Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-04 / 44. szám
xxxv. «ti. 1987. 11. 4. Diákolvasóink figyelmébe? Lapunk következő számában közöljük az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának tájékoztatóját a közép- és főiskolai továbbtanulási lehetőségekről. Mielőtt bemennénk a takarékpénztárba 3. Beszélgetés Medgyes Józseffel 6. A világrengető napok krónikása 8. / ... Átalakítás - október szellemében Itt,, a Szmol- nlj íehérmár- vány-termében, amely az 1917- -es év októberi napjainak szent emlékét őrzi, bizonyára mindnyájan nagy megindultságót érzünk. Vlagyimir Iljics Lenin tudatában volt annak, hogy a felkélés halogatása a halállal egyenlő, ezért október 25-re (november 7-re) virradó éjszaka ide, a forradalom vezérkarába jött. Innen, a Szmolnijbói hangzottak el szavai: A forradalom, amelynek szükségszerűségéről a bolsevikok mindig beszéltek, valósággá vált! Innen indult el október az egész országba, és gondolatai innen terjedtek el az egész világba. (...) A munkásosztály vezetője és mindannak a megszemélyesítője, ami a nemzetben élő és becsületes, a lenini párt volt. Oroszország dolgozóit harcba vitte, a régi világ ellen Október napjaiban, a szocializmus építésének egész úttörő szakaszában a párt volt a szovjet társadalom politikai, eszmei és erkölcsi élcsapata és az ma, az átalakítás mostani mindennapjaiban is. (...) Az áttörés időszakában vagyunk, amikor az átalakításnak be kell hatolnia életünk minden területére, az anyagtól egészen a szellemi szféráig. Erre a szakaszra az átalakítás folyamatainak elmélyülése jellemző, s az, hogy ezekben a folyamatokba a dolgozók milliói, egész hatalmas országunk bekapcsolódik. Ezért mindnyájunk részéről az eddigieknél is nagyobb állampolgári bátorságra, igazi szorgalomra, összes fizikai és szellemi erőnk bevetésére szükség van. Épp erre kell összpontosítanunk figyelmünket, elvtársak, s következetesen kell tartanunk magunkat Lenin hagyatékához és Október hagyo- mányaihozl (...) A párt az átalakításhoz az energiát valamennyi láncszeméből meríti — a legfelsőbb, a középső és az alapláncszemekből egyaránt, ahol az átalakítás sorsáról közvetlenül döntenek. A párt az élcsapat társadalmi funkcióját tölti be, s ez elválaszthatatlan a társadalmi fejlődés problémáinak megvitatása, a szükségleteknek megfelelő új gondplatok rreg fogalmazása során játszott alkjtő, kezdeményező szerepétől. Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a pártnak rövid időn belül sikerült számos területen létrehoznia az átalakítás és a gyorsítás új koncepciózus rendszerét, elméletét és gyakorlatát, amely szerint alakítjuk beír és külpolitikánkat, figyelembe véve az új realitásokat. Amikor ezt a nyitott, dinamikus, megújulásra és fejlődésre képes rendszert kialakítottuk, a múltján szerzett, az idők próbáját kiállt tapasztalatokra és mindenekelőtt a lenini módszertanra támaszkodtunk, annak megértésére, amivel Lenin já rult hozzá a szocializmus elméletéhez és gyakorlatához. Az új gyakorlati tapasztalatok, amelyeket a párt folyamatosan megvitat és általánosít, az új elméleti következtetések alapját képezik, ez pedig a gazdasági, állami és szociális-kulturális építés új problémáinak feltárásához, felvetéséhez vezet, s akárcsak korábban, most is megköveteli a marxista-leninista elmélet további intenzív fejlesztését, az egész társadalmi gondolkodás aktivizálását. Ma sokkal inkább, mint korábban bármikor, szükségünk van társadalmunk valamennyi haladó alkotó erejének széles körű és mélyreható integrációjára. Másként az átalakítás problémáit és feladatait nem oldjuk meg, és nem teljesítjük a szovjet társadalom minőségileg új fejlődési szintre emelésének feladatát. Ezt csak a párt teheti meg, lenini pártunk, ame'ly összefogja a társadalom összes erőit. (...) Október pártja magára vállalta a történelmi felelősséget az önmaga által fejlesztett forradalmi változások sorsáért, és e változások élére állt. A „fékező mechanizmus“ felszámolása a társadalom életének minden területén felgyülemlett negatívumok leküzdése, a sok dolgozón-1 kát sújtó szociális közömbösség fel- számolása és az átalakítás visszafordíthatatlansága szilárd garanciáinak kialakítása — mindez ma a párttól, akárcsak 70 évvel ezelőtt, szilárd politikai akaratot, vasfegyelmet, kezdeményező, alkotó és bátor gyakorlati tetteket követel meg. (...) Most, amikor a gyakorlati politika folyamatai kerülnek előtérbe, kivétel nélkül minden pártszervezetnek aktívan kell eljárnia mindennapi tevékenységében és reális változásokra kell törekednie az átalakítás minden szakaszán. És itt felmerül a pártszervezetek tevékenységének objektív értékelését lehetővé tevő kritériumok problémája. Már szóltunk róla, és szeretném ismét megerősíteni, hogy ezentúl mindenki számára egyetlen kritérium érvényes a káderek, a kommunisták, a pártszervezetek értékelésében, mégpedig az, miként állnak hozzá az átalakítás, hoz, és hogyan segítik elő a feladatok teljesítését. Minden egyszerű és világos. így kell ehhez hozzáállnunk. (Mihail Gorbacsov beszédéből, amelyet 1987. október 13-án mondott el Leningrádban) 7
