Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-07-08 / 27. szám

új ifjúság 4 Kötődnek-e valakihez? Egy kisegítő iskola volt problémái • Több megbecsülést érdemelnének az iskola pedagógusai • Biztos, hogy a gyer­mekben a hiba? s Tallós (Toinásíkovo) egyike a Galántai járás magyarlakta falvainak Szép fekvésű, csendes település. Lakossága szurgalmát bizonyítják o beültetett parcellák, a fólia­sátrak garmadája. Azt, hogy itt található Nyugat Szlovákia legnagyobb magyar tan­nyelvű kisegítő iskolája, kevesen tudják. Az autóút mellett álló több mint kétszáz éves kastélyban ma szellemi fogyatékos gyermekek tanulnak. Elnézem az épület ódon falait, amelyeket rég kikezdett az idő. Az egy évtizeddel ezelőtti alapos fel­újításnak alig van látszata. Az örökké nedves téglák fölött málladozik a vakolat, mintha hatalmas sötét térkép húzódna vé­gig a kastély falának alsó részén. Gágyor Józsefet, az -iskola igazgatóját kedvelik a diákok Mosolygós arca bizal­mat ébresztő, őszinteségre késztető. Fel­bátorodva hát, bírálni kezdem az elhanya­goltnak tűnő épületet, az elavult beren­dezést. A hiányosságok után kérdezősködöm, amelyekkel küszködniük kell, amelyek ne­hezítik munkájukat. Látom, érti szándé­kom, mert kis szünet után máris válaszol. — Számos hiányossággal találkozhat itt a tüzetesen szemlélő Kívülről taszító lát­ványt nyújtanak a szűk, rácsfedte ablakok és a régi épületek jellegzetes, elmúlásra utaló hangulata, amely a málladozó tég­lákból árad. — Számomra egy-egy épületnek hangu­lata is van, amely hangulat függetlenül az épület rendeltetésétől, tán inkább a jel­legéből adódik. A helyiségeket mintha szo­morúság lengené be. Érkezésemkor ügy tűnt, sírást hallottam kiszűrődni, de meg­lehet, mindez csupán hallucináció. — Az épület létét nem sok derű ragyog­ta be — mondja elgondolkozva az igaz­gató. — Ismeretlen okokból árvaház cél­jára adták át az Esterházy-grófok. Később fenyítőintézet lett, majd egy rövid ideig vadászkastélyként szolgált. Ezt az utolsó átalakított külsejét megtartotta napjain­kig. A kezdeti hiányosságok régen is, most is nagyon sok kellemetlenséget szültek. — Az építőket marasztaljuk el hanyag­ságukért? — Nem hinném, hogy a kezdeti lazaság­ra terelhető a vád Ami számukra korsze­rű volt, az korunkban elavult Ilyen a ré­gi építkezéseknél használatos homokszige­telés, amely egy ideig megfelel, de nem tartós Ezért nem tudnak az átnedvesedett falak kiszáradni, így a helyiségek néhol nyirkosak, hidegek. Sokáig kényes, érzé­keny pontunk volt az elavult fűtés. Kály­hákkal fűtöttünk. Korszerűtlen, a kanali- zácló is. Az igazgató elhallgat, úgy tűnik, azt la­tolgatja, legyen-e teljesen őszinte, vagy csak egy részét tárja fel az igazságnak. Kisvártatva megszólal: — Merem remélni, hogy ezek a prob­lémák megoldódnak. A kanalizáció költsé­geire több mint százezer koronát utalt ki az iskolaügyi szakosztály. Az egy év ké­séssel megkezdett munkák, ha hihetünk az ígéreteknek, még az idén befejeződnek. A központi fűtés ügye már keményebb dió. — Tán nincs rá pénz? — Sző sincs róla. Másféle nehézségek adódtak. Az épületen végzett korrekciók­hoz a Bratislava! Műemlékvédő Hivatal jó­váhagyása szükséges, és ez rengeteg meg­kötéssel járt. Nehéz volt találni olyan ki­vitelezőt, amely a mi feltételeink mellett vállalta a munkálatokat, jelenleg úgy ál­lunk, hogy a járási építővállalat méltányos összegért elkészíti a terveket, így remél­jük, hogy még a közeljövőben sor kerül a kivitelezésre Hadd hangsúlyozzam, hogy sokat segített a jnh Iskolaügyí szakosztá­lya Ennek köszönhető a korszerűsített vil­lanyhálózat és a tetőcsere, amelyek pedig nem kis összeget emésztettek föl. Lát la, nemcsak problémáink, sikereink is van­nak De büszkék is vagyunk rájuk Szép szavakkal ecseteli az igazgató az, új villanyhálózat előnyeit; a korszerűsített szobákat, a modern segédeszközöket di­cséri Azért itt ott kiszalad a szálán egy- egy panasz, elkeseredett szó Sok Idejük ráment a központi fűtés Intézésére Több mint egy évtized hiábavaló igyekezetének tanújelei azok a hivatalos levelek, ügyira­tok amelyek a központi fűtés elintézését sürgetik Dokumentumok, kérvények és visszautasftások — a tömérdek befektetett munka eredményei Igaz, az elkeseredést végre öröm követi, megkezdődnek a mun­kálatok A vaskályhát radiátorok váltják majd fel, a gyerekeknek nem kell többé hideg szobában ébredniük, dideregve öl­tözködniük Bárcsak így lennel Kétséggel tölt el az a nyilatkozat, hogy a Galántai Építővállalat felvállalja a mun­kát Hogy miért? Ebben a határozatban nem utalnak semmilyen határidőre. Papí­ron csupán annyit szögeznek le, hogy a kivitelezést besorolják a következő ötéves tervbe A terv azonban csak terv, nem tudhatjuk hány százalékra tel (esi tik Egy azonban biztos- ha az épttővállalat illeté­kesei meggyőződendő az ottani helyzet­ről. személyesen ellátogatnának a tallósi Iskolába, nagyobb valószínűsége lenne, hogy kötelezettségeiket teljesítik így talán kész­ségesebbek lettek volna azok a vállala­tok is amelyeknél az iskola kérelmével zárt apókra talált E közöny salnálafos oka a teljesítménvnrientált szemlélet, az, hogy a milliárdos beruházások mellett nem veszik figyelembe az egy-kétmilliós meg­bízatásokat. Meglehet, az olvasónnk értetlennek tű­nik, honnan veszi a tallósi iskola a csa­tornázásra, a központi fűtésre szánt jelen­tős összeget. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság épü­lete a főtéren húzódik meg. Hosszú folyo­sóira ajtók tucatjai nyílnak, a liftek örök­mozgókhoz hasonlóan talán csak a munka befejeztével állnak meg. A harmadik eme­let egyik szobájában nyitok rá dr. Krecskó Károlyra, a jnb tanfelügyelőjére. Ogy tűnik, rutinos nyilatkozó, kérdés nélkül sorolja az adatokat a költségvetésről, mun­kaerőhelyzetről, a beruházásokról. — Ez az iskola önálló költségvetéssel' rendelkező intézmény. Ez annyit tesz, hogy a részükre kiutalt évi 4161000 koronából fedezik a fenntartásukhoz szükséges kiadá­sokat. Ebből 2 875 000 pedig az iskola költ­ségeire fordítható. Persze tőlünk telhetőén további támo­gatást ts adunk a tallósiaknak, ha indo­kolt, a gyermekek számára fontos kiadá­sokról van szó. Nemrég új heverőket vá­sárolhattak, pénzt folyósítottunk a csator­názási munkákra is. Megérdemli a maxi­mális törődést Dél-Szlovákia egyedüli bentlakásos, állami gondozottakat nevelő iskolája. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora megterhelés ez mind szervezési, mind nevelési téren. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a pedagógusok, akik vállalták ezeknek a szellemi fogyatékos gyermekeknek a nevelését. Tallóson 18 pedagógus és 17 nevelő dol­gozik. Munkájuk jóval nehezebb, pszichi- kailag megterhelőbb, mint az általános is­kolákban tevékenykedő társaiké. Egy há­nyaduk majd két évtizede, az intézet meg­alakulása óta itt dolgozik. Annak ellenére, hogy többletmunkájuk nincs megfizetve — mivel nincs gyógypedagógiai végzettségük, a normál alapiskolákban érvényes bértari­fa szerint kapják fizetésüket —, szívesen végzik feladatukat. Pedig megérdemelnék, hogy többletmunkájukat többletbérrel ho­norálják. Talán az elkövetkezőkben erre is sor kerül. A győgypedagőgiai képesítés megszerzése a pedagógusokra és a neve­lőkre vonatkozik. A segédnevelőktől ezt nem várjuk el, pedig náluk szintén szük­ség lenne , az alapos pszichológiai isme­retekre, A kis intézetis gyermekeknél a nevelő egyben a szülő szerepét is betölti. A tallósi intézet 15 segédnevelőt alkalmaz. Fő feladatuk a tanítás utáni foglalkozá­sok megszervezése. Ott vannak az étke­zésnél, a tisztálkodásnál, felügyelnek tv- nézés közben, előkészítik gondozottjaikat a lefekvéshez. Nincs fennakadás, olajozot­tan forog á kerék. Mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga. A gondoskodás, törődés azonban munkaidőre van szorítva, s ez a gyermekek szempontjából hátrány. Dr. Sintaj Milosné pszichológussal bra- tislavai lakásán beszélgetek. Az ő hatás­körébe tartozik rendszeresen követni az intézetis gyermekek szellemi állapotát. A gőzölgő kávé mellett a munkáról folyik a szó. Orvosi gyakorlatáról, amely számos szerencsétlen sorsú emberrel létesített kap­csolatokból áll. Az arcáról tükröződő ki­egyensúlyozottság, a belső harmónia lát­ványa megerősít abban a hitemben, hogy életében a segíteni akarás és a szeretet játssza a legnagyobb szerepet. Amikor a tallósi iskola viszonyairól kérdezem, elko- morodik. Kedvetlenül, vontatottan beszél, később megvilágítja, hogy miért. A gyer­meki szenvedés az, amit még az ő edzett lelke sem tud elvonatkoztatva kezelni. — A mentális retardáció a köztudatban sokkal negatívabb hangsúlyt kap az indo­koltnál — mondja. — A tallósi kisegítő iskolába a szellemi fogyatékosság legeny­hébb fokozatában szenvedő gyermekek ke­rülnek, általában pedagógusi, pszichológu­si kérelemre, de volt rá példa, hogy maga a szülő ragaszkodott gyermeke intézeti ne­veltetéséhez. A szelektálásban döntő szava van a jnb iskolaügyi osztálya vezetőségé­nek és a tanfelügyelőknek. Ez a felvételi módszer nem egészen tökéletes, számolni kell bizonyos fokú tévedési lehetőséggel. Gyakran megtörténik, főleg az állami gon- 'dozott gyermekek esetében, hogy indoko­latlanul kerülnek a kisegítőbe. Náluk azért Is nehezebb objektív döntést hozni, mert sokuk fejlődésében az átlagon aluli élet- körülmények okoznak átmeneti visszama­radást. A szülők züllött életmódja, a hely­telen nevelési módszerek szellemi vissza­maradottsághoz hasonló tüneteket idéznek elő. — Tallóson nagyszámú cigány származá­sú gyermek tanul. Mi lehet ennek a ma­gyarázata? — A gyermekek áthelyezésében valóban nagy szerepet játszik a cigány származás, valamint a szülők alacsony kulturális szint­je. Ha tehát valaki -cigány, s elviselhetet­len családi feltételek között nevelődik, na­gyobb az esélye, hogy állami gondozásba kerül. De visszatérve az állami gondozott gyermekekhez, véleményem szerint ügyük nagyobb odafigyelést igényelne Tallóson. Még az egészséges állami gondozottak helyzetéből is számos probléma származik. A szellemi fogyatékos gyermekek annál nagyobb törődést, odaadóbb ápolást igé­nyelnek. —Miből gondolja, hogy ez Tallóson nincs meg? — Helytelen megoldásnak tartom pél­dául, hogy az Internátusbán együtt laknak a családban élő társaikkal, vagy hogy egy osztályban tanulnak velük. Ezáltal az egye­düllét és magány állandó tudata még in­tenzívebbé válhat, a hétvégeken, ünnepna­pokon a félig üres hálótermek csendje könnyen apátiába ejtheti az amúgy is túl- érzékeny gyermekeket. Indokolt lenne kü­lön szobákat és osztályokat létesíteni szá­mukra, mert a hasonló helyzetű társaik között nem lennének kitéve olyan lelki de­fektusoknak, amelyek főleg kamaszkorban válhatnak veszélyessé, s egész életükön végighúzódhatnak. Ha a pedagógusoknak legalább a fele így átéli hivatását, mint a doktornő, elé­gedettek lehetünk, az Itt nevelt gyerme­kek sorsa jő kezekben van — gondolom, míg a pszichológusnő szavait hallgatom. — Nem győzöm hangsúlyozni a szeretet, a gondoskodás, a családi meleg fontossá­gát. Az állami gondozottak ezt a pedagó­gusoktól és a nevelőktől kapják meg. Ezek­nek a gyermekeknek kötődniük kell vala­kihez. A sérült lelkű kamasz még nehe­zebben lel kapaszkodóra, mint a hasonló helyzetű, de egészséges fiatal. Az állami gondozottak, eltaszítottak szeretetéhségük- kel a környezetükben levő felnőttek felé fordulnak. Hogy milyen eredménnyel? Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Ha csupán szigorú tények alapján akarunk véleményt alkotni, kedvezőtlen képet nye­rünk. A sorsukkal szembeni felületességet bi­zonyítja az az etikátlannak tetsző döntés, hogy egészen tavalyig az iskola elvégzése után Kelet-Szlovákiába küldték az állami gondozottakat. Szinte gyökerestül kiszakí­tották őket ismert környezetükből. Kilo­méterek százai választották el őket a meg­szeretett emberektől, az otthonná lénye­gült Intézettől. Hát nem az lenne a ter­mészetes, hogy nevelőanyáik, nevelőapáik figyelemmel kövessék sorsukat? Azokra, akik nem éreznek a támaszt kereső em­berkékért felelősséget, nem szabadna rá­bízni a nevelésüket. A családban növekvő társaik helyzete jobbnak mondható. A szülők, testvérek megértő hozzáállása, segítőkészsége révén könnyebb talpra állniuk, rátalálniuk a be­illeszkedés útjára. Egy részük szaktanin­tézetbe jelentkezik, képesítéssel rendelke­ző szakmunkás lesz. Mivel számukra ma­gyar tanítási nyelvű szaktanintézetek je­lenleg még nincsenek, kénytelenek szlovák nyelven tanulni, vagy imitálni a tanulást. Hát elvárható ezektől a hátrányos hely­zetű gyermekektől, akik számára a ma­gyar nyelvű tanulás is nagy erőfeszítéssel jár, hogy felsőbb iskolában jóval nehezebb anyagot szlovákul sajátítsanak el?! örven­detes, hogy erre az illetékes iskolaügyi szervek is felfigyeltek, s ennek eredménye­képpen tervbe vették egy magyar tanítási nyelvű kisegítő szaktanintézet létesítését. Reméljük, a jövőben meg Is valósítják. Ennyi fért bele egy hagyományos riport kereteibe. Keresztmetszetet nyújtottam egy kisegítő iskoláról, a jő és rossz oldal fel­színes jellemrajzát — nem többet. Vala­mennyi kérdés önmagában is egy-egy ri­porttéma, mélyebb elemzésre érdemes. Át- hatőbb elemzésre, akárcsak a sóvár kis gyermekarcok, a kérdő tekintetek. Nem lehet őket elfelejteni. Horváth Gabriella Fotó: Hrapka Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom