Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-27 / 21. szám

T új ifjúság 5 JOGFOSZTOTT FIATALOK A munkanélküliség dinamikája az élenjáró közös piaci országok fia­taljainak sorában jól kivehető az Itt közölt táblázatból, amelyet nyugati statisztikák és források alapján állítot­tunk össze. A tőkés országok fiatalsá­gának munkanélküliségi statisztikája a követkfizőkéopen fest: Az Egyesült Államok Munkaügyi Mi­nisztériuma nemrégiben tette közzé, hogy az országban 1986 novemberében a munkanélküliek száma 8,28 millió volt, ami az aktív lakosság 7 százaléka. A hüsz éven aluli fiatalok munkanél­küliségi szintje 18,4 százalékot ért el. Különösen magas a százalékarány a nem fehér bőrű húsz éven aluli fiatalok esetében. Spanyolországban az Országos Sta­tisztikai Hivatal jelentése szerint 1985- ben a 16—19 éves fiatalok 56 százaléka keresett munkát. Hasonló helyzetbe ke­rült a 20—24 éves spanyol fiatalok 54.4 százaléka is. A munkanélküli fiatalok száma elérte a 276 ezret. 1986 első ne­gyedében Spanyolországban már több mint másfél millió fiatal volt munka nélkül. Számos európai fiatal nem talált mun­kát és így nem is dolgozhat. A folyta­tódó gazdasági pangás lehetetlenné tet­te, hogy szakmát tanuljanak és így a főiskolai végzettségűek kellemetlen konkurenciájával találták szembe ma­gukat, akik minden évben elárasztják a munka piacát. Maboul, a tizenkilenc éves, Párizsban élő francia munkanél­küli hangoztatja, hogy Franciaország­ban a munkanélküliek „új típusa“ tűnt fel. A Time című amerikai folyó­irat riporterének kijelentette: „Mi kol­dulunk, mások meg lopnak.“ Törökországban a munkanélküliek döntő többsége fiatal, akik még csak most léptek az életbe. A munkanélküli­ség kérdéseivel foglalkozó bizottság je­lentéséből kitűnik, hogy a 30 éven aluli fiatalok teszik ki a nyilvántartott mun­kanélküliek 78 százalékát (mintegy 4 millió személyi. Szembeötlően megnövekedett a thai­földi közép- és főiskolát végzett mun­kanélküliek száma. A társadalmi beil­leszkedéssel foglalkozó thaiföldi bizott­ság jelentése szerint a közép- és főisko­lát végzett munkanélküliek száma 1977- ben 30 000, 1982-ben 83 000, 1983-ban 120 000 és 1986-ban már 200 000 volt. A nyugati közgazdászok előrejelzé­sei se valami reménykeltőek. A Le Nou- vel Observateur című francia hetilap közlése szerint a 15—24 év közötti fia­talok munkanélküliségi szintje Francia- országban 23 százalékra, az Egyesült Államokban 12 százalékra, az NSZK-ban 7 százalékra és japánban 6 százalékra becsülhető. (Adatforrások: Eurostat, Brüsszel; A konjunktúra elemzésének adatai, Brüsszel; A munkanélküliség elörejelzé se, Párizs, j Narkománia és bűnözés. A társadalmi igazságtalanság, a munkanélküliség és általában a tőkés társadalom erkölcsi légköre a fiatalokat arra készteti, hogy kábítószerek és szeszes Italok fogyasz­tásával feledtessék gondjaikat. Ez az idült betegség rákos daganatként kezdi ki a tőkés rendszert. Ebben az Egyesült Államoké az első­ség. A Le Monde Diplomatique című havilap szerint az Egyesült Államokban fogyasztják a világon előállított kábító­szerek 60 százalékát. R. Reagan ameri­kai elnök kijelentése szerint az Egye­sült Államokban a kábítószerfogyasztás „eddig nem látott méreteket öltött“. Az elnök beismerte, hogy az amerikai fia­talok egynegyede rendszeres kábító­szer-fogyasztó. S ami a Fehér Ház fő­nöke szerint még ennél is rosszabb, a kábítószer-fogyasztást naponta „túl sok amerikai gyermek megkísérli“. A hiva­talos adatok szerint az Egyesült Álla­mokban minden hatodik 18 éven aluli fiatal marihuánát szív. Ezt a „fehér ha­lállal“ kereskedő hatalmasok segítik elő, akik ebből az üzletből mesés — mintegy évi 100 milliárd dollár hasznot húznak. Ez az Egyesült Államokban pusztfté járvány a többi tőkés országban is ter­jed. A sajtó szerint Amerika a farmer- nadrágokon és a rock and rollon kívül „kábítószer-fogyasztói kultúráját“ is ex­portálja Európába és Ázsia fiataljainak. A francia igazságügyminiszter kijelen­tette: „Azon okok között, amire a mai fiatalság ráfizet, mindenekelőtt a tilal­mak hiányát kell említenünk. Az embe­reknek rá kell döbbenniük, hogy az életben léteznek bizonyos korlátok. A mai kábítószer-fogyasztó ezt nem érti. A fiatalság egész nemzedéke elvesztette elképzelését a jó és a rossz közötti kü­lönbségről." Joel sorsa. A francia joel most 18 éves, közölte egy francia folyóirat. Ti­zenegy éves korában kezdte a kábító­szer-fogyasztást, s nem egész tizenhá­rom éves kora óta prostitúcióval keresi meg a heroin árát. „Kábítószert fogyasz­tott, hogy feledjen, s nagyon sok min­dent kellett volna felednie. Egyre na­gyobb heroin-adagokat fecskendezett magának“ — mondta el az édesanyja, joel végül ellopta a családi ékszereket, ezüstöt és bélyeggyűjteményt, s mind­ezt néhány adag heroinért cserélte el. Végül börtönbe került. A THumanité című napilap megállapí­tása szerint Franciaországban a kábító­szer-fogyasztás riadóztató társadalmi jelenség. Terjedése a fiatalok körében nem véletlen. Egymillió fiatal munka- nélküli francia kétségbeejtő helyzeté­ben nem hiszi többé, hogy valaha is szo­lid megélhetéshez Juthat, nem hisz a jövőben — s ők a „fehér halál“ poten- cionális áldozatai. Detroit „példája“. Detroit amerikai városban a bűnözés különösen nagy mé­reteket öltött. Az International Herald Tribune című napilap szerint az 1986­ban kitört detroiti lövöldözésben részt vevő több mint száz fiatal életkora nem haladta meg a 16 évet. Ebben a város­ban a közép- és főiskolásokat rendsze­resen megmotozzák, nincs-e náluk lő­fegyver. íme, a hivatalos statisztika: Az amerikaiaknak 1B0 milliód) lőfegy­ver van a birtokukban, az Egyesült Ál­lamokban évente több mint 2,5 millió puskát és pisztolyt adnak el. Miért vezet Detroit a bűnözésben? Itt tömeges a munkanélküliség. A mun­kanélküliség szintje eléri a 20 százalé­kot, a 20 éven aluliak körében az ötven százalékot is. C. Young, a város polgár- mestere szerint énp a munkanélküliség okozza ezt az elsőséget. Nevelés az erőszak kultusza szelle­mében. A kiskorú amerikai a tévében évente 200 000 erőszakos cselekedetet és 50 000 gyilkosságot láthat! Az indi­vidualizmus, a létfenntartási küzdelem­ben az erősebb jogának, a minden de­mokratikus iránti gyűlölet kultuszának céltudatos ápolása eddig nem látott méreteket öltött. A Pentagon több mint 12 millió pél­dányszámban megjelenő kb. 1000 újság, 400 folyóirat és különféle bulletin ki­adási költségeit fedezi. Az utóbbi húsz év folyamán az amerikai honvédelmi minisztériumnak jóváhagyott, főképp a fiatalok „agyöblögetésének" céljára szánt juttatás összege a tizenötszörösé­re emelkedett. A NATO tájékoztató osztálya évente mintegy 1000 kiadványt, tájékoztató ké­zikönyvet és falragaszt ad ki. Ezekben a hadsereg tagjainak „édes életét“ ma­gasztalják. E kiadványokat jobbára in­gyen terjesztik. többnyire az iskolákban Is. „Széles körű kampányt kell indítani a fiatal nemzedék agyöblítésére“ —' hangzik a NATO tanácsának utasítása. Értik rajta a lövő nemzedéket. Haragos tiltakozás. „Minden ember egyenlőnek születik“ — szögezi le az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilat­kozata. Hasonló megállapításokat tar­talmaznak a többi tőkés ország alkot­mánydokumentumai is. Ezek azonban csak gyönyörűen hangzó szavak. Ezek­ben az országokban nem létezik egyen­lőség. Nyugaton a haladó fiatalság ezt már tudatosítja, és határozottan tilta­kozik a szociális elnyomás ellen. Á diékzavarságok, amelyekre nemré­gen Franciaországban került sor, a fia­tal franciák haragos tiltakozásának te­kinthetők a jobboldali kormány demok­ráciát nélkülöző politikája ellen, amely­nek célja a szegény családokból szár­mazó gyermekek főiskolára jutásának megakadályozása. A haladó francia köz­vélemény támogatását élvező diákok til­takozásukat az „El a tömött pénztárcák törvényével!“ jelszó jegyében juttatták kifejezésre. Á törvénytelenség és az igazságtalan­ság ellen a fiatalság Dél-Koreában, Bel­giumban és más tőkés országokban Is tiltakozik. Ez osztályharc. A falu neve Sare (franciául), a baszkok Sarannak mondják. Kétezer lakosa van, főleg basz­kok. öt kilométerre fekszik a spanyol határtól, itt a francia te­rület mélyen betüremllk a spa­nyolba, mint valami kesztyűujj, emiatt a falunak 32 kilométeres államhatára van. Ennek a földraj­zi véletlennek köszönheti kétes dicsőségét és egész Baszkföldön ismert címét: a „csempészek Mek­kája“. Harminckét éve Paul Dutournl- er a sare-i polgármester. Hetven­négy éves vidám baszk a falusi bölcs, a Baszk Polgármesterek Franciaországi Szövetségének el­nöke, saját családjában már a nyolcadik polgármester, és nem tiltakozik, amikor valaki feléje emeli vörös borral teli poharát és így köszönti: — Éljen a csempészek pápája! Dutournier nagyon különleges csempész. Volt rá eset, hogy a francia vámosok országos pa­rancsnokát csempészte át spanyol földre. Számos francia kitüntetés tulajdonosa. Egyszer falujában járt a francia kormány egyik tag­ja, és megkérdezte a tanácstagok­tól: — Önök közül hány a csem­pész? — Tizenckilencből tizennyolc — felelte nyugodtan' a polgár­mester. — És a tizenkilencedik miért nem csempész? — kérdezte a mi* CSEMPÉSZ-MEKKA nlszter, aki már semmin sem cso­dálkozott. — Mert ő a vámparancsnok — hangzott Dutournier válasza. A sare-iak nemzedékek óta úgy vélekednek, hogy a Plreneusok- nak ezen a szép erdős szakaszán mindkét oldalon baszkok élnek, maga az államhatár amolyan is­tentelen, mesterséges választóvo­nal, és különben sem tehetnek ar­ról, hogy a vámosok laktanyája nyolc kilométer távolságban van a határtól, Franciaországon be­lül. — Mi sohasem beszélünk csem­pészésről — mondja Paul. — A „szakmát“ úgy hívjuk hogy gauez- ko lana, azaz éjszakai munka. Ha ml nem lennénk, nem sikerült volna sokszáz ember életét meg­menteni a spanyol polgárháború és a második világháború idején. Kitüntetést érdemiünk, és itt-ott kaptunk is. Az ötvenes években például a ml 32 kilométeres ha­társzakaszunkon át áramlott vám­mentesen a spanyol-francia ke­reskedelmi forgalom egyharmada. Az „éjszakai munka“ évszáza­dok óta hagyomány errefelé, min­denki nyíltan beszél róla, balla­dák és történetek ezreit mesélik a kocsmákban. Amikor 1958-ban a vámosok kissé „rákapcsoltak“, Paul Dutournier elintézte, hogy a londoni Lloyds biztosítótársaság fizesse az esetleges pénzbírságo­kat, ha egy-egy csempészt elkap­tak a vámosok. Minden évben augusztus köze­pén megrendezik a Nemzetközi Csempész Cross nevű versenyt. A versenyzők harminckllós zsákkal a hátukon úgy kelnek át a hatá­ron, hogy senki sem veheti őket észre, és persze a gondos zsűri szigorúan méri az időt is. Ilyen­kor a vámosok szemet hunynak. — Egyszer egy nagyon fontos rakományt kellett gyorsan átjut­tatni a határon. Elintéztük hát, hogy a franciaországi Bayonne püspökét meghívja spanyol kollé­gája, s a szertartásos lelkipász­tori utazás annyira igénybe vette a vámőrséget, hogy igazán köny- nyű dolguk volt az „éjszakai mun­kásoknak“ ... Dutournier hangja kissé fátyo­lossá válik, amikor a gyerekesíny- szerűen elmesélt csempészkalan­dokról áttér az embercsempészet emlékeire, mert igazi hőstettek voltak az embertelen hatalmak által őrzött határokon át. — Huszonhat éves koromban önkéntesként részt vettem a spa­nyol polgárháborúban, természe­tesen a köztársaság oldalán, mint majdnem minden baszk — mesé­li. — A spanyolországi Navarrá- ban harcoltam. Amikor Franco fa­sisztái bevették Bilbaót, sokszáz kommunistát, szocialistát, baszk hazafit, a nemzetközi brigádok megannyi tagját, köztük egy-két magyart is, átcsempésztem a ha­táron. A biztos haláltól menekül­tek meg valamennyien. — Egy-két magyar névre nem emlékszik? — kérdem. — Hová gondol? Mindenki konspirált, senkitől sem kérdez­tünk nevet, címet, pártállást. Aki el akart mesélni valamit, elme­sélte, de mi nem érdeklődtünk. Elrejtettük, megetettük, ápoltuk a harcosokat, amíg tudtuk. Akkori­ban Sare faluban több menekült lakott, mint a helyi lakosság. E- gyetlen napon ötszáz menekültet osztottunk szét a családok között. Senki sem árulta el őket. Később ugyanezeket a csem­pész-útvonalakat fordított irány­ban használták az „éjszaka mun­kásai". Olvassuk csak Paul tör­ténetét tovább: — A német megszállás elől szá­mos francia politikus, üldözött, katonatiszt, menekült külföldre, hogy végül csatlakozzék a Harco­ló Franciaország mozgalomhoz, de Gaulle csapataihoz vagy egy­szerűen mentse a puszta életét. Többszázat segítettünk át spanyol földre, baszk kapcsolatainkhoz. Közöttük volt egy tábornok Is, a francia vámőrség országos pa­rancsnoka, aki egyáltalán nem ki­fogásolta, hogy csempészek men­tik meg az életét. Dutournier a negyvenes évek elején a francia Ellenállás kör­zeti parancsnoka lett. A nácik el­fogták és Kassel német város tér­ségébe szállították. Innen az „éj­szakai munkában“ tanult pofon- egyszerű trükkökkel sikerült meg­szöknie, és huszonhét napon át gyalogolt Belgium felé. Útközben mindenütt odament a katonák­hoz ... egy sorsjeggyel, és érdek­lődött, hol lehet megtudni, nem nyert-e. A legszigorúbb katonák is nevetve igazították el a kissé ütődöttnek látszó „spanyolt“, mert — mivel jól tud spanyolul — an­nak adta ki magát.. Végül aztán Belgiumban megint kézre került, a Gestapo a Stalag9 fogolytáborba szállította, majd bá­nyamunkára hurcolták. Innen va­sutasruhában szökött meg. A fel- szabadulás szülőfalujában érte, és csakhamar keresték a francia kor­mány emberei. Szokatlan céllal: a csempészkirályt magas francia kitüntetéssel Jutalmazták sokszáz ember megmentéséért, majd ké­sőbb ellenállási érdemeiért is ka­pott kitüntetést. Egy-két külföldi „védence“ is karriert csinált sa­ját hazájában, s nem feledkezett meg Paulról: innen az a néhány külföldi kitüntetés, amely fiókjá­ban lapul. Sugár András

Next

/
Oldalképek
Tartalom