Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-26 / 34. szám
/ „A történelem az élet tanítómestere“ — valljuk ezt mindig, amikor a múlt ismérvéiből, tapasztalataiból merítünk a jelen értékeléséhez, de építéséhez, fejlesztéséhez is, s a jövö perspektíváit emlegetjük A múlt azonban még nincs teljesen feltárva. A föld mélyéből — köszönet a régészeknek — régmúlt Idők tárgyai, eszközei kerülnek elő, őseink kultúrájának olyan maradványaival ismerkedhetünk meg, melyek által teljesebbé válik az ember fejlődéséről — emberré válásáról — életstílusáról alkotott összképünk Ma már olvasmányainkból merítve nem tudnánk elképzelni egy 3—4 ezer évvel ezelőtti települést. S hogy mégis tudjuk, hogyan éltek őseink, ebben segít a föld mélye, mely mint bezárt könyv nyílik meg előttünk, csak tudni kell benne lapozni, elolvasni az évezredes múlt földbe rejtett valóságát. Oldalfala fStránska) és Beje (Behyncel között a Mogyorós-dombon négyezer éves település nyomaira bukkant dr. Nevi- zánszky Gábor és dr Kovács István régész, vezetésükkel bepillanthatott a múlt varázslatos világába — többek között — néhány diák is, aki a feltárásban segédkezett. Falu az eneolitikumból Kis kaptatőn visz a gyalogút felfelé a Mogyorós-domb tetején folyó ásatásokhoz, a feltárandó késő rézkori településhez Itt is, ott is dőlTanulni a múltból goznak. Demeter László — a Nyitrai (Nitra). Archeológiái Intézet munkatársa — a régészek távollétébeh a munkálatok irányítója. ~Egy papír fölé görnyedve találom, melyet élénken fürkész, akárcsak a közelében kifeszített zsinórok, mérőrudak között fekvő kőhalmokat. Hamar kiderül: a település eddig feltárt részének térképén dolgozik. Furcsa „falujárásra“ invitál, persze csak számomra furcsára, mert én még soha nem jártam olyan településen, ahol nincsenek lakosok, csak a kő- és agyagtörmelék bői olvasható ki ez-az, csak a múlt maradványaival lehet egy számomra érthetetlen nyelven szót váltani. A késő rézkori (eneolitikum) települést délről sáncárok védte, mivel innen volt a legjobban hozzáférhető. Az egykori házak kavicsalapozásúak voltak és valószínűleg fából készültek. A házakon kívül és belül agyagkemencék és tűzhelyek nyomai is fellelhetők. Valószínűleg szeméttárolóknak használták a falu lakói azokat a gödröket, amelyekből az agyagot előzőleg kivájták. A „bádeni kultúra“ olyan jellegzetes leletei is felszínre kerültek, mint az agyag- és kerámiaedények, kőszerszámok, orsógombok, őrlőkövek, laposbalták, pattintott kőszerszámok, agyagállatkák és számos kultikus rendeltetésű tárgy is, melyből az itt élők vallási képzeteire következtethetünk. A fazekasmesterségnek már voltak szakavatott művelői, ezt a hornyolt fazekak és cserépedények szép számban fellelt darabkái bizonyítják. És a takácsmesterséget ismerték, erre a talált orsók utalnak. Az itteni őslakosság fával, vízzel és homokkal dolgozott, nyersanyaga a fa, az agyag és a kő volt. Faszéndarabkák is előkerültek az ásatás során, ebből arra következtetnek, hogy ezt használták tüzelésre. Elvben a rezet és az aranyat is ismerhették, bár ilyen tárgyak vagy szerszámok még nem kerültek felszínre, A szakember szerint a falu a tűz martalékává vált, legalábbis erre (utal, hogy az egykoron vesszőfonattal erősített agyagfalban ma már a vesszőnek csak a lenyomatai láthatók. Csákány, seprő, kiskapa A falu négyezer éve elnémult vi- Demeter László a falu térképézésén lágába most új élet költözött. Cso- d'olgozik portok ásnak, lapátolnak, talicskázDr. B.- Kovács István: „Az élet teljességéhez közeledni csak a múlton keresztül lehet.“ nak, helyenként nagyon óvatosan, kézzel vagy seprőcskével távolítják el a földet a leletekről, így fedezve fel újabb részleteket. Két fiatal lány éppen előttem szorgoskodik. Munkaeszközük a seprő és a kapa. Csupán ketten képviselik a gyengébb nemet, és gondolom, a „gyengédebb“, finomabb munkát is. — Így igaz — mondja (aroslava Kojnoková, a rimaszombati (Rlmav- ská Sobota] gimnázium diáklánya. — Mi, Lenka Jandovával már csak az utolsó simításokat végezzük, persze csak akkor, ha a régészek erre engedélyt adnak. Ezt a munkát sok esetben ők végzik, mivel ez nagy körültekintést és figyelmet igényel. — Rimaszombatiak vagytok, naponta ingáztok, sokat gyalogoltok, míg eljuttok ide. Egyáltalán, miért csináljátok? — Nem azért a csekély összegért, amit kapunk, hanem azért, mert minket ez érdekel. Az őskorról, a kő- korszaki emberről, a világától eddig csak könyvekből tudtunk meg egyet s mást, most pedig ezt itt, a helyszínen — a régészek magyarázatával fűszerezve — részben magunk is láthatjuk. Tanulunk és dolgozunk, de főleg szellemiekben gyarapodunk — fűzi hozzá Lenka. Egy nagyobb létszámú csoporthoz lépek, ahol diákok és nyugdíjasok együtt találhatók. Munkaeszközük ásó, kapa, csákány és lapát. Azon fáradoznak, hogy egy újabb ásónyommal mélyebbre kerüljenek. — Persze itt sem lehet ész nélkül dolgozni, mert minden cserépért, agyag- és kődarabért kár, mely közelebb vinne a rézkori világhoz — mondja az egyik csákányos fiatal. Svet György. — Már megszoktuk, de kezdetben, ha valami érdekeset véltünk felfedezni, kiásni, ezt hangosan egymás tudtára adtuk, összeszaladtunk és elmélkedtünk felette. Most már nem lesnek meg bennünket a hornyozott cserépdarabkák vagy a nyílhegyek, pengének használt pattintott kövek, mert sok van belőlük — szólal meg Nikola István. — És mit ad a véletlen? Egy fület találtam! mondja fennhangon Kékesi Jani bácsi, aki 67 évével a brigád legidősebb tagja. Mindannyian odasiettünk, de Nikola Pisti már mondja is. — Ez nem a „mi“ falunkból való, illetve nem a késői rézkorból, hisz akkor még az üveget nem ismerték, hogyan, is tudták volna ilyen formásra megcsinálni! Miközben jókat mulatnak az imént történteken és megkerülöm a gondosan kitisztított, már csak a térképezésre és fényképezésre váró „falurészt“, egy harmadik csoporthoz érek. Itt a fügeiek (Figa), a Nagy fivérek, Norbert és István, valamint Szőke Zoltán mozgatják a földet. — Ogy látom, itt legkeményebb az anyaföld — viccelődöm. — A. keménység ellenére oda kell figyelni, hová milyen erővel sújtunk . le, mert a főnökök meg tudják ám különböztetni a friss törést a régitől — mondja Norbert. Szétnézek. Innen a dombról mesz- szire látni. A legközelebbi falu talán másfél kilométerre lehet. Innen bizony nem lehet „leugrani“ a boltba szomjoltóért, a vendéglőbe egy meleg levesért. — Hivatalosan fél óra ebédidőnk van, és mint egy nagy család, együtt ebédelünk, persze mindenki azt, amit otthonról hozott:.. Gyakran tüzet rakunk, szalonnát sütünk, majd úgy érezzük magunkat, mint egykor a falu lakói. A jó étvágyhoz jókedv is társul, a minap például egyikünk megjegyezte: mi lesz, ha párezer év múlva a mi tűzhelyünket is kiássa majd valaki?! — S jót nevetnek. Érdekes és értékes Dr. B. Kovács Istvánt dolga egypár napra a Gömöri Múzeumba szólította, ahol éppen egy újonnan nyíló kiállítást készített elő. A Mogyorós-dombi településről és annak jelentőségéről itt beszélgettem vele. — Először egyedül 1980-ban kezdtem ásatásokba a Mogyorós dombon. Azóta hét év telt el, s ha nem lenne érdekes és értékes, akkor már rég továbbálltunk volna. Lényegében a bádeni kultúra első „megfogható“ hazait, házhelyeit ástuk itt ki, a pa- tics-falak maradványai is fellelhetők, így lehetőség nyílik a rekonstruálásukra. Magad is láttad, láthattad a településszerkezet fellelhető jeleit. Egy régészeti szempontból értékes településről van szó. melynek feltárása, a leletek feldolgozása még többéves munkát igényel. Egy dolgot azonban már most elárulhatok: az ásatások színhelyén talált kőszerszámok, balták nagy része olyan kövek‘ bői készült, melyek csak a lengyel- országi Krakkó környékén találhatók, amiből egyértelműen arra következtetek, hogy a település lakóinak voltak ide irányuló kapcsolatai. Külön öröm számomra, hogy a diákok is ott vannak és segítenek, mert közben tanulnak is. Az élet teljességéhez közeledni csak a múlton keresztül lehet, s ebben nagyon sokat segít számunkra a Mogyorós-dombon eltöltött egy-két hét is. Polgári László (A szerző felvételei) A Nagy fivérek most megfogták a dolog végét A barlangok nagy része még az ősember megjelenése előtt alakult ki. Az ősember az időjárás viszontagságai és a külvilág veszélyei elől húzódott be e természet kínálta menedékhelyekre, hiszen a szűk bejáratot könnyebben megvédhette a vadállatokkal és az ellenséges törzsek támadásaival szemben. Ugyanakkor a barlangok sajátos formavilága, csodálatos szikla- és cseppkőképződményei a képzelőerejét is felgyújtották A Lascaux barlangot egyenesen az őskor Sixtusi kápolnájának nevezik fanfasztfkus méretű és szépségű falfestményei miatt. Mit ad, mit jelent a barlang a ma emberének? Már nem létfeltétel, nem élettér, nem forrása babonás félelemnek, mint nem is oly régen még. Természetesen mást jelent egy hivatásos barlangásznak, mini az utca emberének, mást egy geológusnak vagy archeológusnak, sőt még egy orvosnak is. Nemrég hazai barlangjaink egyikével, a szépséges Gombaszögi cseppkőbarlanggal ismerkedtem Az éles megvilágításban csillogó villogó formagazdag cseppkövek lenyűgöztek, a föld mélyében egy új, szerkezeti felépítésében vonzó látványos világban éreztem magam Érdeklődéssel és egy pici naivitással vártam a hatást, mikor a csoport vezetője bolcselkedve bejelentette: most pedig megmutatja, hogyan is fest egy barlangi éjszaka Kialudtak a fények, mindenre vak sötét borult, mely önkéntelenül Is nagyot lendített fantáziánkon. Mielőtt azonban a görög mitológiából iól ismert szörnyeket, Typhónéí vagy Kyklópsot kellett volna legyőznöm, újra világosság lett. S nemsokára kiértünk a napfényre, a barlang hűvöse után ólomsúlvúnak tűnt a nyári levegő A barlangterápiáról hallottam már, tudom hogy jópár éve Itt, Gombaszögön is folvtak kí-érleiek Ez lenne tehát a dolog nyitja: egy gyógyító közegben jártam? Baffi László, a cseppkőbarlang vezetője elárulta, hogy a szakemberek szerint minden csepp kőbarlang mikroklímája gyógyhatású; persze, ez csak huzamosabb kezelés után tapasztalható Napjainkban is folynak ilyen kutatások Gombaszögön, érdemes hát azok Barlangok hűvösében vezetőjével, dr. Roda Istvánnal elbeszélgetni. — Igen, emberi megfigyeléseken, tapasztalatokon alapuló gyógyhatású barlangokról már a múltban is — főleg az ötvenes években — említést tett a szakirodalom. Én harmadmagammal, kedvtelésből, 1965-ben kezdtem hozzá a kutatásokhoz. Az irodalomban leírtak helyességéről akartunk meggyőződni, s fel akartuk hívni az egészség- ügyi szervek figyelmét a barlangterápia lehetőségére. Vizsgálódásunk tárgya a Gombaszögi cseppkőbarlang mikroklímája volt, különös tekintettel a légzőszervi megbont gedésben szenvedő gyerekek gyógyítására. Mintegy 250 gyerekpáciensünk volt, akik dr. Karol Klincko felügyelete mellett látogatták a barlangot. Kollégánknak ekkor három gyógyíthatatlannak tartott páciense volt, ezért is érdekelték a kutatások. Mi persze komplex kutatást végeztünk, mértük a levegő összetételét, hőmérsékletét, a páratartalmat, a légmozgást és egyéb légviszo- nyi paramétereket. Négy évig tartó vizsgálódásainkról, méréseinkről komplex jelentés készült, majd egy rövid publikáció is napvilágot látott, de ami a leglényegesebb: légzőszervi bántalmakkal küszködő pácien- -oinknek íolentősen javult az állapota. Többszöri próbálkozás, nekifutás után sem folyik itt gyógykezelés, habár az eredmények erre feljogosítanának, de tudni kell azt is, hogy a barlangterápiának Szlovákiában még kicsi az ázsiója, így ezen sem csodálkozhatunk. A mi- barlangunk szép, erdőkkel övezett völgykatlanban fekszik, pácienseink itt is lakhatnának. Á közeli mészgyár és kőbánya kedvezőtlen hatása elenyésző, annyi előnye van a barlangnak. Itt nem kell lépcsőket taposni, mivel kicsik a szintkülönbségek. Fontos az a pszichikai hatás is, melyet a megvilágított cseppkővilág nyújt, és persze nem utolsósorban az a klíma, mely az asztmatikus rohamokkal küszködök gyógyítására kiválóan alkalmas. A mérések és kutatások napjainkban is folynak. Három társammal, Rajman László mérnökkel, dr. Július SCuka orvossal és fiammal, ifjabb Ro.da Istvánnal a barlangklímával, a barlang légösszetételével ismerkedünk, amellett a mélyben folyó természeti jelenségeket és folyamatokat figyeljük. A barlangkutatás is szép, de a barlangban folyó kutatás még szebb, számunkra színes, sokrétű és vonzó, közhasznú tevékenység. Huszonhárom év utárí sem fáradtam bele, mert mindig új dolgok, új jelenségek kerülnek felszínre. Nem véletlen, hogy az angol nyelvben az ősember neve „eaveman“. vagyis barlangi ember, s évezredek múltával az is természetes, hogy az ősemberi kultúrákból fennmaradt leletek zöme éppen barlangi üledékből került elő. Emberlétünk hajnalán a barlang óvóhelyül szolgált, a természet Viszontagságaival szemben védte lakóit, ma — úgy tűnik — a természet védelmét jelentheti az ember minden környezetrontó, öngyilkos tevékenységével szemben S aki a föld mélyében rejlő barlangokhoz fordul, az nem csalódik; azt találja, amit a föld felszínén oly ritkán és oly keveset: az évmilliók kőbe zárt szellemét vízcseppekbe foglalt lelassult időt, csendet, nyugalmat, varázslatos szépséget — és egészséget. P, L. Illusztrációs kép — Így figyelik a cseppkő növekedést Fotó: Gaál Mátyás
