Új Ifjúság, 1987 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1987-05-27 / 21. szám
új ifjúság 4 Ha a robat beszélni tudna, visszaszólna A népgazdaság intenzív gyara* pításának módja a tudományos műszaki forradalom vívmányainak következetes érvényre juttatása. A gyakorlati megvalósításban nagyok az elvárások a fiatalokkal szembenj Az aktivitással, akciókészséggel a múltban sem volt baj, hisz négy éve már annak, hogy a SZISZ SZKB védnökséget vállalt az ipari robotok és manipulátorok gyors termelésbe állítása fölött. A robotkutatás és -gyártás fellegvára Preéov lett. Így mi sem természetesebb, mint hogy az itteni fiatalok elsőkként vállaltak szerepet a védnökség valóra váltásában. Azzal a szándékkal, hogy friss információkkal szolgáljak a robottechnika kutatásának, fejlesztésének, népszerűsítésének ifjúsági számlájáról, illetve a tudományos-műszaki haladás népszerűsítésében és gyakorlati megvalósításában elért helyi eredményekről, Pre- sovba látogattam. „Űj formákat keresünk.. — A mi vállalatunk sok egyéb mellett robotokat és manipulátorokat is gyárt, és a napjainkban üzemelő robotok vezérlőegységei szinte kivétel nélkül mind nálunk készültek, így valóban közel állunk a robottechnikához — mondja Dusán Strapko, a presovi Ipari Automatizálási Művek üzemi bizottságának elnöke. — A múltban de a jelenben Is kerestük és keressük az új formákat, hogyan felkarolni még inkább az itt dolgozó fiatalok kezdeményezéseit. Felfigyeltünk arra, hogy sokan idegenkednek még a gépemberektől. Az a tapasztalatunk, hogy a gyárakba telepített robotokkal nagyon szakszerűtlenül és mostohán bánnak, így azokat gyakran félreállítják. ami végsősoron ráfizetésessé teszi őket. Ezen segítendő, több sikeres akciót is szerveztünk. Két évvel ezelőtt egy szlovákiai szemináriumon hasznos tanácsot adtunk a robotkutatóknak, fejlesztőknek, kezelőknek és karbantartóknak. A következő évben a robotosított munkahelyek minden elemét vizsgálódásunk tárgyává tettük. Az egyhetes ösz- szejövetel nemcsak tapasztalat- cserére, űj ismeretek szerzésére nyújtott alkalmat, hanem a gyakorlatban is megtekinthették, kipróbálhatták a résztvevők a szomszédos VUKOV-üzemben és nálunk a robotok gyártását, üzemeltetését. Jelenleg a harmadik Ilyen nagyszabású rendezvényre készül ifjúsági szervezetünk. Ez természetesen új elemeket, főleg gyakorlati foglalkozásokat, bemutatókat kínál majd a jelenlévőknek. Ezúttal főleg a nyugat- és középszlovákiai fiatal szakembereket hívjuk meg. Nemzetközi ifjúsági együttműködés 1985 márciusában a csehszlovák és a szovjet kormány megegyezése alapján presovi székhellyel megalakult a „Robot“ elnevezésű Vladimír Modrák mérnök: „Nem elhanyagolható a módszertani előadói tevékenységünk sem.“ nemzetközi kutatási és termelési társulás. A közös intézmény előnyeit abban látják, hogy rugalmasabban, rövidebb időn belül érvényesülnek majd az egyes országok kutatási és fejlesztési eredményei. Az első figyelemreméltó eredményről mondjon valamit Vladimír Modrák mérnök, a nemzetközi Robot-társulás SZISZ-alap- szervezetének elnöke: — Tavaly a Finomgépipari Művek gottwaldovi üzemének fiataljaival komplex ésszerűsítő brigádot alakítottunk egy tengelyforgácsoló munkahely robotosításá- ra. Közös erősfeszítéseink eredménye fél év után már konkrét formát öltött. A munkahely egy csehszlovák gyártmányú SPS 2/25 NC esztergagépből, egy M 10 P szovjet ipari robotból és egy szintén szovjet STS 32 szállítőasztal- ból állt. A rekordidő alatt összeállított munkahely nálunk lett kipróbálva, és jelesre vizsgázott. Ifjú szakembereink szintén ott voltak a szovjet félnek átadott SPT DuSan Strapko: „Kerestük és keressük az új formákat.“ 32 NC számítögépvezérlésű forgácsológépből és UM 160 univerzális manipulátorból alkotott munkahely életre keltésénél. Ezen kívül a VUKOV Presov fiataljaival egyetemben védnökséget vállaltunk a szovjet, illetve csehszlovák cégek által gyártott UM 160- as gépek próbaüzemeltetése fölött. Ugyanakkor fiataljaink a nálunk dolgozó négytagú komszo- molcsoporttal egyetemben részt vettek a szovjet gyártmányú M 20 P robot próbáin. Összkép — szépséghibával A SZISZ járási bizottságán összkép után kutattam, hogy lássam, hogyan fest járási viszonylatban a védnökség. Adjuk át a szót, Peter KoCisnak, a SZISZ jb titkárának. — Szervező és irányító munkánk egyik kiindulópontja volt a SZISZ KB által kiadott „A gyerekek és fiatalok tudományos-műPeter Koéis: „Sok gyárban még most is görbén néznek a robotokit szaki forradalomba való bekapcsolásának programja“ központi módszertani anyag. Járásunk specifikus helyzetéből kiindulva saját programot dolgoztunk ki, a- melyet aztán, saját feltételeiket figyelembe véve, tovább konkretizáltak az üzemi csúcsbizottságok. Ezekből tizenhárom van járásunk területén. A robottechnikát illetőleg először a feltárásra összpontosítottunk, majd ifjúsági munka- közösségek, komplex ésszerűsítő brigádok alakultak a gyors bevezetés és hibamentes üzemeltetés végett. Sajnos, e téren a mai napig sem lehetünk elégedettek, ezért az elkövetkező időszakban az Ifjúsági Fényszórótól várunk hatékonyabb munkát. Jelenleg kilenc ifjú technikusok állomása dolgozik Ijárásunkban. A jövőben mindenütt meg szeretnénk kezdeni a robotikai szakkör munkáját. A VUKOV fiataljainak érdeme, hogy ezek máris több helyen működnek. A ZE- NIT-vörsenyek széles skálájáról járásunkban természetesen a robottechnikával kapcsolatosak sem hiányoznak. Az idén már harmadik évfolyamába lép az „Ipari robotok és manipulátorok programozója és beálllítója“ elnevezésű országos verseny, amelyet a kassai Műszaki Főiskola itteni gépészeti tanszékével karöltve rendezünk. A szép kezdeményezések mellett azonban nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy sok ü- zemben, gyárban még most is görbén néznek a robotokra, érdektelenül, felelőtlenül kezelik őket, nem törődnek megjavításukkal, üzembe helyezésükkel. Ezen egyrészt szigorú ellenőrzéssel, intézkedésekkel szeretnénk segíteni, és persze nagy hangsúlyt helyezünk majd a jövőben a propagálásra, népszerűsítésre, az ifjú műszaki káderek oktatására és nevelésére. Mert ha a robot beszélni tudna, visszaszólna, mert sok helyütt mostohán bánnak velük. Polgári László [A szerző felvételei)' ÜLTESS FÁT Előttünk a Krkonose csúcsai. Jól látható már a SnéZka és a többi csúcs is, és rajtuk a fehér hótakaró. A Roztoky-kruhi Egységes Földműves-szövetkezet kertészetében vagyunk, ahol a trópusi és szubtrópusi növények termesztésével, de különösen szaporításával foglalkoznak. — Miért éppen itt folyik ilyen érdekes munka? — kérdezzük Ji- Fí Sírtői, a kertészet vezetőjétől. — Egyszerű —, mondja, mintha csak a Csallóközben magyarázná valaki —, a gépesítéssel felszabadult a munkaerő, különösen a női kezekkel nem tudtunk mit kezdeni, és ekkor, több mint tíz évvel ezelőtt megszerveztem a kertészetet a hegyek lábánál, és most narancsot, mandarint, citromot, fügét, kávét, banánt termesztünk. Meghökkentő volt a gondolat, főleg tíz évvel ezelőtt, de valamit tenni kellett. Ma tíz év után végül is a lényeg ez a halom levél, amely ma is érkezett. És mindenJirí Sír főkertész nap jön ennyi, ha nem több. Évente tíz-tizenötezer megrendelést kapunk, s ezeknek az igényeknek csak a tíz-húsz százalékát tudjuk kielégíteni. Összesen hatvan ár a területünk. Az üvegházaink sem vetik fel a kertet, és ráadásul nem is a legkorszerűbbek. Annál jobbak viszont a bevételeink. Különben nézzen körül egy kicsit az üvegházainkban, az anyatöveink között. Jirina Bucharová, a helyettesem majd megmutatja magának az egész kertet, én addig elintézem a dolgaimat, és utána majd beszélgetünk. — Nézze, ne várja, hogy csupa szép, dúsan fejlett, bőven termő növényt lát majd itt, mint mondjuk a botanikus kertben — mondja JiFina Bucharová, a csinos és kedves fiatalasszony, még mielőtt kinyitná a növényház ajtaját. Ott benn így folytatja: — Mi itt tulajdonképpen nagyon megkínozzuk a növényeinket, legalábbis azokat, amelyeket dugványról vagy oltványról szaporítjuk. Egvik-másikőál, főleg a citruszféléknéj néha már várjuk, hogy mikor érik be a vessző, mikor fordul termőre a rügy, mert ezek iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, és néha alig tudjuk kielégíteni az igényeket... A látvány valóban nagyon érdekes és különös, hiszen a ki- sebb-nagyobb fácskákon sárgállik egy-egy citrom, narancs, mandarin. Virágzik a banánfa, és tömött fürtökben növekszik a banán. A legtöbb trópusi növény egyidejűleg virágzik, és érleli az előző virágzásból való termését, ezért aztán a növényházban, mintha valami csodálatos és különös illatszerboltban lennénk, olyan illatfelhők fogadnak, pedig nemrégen az üvegházakat hó borította. Az anyanövényektől átmegyünk a szaporítóba. Idős és középkorú asszonyok ügyes kézzel duggat- ják a magokat, oltják a fácská- kat. Az egyik ládában parányi kerek levelek bújnak ki a földből. — Ezek milyen növények? — érdeklődöm a kísérőmtől. — Ez a híres kávécserje — és a fiatalasszony nagy szakismerettel, szinte már előadásnak beillő ismertetővel mutat be minden e- gyes növényt, holott vagy harmincöt különböző nálunk Ismert és ismeretlen növény található a kertészetükben. A déligyümölcsökön kívül a paradicsom, díszpaprika, száron termő hagyma különböző fajtáit is termesztik és szaporítják. Az üvegházak és fóliasátrak között örökzöldek, díszcserjék, sziklakerti rózsák, virágok pompáznak. Miközben a növényházakat, a szaporítót, a fóliasátrakat járjuk, a kert megtelik látogatókkal, akik a környékről és a messzebbi vidékekről azért jöttek ide, hogy lássák ezt a kis csodát, s boldogan vihessék haza, amit megvásároltak. — Jól választott? — kérdem az egyik Náchod környéki fiatalasz- szonyt, Jaroslava Skodovát, aki férjével együtt jócskán megrakta a kosarát. — Biztosan — mondja, és a mögötte álló férle szorgalmasan bólogat. — Befejeztük a házunkat, szeretnénk, ha egy kis vidámság, egy kis különlegesség is beköltözne az űj falak közé. Amikor az emberek elmentek, visszamegyek az irodába, hogy folytassuk a beszélgetést J1FÍ Sír- rel. — Az Idén kicsit bajban vagyunk. Ez a rendkívüli nagy tél, nem éppen kedvezett növényeinknek. Hogy mást ne mondjak, volt három olyan éjszakánk, amikor mínusz harminchárom fok volt a faluban, a kazánjaink pedig csak harminc fokra vannak. — Tényleg nem -fagyott meg semmi? — Nem. Volt már majdnem nulla fok is, de az asszonyok mindig a helyükön voltak, mert tudták, ez nem szokványos kertészet, ahol ha kifagy, majd pótoljuk a kárt. Itt nemcsak a dugványok, a friss palánták mennének tönkre, az anyatövek, az egész tíz évi munkánk kárba veszne. — Látom, egyik-másik vásárló elég sok pénzt itthagy. Nem sokallják az árakat? — Én úgy hiszem, hogy nem. A tíz év alatt alig volt reklamációnk. A növényeink, például a citruszfélék már egy év múlva virágoznak, egy-két, legföljebb három év múlva termést is hoznak. Persze, nem akarjuk, hogy most már mindenki megtermelje magának a narancsszükségletét, de ezek a növények szobadíszként is gyönyörűek, illatosak, ráadásul nem is nagyon igényesek. A kiskertek mellett ma már a lakások is egészen mások, mint ahogy a nagyanyáink laktak. A tágas, meleg lakások jó otthont nyújtanak a trópusi, szubtrópusi növényeknek. Ültess hát fát, akár egzotikusát is, és ha nem tudod ezzel kielégíteni a család déli- gyümölcs-szükségletét — erre különben talán nincs is szükség —, ezek a növények már a levélze- tükkel, gyönyörű szép virágaikkal, kellemes illatukkal, pompájukkal is sok-sok örömet szolgáltatnak. Németh István JiFina Bucharová főkertészhelyet-tes ■
