Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-09-23 / 38. szám

Extrafrigy a hotelben M anapság csak az utazik Japánba, aki­nek fizetik az útját, vagy olyannyi­ra kíváncsi a távol-keleti országra, hogy nem sajnál annyi pénzt költeni rá, amennyiből máshol kétszer annyi ideig, úri módon nyaralhatna. Tokió a világ legdrá­gább városának számít, ráadásul a nyugati turisták többnyire ragaszkodnak az otthon megszokott szállodai színvonalhoz, amilyet viszont itt csak az első osztályú szállodák garantálnak — napi 80 dollárnál kezdődő szobaárakkal. Drága az étkezés, a városi közlekedés, és nem lehet egynapos kirán­dulásra jutni 100 dollár alatt sem, így nem csoda, hogy a japán utazási irodák közül nem egy szorult helyzetbe került. A Tokió környéki Kamakura-Hakone kedvelt kirándulóhelyre utakat szervező Sunrise Tours például arról számolt be, hogy az idén a tavalyinál 30 százalékkal kevesebb külföldi jelentkezik a túrákra. A japánok történelmi zarándokhelyére, Nikkóba saját vasútvonalat üzemeltető és kirándulásokat szervező Tobu cég 40 szá­zalékos visszaesésről panaszkodik, egy má­sik utazási iroda pedig elkeseredésében nem is fogadta az újságírót, csak annyit mondott: ha ez így megy tovább, becsuk­hat. A tokiói városnézésre és esti túrákra szakosodott Japan Gray Line osztályveze­tője, Kazuo Inaba szerint a külföldi turis­ták mindenekelőtt az esti programokon spórolnak, buszaik ezért csaknem üresen járnak. A megmaradt néhány turista is elé­gedetlen, mert a 80 dolláros esti program­ban még cak nem is kap nemzetközi szín­vonalú szórakozást, a vacsora is szegé­nyes, a gésa-partyért pedig 45 percet kell buszozni a külvárosba. „Ezért a pénzért egyszerűen nem tudunk többet nyújtani“ — mondja az osztályvezető. Azok az iro­dák és éttermek viszont, amelyek lobbára japán közönséget szolgálnak ki, jól áll­nak. A Ginza bevásárlónegyed híres fran­cia étterme, a Maxim közel 200 dolláros vacsoramenüje sem elég drága ahhoz, hogy ne teljen meg a hely minden este. A jen magas árfolyamából arra lehetne következtetni, hogy most viszont a japánok elárasztják a világot. A külföldre utazó japánok számának emelkedése azonban csak távlati tendencia, az idén nem volt látványos ugrás. Oka ennek az, hogy a ja­pán szervezők hiába jutnak olcsóbban a külföldi szolgáltatásokhoz, a japán turista ebből nem sokat profitál. A nyereség na­gyobbik része az utazási iroda zsebében' tűnik el, az árak maradnak többé-kevésbá a régiben. A növekedést eleve behatárolja még egy rendkívül fontos tényező: a japá­nok továbbra is nagyon rövid időre men­nek szabadságra, a leghosszabb európai utazások is csak alig két hétig tartanak. Mindent összevetve: az ügyesen lavírozó, mind a be-, mind a kiutazásokkal keres­kedő cégek Így is éppen csak ellensúlyoz­ni tudják a külföldiek — főleg az ameri­kaiak — távolmaradását. Sokkal keservesebb viszont a szállodák helyzete, főként amelyeknél nagy a kül­földi vendégek aránya. A veszteséget mér- séklendő, a hotelszakma minden eddiginél Jobban rávetette magát az esküvők lebo­nyolítására. A szállodák a vallásos szer­tartástól kezdve a ruhakölcsönzésen és a fodrászon át a lakodalomig mindent ké­szen kínálnak, és ezért hihetetlen összege­ket számítanak. Egy nemrégiben készült felmérés szerint egy mai átlagos japán pár '2,31 millió jent (18 ezer dollárt) költ az esküvőre, majd 1,92 milliót (13,7 ezer dollárt) a bútorra és 750 ezret (5,3 ezer dollárt) a nászűtra. Van tehát miben ré­szesednie az esküvőiparnak, és meg is tesz mindent, hogy a fiatalokat a szállo­dákba csábítsa. A felmérések szerint több­nyire a szülők döntenek az esküvő felőli, de közülük is sokan a „konfekcionált“ szállodai lakodalomra szavaznak. Egy-egy esküvő során a vendégek szá­ma ritkán marad 50 alatt, sőt az esetek felében 100-nál is több. Fukui tartomány­ban például az átlagos lakodalmon 400-an_ vesznek részt, de az északi fő szigeten,’ Hokkaidón feljegyeztek már 800 fős eskü­vői vacsorát is. j| mindezek után nemigen lehet csodál- < kozni azon, hogy a szállodaipar min- ' dent megtesz, hogy a rendezvényfő­nökök ne unatkozzanak: a vonatokon, metrón, újságban, televízióban ömlenek a házasodásra buzdító hirdetések. Ha azon­ban az „esküvőszakértők“ kezébe kerül a dolgo, meglehetősen sematikus lagzira le­het számítani. Erre mutatott rá a Tokiói Egyetem által végzett Idézett felmérés is, hangsúlyozva, hogy a szakma természete­sen a nagy tételekben van érdekelve. Tíz-tizenöt, még Inkább húsz-harminc év­vel ezelőtt a tudósok döntö többsége ta- gadóan válaszolt volna a kérdésre: gyö­keresen megváltoztatbat]a-e az ember a Föld éghajlatát? Am már a hetvenes évek elején bebizonyosodott, hogy megváltozott az atmoszférában levó széndioxid gáz mennyisége, és a mérések tanúsága sze­rint évről-évre növekszik, mégpedig föld­golyónk valamennyi övezetében: a trópu­sokon, a Déli-sarkon vagy a mérsékelt ég­övön. Ez a Jelenség azzal magyarázható, hogy szenet, olajat, gázt és más, széndioxi­dot tartalmazó, fűtőanyagokat égetünk el. A tudósokat az óceán sorsa Is aggasztja. Korábban ugyan feltételezték, hogy az em­ber gazdasági tevékenysége következtében levegőbe jutő széndioxid elnyelésére lesz képes. E*t a hipotézist azonban semmi sem tá­masztotta alá. Több országban pontos meg­figyeléseket végeztek, és ekkor kiderült: a világóceán már annyira telített ezzel a gázzal, hogy a jövőben csak minimális szén­dioxid elnyelésére lesz képes. réteggé állnak össze, és palástként borul­nak a földfelszín fölé. A közelmúltban ugyancsak Jelentős fel­fedezésre Jutottak: fejünk felett állandóan ott lebeg a kénsavcseppekből álló „kö­peny“. Hasonló réteget fedeztek fel a Vé­nuszon is. Ott a kénsavcseppek rendkívül vastag felhőket alkotnak, és zavarják a bolygó megfigyelését. Földünkön ez a réteg sokkal vékonyabb, de így Is gátolja a Napról a Földre való sugárzást. Intenzív vulkáni kitörések után a kén- savfelhők vastagabbak lesznek, és ennek megfelelően kisebb mennyiségű napsugár­zás jut a földfelszínre. Lehűlés következik. Amikor viszont a vulkánok „némák“, ezek a felhők elvékonyodnak, néha el Is osz­lanak. Az éghajlat felmelegszik. 1982-ben nagy erővel kitört a mexikói El-Chichon vulkán. Nagy mennyiségű kén­tartalmú gázt lövellt ki. A műszerek ta­núsága szerint az aeroszol réteg a Föld felszíne fölött mindenütt megvastagodott. A meteorológusok megint csak lehűlést Lesz-e tél a XXL században? Az is világossá vált, hogy ha a föld zöld növénytakaróját — beleértve az erdőket — ugyanolyan ütemben fogjuk irtani a jövő­ben Is, mint mostanság, akkor a széndioxid- gázfölösleget a növényzet sem tudja majd lekötni. Végső soron mire vezethet, ha bolygónk atmoszférája túltelítődik széndloxldgázzal? Az úgynevezett melegházhatás fő előidé­zője éppen a széndioxid. Ez a gáz átengedi a rövidhullámú napsugarakat, de jelentős részt tart vissza a földfelületről a világ­űrbe jutó hosszúhullámokból. így alakul ki az a „meleg takaró“, amely beborítja á Földet, és megvédi a lehűlés­től. E „takaró“ nélkül a föddfelület hő­mérséklete száz fokkal csökkenne. Az egész bolygót elborítaná a jég, és elpusztulnának a növények, az élő szervezetek. A fokozott széndioxid-koncentráció azon­ban nem kevésbé veszélyes, ugyanis a boly­gó túlhevüléséhez vezethet. De az is Igaz, hogy a természetben vannak bizonyos té­nyezők, amelyek éppen ellentétes hatást gyakorolnak bolygónk éghajlatára. A vul­kánokra gondolunk. E tényezők állítólag nem hagynak cserben bennünket. Nézzük meg, ml Is az Igazság. Az Agung kitörése Az indonéziai Ball szigetén 1963 már­ciusában nagy erővel tört ki az Agung. tűzhányó. Az efféle robbanásos jellegű ki­törések régóta Ismeretesek, ám az indo­néziai mégis felkeltette az tudósok érdek­lődését. Nemcsak a vulkanológusokét, a meteorológusokét- Is. Nem Is annyira a ki­törés, hanem annak következményei vol­tak érdekesek. Az ötvenes években, a nemzetközi geo­fizikai évre való készülődés idején világ­szerte jelentős mértékben bővítették a •megfigyelőállomás-hálőzatot. Tették ezt azért; hogy tisztázzák: milyen hatással van­nak a vulkanikus kitörések bolygónk ég­hajlatára. Az Agung kitörése volt az első olyan „betervezett“ nagy esemény, amely­nek választ kellett adnia a kérdésre: mi­képpen befolyásolják a vulkanikus kilövel­lések a napsugárzásnak a Föld felületére jutását. És kiderült: nem sokkal a kitörés után a földgolyó legkülönbözőbb pontjain csökkent erősségű napsugárzást észleltek, következésképpen lehűlést Is tapasztaltak. A jelenség okainak kiderítésére magas­sági repülőgépekkel megfigyeléseket vé­geztek. Kiderült, hogy az atmoszféra fo­kozottan „szennyeződött“ a kilövellésből származó részecskékkel, az úgynevezett aeroszollal. És éppen emiatt következett be a lehűlés. Az aeroszol ugyanis nem engedi át a napsugarakat, és ezzel felbo­rította földünk hőháztartását. Alig telt el néhány hőnap az Agung kitörése után, és ez a szennyezett felhő a Déli-sarktól csak­nem az Északi-sarkig az egész földbolygót bevonta. A szennyeződés több mint két évig maradt a levegőben. Ez volt az első eset, hogy a tüdősök bebizonyíthatták: az aero- szolos részecskék és bolygónk éghajlata között közvetlen kapcsolat áll fenn. Évenként 800—2200 millió tonna szusz- pendált állapotban levő szilárd és csepp­folyós részecske Jut az atmoszférába, a sziklák és a talaj elmállásának termékei meg az óceánokból elpárolgó tengervíz. Az emberi tevékenység ehhez a mennyi­séghez még 200—400 milliő tonna aeroszolt „tesz hozzá“. Ezek a részecskék körülbelül 10 napig „élnek“, majd a nehézségi erő hatására kimosődnak. A levegő mintegy 30—70 milliő tonna aeroszolt tartalmaz. Erős vulkáni kitöréskor őrlési mennyi­ségben ]ut az atmoszférába aeroszolos ré­szecske, közöttük kéntartalmú gázok. A sztratoszférában pedig — apró cseppek formájában — koncentrált kénsavoldat lesz belőlük. Ezek az apró cseppek összefüggő észleltek bolygónk különböző vidékein, kü­lönösen az amerikai földrészen. Elkerülhetetlen változások Tehát, mondhatja az olvasó, a vulkánok segítenek nekünk? Ne siessenek ezzel a következtetéssel. Az évmilliók során a természetben sa­játos „verseny“ folyt. A széndioxidgáz „me­leg takarót“ terített a Földre, így kelet­kezett, a melegházhatás. A vulkanikus ki­törések aeroszolos részecskéinek pedig, mi­vel nem engedték át a napsugarakat, hűtő hatásuk volt. A hőmérsékletnek ez a fajta váltakozása a jövőben is érvényesülni fog. Az ember gazdasági tevékenysége azonban egyre érezhetőbben hat a bioszférára. Erő­szakosan belenyúltunk a természeti folya­matokba, és akár fel Is számolhatjuk őket. Az atmoszférában levő széndtoxld-gázfeles- leg jelenleg se több, se kevesebb, mint évi hétmilliárd tonna! Szovjet és külföldi tüdősök kutatásai alapján elképzelhető, hogy már a XXI. szá­zad első felében kétszer annyi széndioxid­gáz lesz az atmoszférában, mint az iparo­sítás előtti korszakban. Ez az éghajlat erős felmelegedését jelenti. Ha az emberiség nem fedez fel merőben új fűtőanyagokat, akkor a következő század végére a Föld hőmérséklete akár öt-hat fokkal Is emel­kedhet. Mi következhet ebből? Az éghajlat a trópusokon aligha válto­zik meg. A többi övezetben viszont nagyon jelentős változások mennek végbe. Megszű­nik a tél, s ennek következtében a sarki tenger jégtáblái eltűnnek. Megemelkedik-e ettől a világóceán szint­je? Számítások szerint a tengeri jégtáb­lák csaknem teljesen elmerülnek a víztö­megbe. Ezért olvadásuk nem fenyeget víz- özönnel. Sokkal nagyobb veszélyt rejtenek magukban a kontinentális méretű gleccse­rek. Két • Ilyen, óriási tömegű vizet tar­talmazó gleccser van Földünkön: a grön­landi és az antarktiszi. Igaz, még akkor sem olvadhatnak fel gyorsan, ha erősen emelkednék a hőmérséklet. De azért fi­gyelmet érdemel a következő feltételezés. Az Ilyen gleccserek egy része nem a kon­tinentális talapzaton áll, hanem mintegy lebeg a‘ tengerfenék felett. Ezért, ha a kontinentális légképződmények megolvad­nak, akkor az egész tömeg labilis hely­zetbe kerül, és egyszerűen mechanikusan szétesik. Ebben az esetben a világóceán szintje több méternyit is emelkedhet. Ez katasztrofális következményekkel járna a part menti városokra nézve. A feltételezett globális felmelegedés foly­tán az örökké fagyott talajok Is nagy vál­tozásokon mehetnek keresztül. Hatalmas területeken — részben a Szovjetunióban Is — ilyen a talaj. Az örök fagy határai fo­kozatosan visszahúzódhatnak északra és keletre. A felmelegedés tehát első pillan­tásra kedvező hatással járna:. olyan te­rületeket Is mezőgazdasági művelés alá lehetne vonni, amelyeknek Jelenleg nem kedvező az éghajlatuk. Az örök fagy bi­rodalma azonban szoros kapcsolatban áll az érintett körzet hidrológiai adottságai­val, növényzetével, a gazdálkodás módjá­val. (A házakat itt — például — cölöpök­re építik.) Ha csupán egy szemet is meg­változtatunk a láncolatban, az maga után vonja az összes többi megváltozását. Természetesen az éghajlat globális fel- melegedésének valamennyi váratlan követ­kezményét nem láthatjuk előre. De az már most Is világos, hogy az éghajlatváltozá­sok elkerülhetetlenek. Késlekedés nélkül és minél- pontosabban ki kell tehát derí­teni, hogy mire számíthatunk. Ehhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a különböző országok tudósai részletekbe menő infor­mációcserét szervezzenek. „Lepipálni az Eiffel-tornyot“ M ilánó közelében akarják felépíteni Eu- urópa legmagasabb épületét, amely 18 méterrel haladná meg az Eiffel- tornyot. Az új felhőkarcoló fluoreszkáló bevonata révén egész éjjel világít majd. Ez lesz a lombardiai Elfíel-torony, a mi­lánói Szabadság-szobor, az északolasz ipar szimbóluma. Lorenzo Martinoia építész nem leplezi lelkesedését: Rozzanóban, Milánó mellett fel akarja építeni Európa legma­gasabb felhőkarcolóját, amely 228 méteres magasságával maga mögé utasítja a 210 méteres párizsi Eiffel-tornyot. És ez lesz a világ első fluoreszkáló felhőkarcolója. Lombardia már nem elégszik meg azzal, hogy a középkori milánói dóm legyen a jelképe. A kastélyok, várak, erődítmények, a Scala és a Piccolo Teatro Lombardiája új modellt választott. „A felhőkarcolóban irodák és a nemzetközi üzleti turizmus ré­szére létesített luxuslakosztályok kapnak helyet“ — mondja az építész. A felhőkarcoló egyébként csupán része egy sokkal nagyratörőbb tervnek: több mint egymillió laké- és szolgáltatóközpon­tot létesíteni G. Gabassí milánói építész irányításával. A toronyban Irodák és szál­lodák kapnának helyet, a környéken pedig kiállítótermek, parkolók, egyvágányú vil­lamosvonal, múzeumok és lakások épülné­nek. Gregottt építész szerint ez „nem egyéb, mint egy grandiózus tohuvabohu. Hetero­gén architektúrák, amelyeket mindenféle rendszer szerint emelnének egymás mel­lett“. Nézzük meg közelebbről', miben Is áll Gabassl javaslata. Kezdjük a toronnyal. A napilapokban mind ez ideig nem az olasz- országi felhőkarcoló képét láthatták, ha­nem annak d toronynak a mását, amelyet Martinoia az Arizona állambeli Phoenix- ben épített. A rozzanó! felhőkarcolé „mag­ját“ egy cementblokk képezné, erre lenne „felaggatva“, szőlőfürtszerűen a fémből és üvegből készült helyiségek sora. A közép­ső magban haladnának a tűzbiztos sze­mélyfelvonók, amelyek az 52 emelet mind­egyikén megállnak. Az épület külső falára úgynevezett „panoráma-lifteket“ terveznek, amelyek minden 20. emeleten állnak meg. Ezeket a külső lifteket lumineszcens anyaggal borítják, amel ynapal elnyeli a napsugarakat, éjszaka meg kisugározza őket. Ily módon a íelhőkarcoló éjjel affé­le világltólándzsává válik. Ez a világítás — a tervezők szerint — nem dekorációs szerepet tölt be, hanem mélyebb filozófiát tükröz: -jelképezi, hogy Lombardia lépést tart a fejlődéssel. A torony alsó 12—13 emeletén szállodát létesítenek 400 férőhellyel. A felsőbb eme­leteken egészen új kezdeményezéssel talál­kozunk: az „oftce-residence“-szel. Ez egy vagy több hőnapra, esetleg évre kibérel­hető Irodahelyiség, amely éjszakára szál­lodai szobává alakítható. „A milánói ide­genforgalom elsősorban üzleti turizmust je­lent — mondja Martinoia —, vagyis az üzletemberek a szállodában laknak, üzieti megbeszéléseiket viszont vagy a bérben, vagy egy étteremben kell, hogy lebonyolít­sák. Ezentúl a külföldi üzletembernek af­féle »repülő iroda« áll majd a rendelke­zésére. Este elegendő lesz lehajtani a dí­vány támláját, és máris készen áll a há­lószoba.“ A toronyban mintegy 100 méter magasan lesznek az éttermek, önkiszolgáló büfék, a bárok, sőt talán még tornatermeket is létesítenek. A torony rendkívül szélesre \ tervezett (100 ezer négyzetméter) alapjá­ban összpontosítják a legkülönbözőbb szol­gáltatásokat, kereskedelmi és egyéb egysé­geket (telex, sajtóiroda, tájékoztató köz­pont, titkárság, kongresszusi termek, üz­letek, több vallás hívei által használható kápolna). Gregoti véleménye: „Építészeti morfoló­giai szempontból ez a felhőkarcoló azt a benyomást kelti, mintha visszatértünk vol­na a 60-as évekhez, amikor azt hittük, hogy a technika révén minden megoldható. Semmi kifogásom ugyari a régiségek ellen, de időközben Jelentős lépéseket tettünk előre A tervezők nem feledkeznek meg a Mi­lánóval való közlekedési összeköttetésről sem. Tervbe vették egy fantasztikus közle­kedési eszköz, a függesztett metróhoz ha­sonló egyvágányú vlllamosvonal megépíté­sét, amely a milánói metrói végállomásáról indulna. . Voltaképpen értelmetlen dolog lenne az egyvágányú vlllamosvonalak kiépítése, de még a felhőkarcoló megépítése is, ha nem létesül körülötte egy nagyobb komplexum — vélik egyesek. K önig építész így vélekedik: „A pusz­taságban elszigetelt felhőkarcolé ér­telmetlen dolog: megfelelő kulturális környezetben épülő toronyerdőkre van szükség.“ Emlékeztet az ötvenes években Moszkva körül megépített 7 hatalmas ko­losszusra. Mintegy 10 km távolságban áll­nak egymástól, és a moszkvaiak ma már csúfolódva emlegetik „Jóska bácsi 7 szem­fogaként“ ezeket a felhőkarcolókat. A roz- zanól magányos toronyépület csúfos vé­get érne, ha magában marad. Ez lenne „Drakula egyetlen szemfoga“.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom