Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-27 / 21. szám
9 új ifjúság 6 mm wmmmmmmmm A FUTÓGÉP öt éjjel és öt napon át folyt a Sydney és Melbourne közötti 106Ü kilométeres útszakaszon az ultramaratoni verseny, amelyet több mint 150 kilométeres előnnyel nyert meg a görög jannisz Ku- rosz. A görög atléta számos új csúcsot állított fel: a 100 kilométert 6:56,26 óra alatt futotta le* egy nap alatt 287,5 kilométert tett meg, két nap alatt 452,27-et, hat nap alatt pedig 1023-at. jannisz Kurosz felesége, egy volt lengyel atlétanő, akivel a peloponnészosz-félszigeti Tripoliszban él, azt mondja, hogy férje még az előírt távnál öt kilométerrel többet futott, hogy Melbourne egy külvárosában találkozzon azokkal a kereskedőkkel, akik jelentős pénzösszeget adnak át neki, reklám céljaira. A melbourne-i kereskedők ugyanis épp akkor nyitottak, amikor Kurosz arra futott, és Így ő egy valóságos futó reklámtábla volt számukra. Jannisz Kurosz 1956. március 5-én született Tripoliszban. Kezdetben középtávfutó atléta volt; 800, 1500 és 5000 méteren versenyzett, de gyorsan belátta, hogy a hosszú távok neki jobban megfelelnek, és a maratoni futásra állt át. Nem sokkal később kiderült, hogy még a 42 kilométeres táv is rövid számára. Ezért 1983-ban úgy döntött, hogy részt vesz az Athén — Spárta közötti futóversenyen (250 kilométeres távon). Miután győzött, végleg eldöntötte, hogy csak a több száz kilométer hosszú versenyeken fog részt venni. Ekkor érte el a hatnapos szüntelen futás világcsúcsát, amelyen 1023 kilométert tett meg. Az orvosok is megvizsgálták a fenomenális versenyzőt és megállapították, hogy biológiailag nem kivételes ember. A szíve nem nagyobb, mint a többi futóé, de re'ndkívül erős, akárcsak a gyomra. Hogy a gyomor milyen fontos tényező, az 1985-ben egy kanadai versenyen derült ki, amelyen a versenyzők rossz vizet kaptak, és sokan közülük már a rajt után kínlódni és hányni kezdtek. Kurosz viszont folytatni tudta a versenyt, és természetesen győzött. Kurosz megnyerte a tavalyi 200 kilométeres chicagói versenyt is, ezenkívül több versenyt nyert Amerikában és Ausztráliában. Ekkor egy sidneyi menedzser vette védőszárnyai alá, és rengeteg pénzt szerez számára reklámból. Kurosz maga egyébként nincs munkaviszonyban, és úgy vélekedik magáról, hogy semmi különös tulajdonsága nincs, de rendkívül erős az akarata és a győzni vágyása. Felesége három hónappal ezelőtt kislányt szült, de a görög atléta épp hogy csak hazaérkezhetett meglátogatni, mielőtt elindult volna a Sidney — Melbourne ultramaratoni versenyre. Az effajta ultramaratoni versenyek rendkívüli izgalmakat és nehézségeket tartogatnak. Kurosz kitartó, és megküzd minden nehézséggel. Két évvel ezelőtt például futás közben eltört az egyik lábujja, mégis mintegy 20 kilométert lefutott a nagy fájdalmak ellenére. Két évvel ezelőtt egy új-zélandi verseny rajtjára taxival érkezett egyenesen a repülőgépről, mégis elkésett a rajtról, vetélytársaí már 5—6 kilométert is megtettek. A nézők meglepetésére Kurosz nem sokat habozott, levetette a trikóját, utánuk futott, és győzött. Ez a különleges atléta énekel, miközben fut. A legutóbbi Sidney — Melbourne versenyen 5 nap, 5 éjjel énekelt egyfolytában. Amikor nem fut, akkor fest, és a szakértők szerint szolid képek kerülnek ki ecsetjei alól. ■ Követendő példa Asztalitenisz-versenyt szervezett a SZISZ kaposkele- esényi (KapuSanské KTaCany) alapszervezete. A versenybe a házigazdákon kívül bekapcsolódtak a nagykaposi (Veiké Kapuäany), a mátyóci (Matovce) és a nagyszei- mencl (Velky Slamenec) fiatal sportolók is. A legjobb eredményt a hazaiak érték el, az első helyet Üveges Arnold szerezte meg, második helyen a mátyóci Csörgő Dénes, harmadikon pedig az ugyancsak kaposkelecsénvi Czapp Róbert végzett. Annak ellenére, hogy a környéken elsősorban a futball a népszerű, sokan bekapcsolódtak az asztalitenisz- versenybe is. (ks) Szabadságváltó Egyedülálló eseménnyel emlékeztek meg a Spartak Komárno sportegyesület szabadidő-futókörének tagjai hazánk felszabadulásának 42. és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség megalakulásának 30. évfordulójáról A Csehszlovák Duna-hajózási Vállalat patronálásávai , május 9-én tíz futó részvételével váltófűtést rendeztek. A 93 kilométeres távot Bratislava és Komárom között a futók 5 óra 53 perc alatt tették meg. A cél Komáromban, a hazánk felszabadításának tiszteletére emelt emlékműnél volt, ahol a futók kegyelettel adóztak az elesett hősök emlékének. Kubica Beáta Reims kétszázezres város Észak-Franciaországban, Párizstól mintegy százhúsz kilométernyi, a pezsgőboráról világszerte méltán hires Champagne-vidék központja. Sok történelmi nevezetessége közül a legismertebb a 14. században épült monumentális Notre-Dame kated- rális. Május első felében tíz napon át azonban egyéb módon is vonzotta az érdeklődést: a helyi René Tys sportcsarnokban rendezték meg a 65. súlyemelő Euró- pa-bajnokságot. Tíz súlycsoportban huszonhat ország 149 versenyzője küzdött a szakítás, a lökés és az ösz- szetett érmeiért. f í * I Pardon! A csehszlovák csapat május elsején este, különbusz- szal érkezett meg Reimsbe. Az előzetes írásos egyezség ellenére, a megjelölt időpontban a helyszínen senki sem várta őket. Jószerével csak a véletlenen múlott, hogy még az éjjel ágyba kerültek, vacsorát kaptak a sportolók. De hasonlóképpen jártak más küldöttségek is... Később is napirenden voltak a különböző hiányosságok, rögtönzések, sőt néha úgy tűnt, mintha csak a véletlenek kedvező egybeesése folytán haladnának egyáltalán előre az események. A hivatalos autóbuszok közlekedési rendje a távoleső szálláshelyről a csarnokba szinte csak szimbolikus volt, a versenyek folyamán többször felmondta a szolgálatot az elektromos jelzőtábla, a versenyzők, hosszú, kacskaringós folyosókon gyalogoltak — lemértük, 110 lépés volt! — minden egyes kísérletükhöz (három szakításban + három a MiloS Ciernik Is beváltotta a hozzá tűzött reményeket. Oj egyéni csúccsal, kereken négymázsás teljesítménnyel lett negyedik a százkilósok között. A VB-ig tovább akar Javulni... Reimsi noteszlapok lökésben) a bemelegítőteremből a versenydobogóig, és sorolhatnám még. / Ezzel természetesen nem célom azt mondani, hogy minden rossz volt és tökéletlen. Korántsem. ^Sőt, a háttérbeli rögtönzésekről tudomást szerezve — a franciák az utolsó pillanatban döntötték csak el, hogy Reimsben legyen a bajnokság — még sokan így sóhajtottak fel: hála istennek, hogy Így sült el! (Az meg persze már kiváltképpen nem a más országbeli résztvevők ügye, hogy az egész rendezésen mély nyomot hagyott az a csalódás, amely Anré Coret-t, a szervező bizottság elnökét érte, miután az EWF kongresszusán nem választották újra az Európai Súlyemelő-szövetség elnökévé...) Tény viszont, hogy ha mondjuk minálunk kerül sor hasonló jelentőségű eseményre, a „kötelezőkön“ kívül szinte lessük, mi még a vendégek kívánsága, csak hogy elégedetten távozzanak. Hogy ellenpólusként a saját területemről is hozzak fel egy apró példát: a helyi sajtófőnök megérkezésemkor azt ajánlotta, ha lehet, lakjam inkább a csapattal, mivel a külföldi újságírók számára fenntartott szállodákból (a legközelebbi 5—6 kilométernyire volt) nincs a csarnokba közlekedés. A közlés módja legalább annyira meglepett, mint a tény. Ennek ellenére általánosítható, hogy hasonló alkalmakkor a résztvevők a — magánemberként különben legendásan udvarias — franciáktól rendezési ügyekben is elvártak volna legalább egy-egy „pardont“. Imre , Ám térjünk vidámabb dolgokra. Érem, kupa, dobogó, siker. A sportolók vágyainak netovábbja. Ezúttal két csehszlovák csapattag is részesült ezekben az örömökben. Tíz volt a lehető legmagasabb létszám, héttagú volt végül is az együttes, és a 21 esztendős Rusnyák Imre az 56 kilósok között ezüstöt, az egy évvel fiatalabb Petr HudeíeK pedig a 110 kilón felüli súlycsoportban bronzérmet nyert. Ez tulajdonképpen jobb eredmény, mint amit Emil Brzóska gárdájától elvártunk, különösen hogy a két legtapasztaltabb emelő, a többszörös érmes MiloS Cler- nik (100 kg) és Anton Baraniak (110) súlycsoportjukban „csak“ a negyedik, illetve ötödik helyet tudták a kemény konkurenciában megszerezni. Az apró termetű Rusnyák Imre kétségkívül érdekes egyéniség. Kezdjük onnan, hogy édesapja Kelet-Szlo- vákiából, édesanyja Miskolcról származik, ő maga jl- öínben született, Havífovban nőtt fel, s most a Dukla Trenőln élsportközpontjában katonai szolgálatának idejét tölti. Azon cigány származású sportolók közé tartozik — s nem kevesen vannak —, akik az élsportban, nemzetközi szinten is érvényesülni tudnak. Imre, több társától eltérően, elkerülte a lejtős utakat, és egyre feljebb kapaszkodik a súlyemelés nehéz, mere- , dek kaptatóin. Mindezt olyan kedvvel, humorral és gondtalanul teszi, hogy a beavatatlan úgy vélhetné, tulajdonképpen könnyed szórakozás az egész. Pedig a helyzet, egy kissé más... Rusznyákék egyébként nyolcán vannak testvérek. Sajnos, a legidősebb fiú, András, aki szintén válogatott volt, a tavalyi nyár folyamán tragikus körülmények között elhunyt — vízbe fulladt. Most Imre a korelnök, reá figyelnek öccsei, akik közül néhányan bizonyára a súlyemelést választják majd kedvenc sportáguknak. A tizenöt esztendős Lajos, aki csak néhány hónapja kezdte az edzéseket, például ígéretes tehetségnek mutatkozik. A Rusnyák névvel minden valószínűség szerint sokszor találkoznak még a sportkedvelők... Szanyi Andor emel. Reimsben már 235 kilét tartott meg * feje feletti Andor Magyarországnak ismét van súlyemelő Európa-baj- noka! Földi Imre, Veres Győző, Tóth Géza és más régi nagyságok nyomdokain méltó utódok haladnak. A huszonnégy esztendős Szanyi Andor 1985 után, amikor a svédországi SödertSljében a VB-n állt a dobogó legmagasabb fokán, Reimsben most a kontinensbajnokságon szerzett aranyérmet a százkilogrammos súlycsoportban. Kevés beszédű, csendes fiatalember, de ha szól, annak — képletesen mondva — súlya van. Emlékszem az idei márciusi Pannónia Kupa verseny egy mozzanatára a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban. Az elsőség kérdése forgott a kockán, s azon múlt Szanyi mennyire emelteti a súlyt harmadik lökésbe» kísérletére. — Tegyünk rá öt kilót — javasolta Ambrus László edző. — Legalább tízet — kontrázta meg a versenyző. — Súlyemelő vagyok, nem sakkozó — dohogta magának. Ezzel verte meg aztán a tavalyi világbajnok román Nicu Vladot. Mellesleg, az öt kiló — mint később kiderült —, erre kevés lett volna, a tíz viszont éppen elég volt. A párharc a rendhagyó módon szőke, göndör fürtű román fiúval Reimsben megismétlődött. Vladnak az első versenyszám után ötkilónyi előnye volt, s míg Szanyi 225-ön, addig ő 2,5 kilóval magasabb súlyon kezdett — mindketten sikerrel. Míg azonban Vlad kétszer is eredménytelenül ostromolta a 232,5 kilót, addig Andor ugyanezt biztosan teljesítette, sőt a 235 kilőnyl vastömeget is úgy vágta a feje fölé, mintha pehelyből lett volna. így, egyenlő összteljesítmény mellett (422,5 kg) ám könnyebb testsúlyával — az érvényben lévő súlyemelőszabályok értelmében — Szanyi lett a bajnok. A verseny utáni sajtóértekezleten ugyancsak nagy volt Iránta az érdeklődés. Tolmácsként segítettem NDK- beli kollégámnak, aki úgy vélte, hogy Andor nős, s arról érdeklődött, van-e már gyermeke. A masszív fiú csöndesen mosolygott a bajusza alatt: — Nőtlen vagyok. Most a súlyemelés az első, minden más ráér. Ám ha már családi dolgokról esett szó, hamiskásan hozzátette még: szülőfalujában, Mezőcsáton Ignác nevű tizenhét éves öccse a minap szintén megkezdte a súlyemelőedzéseket, így pár év múlva két Szanyi előtt reszkessenek az ellenfelek! No meg a súlyzó, vetettük volna fel, de hát az magától nejn szokott remegni. A vastárcsák a világon mindenhol hidegek és mozdulatlanok. De azért amikor a legerősebb legények a magasba röppentik őket, mintha boldogan megcsillannának ... v Major Lajos A szerző felvételei „Ha ezt megcsinálod, már biztos az érem..." — Rusnyák Imre Emil Brzóska edző magyarázatát hallgatja.
