szajera saját lábára nem áll, gondját viseli. A folyó sem szárad ki, ha elapad az egyik forrása. Az élet ment tovább a maga útján. Eltelt egy hónap, majd egy év, míg egy nap Zakirdzsan ezzel a Javaslattal hozakodott elő: — Minél előbb össze kell házasodnunk. Otthon már nagyon sürgetik a dolgot. Munira nyíltan beismerte: —- A húgom még nem tud önállóan élni. Megígértem anyámnak, hogy gondoskodom róla. Eltelt még egy hónap, még egy év. Érzelmeik nem változtak, de Munira szívébe érthetetlen nyugtalanság költözött. Valahányszor találkozott Zakirdzsannal, elszorult a szíve a rossz előérzettöl. Ekkortájt fejezte be Szajera az iskolát. Zakirdzsan megismételte ajánlatát. S Munlra ismét őszintén válaszolt: — A húgom szeretne felvételizni a műszaki főiskolára. Majd azután, ha sikerül a felvételije.. ■ —, És aztán? — kérdezte Zakirdzsan váratlan elkeseredettséggel. — Mi lesz azután? — Azután... — Munira megakadt. Maga sem tudta, mi lesz azután. De azt tudta, hogy mindaddig nem hagyhatja magára a húgát, amíg nem rendeződik az élete. — Hisz nem költözhetem hozzátok a húgommal együtt — mondta Munira Zakirdzsan szemébe nézve. — Válassz: velem fogsz élni, vagy a húgoddal maradsz? A húgocskád ugyan nem fog érted élni. — De hát mit tehetnék — Munira lesütötte a szemét. — Nincs más választásom. — Nekem sincs más választásom. Nem költözhetek hozzátok. Elvégre már túl vagyok a harmincon. Unon már, hogy állandóan a szememre vessék, hogy még mindig nem nősültem meg. Munira gyors pillantást vetett rá. Nem tarthatom vissza. Érezze magát szabadnak. Ennyi volt. Esténként a takaró alatt sírt, nehogy a húga észrevegye. Ha néha messziről látta Zakirdzsant, a szíve majd’ megszakadt. Aztán Zakirdzsan megnősült. Munira úgy érezte, hogy megőrül. De nem, az ember mindent el tud viselni, ö is kibírta. Nem tehetett szemrehányást Zakírd- ' zsannak. Szajera főiskolára jdlentkezett. Zakird- zsannak lett igaza. A húga nem szándékozott nővéréért élni. Tavasz eleje lehetett, Szajera hozzábújt, és elsírta magát: — Férjhez kell mennem, nővérkém, édesem, érted, kell! Munlra megértette. Ha Szajera most nem megy férjhez ahhoz a harmadéves egyetemistához, aki a gyapotszedésen szerette meg őt, akkor vele is ugyanaz történhet, ami Munirával és Zakirdzsannal. És Munlra a húgának adta a kelengyéjét, hiszen neki már, nem volt rá szüksége. A rubinköves gyűrűt is neki ajándékozta, amit Zakirdzsannal közösen választottak ki. Odaadta azt a szőnyeget is, amit a ki nem vett szabadságért járó pénzből vásárolt, egyszóval — mindent odaadott... Munlra csak annak örült, hogy húga megtalálta a boldogságát. Bárcsak a mama is megérhette volna ezt a napotl Munirát teljesen kimerítették a lakodalmi előkészületek. Csak akkor gondolt vissza Zakirdzsanra, amikor a vőlegény barátai vidám zsivajjal berontottak a házba, és gratuláltak húga házasságkötéséhez. Könnyes lett a szeme ... Miután férjhez adta kishúgát, Munira zárkózottá, emberkerülővé lett. Ogy érezte, barátnői titokban kinevetik. Ha kedvesek voltak hozzá, azt hitte, vigasztalni próbálják, mint egy kisgyereket. Csak a munkájában talált megnyugvást. Szorgalmas, lelkiismeretes munkával megbecsülést vívott ki magának. A lelke mélyén azonban űrt érzett. Annak ellenére, hogy nem találkoztak, nap mint nap, Zakirdzsanra gondolva, megsaj- dult a szíve. Ráadásul Szajera Is mit művelt: szült egy kislányt, és elvált a férjétől. Emiatt a nővérek nagyon összeszólalkoztak. Szajera panaszkodott a tőrjére: — Cselédet akar belőlem csinálni. Soha nem segít a házimunkában. — De hisz tudtad, mit jelent feleségnek lenni — haragudott meg Munira. — És nem szégyelled magad, azért hibáztatod a férjedet, mert nem segít a ház körül? Ki segített neked felkészülni a vizsgákra, ki gondozta a kislányt, amíg te tanultál? El tudtad Volna végezni a főiskolát, ha 6 nem segít? Most pedig egyszerre nem felel meg a férjed. — Mindegy — mondta csökönyösen Szajera. — Egyenjogúság van. Munira kikelt magából: — KI tanított téged így beszélni? Ezt hallottad a mamától? — A mama tévedett. Munlra nem tudott uralkodni magán. Arcul ütötte Szajerát: — Szerinted azok a szavak, hogy hűség, odaadás, ma már semmit sem jelentenek? ö adta a pofont, mégis ő sírta el magát. Attól kezdve nem avatkozott bele a húga dolgaiba. Nilufar ragaszkodása pedig egyre erősödött iránta, öt nevezte mamájának, nem pedig Szajerát. Amikor hazajött, Nilufar a nyakába ugrott. Ezekben a percekben Munira nagyot sóhajtott, elképzelte, hogy őrá is rámosolyoghatott volna a boldogság, 6 is megrész'egülhetett volna gyermekének ölelésétől. Valahányszor beköszönt a* ú] év, erre gondol. Ki tudja, talán még 6 is megismerhet! az anyaság boldog érzését?... Az óra elütötte a tízet. Éjfélig még két őrá van hátra. Ágynyikorgás hallatszott, úgy látszik felébredt Nilufar. Valóban. Halkan kinyílt az ajtó, és szemecskéjét dörzsölgetve bejött a kócos hajú kislány. Megpillantotta a sarokban álló fenyőtát, és a meglepetéstől felkiáltott: — ö, hát már járt a Télapó? Munira elnevette magát. — Igen, itt Járt. — És meggyújtotta az égőket a fán? — Látod. Eljött a Télapó, meggyújtotta az égőket, és azt mondta, hadd örüljön a kis Nilufar, amikor felébred. Munira kézen fogta a kislányt. — Most pedig gyerünk mosakodni, a piláf már készen van. Nilufar tett néhány lépést, majd megállt. — És neked — kérdezte váratlanul —, neked mit hozott a Télapó? — Nekem?... — Munira eltűnődött. —< Nekem ... boldogságot hozott. Nilufar összeszorította a száját. — És engem miért nem ébresztettél fel? Munira őszintén meglepődve nézett a kislányra, és átölelte. — Ugyan miért? — Én is kértem volna boldogságot a Télapótól. Munira elnevette magát: — ö, te kis pisze, és mit csinálnál vele? — Neked adnám. — A kislány tágra nyílt szemmel nézett rá. Akkor neked soksok boldogságod lenne. I A kislány szemében bizalom fénylett. Csak a gyerekek tudnak így nézni, és pillantásától átmelegedett Munira szíve, fényesebb lett a szoba és az egész világ. Az utcán még mindig szólt a vidám zene. És közeledett az új év, mintha azt mondaná, hogy minden jó lesz, és a boldogság senkit sem kerül el. Csak egy kicsit várni kell rá. Utkur Hásimov BOLDOGSÁG I LISTA Sokan kezdik az új esztendőt új elképzelésekkel, vállalásokkal. Nem csoda, hiszen mindenütt az év végén összegezik az elért eredményeket, keresik a kudarcok okozóit. Rovatunkban sem történik ez másként. Várjuk tehát olvasóink „statisztikáit“, mivel már többen is Jelezték, hogy az el múlt esztendő valamennyi listáját összegyűjtötték, és pontosan ki tudják mutatni, melyik énekes, együttes szerepelt a legtöbbet az elmúlt 12 hónapban. Rendszeresen kérjük olvasóink segítségét, hogy listánkat változatosabbá, érdekesebbé tegyük, írják meg ötleteiket. A következő Javaslat már ettől a számtól érvényes: azok, akik nincsenek megelégedve a slágerlistán szereplő dalokkal, beküldhetik azoknak a szerzeményeknek a címét, amelyek az újdonságok közé tartoznak és véleményük szerint még sokat kéne várni arra, hogy felkerüljenek a listára. E dalok Jegyzékét és az előadók nevét az egyes listák alatt „Olvasóink Javaslata“ címmel közöljük. Meggyőződésünk, hogy sok Javaslatot kapunk. HAZAI ÉS MAGYARORSZÁGI LISTA 1. Elán — Lojzo: Ze mi ]e fűtő 2. Petr Kotvald: Vrásky sl nedélám 3. Marika Gombitovfi: VoTné mlesto v srdcl 4. Midi: Mám tlslc meslacov 5. Michal David: Decibely lásky S. Elán: Klasika 7. Hana Zagorová: Náhla louőenf B. Marian Greksa — Demikát: Manek?na 9. Peter Nagy: Podme sa zachránlf 10. JiH Kern: Trénlnk 1. Demjén Ferenc: Szerelem első vérig 2. Prognózis: Add ki magadból a feszültséget 3. Napóleon Boulevard: Kérlek, ne félj 4. Hobo Blues Band: 6:3 5. R-Go: Fordított világ B. Első Emelet: Idegenek a városban 7. Z’Zi Labor: Utolsó tangó Párizsival 8. Révész Sándor: Vigyázz a madárra 9. Görbe Nóra — Szikora Róbert: Ne bánts 10. Modern Hungária: Elfúlja a szél OLVASÓINK JAVASLATA Stanislav Procházka: Vécl tajemné, Hana Zagorová: Jen jedenkrát v roce; Katapult: Nékdy pfíSté; Marika Gombitová: Nenápad- ná; Pokolgép: Totális metál; Marcellina PTJ: 0); Első Emelet: Anyagias lány. VILÁGLISTA 1. Rod Stewart: A szivem minden dobbanása 2. Depeche Mode: Az idő kérdése 3. A-HA: Vadászat fent és lent 4. Alphaville: Táncolj velem 5. George Benson: Amíg a város alszik *. Chris de Burge: A vörös ruhás hölgy 7. Double: Az ő szívének kapitánya 8. Toto: Majd kiheverlek 9. Bruce — Bongo: HI-HO 10. Lionel Richie: Tánc a plafonon OLVASÓINK JAVASLATA M. C. Mlker S. — Deejay Swenn: Holiday Rap; Patty Ryan: Te vagy a szerelmem, te vagy az életem. ZSÁKBAMACSKA Színes posztert nyert Varga Csilla ladi- cei. Csizmadia Ivett komáromi (Komárnol, Szalay István sládkovlőovöi, Szamaránszky Andrea hrobofiovői, Nagy Klaudia, zselízi (Zeliezovce) olvasónk. POPCSEREBERE Dankó Szonya {044 02 Turnianske Pod- hradie, ul. Skolská 13/A): Adok Madonna-, i Nena-, Jennifer Rush-, Kim Wilde-, Bonnie Tyler-, Wham-, Opus-, Llmahl-, Baltlmora-, Pia Zadora-, Alphavllle-képeket és -posztereket. Kérek Modern Talking-,, C. C. Catch-, Lion Ross-, A-HA-, Falco-, Sandra-, Modern Hungárta-képeket és -posztereket. Hacel Tímea (044 02 Turnianske Podhra- die, Kostolná 457): Adok Napoleon BLD-, Falco-, Modern Hungária-, Szikora Róbert-, Modern Talking-posztert, Első Emelet-, Pia Zadora-, A-HA-, Szeptember-, Satöbbi-, Névtelen Nulla-képeket. Kérek Madonna-. Tar- zan-képeket és -posztereket. — pp
