Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-08-19 / 33. szám
A ffiszerkeverékek is gyorsan fogytak A* akvaristák kiállítását a gyerekek is megcsodálták Ilyen vásáron még nem voltam Roztoky-Kruh u Jilemnice a Krko- noée északkeleti oldalán fekszik. Nemcsak a környékét Ismerem már, hanem a falu szövetkezetét Is. Most mégis eltévedek. A szövetkezet gazdasági udvarán ugyanis annyi az ember, hogy nem lehet tájékozódni tőlük. Pedig a bekötő utakon újabb tömegek hömpölyögnek az udvar felé. A kijelölt parkoló már megtelt autóbuszokkal és személygépkocsikkal, a vonaton érkezőket Ingajáratok szállítják e kedves faluba. Az ok, amiért ez a nagy tömeg — és én Is — Ide vándorolt, a neves KrkonoSova träfni- ca, azaz, Karkonos vására. Az idén kis jubileumhoz érkezett a fent említett szövetkezet által rendezett vásár: immár ötödször rendezték meg. Az más kérdés, hogy nagy rutinnal, körültekintően, mintha évtizedes hagyományai lennének. A vonzerő pedig az, hogy a szövetkezet kertészete trópusi és szubtrópusi növényeket árusít, azzal hívja, csalogatja ide az embereket. Ezen kívül az idén a kisállattenyésztők, az ebtulajdonosok és az akvaristák is találnak itt látnivalót, de vásárolni valót is. Azt persze már nem a szövetkezet kertészete kínálja, illetve nemcsak az, hanem más intézmények, sőt magántermelők is. Az egyik például húsevő növényeket kínál. Az emberek sorban állnak a pultja előtt. A másik előnevelt, konténerben lévő földi mogyorót ajánl a tömegnek, és azt sem kell nagyon kínálni. Viszik, mint a cukrot. Természetesen van a vásárnak egészen szokványos része, árukínálata is: a hosszú sátorsorban cukorkafélék, vásári szerencsejátékok. Kicsit tovább kabátok, nadrágfok, pulóverek kelletik magukat a rekkenő hőségben. Egy kis tisztáson az ifjúsági szervezet tagjai pőnilovakon lovagoltat- ják a gyerekeket, lenn a rét alján pedig körhinta, céllövöldék. Aztán megint valami új, meglepő: régi, de még működő traktorok, kaszálógépek, önkötözők, múzeumba illő cséplőgépek, szivattyúk, dízelmotorok. Hihetetlenl Nézem ezeket a negyvenes-ötvenes években használatos gépecskéket, és arra gondolok, mennyit változott a világ. A kiállított A SZISZ-tagok ajándéka a vásárnak: „pónilovagoltatták“ a gyerekeket (A szerző felvételei) tárgyakat, masinákat magántermelők hordták össze, tisztogatják, törölge- tik őket még itt is, a gyerekek pedig szájtátva, nagy áhítattal bámulnak, mintha valami legojáték-vásáron lennének. Jártam én már nagyon sok kiállításon, vásáron is nemegyszer, amelyeket nagy hír előzött meg, s még ennél is nagyobb dírrel-dúrral harangoztak be. Aztán néhány leértékelt áru mellett csak az üzletek hétköznapi kínálatával, sok-sok büfével és nagy tolongással találkoztam. Ez a karkonosi vásár más. Ilyen spontán, ilyen emberi léptékű, változatos rendezvényt még nem láttam. Itt valahogy még a bóvli-árusok sem zavarnak annyira, mint másutt. Talán mert nem ők vannak túlsúlyban, vagy tán azért, mert itt nem az emberek pénztárcáját célozták meg leginkább, hanem a szolgáltatást tekintik feladatuknak az árusok. Mert -nemcsak a szövetkezet kínálja tíz-húsz koronás áron a maga különleges, harminc-negyven fajta trópusi, szubtrópusi gyümölcsfáját, citrom-, narancs-, mandarin-, dinnyefa csemetéit, ananásztöveit, hanem a többi vállalat is, a magántermelők is úgymond fillérekért kínálják az összeszerelhető, könnyen kezelhető, festéshez is alkalmazható állványt, a kerti székeket, a kasza- és lapátnyeleket. A kisállattenyésztők, a kiskertészek, az akvaristák, az ebtartók stb. pedig — úgy is mondhatnám — jól megszervezett kirakodóvásárt , tartanak. Ha valakinek van a környéken néhány szép kutyája, galambja, tyúkja, az elhozza és kiállíthatja. S ha valakinek megteszik egy szép gida, tacskó vagy a nyulak, galambok különböző fajtái, az meg is veheti, esetleg előjegyezheti magának. A katalógusban ugyanis — amelyet a szervezők nagy gonddal adnak ki — megtalálható a kistermelők neve és a címe is. A legtöbben mégis a szövetkezet sátrai előtt voltak. Az emberek nemcsak a citrusfélékből akartak venni egy-egy tövet, hanem a gyógynövényekből és füszerkülönlegességekből is. S csodák-csodája: a nagy érdeklődés ellenére vehettek is. Még a vásár utolsó napján is kielégített a szövetkezet minden igényt. Igaz, akkor már magyarázkodtak az eladók az esetleges gyengébb minőségre, de az igazság az, hogy legtöbben a „romlást“ észre sem vették. És volt még két különlegeség a vásáron, amire egyszerűen oda kellett figyelni. Ez pedig a rend és az alkoholfogyasztás kérdése. Az első nap több mint harmincezer ember váltott .belépőjegyet, a másodikon pedig közel húszezren jöttek el. Mégsem láttam, hogy valaki csak úgy, akárhol eldobta volna a papírpoharat, papírtálcát, cukorkáspapírt. Mindenki figyelmeztetés nélkül a kijelölt helyre vitte a hulladékot. A szövetkezet dolgozói pedig este elszállították. Másnap reggel, mintha csak akkor nyílt volna a vásár, olyan tisztaság fogadta az újabb látogatókat. Na és az ital! Este külön is körbejártam a sátrak környékét, de akárcsak napközben, akkor sem találtam részeg, berúgott, dülöngélő embert. Szóval: kulturáltan, szépen, rendezetten ... Szóval: én még ilyen vásáron nem voltam. Talán mifelénk is megpróbálkozhatnánk valami hasonlóval, hasonló szellemben ... NÉMETH ISTVÁN A „kis egérke“ nagy sikere A kis doboz a szakavatott kéz ügyes mozdulatai nyomán szinte cikázik az asztalon — akárcsak egy kis egér. A párhuzam nem véletlen, ugyanis az elmés kis berendezést „elektronikus egérnek" nevezte el Kiss József mérnök. Ezzel a találmánnyal nyerte el tavaly az Elektron folyóirat és a SZISZ SZKB „Minden napra elektronika“ — című pályázatát. Kiss József alkotásán az „egér farka“ hosszabb a szokványosnál, finom kábelből készült, ugyanis egy mikroszámítógépbe fut be. Az egérke mozdulatai a képernyőn jelennek meg, hol vékony, hol vastag, árnyalt, máskor különböző dekoratív vonal- kák formájában. A betáplált program 16 szín használatát teszi lehetővé; síkban is, térben is elforgathatók a vonalak, sraffozhatók az ábrák, és még sok egyéb, érdekesebbnél érdekesebb trükköt lehet vele elvégezni. — így ez csak játéknak tűnhet — kezdi az alkotó — de képzelj el egy formatervezőt, aki például egy poharat ízléses dekorációval akar ellátni, vagy egyáltalán poharat tervezni. Ezzel a megoldással meg lehet nyújtani vagy kisebbíteni, különböző méreteket, formát kaphat a tervező. Vagy egy bonyolult sebességváltóba tetszés szerint választhatsz a csavarokból, de például, ha nyomtatott áramkört tervezel, ezzel a géppel könnyen lehet törölni és újrarajzolni az egészet És számtalan előnyét említhetném még ennek az egyszerű berendezésnek, mely a világon már nem új, s gondolom az Új Ifjúság olvasói is ismerik a CAD-rendszert, egyszerűbben fogalmazva a „számító- gépes tervezést“. A kis egérke tovább „fitogtatja“ tudását, s miközben azon fáradozik, hogy lapunk olvasóit a képcsövön keresztül melegen üdvözölje, további részletek derülnek ki róla. Elődjét gazdája a BIB-en látta meg egy évvel ezelőtt. Miután alaposan elszórakozott vele és látta többcélú- ságát, megfogant benne a gondolat: elkészíteni és hazai viszonylatban is hasznosítani. Még tartott a biennálé mikorra elkészült a Kiss-féle prototípus. Az első nem állta ki az igényes próbát, még a második nekifutás sem volt az igazi, de a minőség fokról fokra javult. A győztes változat sorrendben már a negyedik módosított rendszer, de a szerző műhelyében már az ötödik is születőben van. Egyébként a miniatűr berendezés hazai viszonylatban sokat érő újdonság, a számítástechnikát kedvelők népes táborának pedig igazi csemege. Kiss József, természeKiss József mérnök találmányával tesen, újítási javaslatként is benyújtotta. Milyen eredménnyel? — Őszintén megmondom, kissé csalódtam ügyintézésünk nehézkes mechanizmusában. A kis „egérke“ nagy sikert aratott, számtalan érdeklődő keresett már személyesen is, levélben is, sokan kérdezték hogyan juthatnának ők is ilyen elektronikus berendezéshez. A hivatalos szervek, a gyártók is élénk érdeklődést tanúsítottak, de egy év eltelte után sem indult be a sorozatgyártás, holott kizárólag hazai alkatrészbázisból indultam ki, és igyekeztem mind a mechanikai, mind az elektronikai rész kivitelezésénél egyszerű megoldást találni. Az újítási javaslat elfogadása is várat magára, így majdhogynem vakvágányon vesztegel az egész kibontakozás. Kiss József mindezek ellenére optimista. Nemrég jutalomúton volt Kölnben, ahol a számítástechnika legújabb vívmányait szemlélhette meg egy nemzetközi kiállításon. Sok érdekes és hasznos információval tért haza, s újra látott valami olyat, ami alkotásra ösztönzi, egy újabb berendezés elkészítésére sarkallja. — Láttam egy „csodabogarat“, mely szöveget, ábrát, egyszóval mindent át tudott másolni a képernyőre. Ezt a berendezést szeretném hazai körülményekre átformálni, a lehetőségeket figyelembe véve megalkotni. Reméljük, amikorra sikerül neki, az „egérke“ már sorozatgyártott árucikk Ibsz. polgär läszlo (A szerző felvétele) „Nincsenek fölösleges illúzióim” Akkoriban, amikor fotomodellként rendszeresen megjelent a Barátnő hasábjain, az Ipolymentén sokat beszéltek róla. Úgy emlegették, ő az a lány, aki Ipolybalogról (Balog nad Iplomj indulva felkerült a fővárosba és ott karriert csinált. Aztán évek múltán a lány visszatért szűkebb hazájába, de még ma is összesúgnak mögötte: mondván: ő az a fotómodell. Az emberek nehezen felejtik el azt, aki egyszer a figyelem középpontjába került; még akkor sem, ha időközben nem csinál semmi olyat, amivel „kilógna“ a sorból, más lenne az átlagnál, ö mostanság nem is tesz semmi különöset, talán éppen ezért lettem, kíváncsi életútjára, mai hétköznapjaira. — A lánykori, vagy a mostani nevedet írjam le? — Teljesen mindegy. De ha a múltról fogunk beszélgetni, akkor jobb, ha a lánykori nevemet írod. Azaz: Zolczer Irén. — Hadd tegyek fel egy olyan, kérdést, amilyennel szerkesztőségeket ostromolnak lányok, fiúk: hogy lehet valakiből fotómodell? — Nem tudom. Ugyanis én nem voltam fotómodell. Néhány ruhamo- dellt mutattam be a Barátnőben, de nem a fotózás volt a célom és főleg nem a foglalkozásom. — Mivel foglalkoztál Bratislavá- ban? — Vegyészmérnöknek tanultam. — Jelentett neked valamit az, hogy fotóznak? — Nem. jópofa dolognak tartottam, de különösképpen nem érdekelt. — Ezek szerint nem úgy kerültél az újság hasábjaira, hogy bekopogtál a szerkesztőségbe és ajánlottad önmagad? — Nem. Véletlenül csöppentem az egészbe, igazán nem is élveztem. Nem volt ez számomra önkifejezési mód. Lehet, hogy nagyon sokan úgy gondolták és látták, de én nem éreztem így — A főiskola befejezése után a kozmetikai vállalat laboratóriumában kaptál munkát. A fővárosban akartál végleg maradni? — Igen. Én eleve úgy indultam el, hogy a főiskola befejezése után a fővárosban telepedek le. Hogy végül mégis hazatértem, ebben sok minden szerepet játszott. — Éspedig? — A munkámmal meg voltam elégedve, de albérletben laktam, én pedig, természetesen, lakásra vágytam. Szilárd hátteret akartam teremteni magamnak, és ez nem sikerült. Lehet, hogy túl sokat akartam egyszerre, lehet, más volt a baj, a lényeg azonban az, hogy egyszerre csak elviselhetetlenné vált a város, elfogott a honvágy. — Itthon megtaláltad a számításaidat? — Közmondással szólva: csöbörből vödörbe kerültem. Megint albérletben találtam magam, és olyan munkahelyen, ahol nem éreztem túl jól magam. — Ha rosszabb helyzetbe kerültél Itthon, miért nem mentél vissza? — Vísszamehettem volna, de kellemetlenül éreztem volna magam. Pedig nagyon hiányzott a színház, a ritmusosabb életmód és mindaz, amit egy nagyváros nyújtani tud. — Nyugtalan természet vagy? — Nem mondhatnám. Vágytam egy pergőbb, tartalmasabb életmódra. Ennyi az egész. — Azt mondod: vágytam. Ma már nem vágysz? — Férjhez mentem. Van egy kislányom, és most már lakásom is, de fölösleges illúzióim nincsenek. Ráadásul már nem a szakmámban dolgozom. Számítástechnikával foglalkozom, programozó lettem. — Tegyük fel, ha lenne olyan lehetőséged, hogy visszakerülhetnél a fővárosba és a szakmádba, élnél vele? — Ha egyedül lennék, akkor biztosan. De most már három emberről van szó. Mint mondtam, nincsenek fölösleges illúzióim. Nem „rágódom“ azon, hogy mi lett volna, ha... — És ha mégis... — Akármilyen furcsán hangzik is, nekem nem voltak arra vonatkozóan álmaim, hogy például orvos leszek. Szerettem a kémiát, így természetszerűleg vegyészmérnöknek tanultam. Hogy később nem alakult minden úgy, ahogy éppenséggel alakulhatott volna? Ki tudjal Nekem most az a jó, hogy van férjem, egy kislányom és biztos hátterem. BALÄZS ZSUZSA
