Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-04 / 5. szám

Jobb is lehetett volna... Leggyakrabban ez a mondat hangzott el múlt hét péntekén, a íélévt btzonyítványosztás napján tantermek­ben az osztályfOnökök szájából és családokban egya­ránt. Nem az osztályzatok Jellegzetes dlákos magyarázata az érdekes, habár nem kétséges, hogy találékonyságban a mai diákok Kartnthyn is túltesznek. Bármilyen oka volt Is a vártnál rosszabb bizonyítványnak, a lényeg az, hogy rájöttetek, többre is képesek vagytok, és június vé­géig ezt meg is mutatjátok. Nem a szüléitekért vagy a tanáraitokért, hanem magatokért. Mert még ha közhely­ként hangzik is, a tudás nem veszített értékéből. Ellen­kezői eg I Sarkalljon hát benneteket a félévi bizonyítvány ta­nulásra, legyenek a hármasokból kettesek, a dicsére­tesből pedig kitűnő. KÉPEK A TÉLRŐL Ha a macska végigsétál a havon, meleg, rózsaszín talpa mulatságos kis foltokat olvaszt a fehérségbe. A madarak könnyű, gyufaszál-lépte alig hagy nyomot. Az emberi lábnyomokról ki lehet találni, hogy ki Járt a hó­ban: férfi, nő, gyerek? A lombtalan fák rajza a havas tájon olyan, mim egy röntgenlelet: a fák csúcsán resz­kető, megannyi vékony ágról csak télen veszünk tudo­mást. Barna és fehér. Rézkarc: finom, konok és meg­ismételhetetlen. légcsapok, a tél orgonái. Ha tudnának, megszólalnak, és ha szólnának, a hangjuk üveghang lenne — és csodálatos. Fagyban születnek a hóemberek. A hóember mindig magányos, és arcára fagy a mosoly. Látott már valaki hóembercsapatot egy kertben? Az is­kolában meleg van, az elsősök tanítója arról beszél, hogy a föld alatt alszanak a gyökerek, a bogarak és az elvetett magok Az elsősök szeretnék meglesni a ma­gok téli álmát. A szélvihar leszakítja a villanyvezeté­ket. A szerelők megjavítják a vezetéket, a lehelet ré­tagy a bajszukra. A nagyapa nekiveti a hátát a langyos cserépkályhának, és ki tudja, hányadszor, elmeséli, hogy hátuknak volt két pár csizmája, de senki se figyel rá, elhallgat, régi telekben bukdácsol. A fagy szúrós kis nyilakkal lövöldöz, a fagy irigy a nyárra, és rózsákat fest a gyerekek arcára. Sálat kötnek a nők. A statisz­tikusok kiszámítják, hogy a megkötött sálak hossza egyenlő az egyenlítő hosszával. A hegyekben tiszta, szikrázó. Jókedvű, — a városban füstös, kormos és nyű­gös a tél. A város néha új, fehér bundát kap, de kép­telen vigyázni rá, egy nap alatt bepiszkítja. A tél, ami­kor fényképezik, mindig a legszebbík arcét fordítja a lencse az emberekre. Tömés Lisek- felvétel? Dormén László felvétele AZ EMBEREN MIT.IK Nemrég olvastam, hogy ugyan­azzal a géppel még egyszer any- nyit termel egy nyugati munkás, mint a mienk. Nem akartam el­hinni, de szakértők bizonyították, hogy nem kell kilépni az ország­határokon példáért; gyáron belül Is előfordul, hogy egyik munkás ugyanazzal a géppel kétszeresét termeli, mint a másik. Az ötvenévesek még emlékez­nek rá, nálunk is „felfutott“ egy­kor és hamarosan le is „futott“ a Sztahanov-mozgalom. Voltak, akik háromszorosát, négyszeresét és. ötszörösét produkálták az álta­lánosan előírt normáknak. Ezek a kiemelkedő munkások akkor dicsőített emberek voltak, aztán később kígyót-békát kiáltottak rájuk, még csalással is vádolták őket. Nehéz volna most utólag igaz­ságot tenni az ügyben r- de az tény, hogy a mozgalom bebizonyí­totta: a termelésben is sok mülik az emberen, ugyanúgy, :mint a művészetben vagy tudományban. Azt is el kell ismernünk, hogy néhány sztahanovista ma is kivá­lóan állja a helyét, és nagy dol­gokat produkál ott, ahol van. „De hogy kerül a csizma az asztalra?“ — kérdezhetik olva-. sóink. Miért rángatjuk elő fülé­nél fogva a már lefutott dolgo­kat? És egyáltalán, miért vetjük össze egyik munkást a másikkal? Ma, amikor nagyon sok szb esik hazánkban a termelésről: techni­káról, technológiáról, termelé­kenységről, hatékonyságról, kor­szerűségről, nem szabad elfeled­ni, hogy nagyon sok szinte min­den az emberen múlik. Irányítás, szervezés, struktúra, termékszer­kezet-váltás — mind-mind emberi tevékenységből erednek. Javításra, korszerűsítésre szo­rul az irányítás, a szerkezet; fej­leszteni kell a szabályokat, kor­szerűsíteni kell az ösztönzési, bé­rezési elveket. 1 , De téved az, aki azt hiszi, hogy az elvek és szabályok önmaguk­ban megváltoztatják, korszerűsí­tik az embereket is. Mint a fenti példák bizonyítják: még a legkor­szerűbb gép sem produkál jó eredményt,.jó munkás, azaz meg­felelő ember nélkül. Hát még az elmaradott, hiányos technika . és a rossz minőségű anyag! A terme­lésben legalább annyira fontos a munkások, vezetők, mérnökök, technikusok és hivatalnokok em­bersége, mint a gépek, nyersanya­gok minősége. A társadalom egészével meg kell értetnünk, hogy jobb ered­ményeket csak akkor tudunk el­érni, ha a maga helyén minden ember Jobban dolgozik. Ez a lényeg! Ebben rejlik a jö­vőnk! De mikor és mitől dolgozik job­ban minden ember? Erre a kérdésre is meg kell ad­nunk a választ, amikor a to­vábblépés útjait, módjait keres­sük. És ott kell megadni a vá­laszt, ahol a munka folyik; a mi­nisztériumokban, az üzemekben, termelőszövetkezetekben, a hiva­talokban és a gépek mellett. Az eddiginél sokkal, nagyobb intenzitással és sokkal nagyobb hatásfokkal kellene formálnunk, korszerűsítenünk az embereket ahhoz;' hogy eredményesebben dolgozzanak. A szocialista rend­szer óriási lehetőségeket kínál az új; korszerűbb ember nevelésére, az enibérben rejlő alkotóerő ki­bontakoztatására, de ezt eddig nem tudtuk kellően kihasználni. Sőt! n, , ■ • ' • . ‘ A >*. I ' \;.' .* • • 1 / ( ■ • Pedig nekünk —a mostani gaz­dasági helyzetünkben, ahogy azt ' a párt- és állami vezetés már többször is megállapította — az emberben, a legfontosabb terme­lőerőben vannak a legnagyobb tartalékaink. 0. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom