Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-25 / 47. szám

új ifjúság 4

Tavaly ilyenkor a napi sajtóból értesültünk róla, hogy Királyhelme- cen (Kráfovsk? Chlmecl ünnepélyesen felavatták az új gimnáziumot. Csak azok tudják, hogy mennyire vártak már erre a pillanatra a Bodrogköz központjában, akik ismerték a helyzetet, hogy addig milyen elavult épületben székelt az iskola, milyen özönvíz előtti viszonyok között folyt az oktatás.

Szinte gondolkodás nélkül kere kedtünk fel, és hajtottunk le egy csúnya, ködös őszvégi napon, hogy mi is beszámoljunk az új gimnázium első dolgos hétköznapjairól. Csak akkor esett le az állunk, amikor az állítólag ünnepélyesen felavatott iskolában nem találtunk senkit, hu csak az. építőmunkásokat nem szá mítjuk. Mert az iskolát felavatták ugyan, hogy az építők éves prémiumhoz jussanak, de használatra még nem volt alkalmas. És tudni kell még azt is, hogy építésit 1979-ben kezdték meg, és a tervek szerint 1981- ben keltett volna megnyitni. Az építők alaposan „kitettek magukért“, a több mint ötéves határidő-csúsztatás még nem nálunk sem megszokott jelenség..

Ezek az események tolultak az emlékezetembe, amikor a minap Í9mét beléptem az új gimnáziumba. Ügy látszik, az élet soha nem fogyhat ki a meglepetésekből, mert megint csak overallos építőmunkásokba ütköztem. A folyosókon és némely teremben kőművesek, festők, mázolók serénykedtek, mások a berendezést szerelték. Nocsak, gondoltam magamban, alighanem ez lesz az évszázad építkezése, s akár a Gulness-féle rekordkönyvbe is bekerülhet.

Dr. Mikiás jenő iskolaigazgató is megerősítette, hogy nem sokat tévedtem. Az iskola még ma is felvonulási terület.

— Persze, ez is jó valamire — mondta. — Mifelénk egy új épületben mindig sok a rejtett hiba, amely előbb-utóbb napfényre kerül. Ilyenkor jó, ha kéznél vannak a mesterek. Nem kell mindig megrendelést írni, kilincselni és várni, hogy mikor jönnek. Elég, ha szólunk, és kijavítják a hibát. Persze, távol áll tőlem, hogy azt mondjam, ez az ideális állapot.

Felelevenítette, hogy a költözés — szintén az építők miatt — éppen azokra a januári napokra esett, amikor az ívszázad ítéletideje uralkodott. Nyakig érő hóban, jég hátán cipelték a tanulók a padokat, székeket, berendezést. Félő volt, hogy valakit baleset ér Szerencsére meg

Dr. Mikiás Jenő iskolaigazgató

Az iskola — még látszik, hogy környéke felvonulási terület.

Egy iskola odisszeája

lehet hasonlítani. Hogy mást ne mondjak: van tizennégy PMD típusú számítógépünk. Már azt is megengedhetjük magunknak, hogy az alapiskolák számítástechnikai szakköreinek rendelkezésére bocsássuk ezeket a korszerű gépeket. Felmérhetetlen, hogy mit jelent az, ha már az alap- iskolás gyermekek Ismerkedhetnek a számítástechnikával. Ilyen alapokra már lehet aztán építeni, jövőre szeretnénk első osztálytól informatikát tanítani. Mindenesetre így is szigorítottuk a követelményeket a tanárokkal és a diákokkal szemben egyaránt.

Királyhelmecen Jelenleg négy irányzat van a gimnáziumban: mezőgazdasági, gépészeti, ökonómiai és technikai kémia. Kicsit gondot okoz az állomány biztosítása, annak ellenére, hogy mindent megtesznek a felvilágosításért és az iskola népszerűsítéséért. Erről beszélgettem Pandy Magda igazgatóhelyettessel:

— Jelenleg 360 diákunk van, a magyar tagozaton 147. A terv szerint az első évfolyamba 102 diákot kellett volna felvenni, az állomány 98, a magyar tagozaton 41-en vannak. Régebben, úgy tíz évvel ezelőtt még négyszáz diákja is volt a gimnáziumnak. Sajnos, a sok átszervezés miatt nincs már akkora becsülete a gimnáziumoknak. A szülők praktikusan gondolkoznak, inkább szakmára adják a gyermeküket. Azt mondják, hogy a gimnázium semmilyen szakmát sem ad a kezükbe. Ha nem veszik fel a főiskolára, mehet egyszerű kétkezi munkára. Nehéz egyelőre ennek a felfogásnak gátat vetni. Pedig minden évben sorra járjuk az egész vonzásterület alapiskoláit. Vagy én, vagy az igazgató személyesen a pályaválasztási tanácsadó tanárral. 1- gyekszünk felvilágosítani a gyerekeket, a szülőket arról, hogy nálunk milyenek a távlatok. így is csak egy-két tanulót adnak az olyan nagy iskolából is, mint a bodrogszerdahe- lyi (Streda nad Bodrogom). Arányúszták baj nélkül. Az oktatás egy kicsit megsínylette a költözködést. Pót- tanításokat vezettek be, bérmentesen.

Szép, tágas az új iskola, állapítottam meg, amíg az igazgatóval végigjártam a világos folyosókat, tantermeket, könyvtárakat, szertárakat, szaktantermeket, a hatalmas aulát, amelyet még csak most rendeznek be, az ifjúsági klubot, amely egyelőre üresen áll. Sajnos, a legtöbb szak- tanteremből szintén hiányoznak a berendezések, műszerek. Csak a padlóból és a falakból kiálló csővégek, szerelvények, villanyvezetékek érzékelik, hogy itt majdan korunk színvonalának megfelelően fog folyni az oktatás. Legtöbb helyen még mindig csak a régi iskolából hozott segédeszközöket használják.

— Sajnos — magyarázta az igazgató —, a pedagógusoknak kell az építők, tanszerek, segédeszközök és berendezések után járnia. Szeretném megérni azt az időt, amikor a tanító csak tanítana, és semmi mással nem kellene törődnie. Persze a nehézségek ellenére most már egészen más körülmények között folyik az oktatás, mint azelőtt. A kettőt össze sem

Pandy Magda igazgatóhelyettes

lag jó emberanyagot és sok érdeklődőt kapunk a királyhelmeci és a bélyi (Biel) alapiskolákból. Rendszerint ezek a gyerekek állják meg aztán legjobban a helyüket nálunk és később a felvételiken is. Ügy látszik, hogy iskola és iskola, oktatás és oktatás között különbség van.

A továbbiakban diákokkal beszélgettem. Arra voltam kíváncsi, hogyan érzik magukat az új környezetben.

— Csak azt sajnálom, hogy már elmegyek, mert az idén érettségizem

— mondta Anna Cironková, a SZISZ iskolai szervezetének elnöke. — A régi iskolából örültünk, hogy elmehettünk, mert ki érezte magát jól az egerek, patkányok, a penészes, nedves falak között. Most végre belefoghatnánk a munkába. Igaz, hogy a leendő klub nem a legjobb megoldás. Tulajdonképpen átjáróház a könyvtárba. Nem tudom, ki felel majd ott a berendezésért. Az aulát

— tudomásunk szerint — nem kaphatjuk megj?). A SZISZ életet azonban mindenképpen szeretnénk változatosabbá tenni. Az első-évfolyamok tanulóit például belépőteszteknek vetjük alá, és csak azokat vesszük f'5l

Anna Cironková

a szervezetbe, akik meg Is érdemlik, akik akarnak is dolgozni. Eddig u- gyanis senki sem becsülte, hogy SZISZ-tag, mert szinte automatikusan azzá vált. Ezenkívül minden egyes első évfolyam védnököt kap a harmadik évfolyamból, hogy a tapasztaltabb szervezetek beindítsák a munkát. A kultúra terén már eddig is jó eredményeket értünk el, de még nem állt módunkban megjelentetni az iskolai újságot és megkezdeni az iskolarádió munkáját. Most pályázatot hirdettünk az egyes helyek betöltésére, de az iskolarádió műszaki berendezése még mindig nem készült el. Na és a sportélet teljesen nyílt kérdés, annak ellenére, hogy a fiúk már két éve elsők a járási honvédelmi versenyben.

Beszélgetésünk áz iskolai SZISZ, titkár és testnevelő tanár, Szabó Viktor jelenlétében folyt. Azon melegében helyszíni szemlét tartottunk az iskola nyugati szárnya mellett folyó tornaterem építésén. Bár a tornateremnek decemberben állnia kellene, a látottak alapján nehezen hihető.

— Ahogy úgy elnézem, nem tudom, hogy a kivitelezők melyik év decemberére gondoltak — mondta a tornatanár.

Három leendő érettségizővel beszélgettem. Csarnakovics Anett köz- gazdasági főiskolára, Kapinusz Emőke a Zilinai Közlekedési és Távösszeköttetési Főiskolára, Pandy Sándor pedig az orvosi egyetemre készül. Igazolják, hogy már az átköltözés óta eltelt háromnegyed év alatt egyértelműen megváltozott a helyzet. Merőben más körülmények között folyik az oktatás, mint eddig.

Valamennyiünk nevében' Sanyi elmondta, hogy mennyire bíznak az előttük álló érettségiben és a felvételi vizsgákban:

— Ügy érzem, hogy iskolánk kellőképpen felkészít bennünket. Tudomásom van róla, hogy tavaly a tanár elvtársak külön vagy túlórákon készítették fel a felvételezőket. Azt hiszem, hogy aki jól tanul itt, a gimi- ben, a felvételin is megállja a helyét. És akik utánunk jönnek, azoknak még könnyebb lesz a dolga. Elvégre Itt lassan már egészen korszerű követelmények szerint folyik az oktatás.

Odüsszeusz is hosszú hányattatás után jutott el harci veresége színhelyéről haza, Ithakába. Remélhető, hogy belátható időn belül*véget ér a királyhelmeci gimnázium odisszeája is.

Palágyi Lajos

A szerző felvételei

Pandy Sanyi

Virágóra Podébradyban

A város neve nemcsak itthon hangzik ismerősnek, hanem országhatárainkon túl is. Nem a virágóra miatt, amelyről még később szólni fogok, hanem gyógyvize, gyógyforrásai teszik híressé. A szerencsés véletlen folytán azonban az itt gyógyulást keresőknek bőven van mit szemrevételezniük, hiszen a város gazdag múltja, művészettörténeti emlékei maradandó élményt nyújtanak.

A város nevét már a XII. században említik a krónikák, várának homlokterét pedig három címer díszíti — a cseh királyságé, Korvin Mátyásé, és a Habsburgoké —, árulkodva település gazdáiról, történelméről. A vár látogatói először abba a terembe léphetnek, ahol Pogyebrád György kicsinyített lovasszobra áll (a nagy a város főterén láthatói. Azért ilyen az elrendezés, mert — bár történelmileg még nem egészen igazolt — állítólag a következő teremben született az egykori nagy uralkodó, a cseh történelem e kiváló alakja. A vár többi termét is érdemes végignézni mindenkinek, én már csak egv érdekességre hívom fel a figyelmet: a Laptdariumban, e nedves, barlangszerű létesítményben találhatók azok a márvány sírtáblák, amelyekre a környékbeli ásatások során leltek s azok a kőtömböl valamint a hat méter hosszú, többszáz éves bükkfa csónak, amelyet a Labe folyó medrében találtak.

A város véletlenül jutott a mára már nagy hírt hozó gyógyvizéhez. A huszadik század, elején Hohenlohe, a tulajdonos, elhatározta, hogy jő ivóvízhez juttatja a lakosságot. Felkérte barátját, K. Bülowot, az akkoriban ismert és híres varázsvesszős- vízkeresőt, hogy új forrásokra leljen a környéken. Nos, már 1904-ben meghatározta a vár belső udvarában azt a helyet, ahol érdemes kutat ásni. Valóban érdemes volt: a kilencvennégy méter mélységből feltörő

vízről vegyi elemzés után kitűnt, hogy alkalmas ivásra, sőt, később kiderült, hogy gyógyító hatása is van, hiszen 2,7 gramm szabad szénsavat, szénsavas nátrlumcarbo- nátot tartalmaz, jelen vannak benne az alkáli földfémek oldott sől is. Nem részletezem tovább a víz gyógyító hatásának körülményeit, hiszen bizonyára mindenki tudja, hogy Podébrady az érrendszeri és szívbetegségekben szenvedők számára sok esetben a gyógyulás színhelye.

A városnak a gyógyforrásain és a történelmi, művészettörténeti emlékein kívül azonban van még egy érdekessége: a virágéra, amelyet 1937-ben, ötven évvel ezelőtt alakítottak ki.

*

A téglalap alakú őrá 10x8 méter nagyságú. Az echevaria nevű, alacsony növésű örökzöld növény, a tarka virágokkal díszített, enyhén domború virágpárna és a fehér virágokból kialakított számok alkotják az, őrá „lapját“. Az őrá szegélye, kerete vtJrösesbordó petúniákból van. Az óramutatók citromsárga színű virágokból alakultak ki, s a legtöbb odalátogató ámulatára mindig percnyi pontossággal mutatják az időt. Pedig ez nem csoda, természetesen nem is boszorkányság, mindössze egy kiváló ötlet. A titka pedig az, hogy egy viszonylag nagy óraszerkezetet föld alatti kamrában helyeztek el, a mutatókat pedig vályú- szerűen oldották meg, így teljes lehet az •összhang a lap és a mutatók között. Furcsaság bár ez az őrá, de csodálatos látvány.

Talán másutt is óvhatnánk, gondozhatnánk, gazdagíthatnánk híres-neves városainkat hasonló műgonddal, mint Podébradyban.

E. RÉSÖ ZOLTÁN (A szerző felvétele)