Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-07-08 / 27. szám
új ifjúság 4 Kötődnek-e valakihez? Egy kisegítő iskola volt problémái • Több megbecsülést érdemelnének az iskola pedagógusai • Biztos, hogy a gyermekben a hiba? s Tallós (Toinásíkovo) egyike a Galántai járás magyarlakta falvainak Szép fekvésű, csendes település. Lakossága szurgalmát bizonyítják o beültetett parcellák, a fóliasátrak garmadája. Azt, hogy itt található Nyugat Szlovákia legnagyobb magyar tannyelvű kisegítő iskolája, kevesen tudják. Az autóút mellett álló több mint kétszáz éves kastélyban ma szellemi fogyatékos gyermekek tanulnak. Elnézem az épület ódon falait, amelyeket rég kikezdett az idő. Az egy évtizeddel ezelőtti alapos felújításnak alig van látszata. Az örökké nedves téglák fölött málladozik a vakolat, mintha hatalmas sötét térkép húzódna végig a kastély falának alsó részén. Gágyor Józsefet, az -iskola igazgatóját kedvelik a diákok Mosolygós arca bizalmat ébresztő, őszinteségre késztető. Felbátorodva hát, bírálni kezdem az elhanyagoltnak tűnő épületet, az elavult berendezést. A hiányosságok után kérdezősködöm, amelyekkel küszködniük kell, amelyek nehezítik munkájukat. Látom, érti szándékom, mert kis szünet után máris válaszol. — Számos hiányossággal találkozhat itt a tüzetesen szemlélő Kívülről taszító látványt nyújtanak a szűk, rácsfedte ablakok és a régi épületek jellegzetes, elmúlásra utaló hangulata, amely a málladozó téglákból árad. — Számomra egy-egy épületnek hangulata is van, amely hangulat függetlenül az épület rendeltetésétől, tán inkább a jellegéből adódik. A helyiségeket mintha szomorúság lengené be. Érkezésemkor ügy tűnt, sírást hallottam kiszűrődni, de meglehet, mindez csupán hallucináció. — Az épület létét nem sok derű ragyogta be — mondja elgondolkozva az igazgató. — Ismeretlen okokból árvaház céljára adták át az Esterházy-grófok. Később fenyítőintézet lett, majd egy rövid ideig vadászkastélyként szolgált. Ezt az utolsó átalakított külsejét megtartotta napjainkig. A kezdeti hiányosságok régen is, most is nagyon sok kellemetlenséget szültek. — Az építőket marasztaljuk el hanyagságukért? — Nem hinném, hogy a kezdeti lazaságra terelhető a vád Ami számukra korszerű volt, az korunkban elavult Ilyen a régi építkezéseknél használatos homokszigetelés, amely egy ideig megfelel, de nem tartós Ezért nem tudnak az átnedvesedett falak kiszáradni, így a helyiségek néhol nyirkosak, hidegek. Sokáig kényes, érzékeny pontunk volt az elavult fűtés. Kályhákkal fűtöttünk. Korszerűtlen, a kanali- zácló is. Az igazgató elhallgat, úgy tűnik, azt latolgatja, legyen-e teljesen őszinte, vagy csak egy részét tárja fel az igazságnak. Kisvártatva megszólal: — Merem remélni, hogy ezek a problémák megoldódnak. A kanalizáció költségeire több mint százezer koronát utalt ki az iskolaügyi szakosztály. Az egy év késéssel megkezdett munkák, ha hihetünk az ígéreteknek, még az idén befejeződnek. A központi fűtés ügye már keményebb dió. — Tán nincs rá pénz? — Sző sincs róla. Másféle nehézségek adódtak. Az épületen végzett korrekciókhoz a Bratislava! Műemlékvédő Hivatal jóváhagyása szükséges, és ez rengeteg megkötéssel járt. Nehéz volt találni olyan kivitelezőt, amely a mi feltételeink mellett vállalta a munkálatokat, jelenleg úgy állunk, hogy a járási építővállalat méltányos összegért elkészíti a terveket, így reméljük, hogy még a közeljövőben sor kerül a kivitelezésre Hadd hangsúlyozzam, hogy sokat segített a jnh Iskolaügyí szakosztálya Ennek köszönhető a korszerűsített villanyhálózat és a tetőcsere, amelyek pedig nem kis összeget emésztettek föl. Lát la, nemcsak problémáink, sikereink is vannak De büszkék is vagyunk rájuk Szép szavakkal ecseteli az igazgató az, új villanyhálózat előnyeit; a korszerűsített szobákat, a modern segédeszközöket dicséri Azért itt ott kiszalad a szálán egy- egy panasz, elkeseredett szó Sok Idejük ráment a központi fűtés Intézésére Több mint egy évtized hiábavaló igyekezetének tanújelei azok a hivatalos levelek, ügyiratok amelyek a központi fűtés elintézését sürgetik Dokumentumok, kérvények és visszautasftások — a tömérdek befektetett munka eredményei Igaz, az elkeseredést végre öröm követi, megkezdődnek a munkálatok A vaskályhát radiátorok váltják majd fel, a gyerekeknek nem kell többé hideg szobában ébredniük, dideregve öltözködniük Bárcsak így lennel Kétséggel tölt el az a nyilatkozat, hogy a Galántai Építővállalat felvállalja a munkát Hogy miért? Ebben a határozatban nem utalnak semmilyen határidőre. Papíron csupán annyit szögeznek le, hogy a kivitelezést besorolják a következő ötéves tervbe A terv azonban csak terv, nem tudhatjuk hány százalékra tel (esi tik Egy azonban biztos- ha az épttővállalat illetékesei meggyőződendő az ottani helyzetről. személyesen ellátogatnának a tallósi Iskolába, nagyobb valószínűsége lenne, hogy kötelezettségeiket teljesítik így talán készségesebbek lettek volna azok a vállalatok is amelyeknél az iskola kérelmével zárt apókra talált E közöny salnálafos oka a teljesítménvnrientált szemlélet, az, hogy a milliárdos beruházások mellett nem veszik figyelembe az egy-kétmilliós megbízatásokat. Meglehet, az olvasónnk értetlennek tűnik, honnan veszi a tallósi iskola a csatornázásra, a központi fűtésre szánt jelentős összeget. A Galántai Járási Nemzeti Bizottság épülete a főtéren húzódik meg. Hosszú folyosóira ajtók tucatjai nyílnak, a liftek örökmozgókhoz hasonlóan talán csak a munka befejeztével állnak meg. A harmadik emelet egyik szobájában nyitok rá dr. Krecskó Károlyra, a jnb tanfelügyelőjére. Ogy tűnik, rutinos nyilatkozó, kérdés nélkül sorolja az adatokat a költségvetésről, munkaerőhelyzetről, a beruházásokról. — Ez az iskola önálló költségvetéssel' rendelkező intézmény. Ez annyit tesz, hogy a részükre kiutalt évi 4161000 koronából fedezik a fenntartásukhoz szükséges kiadásokat. Ebből 2 875 000 pedig az iskola költségeire fordítható. Persze tőlünk telhetőén további támogatást ts adunk a tallósiaknak, ha indokolt, a gyermekek számára fontos kiadásokról van szó. Nemrég új heverőket vásárolhattak, pénzt folyósítottunk a csatornázási munkákra is. Megérdemli a maximális törődést Dél-Szlovákia egyedüli bentlakásos, állami gondozottakat nevelő iskolája. Kevesen vannak tisztában azzal, mekkora megterhelés ez mind szervezési, mind nevelési téren. Minden tiszteletet megérdemelnek azok a pedagógusok, akik vállalták ezeknek a szellemi fogyatékos gyermekeknek a nevelését. Tallóson 18 pedagógus és 17 nevelő dolgozik. Munkájuk jóval nehezebb, pszichi- kailag megterhelőbb, mint az általános iskolákban tevékenykedő társaiké. Egy hányaduk majd két évtizede, az intézet megalakulása óta itt dolgozik. Annak ellenére, hogy többletmunkájuk nincs megfizetve — mivel nincs gyógypedagógiai végzettségük, a normál alapiskolákban érvényes bértarifa szerint kapják fizetésüket —, szívesen végzik feladatukat. Pedig megérdemelnék, hogy többletmunkájukat többletbérrel honorálják. Talán az elkövetkezőkben erre is sor kerül. A győgypedagőgiai képesítés megszerzése a pedagógusokra és a nevelőkre vonatkozik. A segédnevelőktől ezt nem várjuk el, pedig náluk szintén szükség lenne , az alapos pszichológiai ismeretekre, A kis intézetis gyermekeknél a nevelő egyben a szülő szerepét is betölti. A tallósi intézet 15 segédnevelőt alkalmaz. Fő feladatuk a tanítás utáni foglalkozások megszervezése. Ott vannak az étkezésnél, a tisztálkodásnál, felügyelnek tv- nézés közben, előkészítik gondozottjaikat a lefekvéshez. Nincs fennakadás, olajozottan forog á kerék. Mindenki tudja, hol a helye, mi a dolga. A gondoskodás, törődés azonban munkaidőre van szorítva, s ez a gyermekek szempontjából hátrány. Dr. Sintaj Milosné pszichológussal bra- tislavai lakásán beszélgetek. Az ő hatáskörébe tartozik rendszeresen követni az intézetis gyermekek szellemi állapotát. A gőzölgő kávé mellett a munkáról folyik a szó. Orvosi gyakorlatáról, amely számos szerencsétlen sorsú emberrel létesített kapcsolatokból áll. Az arcáról tükröződő kiegyensúlyozottság, a belső harmónia látványa megerősít abban a hitemben, hogy életében a segíteni akarás és a szeretet játssza a legnagyobb szerepet. Amikor a tallósi iskola viszonyairól kérdezem, elko- morodik. Kedvetlenül, vontatottan beszél, később megvilágítja, hogy miért. A gyermeki szenvedés az, amit még az ő edzett lelke sem tud elvonatkoztatva kezelni. — A mentális retardáció a köztudatban sokkal negatívabb hangsúlyt kap az indokoltnál — mondja. — A tallósi kisegítő iskolába a szellemi fogyatékosság legenyhébb fokozatában szenvedő gyermekek kerülnek, általában pedagógusi, pszichológusi kérelemre, de volt rá példa, hogy maga a szülő ragaszkodott gyermeke intézeti neveltetéséhez. A szelektálásban döntő szava van a jnb iskolaügyi osztálya vezetőségének és a tanfelügyelőknek. Ez a felvételi módszer nem egészen tökéletes, számolni kell bizonyos fokú tévedési lehetőséggel. Gyakran megtörténik, főleg az állami gon- 'dozott gyermekek esetében, hogy indokolatlanul kerülnek a kisegítőbe. Náluk azért Is nehezebb objektív döntést hozni, mert sokuk fejlődésében az átlagon aluli élet- körülmények okoznak átmeneti visszamaradást. A szülők züllött életmódja, a helytelen nevelési módszerek szellemi visszamaradottsághoz hasonló tüneteket idéznek elő. — Tallóson nagyszámú cigány származású gyermek tanul. Mi lehet ennek a magyarázata? — A gyermekek áthelyezésében valóban nagy szerepet játszik a cigány származás, valamint a szülők alacsony kulturális szintje. Ha tehát valaki -cigány, s elviselhetetlen családi feltételek között nevelődik, nagyobb az esélye, hogy állami gondozásba kerül. De visszatérve az állami gondozott gyermekekhez, véleményem szerint ügyük nagyobb odafigyelést igényelne Tallóson. Még az egészséges állami gondozottak helyzetéből is számos probléma származik. A szellemi fogyatékos gyermekek annál nagyobb törődést, odaadóbb ápolást igényelnek. —Miből gondolja, hogy ez Tallóson nincs meg? — Helytelen megoldásnak tartom például, hogy az Internátusbán együtt laknak a családban élő társaikkal, vagy hogy egy osztályban tanulnak velük. Ezáltal az egyedüllét és magány állandó tudata még intenzívebbé válhat, a hétvégeken, ünnepnapokon a félig üres hálótermek csendje könnyen apátiába ejtheti az amúgy is túl- érzékeny gyermekeket. Indokolt lenne külön szobákat és osztályokat létesíteni számukra, mert a hasonló helyzetű társaik között nem lennének kitéve olyan lelki defektusoknak, amelyek főleg kamaszkorban válhatnak veszélyessé, s egész életükön végighúzódhatnak. Ha a pedagógusoknak legalább a fele így átéli hivatását, mint a doktornő, elégedettek lehetünk, az Itt nevelt gyermekek sorsa jő kezekben van — gondolom, míg a pszichológusnő szavait hallgatom. — Nem győzöm hangsúlyozni a szeretet, a gondoskodás, a családi meleg fontosságát. Az állami gondozottak ezt a pedagógusoktól és a nevelőktől kapják meg. Ezeknek a gyermekeknek kötődniük kell valakihez. A sérült lelkű kamasz még nehezebben lel kapaszkodóra, mint a hasonló helyzetű, de egészséges fiatal. Az állami gondozottak, eltaszítottak szeretetéhségük- kel a környezetükben levő felnőttek felé fordulnak. Hogy milyen eredménnyel? Erre nem lehet egyértelmű választ adni. Ha csupán szigorú tények alapján akarunk véleményt alkotni, kedvezőtlen képet nyerünk. A sorsukkal szembeni felületességet bizonyítja az az etikátlannak tetsző döntés, hogy egészen tavalyig az iskola elvégzése után Kelet-Szlovákiába küldték az állami gondozottakat. Szinte gyökerestül kiszakították őket ismert környezetükből. Kilométerek százai választották el őket a megszeretett emberektől, az otthonná lényegült Intézettől. Hát nem az lenne a természetes, hogy nevelőanyáik, nevelőapáik figyelemmel kövessék sorsukat? Azokra, akik nem éreznek a támaszt kereső emberkékért felelősséget, nem szabadna rábízni a nevelésüket. A családban növekvő társaik helyzete jobbnak mondható. A szülők, testvérek megértő hozzáállása, segítőkészsége révén könnyebb talpra állniuk, rátalálniuk a beilleszkedés útjára. Egy részük szaktanintézetbe jelentkezik, képesítéssel rendelkező szakmunkás lesz. Mivel számukra magyar tanítási nyelvű szaktanintézetek jelenleg még nincsenek, kénytelenek szlovák nyelven tanulni, vagy imitálni a tanulást. Hát elvárható ezektől a hátrányos helyzetű gyermekektől, akik számára a magyar nyelvű tanulás is nagy erőfeszítéssel jár, hogy felsőbb iskolában jóval nehezebb anyagot szlovákul sajátítsanak el?! örvendetes, hogy erre az illetékes iskolaügyi szervek is felfigyeltek, s ennek eredményeképpen tervbe vették egy magyar tanítási nyelvű kisegítő szaktanintézet létesítését. Reméljük, a jövőben meg Is valósítják. Ennyi fért bele egy hagyományos riport kereteibe. Keresztmetszetet nyújtottam egy kisegítő iskoláról, a jő és rossz oldal felszínes jellemrajzát — nem többet. Valamennyi kérdés önmagában is egy-egy riporttéma, mélyebb elemzésre érdemes. Át- hatőbb elemzésre, akárcsak a sóvár kis gyermekarcok, a kérdő tekintetek. Nem lehet őket elfelejteni. Horváth Gabriella Fotó: Hrapka Tibor
