Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-25 / 47. szám

új ifjúság 3 Kuntapolca (Kuntová Teplica)' határában a Pelsőci-fennsík gyö­nyörű kulisszája elé a hiteles fel­jegyzések szerint a 18 század elején telepítették négy olvasztó- kemencét. Szlovákia egyik legré­gebbi gyára a történelem vihará­ban is állta a sarat, s napjainkig folytatják itt az ősök mestersé­gét, az öntészetet. A két évszá­zados múlt krónikásai, igaz, olyan eseményekre is emlékeznek, ami­kor leszerelték és bezárták a gyá­rat. A harmincas évek sötét kor­szaka után, 1943-ban újra 'meg- Kezdődött a termelés: dugattyú­gyűrűket gyártottak a hadiipar­nak. A felszabadulás utáni évek­ben még mindig nem kristályo­sodott ki teljesen a gyár profilja, de a hovatartozása sem, mert kí­sérletképpen többször is gazdát cserélt. Végül 1962-ben döntés született, és a 150 munkást fog­lalkoztató kisüzemet a konszoli­dálás szilárd elhatározásával a Szlovák Magnezitművek kassai (Kosice) vállalatához csatolták. Azóta megszakítás nélkül a mag­nezitművek családjának utolsó, nyolcadik tagjaként létezik. Az eredeti elképzelések szerint az ti­zeinek gépeinek és gépi berende­zéseinek karbantartása, a pótal­katrész-ellátás, a különböző atipi­kus, öntvényből készült alkatré­szek gyártása, pótlása volt a kis­üzem feladata. A hetvenes évek­ben megkezdődött a gyár fejlesz­tése A létszámnövekedés a gaz­daságosság megőrzése mellett egyre jobban tudatosították a gyár dolgozói: csak karbantartás­ból nem lehet megélni! Napjaink követelménye — az új vállalati törvény értelmében — a nyereségesség: amely csak az önálló elszámolásra képes üze­mek, vállalatok létét szavatolja. Hogy mennyire értették meg az idők szavát, s mennyire rugalma­san alkalmazkodtak az új köve­telményekhez Kuntapolcán, azt már a helyszínen tudtam meg. Felfelé ívelés A gyár felé közeledve a szelíd ívelésű dombhát előterében egy égbe nyúló kémény ágaskodik. Lerí róla, hogy új, hogy füstöt még nem látott. Pár méterrel odább pedig egy új gyárcsarnok körvonalai rajzolódnak ki. Köze­lebb érve további jeleit látom az elmúlt évek felújítási, fejlesztési, bővítési törekvéseinek. Az Igaz­gató házon kívül van. így a gyár fejlődésének bemutatására Labi- na László, a személyzeti osztály vezetője vállalkozott. — Közel harminc évet töltöttem itt el különböző beosztásokban, s mi tagadás, ebből az első év­tized alatt szinte semmit sem fej­lődött a gyár. A felfelé ívelés a hetvenes évek közepétől kezdő­dött el, és lehet mondani, nap­jainkig tart. Felépítettünk egy új Hard típusú gyárcsarnokot, áta­dás előtt áll az új kazánház, a múltban Irodaház, üzemi ebédlő, orvosi rendelő, épült, és így so­rolhatnám tovább. Meggyőződé­sem, hogy az, aminek mai létün­ket köszönhetjük, az öntöde, nem fejlődött olyan ütemben, mint ahogy azt megérdemelte volna. A gépparkunk elöregedett, hiszen a legutolsó leltározáskor kiderült. Ä ­Äyiiii: : 3.Ä-: ír . f Ä' lÉsfls Imi A gyár bejárata Az alkotó kezdeményezés sikerei hogy átlagos életkoruk 18 év. A szociális fejlődés is lassú ütem­ben folyt. A gyár ugyan lélek- számban gyarapodott, de elörege­dett. Sajnos, a fiataloknak nem tudtunk lakást adni, ami pedig ma elsőszámú követelmény. A jö­vőben e téren lényeges javulást várunk, ugyanis átadás előtt áll az üzem mellett felépült 32 laká­sos bérház. A gyár sorsának alakulása a 650 lakost számláló község fejlő­désére is kihatott. Az elkövetkező évben Kuntapolca és a gyár is, először látja vendégül a Szlová­kiai Magnezitművek dolgozóit a 13. Magnezitiádán. E rangos ren­dezvényre külföldi vendégek is érkeznek, s hogy megteremtsék a szükséges feltételeket, új sport­pályák épülnek. Többek között futballpálya lelátóval és szállo­dával, de lesznek teniszpályák, a községben pedig egy új bevásár­lóközpont kerül addig átadásra. Üj termékek öreg gépekkel A gyár megtekintése után egy­általán nem úgy tűnt, mintha egy fejlődében visszamaradt, elavult és elöregedett üzemben járnék, sőt arról is meggyőződhettem, hogy öreg gépekkel is lehet kor­szerűt alkotni. Kísérőm, Ev2en Stuber mérnök, műszaki igazgató- helyettes a „sorból kilógó“ ter­mékek — a kézi kaszálógépek, konténeres tárolók, víztisztító ál­lomások — gyártását készségesen meg is magyarázta. — A magnezitművekkel való kooperációs megegyezés értelmé­ben a vállalt kötelezettség üze­münk bővülő kapacitását nem egész 50 százalékban fedi csak. A fennmaradó százalék a mi gond­jainkra lett bízva, így éltünk a lehetőségekkel. A kis ZTR-48-as rotációs kaszálőgépet már két éve : . • - * *4ÍH h* K Demeter Szonja mérnöknő: „A hnb-vel és az üzem vezetőségé­vel való szoros együttműködés meghozza gyümölcsét.“ Ladislav Vápeník: „Sok múlik a szállítói-megrendelői kapcsolato­kon.“ gyártjuk, igaz nem mint végter­méket, mivel a gépekre a kis elek­tromotort az Agrozet Libice-i üze­me szereli, így ők is forgalmaz­zák. A K 800 E konténer viszont a mi fejlesztésünk, és mi is gyárt­juk, illetve forgalmazzuk idestova negyedik éve a Benzina Praha megrendelőinek. A víztisztító ál­lomás gyártásnak egy kicsit rap- szodikus története van. Ezelőtt két évvel még nem gondoltunk gyártásprofilunk ilyen irányú to­vábbfejlesztésére. Az élet viszont úgy hozta, hogy a természetvé­dők előírásainak értelmében lét­kérdéssé vált számunkra egy víz­tisztító állomás kiépítése. Az idő sürgetett, a hazai piac lehetősé­gei pedig semmi jóval sem ke­csegtettek, így újra konstruktőr­gárdánk leleményességére és szak­embereinek rugalmasságára szá­mítottunk. Tavaly már el is ké­szültek a kommunális szennyvíz- tisztító állomások első darabjai. A prototípus már nálunk üzemel is, és mindenki elismeréssel szól róla. Két nagyságban készül, és, sajnos nem győzzük a megren­delők igényeit kielégíteni. A ka- szálőgépek és a víztisztító állo­mások már külföldi megrendelők­höz, főleg a szocialista országok­ba is eljutottak. Mint láttad, ön­tödénk mesterembereinek is aranykeze van és nem kevésbé a velük együtt dolgozó minta­asztalosoknak. A pontos minták alapján atipikus alkatrészek ké­szülnek szürkeöntvényből és szí­nesfémekből nemcsak a magnezit­művek szükségleteire, hanem sok­szor más gyárak üzemképességé­nek megőrzésére is. Sőt, olyan különleges megrendelői kívánsá­gok teljesítésére is képesek, mint a kassai főutcát, a betléri (Bet- liar) kastély parkját és a barde- jovi gyógyfürdőt díszítő, művé­szeti értékű pihenőlócák. Nem öndicséretnek szánom, de nem emlékszem, mikor voltak utoljá­ra problémáink a tervteljesítés­sel. A fejlődés nem áll meg A gyár jelenéről kapott biztató összkép után az is érdekelt, mit ígér a jövő, hiszen hosszú távon ilyen elöregedett gépparkkal ne­hezen lehet elképzelni a gyár to­vábbi dinamikus fejlődését és eredményességét. Az elkövetkező évek fejlesztési kilátásairól az egyik legilletékesebbel, a beruhá­zási osztály vezetőjével, Ladislav Vápeníkkal beszélgettem. — Az intenzív fejlesztés szigo­rú követelményei bizonyára itt is határt szabnak a további épít­kezéseknek. Mennyire hat ez ki a gyár jövőjére? — A hetedik ötéves tervidő­szakban jelentős beruházásokba kezdtünk, amelyek még napjain­kig is tartanak. Különösen a mo­dern kazánház lesz az, amely le­hetővé teszi a termelés további szakosodását, korszerűsítését. U- gyanezt mondhatom el az új gyárcsarnokról, ahol jelenleg a víztisztító állomások készülnek. Az öntöde modernizálását is az épület felújításával kezdtük. Re­méljük, mérséklődik a munkaerő­vándorlás, s a fiatalokat sikerül megtartani a gyárnak azzal, ha idén átadják rendeltetésének a 32 lakást. Sok minden hiányzik még, de egyelőre leáll az építke­zés. A kilencedik ötéves tervidő­szakban karbantartóműhelyek és garázsok építésével szeretnénk folytatni, s égető szükség lenne a nálunk működő járási hegesz­tőiskola szociális épületére is, amely egyben rehabilitációs be­rendezésként is szolgálna. Nagy szükség lenne egy késztermékrak­tárra, ezt szintén szeretnénk a következő ötéves tervidőszakban tető alá hozni. — És mi lesz az elöregedett gépekkel, a már matuzsálemi Ön­tödével? — Természetesen erre is gon­doltunk. A már említett átépítés keretén belül részben már sike­rült javítanunk a munkafeltétele­ket, biztonságosabb lett a munka, és megoldottuk a gyártás mecha- nizálását is. A felújítás első fá­zisa 8,2 millió korona ráfordítás­sal négy szakaszban zajlik majd. A további években 10 milliót fek­tetünk az öntés technológiájának modernizálásába, és ezzel hosszú távon is megoldjuk a jelenleg mu­tatkozó problémákat. Ami a to­vábbi gépeket illeti, szintén kér­tük az újakkal való helyettesíté­süket. Azt is el kell mondanom, hogy nálunk nagy volumenű 'so­rozatgyártásról nem beszélhetünk, a- gyártásprogram gyakran válto­zik, így főleg az általunk konstru­ált célgépekre építhetünk csak A gyártás további eredményessé gét illetőleg sok múlik a száll! tói-megrendelöi kapcsolatokon Főbb szállítóink — mint a Zill nai Ferona vagy a 2iar nad Hro nom-1 Szlovák Nemzeti Felkelés Gyár —■ sok borsot törtek az or­runk alá a múltban. Csak remél­ni tudom, hogy az új vállalati törvény érvénybe lépése után e téren is javul majd a helyzet. Közös akarat, közös összefogás — A Kuntapolcai Magnezitüzem jövőjének szempontjából szintén meghatározó lesz az ott dolgozó fiatalok helytállása. Amint hal­lom, a községi és a gyárban dol­gozó fiatalok számára nem eléggé vonzó az itteni légkör, ami nagy­mérvű munkaerő-vándorlást idéz elő. Te hogy látod ezt a problé­makört, és mit tesz a község, il­letve a gyár SZISZ-alapszerveze- te, hogy javítson ezen a semmi jóval nem kecsegtető helyzeten? — teszem fel a kérdést Demeter Szonja mérnöknőnek, a gyár tér* vezési osztálya vezetőjének, a fa­lusi szervezet elnökének, aki a gyári alapszervezet munkáját is ismeri, mivel annak élén pedig a férje áll. — A munkaerő-vándorlás akut probléma, és gyors intézkedések kellenek megfékezésére. Mivel a község fejlesztése a múltban sok kívánnivalót hagyott maga után, ez megmutatkozott a fiatalok le­telepedésén is. Én ugyan csak né­hány évvel ezelőtt jöttem ide férj­hez, különben Rozsnyóról (Ro2- ííava) származom, de azelőtt is minden hétvégét itt töltöttem, így ismerem a falu múltját és jele­nét, az itt élő emberek mentali­tását. A gyár dolgozóinak 16 szá­zaléka cigány, akikkel, mint tu­dod, nehezebb boldogulni, de nem­csak ők vándorolnak. Sok fiatal szakmunkás int búcsút a gyárnak rögtön a katonai szolgálat letöl­tése után. Az okokat szerintem a mostoha munkakörülményekben és a szűkre szabott szociális jut­tatásokban kell keresni. Ezeket a dolgokat azonban már nyugod­tan múlt időben is említhetném, mert tavaly elkészült a művelő­dési ház, ahol nekünk, fiatalok­nak is bérelt helyünk lesz. Az ott megnyitott ifjúsági klubban, ahová természetesen az üzemi SZISZ-tagok is eljárnak majd, sok mindenre nyílik lehetőség. Már elkezdtük egy színdarab betanu­lását, egyik tagunknak van vi­deómagnója, és szívesen elhozza közénk is, a gyárba pedig szemé­lyi mikroszámítógépeket vettek, amelyeket igyekszünk majd oko­san kihasználni. Lényegében a községi fiatalok is bekapcsolód­nak majd a sportpályák építésé­be, jövőre pedig a Magnezitiáda megrendezésébe. Sokat segítünk a helyi nemzeti bizottságnak is a választási program teljesítésé­ben. Szilárd meggyőződésem, hogy a hnb-vel és az üzem vezetősé­gével való szoros együttműködé­sünk meghozza gyümölcsét, és vonzó légkört tudunk teremteni a fiataloknak a faluban és az üzemben egyaránt. Polgári László (A szerző felvételei)’ »'.jiliBiS*? Evzen Stuber mérnök: „Nem em­lékszem, mikor voltak problémá­ink a tervteljesítéssel.“ Labina László: „A felfelé ívelés a hetvenes évek közepétől kezdő­dött.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom