Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-10-07 / 40. szám
Kommentárunk Az árak fontos szabályozók A mostani árrendszer a fejlődés extenzív tényezőire alapozott gazdálkodás eredményeként Jött létre, és ma már nem segíti elő a fejlődés meggyorsítását. Az, hogy az újraelosztási viszonyok az áron keresztül érvényesültek, akadályozta a társadalmilag szükséges ráfordítások tükröztetését az árban. Egyrészt a különböző fázisokban folyósított dotációk, másrészt a forgalmi adónak csupán néhány árufajta árába való beépítése végleg elválasztotta az árakat a ráfordításoktól. Michal SabolCík, a Szövetségi Árhivatal igazgatáséval megbízott miniszter írta nemrég az Új Szóban megjelent cikkében: „Az utóbbi időben az emberek gyakran vitatkoznak az áraknak a gazdasági mechanizmus átalakításában betöltött szerepéről, a gazdaságra gyakorolt aktív hatásukról- Felmerülnek helytelen nézetek is, olyan illúziók, hogy elegendő lenne az árakat átrendezni, ezzel a források és szükségletek közti tartalmi és szerkezeti összhang problémái megoldódnának.“ Miközben ezentúl a fejlesztést, elsősorban a tudományos-műszaki haladást a ta- karkosság révén kell biztosítani, el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az olcsó fűtőanyag, energia és munkaerő a jövőben is rendelkezésre fog állni Azt is tudjuk, hogy az állami költségvetésből folyósított dotációk összege átlépte a gazdaságilag elfogadható értékküszöböt. Ma a támogatás elsősorban a veszteségeket pótolja, és nem ösztönzi a termelés fejlesztését. A dotáció céljai és folyósításának formái ellentmondásba kerültek. Ezért volt szükség a nagykereskedelmi árak átrendezésének már megkezdett folyamatára. A Szövetségi Kormány jóváhagyta a nagykereskedelmi és felvásárlási árak 1989. január 1-től érvényes komplex rendezését az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban, valamint számos további ágazatban is. Átfogó, bonyolult munkáról van szó, amely arra Irányul — magyarázta meg már idézett cikkében Michal Sabolőík -miniszter —, hogy az alapelvekkel összhangban feltételeket teremtünk a gazdasági szabályozók objektivizálásához, valamint az alapiában véve egységes nyereségelvonási rendszer kialakításéhoz. Az árrendezés nem fogja növelni a nagykereskedelmi árak általános színvonalát, hanem elsősorban arra irányul, hogy meglegyenek a feltételek a vállalatok pénzügyi önellátásához. Csak a gazdasági szervezeteket érinti, és nem vonatkozik a kiskereskedelmi árakra. A fogyasztói árak a körülményeknek megfelelően változhatnak a jövőben, de alapelv, hogy a változások ne hassanak hátrányosan a dolgozók életszínvonalára. Éppen ellenkezőleg, a dolgozók bizonyos kategóriái számára az életszínvonal emelkedését, a társadalmi igazságosság teljesebb fokú megnyilvánulását kell eredményezniük. SabolCík miniszter elmondotta azt is, hogy nem minden újdonságnak kell drágábbnak lennie. Elsősorban az elavuló termékek árát kell csökkenteni, és ezáltal ösztönözni a termékfelújításra. Az olyan termékeket, amelyek nem elégítik ki a fogyasztói igényeket, nem kell tovább gyártani. Az elfekvő áru csak kárára van társadalmunknak. Amíg az árrendszer nem szorítja a termelőt arra, hogy szem előtt tartsa a fogyasztók érdekeit, alig ösztönöz a minőség, a hatékonyság javítására. Ezért az árrendszernek minél teljesebben kell tükröznie a társadalmi igényeket, a termék használati értékét. Strasser György Űjabb számítógépes központ Trenpínben, a Hviezdoslav utcán megnyitották a gyermekek és az ifjúság újabb elektronikai számítóközpontját. így gyakorlatilag a Szocialista Ifjúsági Szövetség már minden egyes járásban üzemeltet számító- gépes központot. A korszerű technika legifjabb hívei Trendnben 20 PMD 85 típusú számítógépen ismerkedhetnek a számítás- technikával. R. G. Lelátó hat hónap alatt Perbetén (Pribeta) a közelmúltban felavatták a Sportpálya 750 nézőt befogadó fedett lelátóját. A szép munkát a Komáromi (Komárno) Agrostav mindössze hat hónap alatt végezte el, de nagy segítségére volt a sportszervezet névadója, a helyi földműves szövetkezet, valamint a társadalmi szervezetek tagjai is kivették a részüket A polgárok összesen 45 500 órát dolgoztak le társadalmi munkában, de most örülhetnek a szép lelátónak. L__ ____ii ELKÖTELEZETTSÉGGEL Árva Istvánnal SZISZ szlovákiai kongresszusának szünetében beázélgettem, közvetlenül azután, hogy a, Szlovákiai Központi Bizottság tagjává választották. Pillanatokon belül olyan közvetlenül társalogtunk, mintha régi ismerősök lennénk. A jellemzésben mindössze ez állt róla, hogy a nagylégi (Lehnlce) szövetkezet állattenyésztési részlegének karbantartója, kiváló dolgozó. A társadalmi és politikai munkában is elkötelezi magát. Nagyszerű szervezőképességgel van megáldva, januártól a SZISZ-alapszervezet elnöke, azóta lényegesen javult Légen a mozgalmi munka. — Mit éreztél, amikor megtudtad, Hogy a központi bizottság tagjává választottak? — Túlzás nélkül mondhatom, nagyon felemelő érzés, hogy egy magamfajta falusi fiúnak ennyi bizalmat előlegeznek, mert a megválasztásomat elsősorban a bizalom jelének tekintem. Egyben kihívás is a számomra, hogy a jövőben a legjobb képességeim szerint még többet tegyek kis közösségünk, az alapszervezet, a szövetkezet vagy a falu érdekében, de nem utolsósorban nagy közösségünk, a társadalom érdekében is. Majd szabadkozott, ne vegyem rossz néven, ha ezek a szavak egy kicsit fellengzősnek tűnnek, de csakis így tudja megfogalmazni érzéseit. Tulajdonképpen némi pályamódosítással került haza a szövetke-,, zetbe. A bratislavai Staving szaktanintézetében a vízvezetékszerelői szakmát tanulta ki. — Megnősültem, és úgy találtam, hogy nem fogom elutazgatni a fél életem. Békéről (Mlerovo) származom, s hallottam, hogy a szövetkezetben egy jó fiatal gárda jött össze. Olyan emberek, akik haladnak a korral, szívesen alkalmazzák a korszerű tudományos és műszaki ismereteket a mezőgazdaságban. Gondoltam, hogy egy ilyen közösségben minden bizonnyal jól érzem majd magam. Nem csalódtam, szövetkezetünk vezetőségében valóban sok a fiatal, akik minden feltételt megteremtenek a kibontakozáshoz. A nagylégi szövetkezet valóban arról ismeretes, hogy élen jár az új munkamódszerek és technológiák alkalmazásában. A biotechnológia terén elért eredményeikkel országos hírre tettek'szert, egyes kultúrák termesztési rendszereit a határainkon túl is alkalmazzák. Mindez azprt van, mert kellő tudással, kísérletező é? vállalkozó szellemmel megáldott emberek alkotják a tagság zömét. — Megállapítottuk azonban a pártalap- szervezetben, hogy az ifjúsági szervezet munkája nem tart lépést a községben és a hat falu határára kiterjedő szövetkezetben uralkodó közszellemmel — mondta Árva István. — Megszületett a döntés, hogy tenni kell valamit. Mindenekelőtt a taglétszámot kellett növelni, mert amikor átvettem az alapszervezetet, mindössze 26 tagja volt. A párttagokkal hozzáláttunk a tag- szervezéshez, és nem is ment nehezen. Csak el kell beszélgetni az emberekkel, meg kell nekik magyarázni, hogy mit akarunk, és ha látják az értelmét, jönnek szívesen maguktól is. Ma már negyven tagja van az alapszervezetnek, és még mindig sok a szervezeten kívül álló fiatal. Meggyőződésem azonban, hogy még sokan megtalálják a hozzánk vezető utat. Természetesen továbbra is szükségét látom u pártalapszervezet gondoskodásának. Nagyon jó lenne, ha a pártvezetőség egy tagot megbízna az ifjúsági szervezet irányításával. Az első lépéseket azonban már megtették. Nagyon jó együttműködést sikerült kialakítani a Csemadokkal és a kisállattenyésztők szervezetével. Pista j'ól működő háromszögről beszél. Közösen gyakorolnak be színdarabokat, most egy kabaréval készülnek. Az ifjúsági klub munkája is fellendülőben van. Megígérték nekik, hogy kapnak még egy helyiséget, amelyben a szakkörök dolgozhatnak majd. — Azt hiszem, lassan kerékvágásba kerülnek a dolgok. Három SZISZ-csoportot alakítottunk, egyet-egyet a műhelyben, a laboratóriumban és a községben. S ha majd már teljesen minden rendbe jön, azt sem tartom kizártnak, hogy megalakítjuk a hat falu üzemi csúcsszervezetét. Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy a központi bizottság tagja lehettem, mert bizonyára sok hasznos dologról értesülök majd az üléseken első kézből. A szlovákiai kongresszuson szintén sok érdekes véleményt hallhattam, amelynek hasznát vesszük. Bizonyára sok hasznos tapasztalatot gyűjtök a negyedik kongresszuson is. Palágyi Lajos KATONATISZTIELÖLTEK KÖZÖTT A Szakszervezetek Dunaszerdahelyi (Dunaj- skä Streda) Házában ünnepségre készültek. A tanácsterem padjain könyvek Jelezték, hova kell ülniük az ünnepeiteknek. A hosszú tár- gyalüasztal díszítése is arról árulkodott, hogy a szervezők körültekintően készültek erre, a napra, amelyre sokáig emlékezni tog mintegy harminc középiskolás tanuló és családjuk. Ezen a napon búcsúztatták a Dunaszerdahelyi járásban azokat a tanulókat, akik szeptember elsejével katonai egyenruhát öltöttek magukra, s beültek hazánk valamelyik katonai középiskolájának padjaiba, hogy négy év múlva, már érettségi bizonyítvánnyal a kezükben katonai főiskolán folytassák tanulmányaikat, vagy katonai alakulatokhoz kerülve, tiszthelyettesként szolgáljanak a Csehszlovák Néphadseregben. Az ünnepi beszédek és a szervezési kérdések megvitatása után senki sem sietett haza. Szinte mindenkinek volt még mondani-, kér- deznivalöja. Ezt az Időt használtam ki én Is, hogy elbeszélgessek néhány leendő katonatiszttel. Molnár Imrére már akkor felfigyeltem, amikor az ünnepség végén felállt a helyéről, hogy keresetlen szavakkal a társai nevében is megköszönje a járási katonai parancsnokság tisztjelnek és a járási koordinációs bizottságnak, hogy ötödikes-hatodikos koruk óta rendszeresen foglalkoztak velük, figyeleméi kísérték az előmenetelüket, és a felvételi vizsgák előtt sem hagyták őket magukra. Imre ma már a Presovi Katonai Repülőtechnikai Szakközépiskola tanulója, csakúgy, mint Nyemcslk Gyula. Mindkettőjüket a repülőgépek iránti vonzalom vitte erre a pályára. Kiderült, hogy Gyula sokkal könnyebb helyzetben volt, mint Imre. Bátyja a katonai főiskola hallgatója, így sokat megtudott tőle a katonatiszti hivatásról. Diószegi Dusán, a Banská Bystrlca-i Katonai Gimnáziumba jelentkezett, s nagyon örült annak, hogy nem eredménytelenül, mert már most eldöntötte, hogy mindenképpen katonai főiskolán szeretne folytatni tanulmányait. Stmonlcs László, Rácz István és Csémi László katonai szakközépiskolát választott, mert őket főként a tankok, a híradástechnika és a különböző fegyverek érdeklik. Ha minden sikerül, ők Is szeretnének majd diplomát szerezni, de előbb a szakközépiskolai érettségi a cél. Eleinte csak a fiúk vettek körül, de néhány perc elteltével a szüleik Is csatlakoztak hozzánk. Érdekelte őket, miről beszélgetünk, s talán titkon azt remélték, hogy olyan dolgokat is megtudhatnak fiuk pályaválasztásáról, amelyekről családi körben eddig még nem esett szó. Meglehet, hogy ez sikerült Is nekik, mert nagyon őszinték voltak a fiúk. Nem titkolták — Igaz, a szülők sem —, hogy eleinte többü- ket le akarták beszélni erről a pályáról. Főleg az édesanyákat és a nagymamákat volt nehéz meggyőzni. Én úgy éreztem ott, hogy nem annyira a katonai pályától féltették gyermeküket, illetve unokájukat, mint inkább azt fájlalták, hogy ezután kevesebbet lehetnek együtt, meg messzire kerülnek egymástól. De amikor ráébredtek, hogy ugyanez megtörténhetne akkor Is, ha civil szakközépiskolába jelentkezik a gyerek, már enyhült az ellenállásuk. Sőt, a felvételi vizsgákat már együtt szurkolták végig a gyerekekkel, utána pedig ők Is örültek annak, hogy sikerült az első lépés ezen a nem mindennapi pályán. Én úgy érzem, hogy ehhez a sikerhez nagy mértékben hozzájárul Hegedűs László százados (a képen) is, a járási katonai parancsnokság tisztje, aki bátran elmondhatja, hogy talán még jobban ismeri ezeket a fiúkat, mint a szüleik. Némelyikükkel már négy-öt éve rendszeresen foglalkozott. Amikor az ünnepség végén jutott egy kis ideje számomra Is, elmondta, hogy talán még sohasem nyilatkozott olyan szívesen a koordinációs bizottság munkájáról, mint most. Ugyanis hosszú -idő óta most sikerült először elérniük a tervezett létszámot. — Ezt annak köszönhetjük — mondta —, hogy végre megfelelő kapcsolatot tudtunk teremteni az iskolákkal, a pályaválasztást irányító pedagógusokkal, valamint a szülőt munkaközösségekkel. Időközben a járási koordinációs bizottság ts megtalálta a toborzás legmegfelelőbb és legcélravezetőbb formáját. Legfontosabb a helyes kiválasztás, mert csak azokkal lehet eredményt elérni, akiknél minden feltétel megvan áhhoz, hogy hivatásos katonatisztek legyenek. Nekünk, a járási katonai parancsnokság tisztjelnek és a koordinációs bizottságnak is rá kellett ébrednünk arra, hogy járásunk Iskolái sajátos helyzetben vannak. Sok esetben a tanulók csak azért nem mernek jelentkezni katonai középiskolába, mert félnek, hogy sok gondot okoz majd nekik a szlovák, illetve a cseh nyelv. Ezen úgy Igyekeztünk segíteni, hogy a kiválasztott tanulókkal külön foglalkoztak az egyes Iskolák szakos pedagógusai. Ezenkívül közvetlenül a felvételi vizsgák előtt honvédelmi pionírtábort szerveztünk számukra, ahová szlovák szakos pedagógusokon kívül torna- és matematikatanárokat Is meghívtunk. Az ő segítségüknek Is köszönhető, hogy idén a felvételi vizsgákon szinte valamennyien megfeleltek. Ez az út tűnik a legjárhatőbbnak, s a következő csoportokkal Is hasonlóképpen akarunk foglalkozni. KAMOCSAI IMRE Utón a proletárforradalom győzelméhez (XVI.)_______________ AZ AURÓRA JELADÁSÁRA Az ideiglenes kormány és maga Ke- renszkij a szorongatott helyzet ellenére azonban még mindig reménykedett. Egy titkos telefonvonalon erősítést kértek, mely azonban nem érkezett meg. E helyett a Forradalmi Katonai Bizottság utasítására az Auróra cirkáló felszedte horgonyát, és a Néván a Téli Palotához hajózott. Kerenszkij Idejekorán megértette, hogy a helyzet tarthatatlan, és október 25-én hajnalban a rögtönzött kormányülésen bejelentette: a főváros határába indul, hogy személyesen győződjék meg a felmentő csapatok érkezéséről. A Palota előtt amerikai diplomáciai kocsi várt rá, s ezen — kijátszva a forradalmi csapatok éberségét — elmenekült a fővárosból. Ilyen megalázó módon fejezte be pályafutását a felfuvalkodott miniszterelnök. A bolsevik párt főhadiszállásán, a Szmol- nijban ez alatt lázas munka folyt. Küldöncök érkeztek és távoztak a legújabb hadműveleti utasításokkal. Lenin az egész éjszakát átvirrasztotta. Megfogalmazta a legújabb kori történelem egyik legjelentősebb okmányát, a Forradalmi Katonai Bizottság felhívását, amely október 25-én (az új naptár szerint november 7-én) látott napvilágot. Ez állt benne: „Oroszország polgáraihoz! Az ideiglenes kormány megdőlt. Az állam- hatalom a Petrográdi Munkás- és Katona- tanács szervének, a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottságnak a kezébe ment át! Az ügy, amelyért a nép harcolt, a demokratikus béke azonnali felajánlása, a földesúri földtulajdon megszüntetése? a munkásellenőrzés a termelés fölött, szovjetkormány létesítése — mindez most biztosítva van. Éljen a munkások, katonák és parasztok forradalmai“ Még egy utolsó kísérletet tettek, felszólították az Ideiglenes kormányt, hogy mondjon le önként. Az visszautasította az ultimátumot, ezek után nem maradt más hátra, fegyverrel kellett megdönteni. Vörös- gárdisták, katonai egységek, Kronstadt legendás hírű matrózai, munkások álltak rohamra készen. A Katonai Bizottság abban állapodott meg, hogy a Téli Palota elleni rohamra három lövés adja meg a jelet. Az első a Péter-Pál-erőd, a másodikat és a harmadikat pedig az Auróra cirkáló adja le. v Este kilenc órakör felhangzott a Péter- Pál-erőd jeladó lövése, majd röviddel később a másik kettő az Auróra fedélzetéről. Október 25-ét (az új naptár szerint november 7-ét] írtak. Az ágyúlövések egy új korszakot nyitottak meg az emberiség történetében. A felkelő csapatok hurrázva beözönlöttek a Palota térre, ott azonban igen erős ellentűz fogadta őket. Kénytelenek voltak visszavonulni, Illetve elbarikádoznl magukat. Közben ismét megszólaltak a Péter- Pál-erőd ágyúi. Ezúttal már éles tölténynyel tüzet nyitottak a Téli Palotára. Az öreg ágyúkkal ugyan nem lehetett pontosan célozni, a gyorstüzelés hatása1 így is nagy volt. Az erőd parancsnoka, Blagonravov így emlékezik erre: „A parancsra a matrózok (az engedetlen tüzéreket váltották fel — a szerző megj.) a leklsebb habozás nélkül gyorstüzet zúdítottak a palotára. Ha a tüzelés kevés kárt okozott is, morális hatása hatalmas volt. Az Aurórán isi megszólaltak az ágyúk. Igazi tüzérségi harc kezdődött. A Téli Palota védői kezdték kényelmetlenül érezni magukat. A palotában rég eloltották a lámpákat, hogy ne nyújtsanak célpontot. Néha egy-egy eltévedt golyó fütyült el a fejünk felett. Így telt el egy fél őrá. Aztán Csud- novszklj telefonon jelentette, hogy a Téli Palotát bevették.“ Éjjel két óra volt. A kormány tagjait letartóztatták és a Páter-Pál-erődbe kísérték. A fővárosban győzött a forradalom. K. M.
