Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-12 / 32. szám

Ha mi nem teszünk le egy téglát a faluban... Talán valami „leg“-gel kellene kezde­nem. Azt hiszem, ez nem Is lesz olyan nehéz. Íme: a felbári (Horn? Bar) Csallóköz Egységes Földműves-szövetkezet tavaly sze- mesterményböl Szlovákiában a legjobb hek­tárhozamot érte el, 70 mázsa 20 kilogram­mot. Más. — Azon ritka szövetkezetek közé tarto­zunk, amelyeknek nincs melléküzemáguk, és csak mezőgazdasági termelésből tartják fenn magukat — mondja az elnök, Bugár Árpád. 1962. Január elsején egyesült három fa­lu, Felbár, Süly (Sulany) és Bodak (Bo- dlky) szövetkezete, hogy azontúl közösen gazdálkodjon 1750 hektáros mezőgazdasági területükön, amely közvetlenül a Duna mel­lett fekszik és nagyon 16 termőtalaja yan. A Duna közelsége az utóbbi években még Inkább meghatározta a szövetkezet életé­nek alakulását. Pontosabban nem a Duna, hanem a gabőlkovo-nagymarosi vízlépcső­rendszer építése. A gát alig kétszáz mé­terre húzódik majd a felbári Istállóktól. — Az építkezés miatt szövetkezetünk földalapja 500 hektárral lett kisebb, de rö­videsen új területeket kapunk, hozzánk csatlakozik majd két újabb község, Vajka (Vojka nad Dunajom) és Doborgaz (Dobro- hoäf), amelyek Bodakkal együtt a fel vízcsa­torna és a régi Duna-meder közé zárt szi­geten maradnak majd. Mezőgazdasági te­rületünk így 1950 hektárra nő ugyan, de az előírások szerint a szigeten csupán le­gelőgazdálkodást folytathatunk a talajvíz- védelem miatt. Dél Morvaországba Is Innen szándékozzák az Ivóvizet szállítani. A talajvíz Az elnök elárulja azt Is, hogy a szakemberek még mindig nem tudják biz­tosan, hogy a vízlépcsőrendszer működésé­nek megkezdése után a talajvíz szintje emel­kedni fog-e vagy süllyedni. — Ingadozása eléggé megviselte 17 hek­táros gyümölcsösünket — mondja Bugár Árpád. — Időre volt szükség, míg a haj­szálgyökerek újra megtalálták a vizet. Ad­dig meglehetősen gyenge volt a termés. A mesterséges szigetet üdülésre is ki akarják használni. Legalábbis az előzetes állami tervekben szerepel — Erre gondolván próbálkozunk a lóte­nyésztéssel A szövetkezetnek már most Is van néhány lova, részint saját nevelés, részint vásároltuk őket. Ezekre alapozva szeretnénk egy ménest létrehozni, amely a turizmust is fogja szolgálni. — Ebből kitűnik, hogy nem a 16 a szö­vetkezet fő haszonállata. — Nem bizony, hanem a szarvasmarha és a sertés. Az állattenyésztésből tavaly 20 —21 millió korona bruttó jövedelmünk volt, míg a növénytermesztésből körülbelül 15 millió. Négyszáz tehenünk van. Tavaly 1 millió 700 ezer liter tejet szolgáltattunk be, ezen kívül 260 tonna marhahúst és 410 tonna sertéshúst — sorolja az elnök. A szarvasmarha-tenyésztés a felbári gaz­dasági udvarban folyik, amelyhez a lege­lők Is közel vannak. A tehenek naponta körülbelül 5000 liter tejet adnak. Bugár Árpáddal végigjárjuk az Istállókat megmutatja a fejőberendezéseket, közben megtudom tőle, hogy augusztustól a fejők két műszakban dolgoznak. Eddig úgy volt, hogy korán reggel bejöttek, kora délelőttre már el Is végezték a dolgukat, aztán dél­után újra kezdték. Ez Így ment naponta, még hétvégeken és ünnepnapokon is, pe­dig fejőmunkásaik legnagyobb hányada fia­tal. Aki vállalta ezt a munkát, a pénzért tette, hiszen családot alapított, házat épít. De ennek a fiatalnak szórakozni Is kell, vasárnaponként moziba, futballmeccsre sze­retne menni, a rokonokat Is meglátogatná, amit eddig nem tehetett meg, mert hétvé­gén Is várta a munka. Augusztus elsejétől bevezetik a délelőtti és a délutáni műsza­kot, tehát a fejők felváltva fognak dolgoz­ni, a szombatokat és a vasárnapokat is ha­sonlóan, kéthetenként vállalják majd. így Jelentősen nő a szabadidejük. — És a munkások nem félnek attól, hogy bérük csökkenni fog? — E változtatásokat először megbeszél­tük az érintettekkel, úgy hiszem, a bérük a korábbi szinten marad. Persze, ez az új munkaszervezés újfalta bérezést Is kíván. A csoportok teljesítménye helyett jobban kell figyelnünk az egyének teljesítményé­re Ezt szolgálja maid a Jövőben a fefők mellé odahelyezett villamos teljesítmény­mérő óra, amely pontosan méri az egyén által egy műszak alatt kifejt tej mennyi­ségét így a Jól dolgozók valóban megkap hatják megérdemelt magasabb bérüket — Nincsenek munkaerőgondjaink Nyu­godtan állíthatom, hogy a fiatalok szívesen Jönnek hozzánk dolgozni Nem utolsósorban azért, mert Jól keresnek — mondja aZ el nők Bugár Árpád 27 éve dolgozik a szövet­kezetben, a negyvenes éveinek közepén Jár­hat, és azt állítja, hogy a vezetőknek ő a legidősebb tagja. *■ A múlok. Egymás hegyén-hátán a flóra megannyi mintapéldánya, s csodálva szépségüket, gyakran el kell Ismer­nem: ezt sem láttam még, azt sem Isme­rem. Pedig a házigazda, Zsófi Barna, aki nek házatáját, botanikus kertecskéjét, üveg­házait még a messziről Jött turisták Is be- beugranak megnézni, nem Is képzett szak­ember kertész, hanem villanyszerelő. A kertben látottakból azonban kiérezhető: a darnyl (Drna) lakos a déli növények sze­relmese. — No de menjünk már be az üvegházba kaktuszékhoz — tessékel beljebb a nyitott ajtóra mutatva. A látvány Itt Is lenyűgöző. Különböző nagyságú, formájú, szúrós növények sora­koznak az asztalon, polcokon vagy éppen kúsznak felfelé az üvegtetőig, mások tüskés kalapot kaptak délceg testükre — mint később kiderül, ez az oltás következmé­nye —, de ami a legmeglepőbb: különböző színű virágok, sőt gyümölcsök Is láthatók. Több mint kllencszázféle kaktusz van itt, amelyek a darnyl homokot — úgy tűnik — kedvelik, s az év minden szakaszában van valamelyiken virág. — Még így se látott semmit, ezért azt ajánlom, menjünk át Ide a szomszédbal Cgy érzem, a trópusokon járok. A klíma és a növényzet is ezt sejti. Közben meg tudom, mintegy ötven fajta növény él itt, amelyek őshazája a messzi Afrika, Ázsia és Dél Amerika. A banáncserjéken most ugyan nincs termés, de már terem a diny- nyefa (Carka papaya). A Zsófi családnak Innen kerül minden évben banán, narancs, citrom, ananász, kávé, hogy csak azokat említsem, amelyek nálunk is közismertek. Akad persze olyan is, mint a dinnyefa, a datolyaszllva, a gyümölcstermő golgotavi­rágok (pasciflórák) és egyebek, amelyeket mi bizonyára megvetnénk, míg a házigaz­da Jóízű gyümölcsként fogyasztja őket. Meg­csodálom az orchideákat, kicsit etjátszado- zom a mimózák leveleivel, majd a számom­ra fullasztó hőmérsékletű, párás környe­zetből a szabad ég alá kívánkozom — Gyönyörű, mintha egy más világban Jártam volna! — sóhajtok fel. — No látja, én pedig naponta Itt tar­tózkodom. Mindig van munka, öntözni, per­metezni, vegyszereznl, a talajt cserélni, mű­velni kell. Arról nem Is beszélve, hogy a hőmérsékletet, páratartalmat mindig figye­lem. Vigyázni kell, ne legyen sok a nap­fény. Látja, most Is be van meszelve a tető, a túladagolt vízmennyiség sem Jó, huzatnak se szabad lennie, hogy a növé­nyek Jól, otthonosan érezzék magukat. A trágyázás, vegyszerezés, permetezés Itt Is fontos, hisz rovarok, gombabetegségek és egyéb kórokozók ütik fel a fejüket. Tizenöt éve foglalkozom ezekkel a növényekkel, Így Ismerem nevelésük minden csfnját-bín- Ját. — De hiszen nem is tanult botanikus­nak?! Meg aztán itt egy távoli kis falu­ban Ilyen eredményeket elérni csodára mél­tó — elmélkedem hangosan, hogy 6 Is hallja. — Családunkban senki sem hódolt ennek a hobbinak. Valóban csak kedvtelésből, sa­ját és látogatóim örömére, megelégedésére csinálom. Ügy kezdődött, hogy ahová csak mentem, mindenhonnan hoztam magammal gumókat, magokat, gyökereket, Tudla, mi­lyen öröm volt számomra, mikor az első banáncserjét megkaptam, hát még amikor termést Is hozott!? Vagv az orchideák mil­liónyi színárnyalatban pompázó virágai, a- melyek Itt akkor is nyílnak, amikor kint mindent hó és Jég borit. Kezdetben kimon­dottan kaktuszokkal foglalkoztam, a brnól Kaktusz-klubnak voltam a tagla, később át­léptem a bratislaval Orchidea klubba Hogy ez mire Jó? A klubban szakemberekkel ta­lálkozik, tapasztalatot cserél az ember. Klubtársaival levelezve tanácsokat ad és kap, és ez itt nagyon fontos. Alkonyodlk. Már enyhült a hőség, a nyáresti fuvallat gyengéden cirógatja a hl- biskusok virágait. Polgári Lászlé A szerző felvétele Pihennek a kombájnosok: [balrólI Horena Imre. Szabó István és Horváth Béla — Szövetkezetünk valamennyi tisztségvi­selője a három falu valamelyikéből szár­mazik, és ott Is lakik. Az elnök ugyanis azt tartja, hogy egy mezőgazdasági vezető nem fejezheti be a munkáját mondjuk délután négykor. Ha vá­rost volna, akkor hazautazna, és este, ami­kor esetleg szükség lenne rá, már nehe­zen lenne elérhető. így viszont, ha kell, mindenki kéznél van. ö maga Is. Felbáron született, és ahogy bevallotta, ott is akar meghalni. Ügy érzem, Bugár Árpád — ha nem Is mondja — másra Is gondol akkor, amikor azt állítja, hogy a szövetkezeti vezetőknek helybelieknek kell lenniük. Hiszen ők — mivel szeretik szülőfalujukat — sokat se­gíthetnek községüknek. •—1 Ha ml nem teszünk le egy téglát a faluban, akkor ki hozza Ide? — mondja mintegy Igazolva érzéseimet. És hogy nem­csak mondja, hanem' így is cselekszik, an­nak szép bizonyítéka, hogy a szövetkezet Jelentős összeggel és egyéb segítséggel Já­rul hozzá a felbári építkezéshez. Közösen a helyt nemzeti bizottsággal most egy egész­ségügyi központot építenek, amelyben kör­zeti- és gyermekorvosi rendelő, fogászat, gyógyszertár, mentőszolgálat lesz. A költ­ségvetés felét a „Csallóköz“ viseli, ez 1 mil­lió 75 ezer koronát tesz ki. Ha ezt befe­jezik, művelődési ház építésébe kezdenek, amelyben ugyancsak Jelentős részt vállal a szövetkezet. Amennyire szivén viseli a „Csallóköz, a falut, annyira dolgozóinak a problémáit is. Például évente 650 000 korona jut a szo­ciális és kulturális alapra; ebből futja a tagság üdültetésére is. A szövetkezet jelenlegi irodaházát 4,5 mil­lió koronás beruházással bővíteni fogják: egy nagyobb tanács- és kultúrterem, üzemi konyha és étkezde épül majd. A „Csallóköz“ pénzügyi helyzete Jő, ez lehetővé teszi azt is, hogy a fiatal háza­soknak, családi házat építőknek, kamat­mentes kölcsönöket adhassanak építkezésre, bútorvásárlásra. — Volt olyan év, hogy 280 000 korona kamatmentes kölcsönt fizettünk ki. A Jó anyagi helyzet nem utolsósorban annak is eredménye, hogy a szövetkezeti vezetők tudnak perspektivikusan gondolkod­ni, nem sajnálják a pénzt a fejlesztésre sem. — Évente 2—3 millió korona értékben. vásárolunk munkagépeket. Üjítani mindig kell, mert ha lemaradunk a fejlődésben, mi látjuk az anyagi kárát. Van például egy komplex-ésszerűsítő brigádunk, amely a szövetkezet, az Agrostav és a Járási Ter­melési Igazgatóság közös kutatócsoportja. Jelenleg a mikroprocesszoros irányítású ned- vestakarmány-adagoló kifejlesztésén dol­goznak. A tehenek a tejhozamuk szerint kapják majd a takarmányt, Így Jelentős mennyiség megtakarítható belőle. Bugár Árpád szövetkezeti elnök Szeretnénk még a fejőstehenek számító- gépes nyilvántartását is bevezetni, Így a napi adatokat feldolgozva bármikor meg­állapítható lesz, hogy melyik tehénnek mi­lyen a hasznossága, nem szenved-e valami­lyen betegségben stb. Az állattenyésztés tehát Jelentőségében túlnő a növénytermesztésen a felbári Csal­lóköz Efsz-ben, de ez nem Jelenti azt, hogy az utóbbiban nem értek el szép eredmé­nyeket. Erről az Írásunk elejéir említett adat is tanúskodik. Legjelentősebb kultúrnövényei a szövet­kezetnek a sűrűn vetett gabonafajták. Bú­zát idén 280, árpát 125 hektáron termesz­tettek. De van egy 40 hektáros napraforgó­földjük és egy 25 hektáros dohányföldjük is — a legelőkről és egyéb takarmánynö­vényekről, kukoricáról nem is beszélve. Ottjártamkor benne voltak az aratás kel­lős közepében. Kimentünk a felbéri határba, ahol öt sa­ját és két vendégkombájn aratott éppen. A segítség a Prostéjovi Járásból érkezett, a Vygovicei Efsz-ből, amelynek a felbáriak évente viszonozzák a munkát. A kombájnosok óránként váltják egymást. Horena Imre, Szabó István és Horváth Bé­la éppen az egyik fa alatt pihennek, ami­kor megszólítom őket. — Rekordtermés Is lehet — mondják. — Még nem fejeztük be az aratást, de a búza úgy 80, az árpa 60 mázsa körül mutatko­zik hektáronként. Horena Imre és Horváth Béla húsz év óta minden nyáron kombájnra ülnek, így össze tudják hasonlítani a korábbi aratáso­kat az Ideivel. — Most nincsenek nehézségeink. A ga­bona áll, szépen vágható. Egyedüli nehézsége az aratóknak a nagy hőség. Beszélgetésünk pontosan délebéd kö­rül folyik, amikor az embert és gépet pró­báló kánikula az úr a határban. — Hiába, ez az igazi aratási idő — ál­lítják ők. — De nem ártana egy kis eső. Két nap múlva az is megérkezett. Vele a kissé hűvösebb idő, de az aratók Így is befejezték a munkát. A felbári szövetkezetben ismét Jó termés volt. Klinko Róbert A szerző felvételei Nagyüzem a felbárt gabonaföldeken újifjúság o

Next

/
Oldalképek
Tartalom