Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

A HONVÉDELEM KÖZÜGY A napokban a Honvédelmi Szövet­ség Szlovákiai Központi Bizottságá­nak legmagasabb rangú képviselői tájékoztatták az újságírókat a szer­vezet munkáfáről, idei feladatairól. A szövetség tavaly ünnepelte fennállá­sának 35. évfordulóját, és az egyik legiskersebb évet zárta. Sportolói számtalan diadalt arattak a világ- és Európa-bajnokságokon, egyéb verse­nyeken. Megnövekedett a taglétszám. A HSZ 4446 alapszerve­zetében ma 380 ezer tag tömörül. Ezeknek a 22 szá­zaléka fiatal, 16 százaléka nő. A kétségtelen sikerek el­lenére, nem lehetünk azonban elégedettek az eddigi munkával. A Honvédelmi Szövetségnek pótolhatatlan szerepe van a lakosság egységes honvédelmi nevelésének rendsze­rében, ami nem magánügy, mint sokan gondolnák. Nem magánügy, hogy az iskolákban aránylag alacsony a szer­vezettség, elsősorban a középiskolákban, ahol még ma is fehér hollónak számít a HSZ alapszervezete. A ritka kivételhez tartozik a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Fő­iskola, ahol a HSZ-nek ezer tagja van. A szövetség egyik legfontosabb feladata a hadköte­lesek felkészítése. Erre pedig éppen a középiskolákban nyílik a legjobb lehetőség, ezért is fontos, hogy meg­alakuljanak az alapszervezetek. Amíg ezt nem sikerül elérni, addig újra és újra meg kell állapítanunk, hogy a bevonuló kiskatonák fizikai felkészültsége nem kielé­gítő. Az egyébként jó felépítésű, testalkatú fiúk ügyet­lenek, nincs kellő állóképességük. A szövetség tisztség­viselői figyelmeztettek rá, hogy ez nemcsak a HSZ hi­bája. Vajon milyen az iskolai testnevelés színvonala, ha ilyen növendékek hagyják el az iskolát? A helyzeten természetesen sürgősen változtatni kell. Szorosabbra kell fogni az együttműködést a SZISZ-szel és a testnevelési szövetséggel. A HSZ a maga módján igyekszik még vonzóbbá, érdekesebbé tenni a munkáját. Jelenleg évente mintegy 100 különféle honvédelmi sport- versenyt rendez. Ezentúl is szívesen látnak mindenkit a modellező-, a rádióamatőr-, a sportbúvár-, a lövész-, motoros- és egyéb körökben. A szövetség egyik legnagyobb idei vállalkozása egyéb­ként a légfegyveres Európa-bajnokság, amely február 25-e és március 2-a között lesz Bratislavában. Eddig 17 országból 420-an jelezték részvételüket. (palágyi) | A negyedik évtized elején Kevés Iskolában mondhatják el, hogy több évtizedes múlt­ra tekintő honvédelmi alapszervezet működik falaik között. A Szőlőskel (Vlnlüky) Középfokú Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Intézetben viszont már a negyedik évtizedébe lé­pett az iskolai szervezet. Külön örömömre szolgált, hogy még találkozhattam azzal, aki ott volt e szervezet bölcső­jénél. — Iskolánk ebben az évben ünnepli fennállásának har­mincötödik évfordulóját — mondta Botos István Igazgató­helyettes, a HSZ iskolai alapszervezetének alelnöke. — A I szó szoros értelmében, jóformán még meg sem kezdődött az oktatás, amikor hozzáláttunk a honvédelmi alapszervezet megszervezéséhez. — Miért tartották fontosnak már akkor, hogy Iskolájuk­ban ez a szervezet működjön? — A honvédelmi alapszervezet megalapítása nem volt ön­célú. Nem a statisztikát akartuk javítani, vagy valamilyen érdemeket szerezni ezáltal magunknak. Bátran ki merem jelenteni ennyi év távlatából is, hogy létiontosségú volt en­nek ez alapszervezetnek a megalapítása, ugyanis iskolánk­ban semmilyen feltételek nem voltak a sportolásra, már­pedig e nélkül elképzelhetetlennek tartottuk tanulóink egészséges nevelését. Helyzetünket felmérve megállapítottuk, hogy ha a hagyományos sportolásra nem is, de a honvé­delmi sportokra kitűnő feltételek vannak Tokaj hegyalján, így honosodott meg először nálunk u lövészet, majd röviddel utána megteremtettük a feltételeket az összetett honvédelmi sportokhoz is. — Az idők folyamán milyen fejlődésen ment keresztül I ez a szervezet? — Ogy érzem, fejlődésünket legjobban az eredményeink illusztrálják. Persze mindjárt az elején meg kell jegyeznem, hogy abban az Időben még kevés hasonló szervezet műkö­dött a krönyékúnkön. Divatos kifejezéssel élve, azt kell mondanom, hogy nem volt konkurencia. De ez mit sem von le eredményeink értékéből, mert nemcsak a járási és a ke­rületi versenyeken, szlovákiai méretben is az élmezőnyhöz tartoztunk. — Tehát gazdag múltra tekinthet vissza a szervezet, van mivel büszkélkedni, van mire építeni. Milyen a jelenük? — kérdeztem Szabó Mlhálytől, a jelenlegi elnöktől. — Napjainkban azt tartjuk a legfontosabb teladatunknak, hogy minél több és jobb lehetőséget teremtsünk tanulóink­nak a honvédelmi munkához. Ezt a szakkörök számának nö­velésével és felszereltségük javításával akarjuk elérni. Pil­lanatnyilag négy szakcsoport tevékenykedik az Iskolánkban. Ezek közé tartozik a lövészek, a modellezők, a rádiósok és az összetett honvédelmi sportok szakcsoportja. A közeljövő­ben szeretnénk megalakítani a honvédelmi vízisportok szak­körét, mert nagyon Jó feltételek vannak hozzá a környé­künkön. — A tanulók Is Igénylik ezt a szakkört? — Igen, és nag?on nagy szükség Is_ lesz rá, mert a ta­I nulők nagyobbik hányada nem tud úszni. A vízi sportok meghonosítása mellett természetesen az úszásoktatás Is en­nek a szakkörnek a feladata lenne. — Ogy tudom, hogy majdnem kétszáz tagja van a szer­vezetüknek. Mire képes egy ilyen nagy szervezet? — Sok mindenre. Büszkék vagyunk arra, hogy idén Is mi szervezhetjük meg az összetett honvédelmi versenyek járási és kerületi döntőit. Persze külön örömünkre szolgálna, ha néhány csillogó érem Is a vitrinjeinkbe kerülne. Ebben az övben további nagy feladat előtt ts állunk. Lehetőségünk nyílt egy honvédelmi ház berendezésére, s ezt úgy szeret­nénk megoldani, hogy ebben valóban a lehető legjobb fel­tételek mellett dolgozhassanak a már meglévő szakköreink. — Az iskola legfontosabb feladata a nevelés és az ok­tatás. Mennyire lehet a honvédelmi nevelő munkát ezzel Összhangba hozni? — Több mint harmincéves tapasztalat alapján bátran kt merem Jelenteni, hogy azok a tanulók, akik rendszeresen és aktívan bekapcsolódnak a honvédelmi alapszervezet munká­jába, sokkal fegyelmezettebbek, kitartóbbak és Jobb tanul­mányi eredményeket érnek el, mint azok, akik még nem találták meg a szervezetünkhöz vezető utat — mondta Bo- j tos István. Kamocsal Imr« Belanov, az Aranylabdás Micsoda megtiszteltetés, ha valakiről azt mondják, hogy Európa legjobb labdarúgója. Azé a földrészé, amely e csodálatosan szép és ntánozhatatlan játékot adta a világnak. Az üreg kontinens Aranylabdáját az 1986. évi teljesítményéért Igor Belanov, a Dinamo Kljev és a szovjet válogatott kiváló csatára kapta. De vajon milyen konkurencia lehet abban az ország­ban, ahol Európa aranylabdásának csak a második hely jut? Mert a Szovjetunió labdarúgója nem Belanov, ha­nem klubtársa. Zavarov lett Mondjuk azt, hogy az Íz­lések és pofonok különbözőek? Maradjunk inkább any- nyiban, hogy mindketten kiváló labdarúgók, valóságos művészei ennek a játéknak. Az Aranylabda mindenesetre Belanové. aki 1960. szep­tember 29-én született, 174 centiméter magas, 70 kiló. A pedagógiai főiskola hallgatója, nős, egy kislány apia. Azt mondják róla, hogy a pályán mutatott rendkívüli gyorsasága ellenére nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Pedig elég furcsa körülmények között került a vilá­got jelentű gyepre. Belőled nem lesz futballista Alacsony, zömök testalkatú, magas homlokú, szigorú tekintetű férfiú — ha utcán látnánk, azt hihetnénk róla, doktori disszertációján dolgozik, vagy éppen a kutatóintézetbe siet. Igor Belanovot azonban többnyire sportöltözékben, kék csíkos fehér mezben látjuk a zöld gyepen, labdát kergetve tíz dinamós kollégájával. Já­téka visszatükrözi egyéniségét: két lépést sem tesz feleslegesen a pályán. — Olyan ember, aki állandóan kutat valami után. Bonyolult jellem — mondta róla aranylabdás klubtársa, Oleg Blochin. — Hajlik arra, hogy mindent megkérdő­jelezzen, hogy mindent próbának vessen alá. Amikor az'án kutatásai nyomán valamire rábukkan, gyorsan meghódítja. A magyaroknak némi keserűséget okoz: Igor Belanov épp ellenünk játszva tűnt fel, s Jutott el rövid pár hó­nap leforgása alatt az Aranylabdáig. A 0:6 után. a me­xikói vb-n ismerte meg nevét a világ, s emlékezetes az a küzdelem (?), amelyet egymaga vívott négy-öt magyar hátvéddel. [A kapitány úgy rendelkezett, hogy Belanov előretolt csatárként zavarja a magyar védel­met. Ez tökéletesen bejött.) Nem az a fajta csatár, aki végigfutja a mérkőzés kilencven percét, aki fel­felbukkan valahol a pályán. Belanov mindig ott fut és oda fut, ahova a labda érkezik, ahova a labda érkez­het, s előfordul, hogy csupán kétszer villan meg a találkozón, de ez a két jelenet eldönti a két pont sor­sát. Talán éppen ez a sajátosság emelte őt a legna­gyobbak közé. Bár karriert igazán a kijevi Dinamó csapatában csi­nált, Belanov gyakorta emlegeti, hogy ő voltaképpen szivében ogyesszal. Nyolcévesen jelentkezett első edző­jénél, hogy gyermekfutballisták válogatóján vegyen részt. A bemutatkozás nem ment jövendő aranylabdás- hoz méltóan: a kis Belanovnak, bármennyire Igyekezett is, semmi nem sikerült. — Fiacskám, neked itt semmi keresnivalód, eredj szé­pen haza. Belőled aligha lesz az életben futballista — csóválta fejét az edző, s a majdani csillag sírva hagyta el a stadiont. Nem hagyott fel a kísérletezéssel: továbbra Is el- eljárogatott a stadionokba, hátha felveszik valamelyik kölyökcsapatba. Makacs kitartása eredménnyel lárt: az ogyesszai Csernomorec sportiskolájának tanulója lett. Először az., ogyesszai katonai sportklub labdarúgócsapá- tában játszott, aztán átkerült a Csernomorecbe. Ekkor figyeltek fel rá a Dinamó Kijevnél. A Ktjewel nyert néha bajnokságot, a Kupagyőztesek Európa Kupáját, s bekerült a Szovjetunió válogatott­jába. Sikerember: aranylabdás, az év egyik legjobb spor­tolója a Szovjetunióban. Klubcsapatát a világ egyik leg­jobb tizenegyesének tartják. Sikerember, ám az Arany- labdával és a kupák tömegével együtt megmaradt an­nak, aki volt. Egy Interjúban arra a kérdésre, mivel tölti szabadidejét, így felelt: — Természetem szerint otthonülő vagyok. Ogy vélem, a legjobb pihenés az, amikor családunk mindhárom tagja együtt van, s azzal foglalkozik, ami mindannyiunknak érdekes. GYAKRAN A KEVÉS TÖBB Molnár Péter mérnök, a lokomotíva Rtmavská Sobota 25 éves testépítője szívesen fog emlékezni az elmúlt évre. őszi versenyeit szinte zsinórban nyerte. Szeptember végén Kas­sán (KoSlce) a Tréner folyóirat vándorserlegéért meghirde­tett versenyen az erős nemzetközi mezőnyből emelkedett ki, majd Romániában a Nagyváradon megrendezett háromnapos Trofeul Crlsana versenyen lett aranyérmes, és végül jött a „hattrlck“ az opaval városi serleg elnyerésével. Ezekkel az eredményekkel megalapozta a szélesebb, 12 tagú válogatott keretben Is a helyét, ráadásul ez azt ts jelenti, hogy idén selejtezők nélkül jogosult lesz az országos döntőn való rész­vételre. Péter pedagógus, nőtlen fiatalember, Idejének nagy részét kedvenc sportjának, a testépltésnek szenteli. Nem gyermek­korában kezdett el edzeni a rimaszombati Izompacsirta, még­is pár év alatt szinte csodákat művelt a testével. — Végzős gimnazista voltam, és hőrthorgas csontkollek­ciónak számítottam, hisz 186 centiméteremhez csupán 68 kilő volt a súlyom. Barátaim egyszer jő adag Iróniával egy folyó­iratot mutattak, amelyben csupa erős, arányos testű, izmos embereket láthattam. Mikor azt Is megtudtam, hogy ezt ki­tartó edzéssel és fehérjedús táplálkozással el lehet érni, máris határoztam. El-eljártam a kulturlsták akkori edző­termébe, a B2-es panelházba, és figyeltem a nagyokat. Rá- bely Attila, a sportág elismert szakembere látva első edzé­seimet, azt találta nekem mondani, hogy tipikusan Jő alka­tom, csontvázam van a testépítéshez. Ez aztán kellő ön­bizalmat, bátorságot adott, és vasakarattal láttam munkához. Még ebben az évben neveztek a serdülők kerületi verse­nyébe, és a negyedik helyen végeztem. A gimnázium elvégzése után Péter a Nyltrat Mezőgaz­dasági Főiskolán folytatta tanulmányait és az Elite* NitrS- hoz Igazolt. A rendszeres, kitartó edzéseknek hamar beérett a gyümölcse. Elsős korában az országos bajnokságon Is ne­gyedik hely Jutott neki. Aztán már a férfiak kategóriájába sorolták, de közben valóban megférfiasodott, testalkata, sú­lya Is ezt tükrözte. A kővetkező évben, bronzérmes lett az országos bajnok­ságon. Sikeresen befejezte tanulmányait, majd Rokycanyba került, ahol egyéves katonai szolgálatát töltötte. Az edzé­seket itt is folytatta, s az országos bajnokságon a második helyre rangsorolták. A szolgálat befejeztével válaszűthoz ért: vagy az Elite* Jobb anyagi feltételekkel rendelkező egyesületét választja, vagy hazatér a Rima partjára, ahon­nan elindult, ö az utöbblt választotta. — Ogy érzem, ennyivel tartoztam egyesületemnek és szü­lővárosomnak is. Közben felépült az új edzőterem, amely na­gyon J61 fel van szerelve. Csupán egy-két speciális beren­dezést hiányolok még, de már ezek Is meg vannak ren­delve. Nekem azt Is lehetővé tették, hogy bármikor edzhes- sek. Az anyagi feltételek kissé szerényebbek, de az előre­jelzések e téren. Is biztatók. A kezdők, a fiatalok példaképüknek tekintik Pétert. Fi­gyelik minden mozdulatát, edzéseit, érdeklődnek étrendje, életstílusa lránt. ö pedig szívesen segít, ad tanácsot. — Nekem nincs edzőm, és nem ts látom ebben a sport­ban szükségét. Szívesen segítek másoknak Is, de szerintem mindenkinek elsősorban saját magát kell Ismernie. Tévedés az Is, hogy nehéz vas, nagy Izom. Nálunk' gyakran a kevés több, és ez az időre Is vonatkozik. Mindenkinek saját ma­gának kell az optimális edzésanyagot megállapítania. A fiatalabb kollégáknak Is többször elmondtam már, hogy az edzés nem minden, ezen kívül fontos az étrend, az életvitel, az elegendő alvás. £n például napi kilenc órát alszom. A terveiről szólva elmondja, hogy úgy érzi, vannak még tartalékai, nincs még teljesítőképessége csúcsán. Egy cél lebeg előtte: bekerülni a válogatott csapatba ás eljutni a stuttgarti Euröpa-bajnokságra. Polgári László (A szerző felvételej

Next

/
Oldalképek
Tartalom