Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-14 / 41. szám
\ áj ifjúság 4 Minden kongresszus meghatározó, ha úgy tetszik, mérföldkő egy szervezet életében. A Szocialista ifjúsági Szövetség IV. kongresszusa is az volt. Hogy mi mindennel foglalkozott? Már az előkészítés során megszületett a jelszó: A CSKP XVII. kongresszusa határozatainak teljesítéséért, a fiatal nemzedék boldog életéért. Ebben a jelszóban a résztvevők hosszú időre megfogalmazták az Ifjúsági mozgalom legfontosabb feladatait. Jegyében született meg a főbeszámoló, de az azt követő vita is. Hazánk ifjúsága tudatában van annak, hogy a gyorsítás során pártunk számol a dolgozó fiatalok, köztük a munkásifjúság kötelességtudatával, kezdeményezőképességével. A becsületes munka, a rend, a szervezettség, az ésszerűség igénye egyre több fiatalban fogalmazódik meg. Megértik és támogatják pártunk gazdaságpolitikáját. Ugyanakkor joggal igénylik, hogy részesei legyenek a döntések meghozatalának, a helyi feladatok és tennivalók kidolgozásának. Fiataljaink tudják, hogy a tudományos-technikai haladás sokoldalúan művelt, önálló alkotásra képes embereket igényel. Szocialista társadalmunk előrehaladása elképzelhetetlen a tudomány és technika legújabb vívmányainak elsajátítása nélkül. Mind a központi bizottság beszámolójában, mind a vitában sok sző esett az oktatási rendszerünkről, hiszen a tanulófiatalok többsége a SZISZ-nek is tagja. De nemcsak erről szóltak a fiatalok, hanem az őket körülvevő világról is, amelyben élnek. Ezért különös jelentősébe van az ifjúság eszmei, politikai nevelésének, a felvilágosító, meggyőző munkának. Ezzel elősegítik azt, hogy a fiatalok megtanulják becsülni népünk vívmányait, azonosuljanak társadalmi céljainkkal. Szövetségünk alapvető feladata az ifjúság szocialista meggyőződésének elmélyítése, politikai kiállásának bátorítása. Hogy tovább tudjunk lépni társadalmi haladásunk jelenlegi szakaszában, ifjúsági szövetségünk fejlődésének feltételei: a vonzó program, az öntevékenység, a rugalmas munkastílus. Röviden fogalmazva: ne csak munkára és tanulásra mozgósító szervezet legyen a Szocialista Ifjúsági Szövetség, hanem a becsületesen dolgozó, tanuló, politizáló, művelődő, sportoló fiatalok ifjúsági szervezete Is. Nincsenek örök érvényű cselekvési formák. Munkánkat időről időre a változó körülményekhez, az ifjúság igényeihez és a társadalmi fejlődés szükségleteihez kell igazítani. 1987 minden területén. Nemcsak kívánságként hangzott el a kongresszuson, hanem inkább korparancsként, hogy a SZISZ biztosítson egyre több vezetőt a pionírszervezet részére, mivel csakis az ő segítségükkel töltheti be hivatását a pionírszervezet a gyerekek javára és örömére A SZISZ IV. kongresszusa egyértelműen síkraszállt a békéért, a szocializmusért, a haladó ifjúság internacionalista egységéért Nemzetközi tevékenységünk a béke és a társadalmi haladás ügyét szolgálja. Múltról, jelenről, de főleg a jövőről esett sok sző ezen a kongresszuson. A jövő feladataira kell felkészíteni az ifjúságot. Felkészülten, aktívan a holnapért. Ez a kor követelménye. A SZISZ IV. kongresszusának egyik legsikeresebb része a második napi tanácskozás volt, amikor is a küldöttek és a vendégek a vitaközpontokban tanácskoztak, Szervezési előnye ennek a formának abban rejlett, hogy a küldöttek és a vendégek kt- zül sokkal többen vehettek részt a vitában, mintha közös tanácskozást tartottak volna a második napon is, tartalmilag pedig abban, hogy közvetlenebb, pergőbb, konkrétabb lehetett a tanácskozás. Talán természetes, hogy a hat vitaközpont közül négy kimondottan az ifjúsági szövetség munkáját elemezte. Ideológiai nevelés, a szabadidő kihasználása, a szakmunkástanulók helyzete a SZISZ-ben, a SZISZ az én szervezetem — a tartalomhoz kötődően röviden így lehetne jellemezni egy-egy vitaközpontot. Ezek a címszavak egyúttal konkrét tetteket is takarnak, amelyek sikere vagy sikertelensége a szervezői munkán áll vagy bukik. Ezért valamennyi központban sok szó esett erről a kérdésről s a vele összefüggő gondokról. — Szerintem mindennemű sikeres munka alapja a jó szervezés, ennek feltétele viszont a sikeres kádermunka — állítja JUHÁSZ ISTVÁN, ak; a sőregi (Surice) Béke Efsz- káder- és személyzeti osztályának szakelőadója, valamint lakásgazdálkodási felelőse. Sok szó esett ezen a kongresszuson a pionírokról is. A pionírmozgalom számunkra több mint az utánunk következő nemzedékek összessége: segítőtársunk, partnerünk az élet — Mint a SZISZ Központi Bizottsága Elnökségének tagja, üléseinken rendszeresen foglalkoztam ezzel a kérdéssel, főleg arra hívtam fel a figyelmet, hogy a központi szerveA SZISZ kongresszusának előestéjén legjobb énekeseink is színpadra léptek. Felvételünkön Peter Nagy és Palo Matuska. FELKÉSZÜLTEN, AKTÍVAN A HOLNAPÉRT ink dolgozói nem ismerik kellőképpen a mozgalmat, mert keveset mennek a járásokra, az alapszervezetekhez pedig szinte el sem jutnak. Ennek következményeként burjánzott a bürokratizmus szövetségünkben, jelentés jelentést ért, a valós munka viszont senkit sem érdekelt. Ezzel függ össze az is, hogy a SZISZ olyannyira nem törődött a saját kádereivel, hogy olykor az alapszervezeti elnököket szinte önkényesen választotta ki egy-egy nemzeti bizottsági elnök vagy vállalati igazgató. Juhász Istvánt újra elnökségi taggá választották, így lehetősége lesz tovább szorgalmazni e gond megoldását, de most már a kongresszus határozatait is segítségül hívhatja, mert azokban is megfogalmazódott, hogy az elméleti felkészültségen kívül fontos a kiválasztott funkcionáriusok politikai és erkölcsi háttere, s emellett fontos az Is, hogy a közösség, amelynek az élére áll, elfogadja, kövesse őt. TÖBISZ KATALIN, a SZISZ Rozsnyói (Roznava) Járási Bizottságának elnöke régi, tapasztalt funkcionárius, Hosszú, áldozatkész munkájáért a SZISZ IV. kongresszusa alkalmából ő is átvehette a kongresszus előestjén a Kiváló munkáért állami kitüntetést. — Valóban' lényeges tényező az, hogy a kiválasztott fiatal a kisközösség vezéregyénisége is legyen. Sajnos, néhány helyi funkcionárus szűklátókörűsége éppen ezek ellen a fiatalok ellen irányul, mert az ilyen vezértípusok nem szokták bólogató jánosok lenni. De hát majd csak eljut e vezetők tudatáig is Strougal elvtárs igaza, aki azt mondta, hogy nagyobb egészséges szemtelenséget vár el a fiataloktól akaratuk átültetésekor. De van a szervezeti életünknek egy másik lényeges kérdése is, ami szintén összefügg a kádermunkával: ez a folytonosság. Szinte paradox helyzet az ifjúság esetében fiatalosításról beszélni, mégis erről van sző. Arról ugyanis, hogy ha egy tizennyolc-tizenkilenc évesekből álló közösség átveszi az alapszervezet irányítását, öt-hat évig úgy tartják kezükben, hogy eszükbe sem jut szétnézni, a náluk két-három évvel fiatalabbak között utánpótlást keresni. Amikor aztán leteszik a lantot, befejezik a munkát, nincs, aki átvegye a stafétabotot, stagnálni kezd a szervezet, s eltelik pár év, amíg újra talpra áll. Ez pedig nagyon e- gészségtelen folyamat, de azt hiszem, nem csak a SZISZ-re vonatkozik. Minőség mindenekelőtt! Ez a szó akár mottója is lehetett volna a kongresszusnak, hiszen a fiatalok egyetlen esetben sem kerülték meg ezt a kérdést, függetlenül attól, vajon saját szövetségükről beszéltek-e vagy a munkahelyük viszonyairól, esetleg az általános társadalmi és szociális helyzetről. KOZsAR MIKLÓS, a SZISZ Tőketerebesi (Trebi- sov) Járási Bizottság elnöke a tagsági alap fejlesztéséről ezt mondta: — A formalizmus és a bürokratizmus egyik megnyilvánulása volt munkánkban a tagsági alap növelésének hajhászása. Egyetértek azzal, hogy minél több fiatalt kell megnyerni a SZISZ-munkának, bevonni őket tevékenységünkbe, hogy hathassunk rájuk, hogy létrehozzuk az ifjúság egységét. Az elmélet és a valóság között azonban óriási a különbség. A tagbázis felduzzasztása nem javította szervezeteink akcióképességét, hanem visszahúzta azáltal, hogy a sok érdektelen, szinte lasszóval összefog- dosott tag passzivitásával, helytelen viselkedésével demokratizálta a kis létszámú, de" aktív, kezdeményező alapszervezeteket. Szerintem a tagsági alap fejlesztése nemcsak a számszerű növekedést, hanem a minőségi javulást is jelenti. Másként megfogalmazva: jó bornak nem kell cégér. Olyan munkát kell végeznünk, amely vonzza a tenniakarő, az értékesre érzékeny fiatalokat, akik aztán képesek még magasabb szinten „újratermelni, újrafogalmazni“ a szépet. PATASSY LEHEL, a Zselízi [Zelie- zovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium negyedikes tanulója a Lévai (Levice) járás fiataljait képviselte Prágában, GECSO ANGÉLA pedig a Losonci (Luüenec) járást úgy, hogy a fülek! (Filakovo) Kovosmalt és A prágai kultúrpalotában sok szó esett az ifjúság szabadidejének kihasz- Perse fiataljainak gondjait is magá- nálásáról. E témáról a kamarateremben vitatkoztak. ban hordozta. Mindketten megegyeztek abban, hogy a kultúra és a sport az, amivel a leginkább meg lehet nyerni a fiatalokat a SZISZ- nek, ami az alapja és kiindulópontja a további munkaformának, tehát az ideológiai nevelésnek, a társadalmi aktivitásnak, a gazdaságilag hasznos tevékenységnek. Vagyis: ha vál tozatos, vonzó műsort kínálunk á szabadidő eltöltéséhez, fokozódik a fiatalok általános aktivitása. Gecso Angéla szerint óriási a különbség egy munkahelyi közösség és egy falusi alapszervezet között. — Egy faluközösségben nagyon nehéz megtalálni a SZISZ-szervezet vezetőségének azt a lényeges, mindenkit egyként érintő és érdeklő tényezőt, amely korra, végzettségre és munkahelyre való tekintet nélkül akcióképes csoporttá kovácsolja az e- gyéneket. Ehhez, úgy vélem, az általános összefogásra lenne szükség, tehát a nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front helyi vezetőségei irányításával az összes falusi intézmény és tömegszervezet bevonására az egy nagy közös cél meghatározásában. Erről sok szó esett itt a kongresz- szuson. Az előző kérdésről azonban, véleményem szerint, nem; vagyis arról, hogy egy iskolai vagy munkahelyi közösséget eleve összekovácsolja a tanulmányi vagy gazdasági cél, a tanulás és a munka azonos feltétele, míg a szétesőben levő falusi mikro- struktúra éppen az azonos feltételeket és érdekeket szüntette meg. Én ebben keresném a falusi és a városi lakótelepi vagy utcai szervezetek passzivitásának az okát. Méghozzá úgy, hogy függetleníteném ezt a kérdést az úgynevezett objkeítv okoktól, azaz a helyiséghiánytól, a műszaki felszereltség alacsony színvonalától — amiről viszont sokan beszéltek a vitában. Patassy Lehel is egyetért Angéla következtetéseivel. Ö az iskolai szervezetet és a kálnai (Kalná nad Hro- nom) falusi alapszervezetet tudja összehasonlítani. — Örülök annak, hogy a szabad- ídő-vitaközpont javasolta a Központi Bizottságnak az ilyen jellegű szociológiai felmérés elvégzését. Meggyőződésem, hogy a tudományos felmérés eredményei segítik majd a .munkát. Az én tapasztalatom az, hogy egy szervezet képtelen kielégíteni tagjai sokirányú igényét. Hadd mondjak konkrét példát: iskolánkban nagyon jónak mondható a sporttevékenység, de sok szép sikert értünk már el a különböző tudományos szakköri versenyeken is. A szervezeti élet közepes, viszont így is nagyon időigényes, főleg ha a társadalmi munkát, az iskolai ünnepségeket is ideszámítom, valamint a részvételt a különböző városi társadalmi és politikai évfordulókon, eseményeken. Alkotó kulturális tevékenységre önerőnkből nem futná, ezért szorosan együttműködünk a Csemadok- csoportokkal, illetve klubokkal. így nem veszik el az a néhány tehetséges táncos, énekes tagunk sem, akik iskolai szervezetünkben vajmi kevés lehetőséget kapnának kulturális életünk gyarapításához. Azt hiszem, az ilyen együttműködési formát tekinthetnénk követendő, járható útnak, s ez például Kálnán hiányzik, ezért nem is csoda, hogy a fiatalok inkább csak bírálnak, s annyira szerteágazók az igényeik, javaslataik, hogy jóformán még el sem hangzanak, máris halálra vannak ítélve. LENCSÉS MÄRIÄVAL a kongresz- szus utolsó napján találkoztunk, nem- sokkal felszólalása után. Ö a Topof- éanyi járást képviselte, mivel a par- tizánskéí cipőgyár dolgozója, egyébként a Nyitrai (Nitra) járásból származik. Határozottan mondja: — Biztos vagyok benne, hogy nemcsak mi, küldöttek gazdagodtunk a kongresszuson azáltal, hogy gondjainkra közvetlenül reagáltak a különböző ágazatok vezetői, miniszterek, hanem ők is sok ötletet, javaslatot kaptak, amelyeket felhasználhatnak munkájukban, amelyek különösen a gyorsítás stratégiája ütemének fokozását szolgálhatják. A nyíltság, az őszinteség, szerintem, az ifjúság felkészültségét, tenniakarását igazolja, felelősségérzetét a jövőért. Én, természetemnél fogva, optimista vagyok, hiszek abban, hogy forradalmi korunkhoz méltó volt kongresz- szusunk, s még inkább abban, hogy a kongresszus által megszabott feladatokat minél hamarább sikerül megvalósítani. Ha így lesz, ifjúságunk jelentősen hozzájárul az átépítés meggyorsításához, a bonyolult feladatok megoldáséhoz. E lángoló vallomáshoz kár lenne bármit is hozzátenni. Annál inkább, mert nem egyedül Lencsés Marika búcsúzott ilyen érzésekkel. — bizalommal és elszántsággal — Prágától, régi és új barátaitól, a SZISZ IV. kongresszusának színhelyétől. Kimondhatatlanul is ott volt a búcsúzásokban, kézszorításokban, a hitvallás: felkészülten, aktívan, közösen a szebb holnapért. Csikmák Imre Neszméri Sándor