Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-25 / 47. szám

SZOVIEI SPORTPANORAMA Blohin, a csúcstartó Oleg Blohin, a Dinamo Kijev aranylábdás labdarú­gója elnyűhetetlen. A 35 éves játékost még ma is a világ egyik legjobb csatárának tartják, és szívesen látnák soraikban a patinás európai klubok. Sokáig úgy hírlett, hogy az Újpesti Dózsához szerződik,, de nem lett belőle semmi. Most, a jubileumi, 50. szovjet bajnokság végéhez közeledve a találgatásokra maga Oleg adta meg a választ: „Ez az utolsó idényem, edző­ként kívánok tovább dolgozni“ — jelentette ki a Trud című lap munkatársának. Mindenesetre hiányozni jog, és — hattyúdala alkal­mából — hadd mondjuk el róla, hogy többrendbeli szovjet csúcstartó. Már a bajnokság befejezése előtt több mint 430 alkalomal szerepelt bajnoki mérkőzé­sen, és kétszáznál több gólt lőtt. Mindkét adat abszo­lút szovjet csúcsot jelent. Vardanjan visszatér? Blohin távozik, Vardanjan visszatér. Ez most a szov­jet sportélet legnagyobb szenzációja, amelyet maga Jurik Vardanjan, a moszkvai olimpia súlyemelő baj­noka jelentett be, aki 1985-ös világbajnoki győzelme óta nem lépett dobogóra. Ugyancsak az említett Trud- nak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy újra edzésbe áll. — Az idei világbajnokság után határoztam el, hogy ismét megpróbálkozom a súlyemeléssel — mondta a hétszeres világbajnok és 43 világcsúcs birtokosa. — Az ostravai versenyen vendégként vettem részt, s el­keserített, hogy a szovjet válogatott a pontversenyben a bolgárok mögött végzett. Ekkor vált véglegessé az elhatározásom. Vissza kell hódítanunk a sportág élén elfoglalt helyünket, meg kell tanulnunk újra győzni. Ügy érzem, van erőm segíteni a csapaton, szükség lehet a tapasztalatomra. És még egy oka van a vissza­térésemnek. Sok levelet kaptam a sportág hazai és külföldi rajongóitól, amelyekben arról írnak, hogy hiányolnak a versenyekről. Ismerve a 31 éves sportoló versenyzői és emberi magatartását, csak üdvözölni lehet az elhatározását. Ismét régi súlycsoportjában, a 82,5 kilóban akar sze­repelni. Ebből is látszik, hogy „hallgatása“ alatt sem hazudtolta meg sportolói mivoltát, és nem szedett magára fölös kilókat. Először májusban, a szovjet baj­nokságon próbálja ki erejét, s máris 400 kilós össze­tett eredmény teljesítését tűzte ki célul. Az ostravai VB-n 390 kiló is elég volt az arany­éremhez ... Bilozercsev nagy visszatérése S még egy nagy visszatérés a szovjet sport vilá­gából. Kétségkívül Dmitrij Bilozercsev volt a közelmúltban véget ért tornász-világbajnokság hőse. Nem csoda, hogy a Szovjetunióban ó lett október legjobb spor­tolója, mert — elnézést az ellentmondó szójátékért —‘ valósággal csodát müveit. Kétévi kényszerszünet után tért vissza. Egy autó­baleset során szerzett súlyos sérülése után már tel­jesen lemondtak róla. Azt is kétségbe vonták, hogy teljesen felépülhet. Először megnyerte a szovjet bajnokságot, majd Rot­terdamban négy aranyéremmel tért vissza a nemzetközt porondra. A csapatban szerzett első helyezésén kívül másodszor lett összetett világbajnok, s a szerenkénti döntőben kétszer állt a dobogó legfelső fokán. Alighanem az akaraterő csodájával van dolgunk. Sú­lyos autóbalesete után kevesen hittek Bilozercsev fel- gyógyulásában. Most a tornász ' edzője, Alekszandr Alekszandrov úgy vélte, két év alatt tanítványa éret­tebb, bölcsebb lett, felelősségérzete nőtt. Egyvalami­ben nem változott: ma is maximalista, mindig nyerni akar. Nem is olyan rossz emberi tulajdonság egy sportoló­nál. Bilozercsev pályafutása egyébként 1984-ben kez­dődött, és december 12-én még csak 21 éves lesz. Zubkov, az első fecske Már rég eloszlott a mítosz a kanadai profi jég- korongozók verhetetlenségéről. A szovjet korongozók bármikor egyenrangú ellenfélnek bizonyulnak. Érdekes azonban, hogy — a híres-neves NHL, az amerikai- kanadai profiliga többszöri óhaja ellenére — csak most kerül sor az első szovjet hokis bemutatkozására a profi jégen. Az első fecske Vlagyimir Zubkov, a CSZKA Moszkva sokszoros válogatottja. A szovjet jégkorongszövetséq kétszázezer dollárért egyéves szerződést írt alá az Edmonton Otlers csapatával Miként tekint profi pálya­futása elé Zubkov? — Vegyes érzésekkel megyek a tengerentúlra. Egész biztos nagyon érdekes dolog lesz játszani az NHL pil­lanatnyilag legjobb csapatában, együtt Wayne Gretzky- vel. Másrészt azonban aggódom. Eetyiszov azt mond­ja, hogy cudarul nehéz dolgom lesz, mert én leszek az első orosz a profiligában, s a „benszülöttek“ min­denáron be akarják majd bizonyítani, hogy jobbak nálam... Zubkov nem ez egyetlen, aki az NHL várakozó lis­táján szerepel. A Vancouver Canucks például szívesen látná soraiban a CSZKA és a „szborna“ további tag­ját, Igor Larionovot. Sőt, a nyugati sajtóban olyan hírek is napvilágot láttak, hogy a szovjet válogatott egy egész ötösfogata távozik Észak-Amerikába. Mi erről a véleménye magának, Larionovnak? — Ennek a fele sem igaz. Játékosainkat legfeljebb harmincadik életévük betöltése után engedik külföld­re szerződni, és ez a kor egy olyan erős bajnokság­ban, mint az NHL, már nem a legmegfelelőbb. En sze­mély szerint nem is szívesen mennék Kanadába, mert nem szeretem az eröhokit. Szívesebben szerződnék mondjuk Olaszországba. Konkrét ajánlatot kaptam azonban az NSZK-ból, hogy legyek Xavier Unsinn vá­logatott edző pályaedzője. Mi a jövő? Egész komolyan foglalkozom a gondolattal, hogy a téli olimpiai játé­kok után távozom a CSZKA-ból és a jégről egyáltalán. Legalábbis egy időre. Meg akarok pihenni. Kevesen tudják ugyanis elképzelni, hogy a CSZKA-ban és a „szbornában“ milyen fizikai és lélektani megterhelésj nek van kitéve a játékos. M. J. Németh Pál Hetedik éve játszanak a nyárasdl (Topoi'níky) kézilabdázó lányok (nők) a legfelsőbb bajnokságban, és pon­tosan azóta csodálkozik az egész or­szág, sőt a nemzetközi mezőny is, azon, hogy veheti fel a versenyt egy alig négyezer lélekszámú csallóközi falu csapata százezres, milliós világ­városok együttesével. Csehszlovák kupagyőzelem, 1HF és KEK nemzet­közi kupaszereplések fémjelzik ezt a bámulatos utat. # Hosszú, bosszantó szünet után elkezdődött a kézilabda I. liga. Mi a helyzet ma Nyárasdon? Erre kér­tem választ a hajdani falusi torna­tanárból nemzetközi hírű sikeredzö- vé előlépett Németh Páltól, akit nem kimondottan derűlátó hangulat­ban találtam. — Semmi okom a derűlátásra. Min­den összeesküdött ellenünk. Kezdjük a bajnokság lebonyolítási rendszeré­vel. Azt hiszem, nálunk van a baj­nokságnak a legfurcsább és legbu­tább lebonyolítási rendszere. Ki lá­tott még olyat, hogy hat hónapig, tehát fél évig tartson a bajnoki szü­net? Mutassanak nekem egy edzőt, aki ennyi ideig képes megfelelő edzés- programot összeállítani, lélektanilag egyensúlyban tartani a játékosokat, hogy a formáról ne is beszéljek. Nyo­masztóan hosszú idő ez ahhoz, hogy akár még a legfanatikusabb verseny­ző is képes legyen edzeni, látszólag minden motiváció nélkül. Eleinte még csak játszottunk elég mérkő­zést, amelyek úgy-ahogy megtörték a vég nélküli edzés lélektipró egy­hangúságát, de aztán a vége felé már nem volt ellenfél, mert az első­ligás csapatok a válogatottak nélkül presztízsből nem voltak hajlandóak kiállni, az alsóbb osztállyal játszani pedig nem érdemes. A két osztály, az I. liga és a Szlovák Nemzeti Li­ga között nem egy, hanem legalább két-három osztálynyi különbség van. Meg aztán ott jóval hamarabb meg­kezdődött a bajnokság. Amit tehát a június 22-i kezdés után két hónap alatt sok jő meccsen és rangos tor­nán felépítettünk, azt a felkészülés utolsó Időszaka mind lerombolta. • A bajnokság lebonyolítási rend­szerét az utóbbi években már sok bírálat érte. Azt is többek között, hogy kicsi a bajnoki mezőny, a csa­patok túlságosan ismerik egymást, kevés a bajnoki mérkőzés, meg aztán az idényben is túl hosszúak a szü­netek. Kinek áll az érdekében, hogy így legyen? — Ezt kérdem én Is. A csapatok­nak semmiképpen, mert edzőtársaim is azon a véleményen vanhak, hogy csak a legnagyobb türelem árán tud­ják edzésben tartani a semmi közeli célért sem küzdő játékosokat. Azt mondják, hogy a válogatott érdeke íg^ követeli. Előttünk az olimpiai szereplés lehetősége, s mindent a válogatott szereplésének vetettek alá. Nem láttam még a világon egy baj­nokságot, ahol ilyen válogatott-köz­pontú lenne a szemlélet. Általában mindenütt — és minden sportágban — az a vélemény uralkodik, és na­gyon helyesen, hogy egy erős, szín­vonalas bajnokság a válogatott jő szereplésének az alapja. Ml is ezt hangoztatjuk, de másképpen cselek­szünk. És akkor még azt kell mon­danom, hogy mi még »lényben vol­tunk azokkal az élvonalbeli csapa­tokkal szemben, smelyek a legtöbb válogatottat adják. A Preéov vagy a Start edzői egész idő alatt jóformán nem is látták válogatott játékosaikat. Ez az ide-oda kapkodás előbb-utóbb megbosszulja magát. A válogatott tel­jesítményében is. Minél hamarabb szakítunk ezzel a gyakorlattal, annál jobb a válogatottra és az egész sport­ágra nézve. # Próbáljuk talán feleleveníteni, hogy mivel töltötték lányai, asszonyai ezt a hosszú félévet, és hol tartanak most? (A beszélgetés két nappal a bajnoki rajt előtt folyt — a szerző megj.) — Mondtam már, hogy minden olyan dzépen és jól indult, ahogy el sem tudtam volna képzelni. Először egy kis erőnléti edzést folytattunk, aztán a játékosságra törekedtünk, és rengeteg mérkőzést játszottunk elég szép sikerrel. Banská Bystricában tor­nát nyertünk, Magyarországon, Duna­újvárosban egy rangos nemzetközt viadalon, ahol ott volt a magyar baj­nok Debrecen és az NDK-ból Zwic­kau, harmadikok lettünk, győztünk Bratlslavában a Vinohrady tornáján, Partizánskéban az SZNF-kupán szin­tén győztünk. A nyugat-németországi Sindelftngenben egy hallatlanul erős tornán, ahol hat ország 8 csapata volt jelen, megint csak harmadikok lettünk. Aztán szeptemberben és ok­tóberben jött a süket korszak azzal, hogy az egész élmezőnynek erőnléti tesztelésre kell mennie Nymburkba. • Ez a teszt azonban nagyon rosszul sült el. Miért? — Nem teljesítette a követelménye­ket csapatunk kulcsembere, Polacsek- né és az ugyancsak pótolhatatlan Haris. Ehhez tudni kell, hogy Po- lacsekné már hosszú évek óta húzza az igát, az utolsó két év alatt jófor­mán egyedül, s nem tartozik a ka­maszlányok közé — hogy finoman fejezzem ki magam. Ezért úgy gon­doltuk, hogy ezt a nyári felkészülést egy kicsit „kiengedi“. Inkább a kró­nikus sérüléseit gyógyítja ki, sem­mint hajszolná magát, mert nekünk a tapasztalt Polacsekné edzés nélkül is többet ér egészségesen, mint egy jól edzett, de nem teljesen egészsé­ges Polacsekné. Mire rákapcsolt, hogy a tesztelésre felkészüljön, már késő volt. A regula szerint az első öt mérkőzésen Harissal együtt nem játsz­hat. Sérült Sulan, Longauer lába (Kassáról — Koslce igazolt át, és nagy reményeket fűznek hozzá), gipszben van (időközben rendbejött — a szerző megj.), Kiss, aki szintén kulcsjátékos volt, mert egyaránt jól védekezett és támadott, érthetetlenül átlépést jelentett az Interbe. Bár nem engedték el, a kérdés nem ol­Marnsok kapusnak minden tudására szüksége lesz. hogy a meggyengült védelem mögött megvédje a hálóját. dódott meg, s jelenleg áll. Ilyenfor­mán . kezdőcsapat nélkül maradtam, az együttesből torzó lett csupán. • A nyárasdi hölgyeket azonban mindig a lelkesedés jellemezte. Eddig is elsősorban ezzel vitték arra, amire. — Lelkesedéssel nem lehet min­dent pótolni. Mert bár a bajnokság lebonyolítási rendszere rossz, és va­lószínűleg megbosszulja magát, de a csehszlovák női kézilabdaltga szín­vonala jő, erős. Az egyik legerősebb a világon. Tudás és tapasztalat is kell, hogy bárki helytálljon benne. Ennek az én, fiatal, túlságosan fiatal lányaim még híján vannak. Azért re­méltem, még mielőtt be nem ütött ez a tesztelési közjáték, ipeg nem jöttek a sérülések, hogy ezt az Idényt átvészeljük valahogy, és a jövő a miénk. Mert meggyőződésem, hogy ez a tizenhat játékos a Naszvadról (Nesvady) és Csallóközaranyosról (Zlatná na Ostrove) érkezett újon­cokkal egytől-egyig mind páratlanul tehetséges. Csak békében, nyugalom­ban kellene, hogy beérjenek, nem pedig egy Ilyen idegtépő bajnokság­ban. Egyszerűen akaratom ellenére is be kell, hogy dobjam őket a mély­vízbe, és ússzanak. De ml lesz, ha nem tudnak a felszínen maradni, és megfulladnaik? • Mi van a feleségével, jolikával, a nyárasdi „nagycsapat“ másik szí­vével? — Hála Istennek, rendben van. Már nagyon úgy tűnt, hogy sohasem lép­het a parkettre, olyan komoly beteg­sége volt. Szerencsére rendbe jött, és augusztusban az orvosok is áldá­sukat adták rá, hogy újra sportol­hat, pedig azelőtt a legkisebb moz­gástól is eltiltották. Igazán jól jön most a segítsége, de a másfél éves kihagyás még nagyon meglátszik a játékán. Idő kell hozzá, míg teljesen formába lendül. Ezért a nyárasdi ké­zilabdázás híveit is arra kérem, le­gyenek némi türelemmel. Az elején keserő dolgoknak nézhetünk elébe, de remélem, hogy azért a végén minden jő lesz. • Ogy látszik, hogy azért még­sem veszett ki a hires nyárasdi lel­kesedés és optimizmus ... — Megint csak azt mondom, hogy lelkesedéssel nem lehet bajnokságot nyerni. Meg aztán nálunk hiányzik a sportdiplomáciái háttér is. Hol van­nak már azok az idők, amikor Nyá­rasdon mindenki a kézilabdacsapat érdekében lótott-futo-tt?! A romanti­kus korszaknak vége. Nálunk tiszta amatőrök végzik a szakosztályt mun­kát. Legtöbbjük nem is Nyárasdon dolgozik, hanem Ingázik. Nemigen ér rá, hogy a csapat ügyes-bajos dol­gait intézze. Le a kalappal előtte, ha így is hajlandó tenni valamit ér­te. Csakhogy ez ma már nem elég. Ellenfeleink útjait profi funkcioná­riusok egyengetik. Függetlenített test­nevelés! dolgozók vannak a csapat körül, akik főfoglalkozásban Intézik a szakosztály ügyelt. Hol vagyunk nii ettől?! Éppen ezért ki kell mon­danom, még ha megköveznek Is érte Nyárasdon, hogy legjobb lenne, ha a csapat így, ahogy van, átköltözne Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda), ahol megfelelő hátországa, közönsé­ge lenne. Ne értsenek félre, nem az anyagi háttérre gondolok, mert hála Istennek anyagi gondjaink még ma sincsenek, hanem az erkölcsi, a sportdiplomáciai háttérre. Mert kár lenne, ha az olyan gonddal felépí­tett és csodával határos módon fel­tört csapat sgyszer csak feltartóztat­hatatlanul elindulna lefelé a lejtőn. Palágyi Lajos Egriné a megcsonkított csapat egyik kulcsjátékosa. Fotó: Nagy László A ROMANTIKUS KORSZAK nem tarthat örökké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom