Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-08-12 / 32. szám

új ifjúság 2 AZ IFJÚSÁGI KEZDEMÉNYEZÉS STAFÉTÁJA - HOGYAN TOVÁBB? A választás lehetőségével Van-e értelme a kampányszeű mun­kának? Akkor bizonyára Igen, hogy ha van mit elvégezni. Hogyha szük­ség van a munkás kezekre. De ha nincs munka? Az ifjúsági kezdeményezések sta­fétájáról van szó, ameíy az Idén 9. évfolyamába lépett már. De sok még a tisztázatlan kérdés körülötte. A SZISZ SZKB által meghirdetett Staféta lényege az, hogy a nyári-őszi mezőgazdasági munkák idején min­den héten két-két szlovákiai járás fiataljainak még többet kell dolgoz­niuk, nagyobb mennyiségű társadalmi munkát kell elvégezniük a mezőgaz­daság megsegítésére, mert ezt ezen a héten külön pontozzák, és egy bi­zonyos Időszak végén értékelik a já­rások teljesítményét. A SZISZ járási bizottságainak tehát úgy kell igye­kezniük, hogy erre a hétre sűrítve jusson a társadalmi munkából. Igen ám, csakhogy a mezőgazdaságban nem lehet adminisztratív módon el­rendelni, hogy ekkor vagy akkor le­gyen a munka. Így előfordulhat, hogy a Staféta hetében csak a szövetkezet gazdasági udvarát söprögetik a fia­talok. Kezdetben problémát okozott az Is, hogy a Staféta alatt — a május vé­gétől október végéig terjedő időszak­ban különböző jellegűek és ember- igényűek a gazdasági munkák, vi­szont a teljesítményt egyformán ér­tékelték. Ezért Idén a versenyt már három Időszakra osztották fel: a ta­vasz végi, nyári és őszi munkák Ide­jére. E szakaszokat most már külön értékelik, mindegyikben külön hir­detnek győztest. A korábbi évekhez képest újdon­ság az is, hogy míg eddig a Smena napilap és a Csehszlovák Rádió min­den héten közölte az épp soros já­rások eredményeit, most csak a ver­seny végén, valamikor télen teszik majd közzé az eredményeket — egy­szerre. — Szerintem így reálisabb lesz az értékelés — mondja Baráth Lóránt, a SZISZ Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának dolgo­zója. — Azelőtt a soron következő járás, mivel már ismerte a korábbi eredményeket, mindig egy picivel na­gyobb számot mondott, hogy fölte­gyen az előtte dolgozókon. Lóránttal annak okán beszélget­tünk, hogy a Stafétát július 7-től 12-ig a Komáromi ÍKomárnoj és a Duna­szerdahelyi járás vette át. Nagyjá­ból ugyanabban az időszakban, mint tavaly, így a munkák jellege és az elért eredmények is hasonlóak vol­tak. Konkrét számokat — a már em lített okok miatt — nem tudhatnunk meg Lóránttól. Azt viszont igen. hogv járásuk melyik szervezetei dolgoz­tak a legjobban és a legtöbbet. — Az egyházkarcsai [Kostofné Kra- fianyj falusi alapszervezet szombaton dolgozott szövetkezetük szőlőjében: 25 fiatal vett részt e munkában. U- gvancsak a szőlőben dolgoztak a Du- naszerdahelvt Mezőgazdasági Szakkő- zéniskola diákjai is, ők Dercsikán flurovál kaoáltak. A helyi szlovák gimnázium diákiai a város konzerv­gyárában segítettek, ahol már javá­ban tartott az tdénv. Mindkét iskola 60—60 tanulóval kéDViseltette magát. A mezőgazdasági felvásárló és ellátó- köznont 60 fiatalja az aratásra ké­szült ezen a héten. Rendbetették mun­kahelyüket, kitisztították a silókat, szárítókat. A felsőpatonyi (Horná Po- töö) szövetkezet fiataljai a korai krumplit szedték. Igaz, hogy mun­kaidőben dolgoztak, de a krumlisze- dő fiatalok nagy része irodai munkát végez, ám most ennél lényegesen fon­tosabb volt a termés begyűjtése. A nagymegyeri (Calovo) szövetke zet 10 fiatalja a gazdasági udvart takarította. De mint láthattad, nem ez volt a legjellemzőbb munka a Sta­féta hetén, hanem a szőlőművelés, az aratási előkészületek. — Ügy gondolom, a fiatalok akkor is dolgozni fognak, amikor a Staféta elhagyja majd járásotokat. Nem lesz­nek-e olyanok, akik akkor azt mond­ják majd: mit akartok még tőlem, eleget dolgoztam a Staféta hetében?! — Azt hiszem, a mi járásunkban nem akad ilyen fiatal, hiszen min­denki tisztában van azzal, mennyire kell a mezőgazdaságnak a segítség. Valóban jobb lenne viszont, hogyha a Staféta hetének idejét mi magunk választhatnánk meg. — Biztosan nem volt könnyű a fiatalokat megnyerni a célnak, hiszen a társadalmi munka nem mindig és nem mindenütt népszerű. Hogyan szerveztétek idén a Stafétát? — Az alapszervezetek elnökei jó­val a verseny előtt, még májusban értesültek arról, mit várunk tőlük, így csaknem két hónap idejük ma­radt a felkészülésre. És valóban jól előkészítették a munkát, hiszen járá­sunkban nem volt olyan napja a Sta­féta hetének, amikor valahol ne dol­goztak volna. Sorrend nélkül: a Gadóci (Hadovce) Mezőgazdasági Szakközépiskola, a Hurbanovói Pedagógiai Szakközépis­kola, a Komáromi (Építők utcája) Kö­zépfokú Szaktanintézet, a Csehszlo­vák Autóforgalmi Vállalat, a Járási Építővállalat, a Zdroj Hurbanovo. az ímelyi, a nemesócsai és a lakszakál- lasi földműves-szövetkezetek alap­szervezetei. Persze voltak, akik a fü­lük botját sem mozdították azért, hogy bekapcsolódjanak a mozgalom­ba. A SZISZ járási bizottságának el­nöke ezeket sem hagyta szó nélkül: — Lehet vitatkozni arról, hogy a kétezer-egynéhány fiatal sok vagy ke­vés. Szerintem semmi értelme, hogy a számokat hajszoljuk, melyeknek sem­milyen munkafedezete sincs. A múlt­ban imitt-amott ez is előfordult. Sze­rintem a tagállományhoz képest elég sokan bekapcsolódtak nálunk a mun­kába. Más kérdés az, hogy sok hely­ről meg is Ígérték, hogy küldenek fiatalokat, aztán nem küldték őket, s mi maradtunk szégyenben. Említ­hetném a Geodéziát, a Műszaki Szol­gáltatásokat, a zöldségkereskedelmet, a Járási Közszolgáltató Vállalatot, a Csehszlovák Dohányipar alapszerveze­teit. Pedig meg is Ígérték. Ezt aztán végképp nem tartom helyénvalónak. Ha valaki megígéri, akkor tartsa is meg a szavát! Mert a Staféta — min­den tisztázatlan kérdés ellenére — azért becsületbeli ügy. Kürthy Kálmán ifjúsági kezdeményezés stafétája. Gondoltak egyet — mivelhogy a sta­féta legújabb szabályai már azt Is lehetővé teszik, hogy a fiatalok a faluszépítésben, a választási program teljesítésében vagy egyéb közérdekű munkán dolgozzanak — s az utolsó simításokat a staféta keretében vé­gezték el. Komáromból is jöttek se­gíteni, de még arra is tellett az ere­jükből, hogy harmlncketten a szö­vetkezet répaföldjén gyomláljan«K. Így érkezett el a várva várt nap, s mivel éppen a járásban tartózko­dott a staféta ürügyén Ján Kővár, a SZISZ SZKB alelnöke, meghívták a megnyitóra. Meleg szavakkal köszön­te meg, hogy ilyen meghitt otthont teremtettek a fiataloknak, és sok si­kert kívánt a klub munkájához. De hát milyen munka várható az újjá­született klubban, és nem kell-e attól tartani, hogy ismét renitenskedők gyülekezőhelye lesz? Sok vagy kevés? A Komáromi (Komárno) járásban a tavalyinál lényegesen sikeresebben zajlott a Staféta. Összesen 2057 fia­talt mozgósított, 14 400 órát dolgoz­tak le. Ezt a SZISZ járási bizottságá­nak elnökétől, Morvay Zoltántól tud­juk, aki egyúttal a Staféta törzskará­nak is elnöke volt. Viszont mást is megtudtunk tőle. — Már a SZISZ kerületi konferen­ciáján felszólaltam, hogy bízzák ránk, mikor vállaljuk a Staféta rendezését — mondja az elnök. — Többen tá­mogatták is a javaslatomat, és alap­jában véve senki sem vetette el. Mert mi történt például tavaly? A Staféta éppen a vakáció első napjaiban jutott el hozzánk. A tanulóifjúság a tíz hó­napi tanulás után örült, hogy egy kicsit fellélegzik, egy részük építőtá­borba ment, meg aztán a munkára sem volt olyan igény, mint más év­szakban. Nálunk sok a gyümölcsös és a zöldségkert. Az őszi hónapokban fokozott igény lenne a munkás ke­zekre. Ha akkor rendezhetnénk a Stafétát, és jól megszerveznénk, na­gyon hasznos munkát végeznénk. Per­sze ezzel nem akarom azt mondani, hogy most nem végezhetünk hasznos munkát. összesen tizenhat mezőgazdasági üzemben dolgoztak a fiatalok. Külö­nösen jó munkát végeztek a Karvai (Kravany nad Dunajom) Állami Gaz­daság szőlészetében, az ímelyi (fmef) szövetkezetben. Gyulamajorban (Du- lov Dvor), Alsópéteren (Dnlny Pe­ter), Nemesócsán (Zemianska OlCa) és a Bálványi (Balvany) Állami Gaz­daságban. — A Bálványi Állami Gazdaságban akár az egész állományt foglalkoz­tatták volna — mondja az elnök. — A magkukorica kasztrálása rendkívül igényes munka. Az igazgató küldött is egy levelet, hogy akárhány fiatalt foglalkoztatna. Csakhogy akárhány fiatalt ml sem teremthetünk elő, nem lenne célszerű, ha valakit kivonnánk a munkából, s a résztvevők szállítása is költséges. A gazdaság igazgatója Így is nagyon, de nagyon köszönte a segítséget. Különben is előnyben részesítettük a lemaradó szövetkeze­teket és mezőgazdasági üzemeket. Az akció egyik érdekes eseménye volt, hogy a Staféta keretében fejezték be a lakszakállasi (Sokolce) ifjúsági klub tatarozását, és az avatóra meg­hívták Ján Kővárt, a SZISZ Szlová­kiai Központi Bizottságának alelnö- két, aki éppen szemlét tartott a Sta­féta fölött járásunkban. Bizonyára nem érdektelen, hogy honnan került ki a legtöbb résztvevő. Staféta-hozta klub Lakszakállason (Sokolce) néhány évvel ezelőtt a Komáromi [ Komár­no) járás egyik legjobb ifjúsági klub­ja működött. Aztán egyik pillanatról a másikra megszűnt a klubélet. — Miért? — kérdezem Kürthy Kál­mántól, a SZISZ falusi alapszerveze­tének elnökétől. — Elég kellemetlen erről beszélni, de a klubtagok, a fiatalok sorozatos rendetlensége, mondhatnám úgy is, hogy garázdálkodása miatt. Az ak­kori tizen- és huszonéves nemzedék elég furcsa módon fogta fel egy idő után a klubéletet, az összejöveteleken sok volt a rendbontás, lassan szét­lopkodták a klub berendezéseit. Vé­gül egy szék sem maradt. Vagy öt éve talán, hogy a klubot be kellett zárni. Néhány évvel ké­sőbb volt még egy elvetélt kísérlet, hogy felújítják a Jókai Mór Ifjúsági Klub munkáját, a kultúrházban kap­tak egy helyiséget. A dolognak egyet­len szépséghibája volt, hogy ha lagzt volt a faluban vagy egyéb célra kel­lett a kultúrház, akkor a klubot kénytelenek voltak bezárni. És ez bi­zony elég sűrűn előfordult. Mígnem idén, némi utánjárással a régi kas­télyban megkapták a volt fogorvosi rendelőt, amelyet addig a testépítők, a kulturisztika hívei használtak. Hogy is alakultak a dolgok? — Az egész tulajdonképpen talán akkor kezdődött, amikor a pártalap- szervezetben Plauter Gyulát bízták. meg azzal, hogy a SZISZ-alapszerve- zettel törődjön — mondja az elnök. — Gyula maga is fiatal, karbantartó a szövetkezetben, de nagyon jó és célratörő szervező, remek ötletei van­nak. Többek között az ő javaslata volt, hogy az említett helyiségben felújíthatnánk a klubot. A hnb-elnök- nek semmilyen ellenvetése sem volt, ha a testépítőknek találunk megfele­lő helyiséget. Azoknak nemigen volt ínyére a dolog, de amikor a sport­pályán találtunk nekik egy helyisé­get, beadták a derekukat. Februártól tartott a helyiség tata­rozása, segített a szövetkezet, a hnb, legtöbbet dolgoztak azonban a fiata­lok. Ügy hozta a sors, hogy a klub tatarozása éppen akkor ért célegye­nesbe, amikor a járásba érkezett Az — Nem — utasítja vissza a fel- tételezést az alapszervezeti elnök. — Ez már egy teljesen más nemze­dék. Még csak egy éve vagyok az alapszervezet elnöke, de nyugodtan elmondhatom, hogy a SZISZ-nek na­gyon jó befolyása van a 32 rendes tagra és a mintegy 43 nyilvántar­tott tagra. Teljesen kizárt dolognak tartom, hogy itt rendbontásra vagy ehhez hasonlóra kerülne sor. Aki nem e szerint igazodna, azt hamar kiközösítenénk. Igaz, két héttel a ■megnyitó után még vajmi keveset mondhatok a klubéletről. Hamarosan létre kell hozni a klubtanácsot, le­fektetni a klub valamiféle szervezeti szabályzatát és munkatervét. Mindenesetre ez már a kisebb gond. A fő, hogy a klub áll, létezik, szerda kivételével minden nap nyitva. Sőt, olyan egyezség is van, hogy délután vagy napközben a pionírcsapat tag­jai is igénybe vehetik. Berendezése egyelőre szerény. A járási népműve­lési központtól kaptak harmincezer koronát, abból vettek székeket, asz­talokat, könyvszekrényt és egy tele­víziót. Azt mondják, hogy Idővel majd feltöltik a leltárt. Átengedték nekik a szomszédos rendőrőrszoba felét, hogy az alakuló zenekarnak legyen hol tartania a hangszereit. Lám, mi­csoda megértés! De vajon lesz-e ilven megértés a klubmunkában is, és miért éppen Jókai nevét választották? — kérdezem Kürthy Kálmán alapszerve­zeti elnöktől. — Attól nem tartok, hogy nem lesz megértés. Annyit vártunk erre a klub­ra, hogy egész biztos mindenki na­gyon meg fogja becsülni. Elvégre a legtöbb fiatalnak benne van a mun­kája. S hogy miért Jókai Mór klub? Jókai járásunk, pontosabban Komá­rom szülötte. Elég nagy író és hu­manista volt ahhoz, hogy a neve egy kis közösséget összetartson. Meggyő­ződésem, hogy nem hozunk rá szé­gyent. Irta és összeállította: Palágyl Lajos és Klinko Róbert Fényképezte: Palágyl Ifjú csillagászok Befejeződött PreSovban a kelet­szlovákiai ifjú csillagászok találkozó­ja. A kerületi csillagvizsgálóban egy héten át a pionlrcsapatok csillagász­köreinek legjobbjai szakmai felügye­let mellett ismerkedtek a világmin­denség és a csillagászat rejtelmeivel. Érdeklődési körük szerint négy szek­cióban folytatták a munkát. Egyesek a Nap fizikális kutatásával, mások rakétamodellezéssel, az optikai csil­lagvizsgáló műszerekkel vagy éppen a számítógépek használatával ismer­kedtek. Némelyek a saját készítésű távcsöveiket és rakétamodelljelket is bemutatták. Mind a harmincöt pionír rengeteg élménnyel és tapasztalattal tért haza, s bizonyára társaikkal Is megosztják az úlonnan szerzett Is­mereteket. F. V. Hazai kivi A hazai piacon még csak a kö­zelmúltban jelent meg a Kínából szár­mazó egzotikus kivi gyümölcs. Eddig behozatalból gazdagította a kínála­tot, hamarosan forgalomba kerül azonban az első hazai kivi. A Sző- vvéni (Svodín) Egysége* Földműves- izövetkezetben két hektáron már vi­lágba borult a bokorra emlékeztető növény A jelek szerint őszre beérnek a gyümölcs abbod, bruno és monti fajtái. I. S. Úton a proletárforradalom győzelméhez (IX.) A VÁLSÁG ELMÉLYÜLÉSE Oroszország gazdasági élete teljesen szét­zilálódott. A nagyipar össztermelése 1917-ben az előző évinek a felét is alig érte el, a Don-medence széntermelése 27 százalékkal csökkent. A helyzetet súlyosbította, hogy az oroszországi burzsoázia a forradalmi mozgalom elleni harc miatt állandóan csök­kentette a termelést. Márciustól októberig több mint ezer vállalatot számoltak fel, 360 ezer embert tettek az utcára. A mezőgazdaságot is a teljes bomlás jel­lemezte. Gabonából feleannyi termett, mint egy évvel korábban. Az éhínség már nem­csak a városokban, hanem a falvakban Is pusztított. A főváros, Petrográd nyomorgott és éhezett. „.... A városi közigazgatás teljesen meg­bénult, az utcák tisztaságával nem törődött senki. A Finn-öböl felől nedves szél fújt, hideg köd ereszkedett az utcákra. Este, részint takarékossági okokból, részint pe­dig a Zeppelin léghajóktól való félelem miatt az utcákat csak néhány egymástól nagy távolságra levő lámpa világította meg, a magánlakásokban és bérházakban csak 6 órától éjfélig volt bekapcsolva a villany, különben 40 kopejkás gyertyákkal kellett világítani... Hétről hétre kevesebb lett az élelem. A napi kenyérfejadag másfél fontról egy font­ra csökkent, azután háromnegyed, fél, majd negyed fontra (egy font nem egészen fél kiló — a szerk. megj.). S végül volt egy hét, amikor egyáltalán nem volt kenyér. Cukorból személyenként havi két font járt — ha ugyan hozzá tudott jutni... Tej a vá­rosban legfeljebb minden második csecse­mőnek jutott..." — számolt be az akkori petrográdl napokról Tíz nap, amely meg­rengette a világot című híres könyvében John Reed amerikai újságíró. A tömeg elégedetlensége nőttön nőtt. A tömegek akaratát a sorozatos tüntetések mutatták meg, amelyek Petrográdban szinte napirenden voltak, de hasonlóak zajlottak le Moszkvában, Kijevben, Harkovban, Voro- nyezsben és még számos városban. A bol­sevikok egyre nagyobb befolyásra tettek szert a proletariátus és a helyőrségek ka­tonáinak körében. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a katonák a bolsevikok mellett állnak, s hogy a tömegek nemcsak az ideig­lenes kormányban nem bíznak többé, ha­nem a burzsoáziával való megegyezés eszer- mensevik politikájában sem. Oroszország népe a forradalom küszöbén állt. A bolsevik párt központi bizottsága hoz­záfogott a felkelés előkészítéséhez, s egy­úttal határozatot hozott, hogy a finnorszá­gi kényszerű emigrációban élő Lenin tér­jen vissza Petrográdba, hogy kezébe vegye a felkelés közvetlen irányítását. Mindenki érezte, döntő események következnek. Mind több szovjet került a bolsevik párt vezetése alá, az eszer és a mensevik párt soraiban pedig bomlás kezdődött. Az ún. internacio­nalista mensevikek éppúgy, mint az ún. bal­oldali eszerek egyes kérdésekben elfogad­ták a bolsevikok álláspontját. Közben az ideiglenes kormány és támoga­tói olyan látszatot akartak kelteni, mintha a kibontakozás útját demokratikus vitákban keresnék. Szüntelenül üléseztek a legmaga­sabb szervek, amelyeknek az állásfoglalá­sai a tömegeket már egyáltalán nem érde­kelték. Csupán a legnaivabb emberek hittek már a szócséplésben. A gyűlések közönsége most már a bolsevikokat hallgatta. John Reed így ír erről: „Előadások, vi­ták, szónoklatolt — színházakban, cirku­szokban, iskolákban, klubokban, a szovje­tek gyűléstermeiben, szakszervezeti székhá­zakban, kaszárnyákban... Milyen csodála­tos látvány volt, amikor a Putyilov-gyárból kiözönlött a negyvenezer munkás, és meg­hallgatott mindenkit, bármi mondanivalója is volt, és bármennyit beszélt is! Petrográd­ban és egész Oroszországban hónapokon át minden utcasarok szószékké alakult át.“ K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom